Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-01-09 / 3. szám

4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője január 9 — Igön rossz gyerök vóíam halljátok! Hiába biztogattak, hogy házasodjak, — mindég elütöttem: szóval, utóbb mög avval, hogy ha valami vén rossz nőt találnék, hát mög is tönném. Egyször amint kigyün a városbul a gazdám, az öreg Babó Mihály, mer hogy anná szol­gáltam, hát kérdőm az öregtől, hogy mi újság? Aszongya: Mögverték a piac kö­zepi n. a deresbe a Pince Terét. — No azt vöszöm el, halja kigyelmed! Úgy is lőtt, aztán ha az asszony fő nem köti magát, hát még most is együtt vagyunk. Kupa László — Ugyan hová megy egyházfi ur ilyen szakadó esőben? — kérdi egyik polgá­runk a templomba siető Kupa László egyházfitól. — Elmék már a templomba, mert az az Isten nyakán tekergő vén Izsai János már ott jajgat! (T. i. előénekes volt Izsai). Cz. L. Január végéig kérhetik a halasi adózók az uj adómegállapitást Az általános kereseti adó, valamint a jövedelmi és vagyonadó felmondása A kereseti-, jövedelmi- és vagyon-* adókról szóló rendelkezések értelmé­ben ezek az adók minden év január­jában felmondhatok. A jelenlegi gazdasági viszonyok kö­zött, amikor gazdák, kereskedők, ipa­rosok és lateinerek jövedelme lé­nyegesen csökkent, — igen fontos, hogy az adóalanyok részéről ez a jog érvényesitessék, mert felmondások hiányában a (régi kereseti-, jövedelmi- és va­gyonadókat rögzítik, ha pedig ez megtörténik, — jogor­voslatnak helye nincs. A kereseti adók szempontjából kü­lönösképen fontos, hogy a földbér­lők, felesek és harmadosok, — a mennyiben bérleteik megszűntek, vagy változások történtek — felmondásukkal éljenek, külön­ben később csak hosszas és költ­séges utánjárással helyesbütethe- tík adóikat. Munkatársunknak az adófelmon­dásról illetékes helyen a következő­ket mondták: — A halasi állampénztárhoz a kecskeméti pénzügyigazgatóságtól az erre vonatkozó utasítás még nem érkezett meg. Azt minden percben várjuk. Az általános kereseti, jöve­delem és vagyonadóról szóló törvé­nyes rendelkezések úgy intézkednek, hogy ezen adók minden év január havában felmondhatok s az adóalap újbóli megállapítása kérhető. — Ezeknek az adóknak a felmon­dása már most kérhető január végéig az állampénztárnál. Aki adóját felakarja mondani, egyidejűleg a felmondással a vá­rosi adóhivataltól kapott íven uj bevallást tartóz к adni az állampénztárnak. — Ezenkívül uj vallomást kell adni- ok azuj adózóknak és azoknak, akik­nek jövedelmi és kereseti adóalapjuk a 10 ezer pengőt meghaladja. — Halason egyébként a lakosság legtöbbjének adója rögzítve van. Kegyetlenül meggyilkoltak és kifosztottak egy öreg házaspárt az egyik dorozsmai tanyán HALASI EMLÉKEK Az adózó keserve — Eléri-e már a Nagytó vize a mar lom partot? — kérdi az egyik fogyasz­tási adóhivatali közeg ai szél'molnártól, ki adóintőjét szorongatja a kezében s fizetni akar. — Nem bánnám, ha elérné — feleli a molnár, — mert akkor a fogyasztási adóhivatalt is elöntőnél A szórakozott borbély X. borbély javában borotválja, a diá­kot, miközben azon jártatja az eszét, hogy az általa munkába vett madárkalit­kának hová csinálja a kupoláját. Hirtelen egy jó ötlete támadt s na­gyot ütött a diák fejebubjára, kiáltván: No itt lesz a kupola! Kitaláltam! Erre a diák azt hivén, megbolondult a borbély, — félig szappanosán loholt kifelé a fodrászteremből. Az ötven font K. földbirtokos fia eszes, tanult ember volt. A 70-es években atyja kiküldte Francia- meg: Angolországba, hogy vilá­got lásson, tapasztalatokat gyűjtsön. Mikor már sokáig oda volt a fiú, fegyszer a kaszinóban azt kérdi valaki az atyjától: — Mit csinál a fia odakint? Irt-e már? — Most táviratozott Londonból. Egy kis pénzszűkében lehet, miért ötven fon­tot kért ezüstben. — Na és mit csinált urambátyám? — Hát ami cukorpikszis, karos gyer­tyatartó, meg egyéb ezüstféle akadt a háznál, mind összepakoltam, aztán el­küldtem neki Londonba. Nyurga Péter Igen lopós ember volt. Eseteiből ilye­neket beszélt el: — Egyszer fiatal oltványokat loptam, de csinos kordován csizmám nyomáról rámösmertek. Hivat a főbíró, aztán fag­gat egyaránt. Aszongya esalkishogy én löhettemi a tolvaj, mert a nyom igön passzol. — Biró uram ! — nyomom meg a szót egyszeriben, — való, hogy a nyom pasz- szol, de a csizmát ez és ez a csizmadia csinálta. Tessék utána nézni s ha más­nak nem csinált ilyen csizmát, hát meg­fizetőm a kárt... Semmire se tudtak vele menni. Egy másik esetét igy adta elő: —- összeszödtem, halljátok a körösz- tökbül egy kötéllel (a temetőben). Amint gyüvök vele, hát hallom, hogy valaki szuszog. Nizöm a sötétben, nizöm, hogy ugyan mi lőhet az, hát látom, hogy egy birkalopó a nyakában egy lopott birkát visz a temetőn körösztül. — MÖglapujok aztán s egy kisvártatva a kör osztókét; lehajitom. Aztán eü- kiáltomi magam: — Megállj aki ide-odájáa van a betyár apádnak, hová viszöd a, birkámat?! — Hát bátya elvetött© a kapcabetyár a bir­kát, én mög otthon kivöttem a bőribül. — Látjátok, a késértet, mög a le’e mind ilyen embörökbül van ám, mint én! * — Egyször karácsony szombatján gyü­vök haza a gazdámtul a tanyám! két üres zsákkal, amit induláskor loptam. A város alsóvégén az: egyik zsákot mög- raktam tüze'ni való tőzegganéval, aztán csak ballagok. A város aJsóvégin, ahol csak mécsvilágot láttam, az ablak alá állva elkeztern kantáim. Mire hazaértem, félig lőtt a másik zsák is kaláccsal, mög disznófrisseséggel. így aztán könnyen innepölt édesanyám. Megdöbbentő, kettős rablógyilkos- ] ságot fedeztek fel szerdáról csütör- ! tökre virradó éjszaka Kiskundorozs- ma határában. Éjszaka félegy tájban jelentkezett j a dorozsmai csendőrőrsön Barna Jó­zsef 80 éves dorozsmai földmives és elmondta, hogy szerdán este a Gö- böllyárás-dülö 31. számú tanyára ment, ott lakó apósa, Bozsó Ferenc látogatására. Fél tizenegy óra táj­ban ért a tanyára és már messziről látta, hogy köröskörül sötét van a kis tanyán, holott máskor ilyentájban még ébren szokott lenni a ház népe. Gyanús volt neki, hogy még . a házőrző kutya sem ugatta meg közeledtét, a sötétség pedig még jobban meg­lepte. Az idős emberek látogatására azért szánta el magát a fiatal föld- mives, mert azok karácsony óta nem adtak ma­gukról életjelt. Barna József izgatottan sietett be a tanya udvarába. Megdöbbenésére a íkonyhaajtó küszöbén keresztbe fekve átmetszett torokkal, élettelenül hevlert a házőrző Sajó kutya. Barna József a koromsötét konyhá­ba lépett, melynek ajtaja kívülről volt bezárva. Gyertyát keresett elő a sötétben, majd meggyujtotta és j belépett az öregek hálószobájába. ! Borzalmas látvány tárult ekkor sze­mei elé. i Az idős házaspár a szoba köze- j pén feküdt óriási, alvadt vértó­csában. A falak köröskörül vérrel voltak befröcskölve és a kemencepadkán félméteres, vérrel beszennyezett konyhakés hevert. Barna a két holt­testet hálóruhában, rengeteg késszu- rástól elborítva találta, feltevése sze­rint álmukban támadt rájuk gyilko­suk. A szerencsétlen emberek tenyerei össze voltak vagdalva. Barna körülnézett a feldúlt szo­bában és a gyertya kísérteties fé­nyénél látta, hogy a két szekrény ajtajai és fiókjai nyitva vannak, on­nét fehérneműk, ruhák és egyéb értékes holmik hiányoznak. A fiatalember jelentése után a do­rozsmai csendőrörs azonnal a hely­színre sietett és megkezdte a nyomo­zást. Megállapították, hogy a gyil­kosságra a tettes már régen készül­hetett, mert a rablógyilkosságnak minden mozzanatát szigorú tervszerű­ség jellemzi. HÍREK Tessék valódizáltii dörmögte ellentmond ást nem törően dús fehér bajusza alól János bácsi. »Valódi- zálni.« Kitűnő magyar fordítása a valo­rizációnak. Többet fejez ki ma, mint az egyszerű valorizáció. Mély értelme van: valódizáljunk! így János bá’... Pedig János bá’ nem egy nyelvújító. Csak egy okos, tisztafejü magyar. Itt éldegél több mint félszázada a világ közepében. Keveset legeltette szemét a cikornyás, görcsrántotta betüfigurákon. Sohasem kellett papír avagy plajbász az ő számadásaihoz. Csak felnézett a pipakupak alól előtörő füstsárkányok után, átfúrta tekintetével a mennyezet gerendáit. Onnan olvasta !» az igazságot. Mert kérem — hangzott bölcs mag- állapitása — ez már azután nem igazság. Akkor valódizáltunk, mikor mindennek felment az ára? Amikor megdrágult a föld. Tiszta aranyat ért a búza. A ku­korica, árpa sem különben. Mikor fent volt a jószág ára. Akkor valódizáltunk? Megfizettük szónélküi. Ez volt az igaz­ság. De most? Mikor semminek sincs ára; olcsó lett minden. El kell kótyave­tyélni mindenünket, hogy az adó — ka­matját kiizzadhassuk... Tessék csak me­gint valódizá'.ni — mert ez az igazság. Amikor én megvettem azt a fránya traktort, földem sarkából kifizethettem volna. Most meg talán az egészet elad­hatnám, nem is futná a hátralékot, ami még fennáll az ördögszekérért... Tessék valódizálni. így János bá’. Pedig ő nem egy nyelv­újító. Csak egy okos, becsületes, tiszta- fejű magyar. Aki itt éldegél több mint félszázada a világ közepében. — Előfizetések szives megújítá­sára kérjük tisztelt olvasóinkat. — Református pusztai istentiszte­letek. Január 17-én, vasárnap dél­előtt 9 órakor a sóstói, délután 2 órakor a pírtól I. számú iskolában református istentisztelet lesz, melyre ott lakó hívei figyelmét ez utón is felhívja a lelkészi hivatal. — Adomány. A kormányzóné Ő Föméltóságának segélyakciója kap­csán kibocsájtott s a rendőrbirói hi­vatalban kitett gyüjtőivre a kiskun- halasi leventék 34 P 94 f-t gyűjtöt­tek és özv. Halasi Béláné 2 P-t ado­mányozott. Pénzbeli és természetbeni adományok a rendőrbirói hivatalban továbbra is bejelenthetők. — Eljegyzés. Szekulesz Ella és Schönheim Béla jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — Egy vincellért felnyársalt a sző­lőkaró. Súlyos baleset történt ked­den Dab községben. Gröss­tem Sándor gazdának szőlőjében a gyümölcsfákat tisztogatta Poezkodi Pál vincellér. Munkaközben mind magasabbra ment az egyik diófán és igy történt meg azután, hogy a gyenge galy leszakadt alatta. A szerencsétlen ember a fa alatt levő szőlőkaróra esett és az a szó­szoros értelemben felnyársalta. Pocz- kodsit a kiáltására elősiető szom­szédok szabadították ki borzalmas helyzetéből. Állapota életveszélyes. — Ragadós állatbetegség miatt le­zárták a mélykúti és a Jánoshalmái állatpiacokat. Kisszálláson a Belma- jorban ragadós száj- és körömfájás lépett föl, ami miatt a hasitott kör- mü állatok részére kénytelen volt a hatóság a mélykúti és jánoshalmai állatpiacokat lezárni.

Next

/
Thumbnails
Contents