Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)
1932-03-26 / 25. szám
március 26 KiakunhalaeHeiyl Érteeitő^e 7 oldal Magyar bütykök Gama János az állófánál A letűnt század utolsó kétharmadában nagyon ösmert ember volt a Halas környéki kun pusztákon az öreg Gama János. Az életet, mint sokan mások, 5 is búvárkodással kezdte, még pedig a bugaci ménesnél. A vizsgát hamarosan le is tette, mert egy husfogyatkozás alkalmával latolgatván, hogy honnan fuj a szél, — jól eltalálta, hogy a szomszéd juhász akójából melyik oldalról lehet két jó ürüt kigajmózni. Ettől kezdve feztáa ő is a »kutyagirinc«-re (fakoszoru) tett bokráncs mellé ülhetett. Meg is szerették hamar a pásztorok, de ki is érdemelte barátságukat, mert ha előrerántották is a vármegye perze- kutorai, mindég lakat volt a száján. Tudni való pedig, hogy abban az időben, ha bármi gyanú merült is fel a cserény- beüekre, — legalább is a kisbujtár került vallatóba, — gondolván a »vármegye«, hogy ez leghamarább kibeszél valamit, kivált ha egy kicsit »mögmelegi- tik«, vagy »farkasdurungba« vetik. De Gama Jánossal csinálhattak akármit, — »siket« maradt holta napjáig. Nem tudott soha semmiről. Pásztori helyes magatartása miatt hamarosan öregbujtárrá lépett elő s ettől kezdve szava lett a pásztori tanácskozásban is. Első nagyobb próbája a balotai ménesnél volt, ahonnan holdvilágos éjjel elkötötte a számadó »sereg lovát«, a pányvást. A lókötésben utóbb annyira, járatos lett, hogy a betyárok alá is ő szerezte a legfutósabb lovakat. 48-ban ő is elszánta, magát a haza védelmére s pusztai szabad szép életét karddal cserélte fel. Ott küzdött a kiskun szabad lovascsapatban, a bácskai táborban, majd Rózsa Sándor csapatába az »ostorosok «- Üoz keriiJJt s a pirfdi hídnál, mikor Janku cseresznyefacsővü ágyuütegeit bekerítették, nagyon kitüntette magát. Ott volt Világosnál is, »mikor a fegyvereket gulyába rakták.« Bár az ostorosoknak nem volt kegyelem, Ganna János ott is ügyesebb volt másoknál, mert hazahozta az ostoravégére való sárgarézcsapót, pedig az életével játszott érte. Sárgaréz burkolata alatt acélrugóra egy három éiü éles vas volt erősítve, mely a csapásnál a rugó segítségével kiszaladt s ha embert, vagy állatot ért, a visszahúzódásnál mély sebet hasított a testén. Ezt a csapót még vénkorában is a kismándüja belső zsebében hordozta, gyakran fényesitgette s révedező öreg szemeivel úgy el-elnézegette... Ha afféle malaclopó inges gyerekek, vagy a diákok kérték tőle, igy felelt: — Nem adom cselédjeim, amig möglöszök, mert ezért igön mögszcnvedtem! • Világos után megint lóra ült Gama János s betyárkodott hol maga, hol han- dástól mindaddig, míg egy szép napon idézőt nem kapott Rádayhoz. Hazakerülve, János bácsi sem bántotta többé soha a másét, hanem jámbor polgári életre adta fejét s beállt a gazdákhoz kukorica csősznek. Az idő viszontagságai ellen egy kis nádkunyhót csinált magának, — csak olyan »kusornyó« félét. Az ajtaja, meg a korca tavalyi napraforgó szárból volt ugyan, de igy is megfelelt, mivel hogy a csőszködö embernél nem sok félteni való van. Egy kábák ivóvíz, szolgafa, bokráncs, pokI róc, ujjasmándld, egy rossz zsáknadrág, heti eleség, no meg a borotvátok s az- i tán készen vagyunk. Állóiénak valót ugyan a Sárváriék j akácosából emelt, csak úgy kérés nélkül, — de annál jobban kipofozta. E látta fogakkal s a hegyébe, a szokásos nyul- vesszőbokréta: mellé még egy füzér vörös csévespaprikát is akasztott. Ez volt a szélkakas, meg a madárijesztő is. * A kukoricacsősz életmódja, ha nem vetekszik is a bárókéval, de nem is utolsó a maga nemében. A terményekből részesedést kap s némi pénzbért is, ezen felül kommenciót, szalonna, tarhonya, meg kása képében. Egy kis főzni való krumplit meg a nyári vásártól kezdve mindig tojózhat a kukoricaföldek között, ahol egy kis dinnye, meg dugott dohány is kerül. Aztán ott a bok- ráncsban főtt, vagy parázson sült gyenge kukorica. Bizonyos nincseűeinség csak annyiban fordul elő, hogy bor az végkép nincsen; — de ebből nem is csinál nagy kérdést Gama bácsi, mert Rádaynál jól elszokott a szagától. * Az állófánál vagyunk hát Gama Jánossal. Nézzük csak, hogyan kezdi a csőszködést Szentgyörgynap tájon — kukorica keléskor. A kötönyi akácos csak úgy ontja a kisebb-nagyobb varjú rajokat s ha ilyenkor a csősz résen nincsen, biz azok a kelő kukoricákban nagy kárt .tesznek! János bácsi látva a' közelgő veszedelmet, egy véka kukoricát s egy köteg »majsai masinát« szerez. A kukoricát beáztatja, aztán a gyufafetejeket szemenként belerakja s a kukoricaföldeken elszórja. Fel is eszik mohón a varjuk s az utszéli fák ágaira szállva, egyet-kettőt bólintanak, aztán élettelenül hullanak a földre. A vaslábakkal, — hogy lássák a hűséget, — a gazdáknak beszámol. De hát baj van az ürgékkel is! Kivált gyenge tél után mindig elszaporodnak. A kelő kukoricákat ezek is dézsmálgat- ják. Leleményesség© itt sem hagyja el János bácsit. Lószőrt szerez s százával csinálja a »türöket« s egy kis csalétekkel az ürgelikak mellé helyezi, de ugyanoda rakja a száraz kórókból készült ákasztófákat is. Mikor aztán az ürgék a lyukakból kibújnak s a csalétkeket bekapják, már rántódnak is fel az akasztófákra, a tűrök meg a nyakukra hur- kolódnak úgy, hogy meg is fullad mindmegannyi. Messziről olyan látvány ez, mint valami föleresztett kutgém meg oslorfa-vödörrel, de hát sűrűn, nagyon sűrűn. A kocsival vagy gyalog sorban arra járók nem győzik csodálni a különös látványt. Dicsérik is érte Gama János »tudomány tőkéjét«, mert szó, ami szó, — az ürgéknek is sok, ami sok. Mikor a bajt megneszelik, — a maradvány ürge had még a környékről is elvándorol. Augusztus elejére meg a kóbor kutyákkal gyűlik meg a csőszködő ember baja, mert ami kutya a világon van, a tejes kukorica csövet mind igen szereti. Eleinte a Gama János kezére bízott területet sem kímélik. Rágják a csöveket egyaránt. De itt is meg van la találmány!' Egy kis csibebujtatóhoz hasonló szerkezet az egész, — kóró szárakból. E mellé is egy ember nagyságú kelepcét, — akasztófát állít. A csibebuj- tatóba egy kis föttarhonyát vagy avashájat tesz. Ennek szagát messziről megérzi a kutya. Mikor az áldozat a csalétekért benyújtja a nyakát, egy pöcök felcsapódik s a sárgaréz huroknál fogva már rántódik is fel az akasztófára. Kutyazsirból aztán jó pénzeket kap. * Egyszer megjárt az öreg: Mig a kukoricatáblákat kerülgette, gazdája kutyája a Kalbász, feltörte a gunyhót s másfél ki- lónyi szalonnácskáját felfalta. Már mesz- sziről meglátta, hogy likas a gunyhó oldala. Törtetett is befelé s mikor karját számba vette, gyökeret vertek lábai s úgy állt ott, mint egy faszent. Hát még hogy suhikolt, mikor a kutya szőréről, — ami a gunyhókorc körüli kökénytüs- keken visszamaradt, — megtudta, hogy a Kalbász volt a betörő! Töprengett egy darabig, — hogy Úristen, mitévő legyen? Mert hát a gazdája kutyáját ©'vesztenie nem szabad! Találékonysága itt sem hagyta cserben az öreget. Tudva, hogy a Kalbász máskor is szerencsét próbál még, elhelyezte szépen a ke'epcét az állófa közelében, csakhogy most a felrántógém elejére egy öreg ko’ompot kötött. * Estefelé, amint keru i a határt s gondolatai ott járnak valahol a Zöldhalomi csárda körül, me’yet csaknem szemelát- tára gyújtották fel va’amikor a cseh- zsandárok, egyszer csak hallja ám, hogy zörög a koLomp. Loholt, amint csak bírt az állófához, hogy a Kalb ászt a vesztő helyzetből kiszabadítsa, ami sikerült is, de a gunyhó ajtajában kökénytüskökkel úgy ellátta a baját, hogy az többé a gunyhó felé se szagolt... így élt Gama János az állófánál. Élte alkonyán szőlő budár tett. Ez szokott az utolsó állomás lenni, melyben már kevesebb járkálni valója van a vén I embernek. Még itt is meggyűlt a baja a tanyabe’i s szomszédos pásztor gyerekekkel, kik mindenáron meg akarták lopni, utóbb fogadásból is. De nem érhettek célt, mert Gama János a vállalkozókat mindig nyakon csípte s még hozzá füleiket behasogatta. Ilyen hűséges és .megbízható ember lett öregségére Gama János, de ilyen lett a régi pásztor-betyár ember mind, aki csak az akasztófát--e’kerülte. Kapósak is lettek a gazdáknál, kik jóltudták» hogy az ilyen próbált emberek a rájuk- bízott miegymást meg is tudják őrizni, * Egyszer aztán ütött a végóra s a trombita szóra neki is indulnia kellett. Ve'e a régi pásztor-betyárvüág talán utolsó je’legzetes alakja költözött el, hogy még egyszer lóra kapva, az égi mezőkön futtasson tovább előrement társaival, mig csak fel nem érnek »capon« (vágtatva) a hetedik menyor- Szágba. A halál ellen ő sem tudott kitalálni semmi fortélyos szert, vagy kelepcét, A hirharang szavára sem szaladt a segítségére senki, hogy az utolsó kelepcéből kiszabadítsa. Abban már őke- gye’-me is bennemaradt. Cz. L. I I Sem a szőlőkben, sem a gyümölcsösökben nem észleltek kárt Halason A hosszantartó, kedvezőtlen időjárás erős mértékben vetette vissza a tavaszi kalászosokat A hosszú, hideg téli idő még most sem akar engedni és ez nagyban hátráltatja a mezőgazdasági termelést, amely már is érzi ennek a helyzetnek súlyos hátrányait. Erre a mezőgazdasági helyzetre vonatkozólag jólértesült helyen a következőket mondották el munkatársunknak. — A hideg a szőlőkben és gyümölcsösökben az eddigi észleletek szerint kárt nem tett. Nagyon elenyésző kevés helyről érkezett értesítés arról, hogy néhány be nem takart szőlőben voltak fagykár rofc, de ezek is csak az illető gazdák feltevéseinek mondhatók, mert most még nem állapíthatjuk meg, vájjon volt-e fagykár. Annál is inkább, nem, mert hiszen az 1929 évi tél sokkal keményebb volt a mostaninál és akkor sem voltak lényeges . fagykárok. A korai őszi vetéseknek nem ártott a fagy, de viszont a későbbi őszi vetésekben lesznek fagykárok, különösen a széljárta gyengébb homokokon. Sokkal nagyobb hátrány az, hogy a tavaszi vetésekre még nem kerülhetett sor az időjárás miatt. A tavaszi vetéseket már el kellett volna végezni árpában, zabban és répában. A kukorica fs már ilyenkor el van ültetve, а кгищрЙ iS, de ezeknek kevésbbé árt az időjárás zordsága. Itt jegyezzük meg a »Borászati La- pok«-nak azt a megállapítását, hogy az ország több helyén károkat okoztak а fagyok a szőlőkben. ( t Negyven százalékos kárt tett a íagy a kecskeméti határ barackíáiban Az elmúlt héten Kecskeméten járt Húsz Béla dr., a kertészeti főiskola tanára Budapestről. Kerekes Ferenc kamarai titkár kalauzolása mellett bejárta a határ nagy részét s szomorú tényként tapasztalta, (amit már a gazdák is észlelhettek), hogy a határban a baracknál igen nagy a fagy kártétele. Д termésnek — átlag — negyven százalékát; elvitte a fagy. A nagy kártételnek magyarázata a következő. 1931-ben példátlanul forró nyár volt s a fiatal hajtások nem tudtak jól kifejlődni és most a tél fagyának köny- nyen prédául estek. A határ különböző pontjain lényegesen eltérőek a barack-fagykárok. Néhol 15, másutt 90 százalékról beszélnek. Az egész határra nézve igy meg Lehet állapítani a negyven százalékos kárt. — Gabonakereskedők is adhatnak a gazdáknak termelési kölcsönt. A kormány ma újabb rendeletet adott ki á mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges hitelről. E rendelet azt kívánja lehetővé tenni, hogy a pénzintézeteken kivül a gabonakereskedelemmel foglalkozó cégek is folyósíthassanak a mezőgazdáknak termelési hitelt. Emellett különleges rendelkezések vannak még a rendeletben a kender, len, vagy kerti veteménymagvak termelésére kötött szerződésekre nézve.
