Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-03-12 / 21. szám

március 12 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 oldal Halálba üldözte édesanyját, hogy megkapja az örökséget egy algyői asszony Szörnyű bűnnel vádo'.t asz- szonyt szállított be az algyői csend őrség a szegedi ügyészségre . A te1: elentés szerint az asszony lassan és céltudatosan, hogy látható nyoma ne maradjon, édesanyját a halálba kergette. A csend őri jelentés szerint az elmúlt héten elhunyt Algyőn özv. Zakar Má- tyásné 77 éves öregasszony, aki leányá­nál, Anesányi Jámosnénál Lakott. A temetés után suttogva kelt szárny­ra a hir, hogy az öreg Zakarné nem természetes halállal halt meg, hanem abban leányának, Ancsányinénak is része volt. A híresztelés természetesen elju­tott a csendőrség fülébe is és megindult a bizalmas nyomozás, amely megdöb­bentő eredményt produkált. A csend őr­ség mindenekelőtt megállapította, hogy Zakárné jómódú asszony volt, aki föld­jét és házát leányára, Ancsányinéra Írat­ta azzal a kikötéssel, hogy leánya tar­tozik őt élethossziglan tisztességesen ét­látni. Alig vette azonban Ancsányiné bir­tokba édesanyja javait, azon kezdett mesterkedni, hogy minél előbb megsza­baduljon az ©'tartás kötelezettségétől. Az öregasszonynak a ház végében egy ro­zoga kunyhóban adott hajlékot, ame­lyet az utóbbi hónapok kegyetlen hidege dacára sem füttetett. Enni is csak sertésnek való moslék- szélű éíeihuliadékot és meleg vízbe áztatott száraz kenyérhéjat adott édesanyjának, aki rongyokba burkolózva feküdt a föld­re szórt szalmán. Az ilyen életmód, il­letőleg a hideg és éhség természete­sen nem maradt hatás nélkül és siettejtte a szerencsétlen öregasszony halállá,t, akit március 4-én, mély gyászt és bánatot szin'e've, kísért etolsó útjára a szívtelen leány. Dr. Zobay Ferenc ügyészségi elnök a csendőri je’entés alapján elrendelte a halott asszony exhumálását és boncolá­sát. A továbbiak fölött a boncolási jegy­zőkönyv ismerete után dönt az ügyész­ség. Л puszták fia Folytatás 6. I A másik szobába tömör vasajtón keresztül lehetett bejutni. Az egyik teremből létra és csapóajtó vezetett fel a tetőre, amelyet könyöklő öve­zett körül. Alant hatalmas terület volt, durva léckerítéssel, amelyen valami féltu­cat benszülött kunyhó emelkedett. Gambiának ebben a részében Do­nald kapitány képviselte az angol kormányzóságot. Neki kellett igaz­ságot szolgáltatni és ügyelni a bé­kére. Körülbelül egy héttel ezelőtt üze­netet kapott, hogy valami portyázó rablóvezér garázdálkodik a környé­ken; veszedelmes bamaképü törzs- főnök, akit a francia kormányzóság az elmúlt öt esztendő alatt hiába igyekezett kézrekeriteni. Mély sötétség borult a tájra. Sze­líd és bársonyos, amely a kislánya szemeire emlékeztette Donaldot. A biborsötét égboltozaton nagy, fényes csillagok villantak fel. Az erdőben bagoly huhogott. A völgyből egy leopárd rekedt üvöltése hallatszott. Egyszer-másszor csattogva szárnyalt arra valami éji madár, kóbor árny­ként rohanva át a sötétségen. Donald sokáig állt a tetőn, te­kintetét belemeresztve a ködös, sü­ni sötétségbe, amely sóhajtozott és sziszegett körülötte, mig a csengő szava vacsorához nem szólította. Lent már várt rá társa, egy kö­rülbelül' tizenkilencéves kerekarcu fi­atal tiszt. A menü meglehetősen sze­— Vétitettképís előadás. Március 13- án, vasárnap délután 3 órakor a köz­ponti áll. el. iskola dísztermében Tormái Károly áll. tanító veütettképes előadást tart. Belépődíj nincs. Az előadás tárgya: Varsótól Helsinkiig. — Я Kiskunhalasi Diana Vadásztár­saság« évi rendes közgyűlését 20-án dél- . előtt 11 órakor tartja a Gyugel-vendég- lőben. Tárgysorozat: Elnöki beszámoló, zárszámadás felülvizsgálása, felment- vény, tisztikar választás, vadászati rend módosítása. Ha a tagok, — kiket ez­úton hiv meg az elnökség — kellő szám­ban nem jelennek meg, úgy a 26-án d. i u. 6 órakor ugyanott megtartandó köz- j gyűlés, a megjelent tagok számára való tekintet nélkül érvényes határozatokat fog hozni. Elnökség. — Az uj vonatpár menetrendje. Amint már közölte lapunk, március 15-ével a régi negyedik vonatpárt is életbe léptetik a Baja—halasi vona­lon. Az uj vonatpár menetrendje a következő: Halasról indul 16.20, Já­noshalmáról 17.01, Mélykutról 17.15, Bácsalmásról 17.50, Bácsbokodról 18.15 órakor, Baján van 18.42-kor. Bajáról indul Halasra 10.13, Bácsbo­kodról 10.43, Bácsalmásról 11.17, Mélykutról 11.38, Jánoshalmáról 11.58 órakor és Halason van 12.33kor. — Felhívás a leventékhez. A kiskun­halasi Levente Egyesület vezetősége fel- 1 hivja a belterületi leventéket, hogy Míg Fazekat NSilMy és egyéb >a||r konyhaedényt VIM könnyűséggel p; tisztit! mindent tisztit Mihály levente segédoktató temetésén minél nagyobb számban je’enjenek meg. Gyülekezés 12-én, szombaton reggel 9 órakor a központi iskolában. A teme­tésre a levente zenekar is ki fog vo­nulni. — Epe- és májbetegségakaél, epe kő és sárgaság eseteiben a természe- ter »Ferenc József« keserüviz a hasi szervek működését élénkebb tevé­kenységre serkenti. Klinikai tapasz­talatok igazolják, hogy az ottani ivó­kúra különösen hatásos, ha a Ferenc József vizet kevés forró vízzel kever­ve, reggel éhgyomorra isszuk. A Fe­renc József keserüviz gyógyszertár rakban, drogériáKban és füszerüzle- tekben kaphatók. Közgazdaság •••• — Az Országos M tógazdasági Kiá.- .iiás és Tényé szí fiat Vásár f. hó 17-én nyílik meg és 21-ig tesz nyitva. Láto­gatók féláru vasutijegy kedvezményben részesülnek. Ezen kedvezmény Buda­pestre való utazásra már 11-től kezdve igénybe vehető. A félárujegy váltására jogosító igazolvány egy pengőért besze­rezhető a városi menetjegy irodában, ahol bővebb felvilágosítással szolgálnak. — A borpiac helyzete. A svájci bor­export lassú tempóban megindult, de ezen relátióba inkább csak az olcsóbb áru gravitál, nyomott árak mellett. A borpárlat főzdék megkezdték a kifőzést, ellenben az akció további áremelkedést nem idézett elő és a borárak változat­lanul 1—1.4 fillér között mozognak Mal- ligand-fokonként. A termelők részéről érthető nyugtalanság észlelhető, mert köze'eg a tavaszi munkálatok ideje és a termelők még mindig nagy készle­tekkel rendelkeznek, amelyeknek eladá­sából akarják a munkálatok költségeit fedezni. gényes volt: rántott leves, vagdalt borjú hús, jam, kávé, mindez rosz- szul elkészítve és közönyösen tá­lalva. Ebédközben a fiatalabb férfi meg­jegyezte : — Micsoda nagyszerű tréfa lenne, ha elcsípnénk Szolimán szultánt, vagy hogy is hívják őt és lefőznénk vele a franciákat. — Több volna, mint tréfa! Való­ságos felszabadítása volna a kör­nyéknek! — felelte Donald. — Különös, hogy senki sem tudja, tulajdonképen honnan is jön. — Biztositlak, hogy nem űzi kis játékait a rejtekhelye közelében, j Több, mint valószinü, hogy seregé- j vei álruhában vándorol a sivatagban, j külön kis csoportokban, mintha csak békés kereskedők lennének és csak j a megbeszélt helyen verődnek ősz- [ sze. Vannak Szenegáliénak hatalmas j területei, amelyek még teljesen is­meretlenek az európaiak szemei előtt. Ezek örök búvóhelyet szolgáltatnak ezeknek, a barna ördögöknek. — Mondja, kedves kapitány, ha olyan szerencsés lenne, hogy elcsíp­né őt, mit tenne vele? — Főbelövetném azzal a jóleső tudattal, hogy megszabadítottam az emberiséget egy veszedelmes gonosz­tevőtől. — De vájjon mi készteti arra, hogy ilyen messzire elkalandozzon? So­hasem hallottak itt arról, hogy vala­ki odaátról járt volna errefelé, a Sze­negál folyónak ezen az oldalán. — Mi készteti? A rablás! Való­színűleg fegyvereket akart szerezni. Hallotta, hogy bennünket nem a leg­melegebb barátsággal fogadtak erre­felé. Rövid idieje csak annak, hogy letelepedtünk és azt gondolja, hogy itt könnyű zsákmányra fog akadni. Donald eltalálta a szultán tervét. A kis angol előőrs azonban nem bi­zonyult könnyű zsákmánynak, mint ahogyan a szultán elképzelte, amikor eljött ide, délre fegyverek után. Szolimán a következő éjszakán meglepetésszerűen megtámadta Do­nald főhadiszállását. Éjjel egy órakor indult az arabok támadása, amikor a legmélyebb a sötétség. A szultán nem a szokásos lovasrobam-módszerét alkalmazta, hanem alattomosan lopódzott előre, embereivel óvatosan megkerülte a cölöpkeritéseket és a keskeny erőd felé suhant, mint megannyi kóbor árnyék. Nem számított azonban arra, hogy Donald minden éjszakán ke­lepcét állított fel a várt ellenség számára. A kapitány tudta, hogy az ellenség ereje felülmúlja az övét és hogy maroknyi seregét egy hét alatt is ki lehetne éheztetni. Donald hadicselt eszelt ki. Merész dolgot cselekedett. Minden este, a sötét leszállta után, a kis angol várőrséget három részre' osztotta szét. Egy benszülött őrmes­ter tizenöt emberével az erőd tető­teraszán telepedett meg. Donald a másik két csapattal, ágyukkal és gépfegyverekkel kiosont az épület­ből és különböző helyeken elrejtő­zött a sürü cserjék között, a cölöp- lceritésen kívül, előbb itt-ott elmoz­dítottak egy-egy palánkot, hogy az ágyukat beigazithassák a kerítés előtti területre. Donald cselekvését siker koro­názta. Mialatt a szultán és csapata az­zal voltak elfoglalva, hogy megke­rüljék az erődöt és megtámadják azt a néhány embert, akiket a te­tőn észrevették, minden figyelmez­tetés nélkül, hirtelen rettenetes sor- tüzet kaptak hátulról. A szultán megfordult és abban az Irányban kezdett támadni, — akkor azonban oldalról ismét más irányból kapta a gyilkos tüzet. A szultán érezte, hogy kelepcébe került, minden oldalról körül van zárva. Dühösen fordult meg, hogy a lehető leggyorsabban visszafordul­jon. De mielőtt elérhette volna a cölöpkeritést, elborult előtte a világ. Amikor a harcnak vége volt, Do­nald és segédtisztje egy-egy féltu­cat benszülött katonával és néhány lámpással elindult a támadás színte­rére, hogy megszámlálja a holtakat és segítséget nyújtson a sebesültek­nek. A maga seregében semmi kár nem esett, de az ágyuk és gépfegy­verek annál nagyobb pusztítást vit­tek véghez a támadó társaságban; kerek számban ötven ember hevert vérében a cölöpkeritésen belül. Csu­pa halott és sebesült. Donald kapitány óvatosan járkált közöttük. Ismerte az arabokat és ra­vasz módszerüket. Nem lévén más menekülésre küátásuk, könnyen meg­eshet, hogy halált színlelnek és azu­tán orvul leszúrják azokat, akik se­gítségükre sietnek. A foglyok közt volt egy izmos, karcsú, körülbelül negyvenévesnek látszó férfi, akit szemmelláthatóan csupán elkábitott egy golyó, ami horzsolta a homlokát. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents