Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-04-02 / 27. szám
április 2 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal Elintik Biflagesten Klein Gyula volt biztosítási Igyiikit, aki fuiilBiiatei Rieden rengeteg csaliét követett ei Halason Kleint a „magas kamatot“ fizetőt ma reggel kisérték a halasi rendőrségre Klein ilyen csalási manővereket \ Az elmúlt évtized kétségtelenül a ' szélhámosok Eldorádójává avatta Középeurópa minden pontját, valóságos szürete volt ilyenformán itt nálunk is a különböző visszaéléseknek, sikkasztásoknak, csalásoknak és más sereg bűncselekménynek. Ezek közé tartozik Klein Gyula esete is, aki Halasra érkezve néhány évvel ezelőtt eleinte mint szelíd biztosítási ügynök kereste meg a kenyerét, de utóbb beleunt ugylálszik, a csöndes megélhetés örömeibe és különböző csalásokra tért át. Körülbelül egy éve annak, hogy Klein Gyula kezdett bűnös manipulációkba fogni és nem1 sikertelenül. Ennek része volt abban, hogy hihetetlen rábeszélő svádája volt, emellett pedig legkiválóbb forsza az, hogy az emberek hiszékenységére spekulált. A vége a dolognak, mint az már ilyenkor lenni szokott, az volt, hogy megszökött Halasról, hátrahagyva rengeteg károsult embert. véghezvitt a bácskai részen is. Bácsalmástól fel egészen Bajáig kiterjesztette ezeket a csalási műveleteket, de gondosan ügyelt arra, hogy lehetőleg kisebb falvakban követhesse el dolgait és itt is az emberek hiszékenységéri spekulált. A nyomozást Klein ellen rendkívül megnehezítette mindvégig az a körülmény, hogy a károsultak nem akartak feljelentést tenni és a rendőrségen is inkább csak szóval panaszolták et a velük történteket, de formális feljelentést nem tettek. Ez az oka annak, hogy rengeteg károsult van, olyan, akiről még a rendőrség sem tudja, hogy kik azok é9 ezeknek jelentkezését most várják, ha nyilvánosságra jut, hogy Kleint elfogták. Ezek a szóbeli panaszosok elmondották, hogy azért nem akarnak határozott feljelentést tenni, mert Klein Gyula Budapestről pontosan felkereste levélben a károsultakat, hogy majd rendezni fogja ügyeit, de mint később kiderült, ezzel csak az voli a célja, hogy a feljelentéseket elkerülje. A károsultak végre is rájöttek, hogy Klein Gyula csak hitegeti őket és nem is lehet reményük arra, hogy pénzükhözMiozzájuthatnának. A halasi rendőrkapitányság az ügyészségtől kapott felhatalmazás alapján március 17-én kiadta a körözést Klein Gyula ellen, akit mint most az értesítés jelenti, elfogtak a fővárosban. Klein Gyula károsultjai, akik ellen csalásait elkövette, a városban mind ismeri személyek, de sok ismeretlen is van még a károsul ak közt, akiknek nevei ezután fognak nyilvánosságra kerülni. Egyébként, mint értesülünk, Klein Gyula fondorlatos csalássorozatával ötezer pengőt jóval meghaladó ősz- szegig károsította meg áldozatait. Klein Gyulát részletes kihallgatása után és a vizsgálat befejeztével át fogják kisérni a kalocsai ügyészség fogházába. Hogy ügyének főtárgyalását először a halasi csalási ügyekkel kezdik-e meg, vagy pedig először ok- irathamisitási ügye kerül-e sorra, az az ügyészség mérlegelésétől függ Klein Gyula elfogatása egyébként már csütörtökön délelőtt tudomására jutott a város közönségének és most mindenki kíváncsian várja halasi kihallgatását és ügyének további fejleményeit. Kétmillió magyar él elszórva az egész világon Az eseményekről munkatársunk a következőket jelenti: Csütörtökön reggel érkezett meg a halasi rendőrségre a bpesti főkapitányság értesítése arról, hogy Klein Gyulát elfogták Budapesten és kérik, hogy öt Halasra kisérjék át. Ennek az értesítésnek van egyébként egy érdekes része is, amely előadja, hogy Klein Gyulát a halasi csalási eseteken kívül még külön okirathamisitá- sért is körözik. Ezzel az elfogatással kézrekerült Halasnak pumpáló réme, aki különböző kifogásokkal csalta ki az emberek zsebéből nehezen megkeresett pénzüket. Legfőbb operációs eszköze volt Klemnek az, amikor azzal kereste fel az embereket, hogy soha nem hallott magas kamatot fizet a pénzük után. Amikor ezt többen kifogásolták és furcsának találták ezt a magas kamatot, akkor Klein megnyugtatta őket, hogy neki olyan fényes és nagyszerű üzletei vannak, hogy fizetheti ezt a magas kamatot, mert még mindig busás nyeresége marad neki, viszont a pénzre azért van szüksége, mert anélkül ezek az üzletek elmaradnának. Kicsiben és egészen miniatűr formában tehát visszatért Halason a régi tőzsdei konjunktúra világ kereseti lehetőségeinek aránya, azzal a különbséggel, hogy Kleinnál csak veszteni lehetett, nyerni soha. A különböző ürügyek közt szerepeltek azután a kisebb pénzkölcsönzések is. Megtörtént gyakran az is, hogy Klein lihegve szaladt be valakinek az irodájába és csak két flap- ra, néha csak 24 órára kért 20— 30—40 pengőt, de persze azt sem adta meg. Megtörtént vele az is, hogy mint biztosítási ügynök egyik orvos özvegyének a lakására ment és ott egy csinos ezüst cigarettatárcát vett magához a ház asszonyának tiltakozása ellenére azzal a kifogással, hogy ezt a tárcát feltétlenül meg kell becsültetni. Később visszavitte a tárcát, de nem az elvitt tárcát, csak egy ahoz hasonló silányat vitt vissza. Tizenkétmillió magyar él a földön. Kétmillió az elcsatolt területeken és további kétmillió pedig szétszórtan a világ minden részén, távol minden rokonától, idegenben tengődik és lassan elvész a magyarság számára. Tizenkétmillióból két millió óriási szám. S a kétmillióból is csak másfélről tudnak. Egy félmillió magyar a világ ismeretlen zugaiban verekszik éleiéért. VISSZAVÁNDOROLNAK fi MAGYfiROK fiMERIKABÓL A trianoni békeszerződés következtében elcsatolt területek magyarságát nem számítva, egy tömegben a legtöbb magyar az Északamerikai Egyesült Államokban él. Számuk kb. egymillió körül mozog, több mint 450 egyesületük és öt magyar újságjuk van. Valaha a dollár igen nagy vonzóerőt gyakorolt és sokezren áhi- tatosan szemlélték megérkezésükkor a newyorki kikötőben hatalmaskodó »Szabaság-szobrot«, mint a szabad munkának megtestesülését. Ma már egyre többen gyűlnek össze a newyorki kikötőben olyanok, akik kiábrándultán és megtört reményekkel mondanak búcsút a Szabadság-szobornak, egyre több gőzös indul visz- sza Európába a visszavándorlókkal. 1930-ban 16.631 személyt deportáltak hatóságilag, mert a munkanélküliségükkel az állam terhére voltak, az idei 1932-es esztendőre pedig 20.000 kényszervisszaszállitást jegyeztek elő az amerikai hatóságok. Ezek közül számos a magyar! Amerikában élő magyarok sorsa az ott dúló válság következtében természetesen nagyon megnehezült. Százezrek vannak munkanélkül és azokat, akik öt évet meg nem haladó idő óta laknak odakinu, kiutasítják az ország területéről. Félő, hogy nemsokára a ki- és visszavándorlókat védő iroda hálótermeit az Amerikából tolonc utón hazaküldött magyarok töltik meg. Hisz a milliónyi magyar legnagyobb része munkás és az iparosok bizony most munkanélkül lézengenek. MUNKASPOKOL DÉLAMERI~KÁBÁN A délamerikai államokat az utolsó tiz év alatt lepték el a magyar kivándorlók. Számuk 150—200 ezer. Montevideóban 8000, Sao-Paoloban 25 ezer ipari munkás és szerte a kontinensen, Argentínában, Brazíliában, Uruguayban rengeteg a magyar földműves. A délamerikai fazendákon a kávéültetvényesek dolgoztatják a bevándorlókat. A gyilkos éghajlat száz és ezerszámra öli meg a szerencsétleneket. Délamerikában munkásvédelmi törvények nincsenek, a beteg munkást kiteszik az utcára. Az egészséges is az idény végén kap »fizetést«. Ha egyáltalán kap. Addig természetbeni ellátást adnak neki s az idény végén »elszámolnak.« Az elszámolás azután rendszerint úgy üt ki, hogy a végén egy-kiét hónapig még ingyen kell dolgozniok a szerencsétleneknek, fiki nem akar beleegyezni a kizsaroló feltételekbe az megszökik. Sokezer kilométereket a pusztákon, őserdőn keresztül, ezer veszély között kell gyalogolnia, mig városba jut. Csak kevés szerencsésnek adatott meg, hogy szakmájába vágó munkát végezhessen. Mexikóban pár magyar azért karriért csinált. Egy Goldschmied nevű pesti tisztviselő a háború utáni években vándorolt ki s ma egy bútorgyára van, 300 munkást foglalkoztat, legnagyobb részt magyarokat. De ma már magyarokra bukkanunk éppen- ugy Marokkóban, mint Honkongban, vagy épen Каре Townban. Sokan Kanadába mentek, mikor Északame- rikában betelt a bevándorlási létszám. Sokan Cuba felé vették útjukat, legnagyobb részük még ma is ott tengeti életét, mert az amerikai határrendőrség éberebb, mintsem gondolnánk. > LETÖRT MAGYAROK FRANCIAORSZÁGBAN Európában Franciaország felé irányul a legnagyobb kivándorlás. Franciaországba és a francia gyarmatok-1 ra az utolsó 10 évben több mint 45 ezer magyar vándorolt ki. A párisi Renaült-gyárban 23 ezer munkás közül 3 ezer magyar volt. Ma leállt a Renault-gyár s a munkások az utcán lézengenek. Várják a kiutasitási végzést, mely után majd kényszerutle- véllel hozzák őket haza. Többen azonban különösen azok közül, akik az elsők között mentek ki, vagyont szereztek. 1921-ben Hadnagy Zoltán nevű pesti fiatalember beiratkozott a párisi egyetemre, ma 200 munkás dolgozik a gyárában. Francia állampolgár lett, de azért nem feledkezik meg a magyarokról és nagyon szívesen alkalmaz magyar munkásokat. De mennyivel több, akiknek nem sikerült, akik letörtek. Tollas Béla a párisi üdvhadsereg éjjeli menedékhelyén alszik ma, pedig pénzzel ment ki Párisba, hogy exisztenciát teremtsen magának. Ugyancsak az első kivándorlók között volt Pénzes Sándor csíki székely legény is. A Renault- gyár asztalos műhelyében dolgozott. Nappal dolgozott, éjjel tanult. Ma már dr. Pénzes Sándornak hívják, református lelkész. Ugyancsak Párisban tanult, miközben az egyik vendéglő konyháján evő eszközöket tisztogatott, Nyitrai Elek budapesti fiatalember is. Ma már francia állampolgár, a francia hadsereg tartalékos hadnagya 12 Av. d’Orleanson előkelő ügyvéd', aki magyarul tud. A SARGA FOLT Az északfranciaországi bányákban is rengeteg magyar keresné meg a kenyerét — ha lenne munka. Sajnos a bányák is leépítették üzemüket. Hiába megy ma már Franciaországba valaki, munkát nem vállalhat, mert az útlevelére a határon egy kis sárga cédulát ragasztanak, melyre aat irják franciául, hogy »nem szabad munkát vállalnia« s nem őt büntetik meg, ha dolgozik, hanem azt, aki munkát ad neki. Ettől pedig fél minden francia. A lyoni selyemgyár magyar munkásai már idehaza is vannak, pedig mikor kivitték őket, elég jó sorban éltek. A francia vasutak ingyen viszik őket az olasz-francia határig, de a határon elveszik mindenkitől a podgyászát zálogba és majd csak akkor fogják kiadni, ha megtérítik a francia államnak az útiköltséget. De mikor kerülhet erre a sor? Az északafrikai gyarmatokon egy- ideig szabad még a vásár! De itt a legigénytelenebb arab benszülöttel kellene versenyezni annak, aki dolgozni akar. Európai ember pedig ezt sem bírja.
