Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1932 (32. évfolyam, 1-105. szám)

1932-03-05 / 19. szám

március 5 Kiskunhalas Helyi Értesítője 3 oldal Szomorú írás arról, hogyan vergődik ma az élettel a halasi magyar Körséta a. szerdai fapiacon, szemlélődés a legna­gyobb gőzmalomban és a dugott „ “ Az idén még a márciusban is csa­latkoztak az emberek ebben az esz­tendőben a tavaszi szellőknek ez a máskor kedves időszaka is a zord, hideg és kegyetlen tél képében mu­tatkozott be. Az 1932-es tél a maga iszonyatos erejével csapott itt le nálunk is a szegény emberekre és azokra, akik­nek a kis pénzecskéjük összekupor- gatva állt a zsebek mélyén és nem számoltak azzal, hogy a gazdasági nyomorúságot még az időjárás is meg fogja kontrázni, akár egy ir­galmatlan kártyajáték játszmáját. A szegénység és a kétségtelenül itt le­vő és grasszáló nyomor kikezdett ma ugyancsak kétségtelenül minden­kit, minden lélegző embert, aki nap­jaink sorsának osztályosa. Ma az élet külső formájának ké­pén ott áll egymás mellett egymás mellé rendelt viszonylatban egyképen a törpegazda és ugyanakkor a nagy­gazda is, legfeljebb az a különbség köztük, hogy a nagyobb gazdának több a gondja a maga nagyobb ja­vaival. Es még tovább menve, itt van a nyomorgó szegénység, a sze­gény napszámos emberek, akik úgy áhitanák a szociális gondoskodást, mint a tulszomjas vándor a forró sivatagban a jóttevő oázis friss vi­zét. Hagyjuk magunk mögött a közgaz­dasági tanulmányok erdőrengetegét, egyáltalában fordítsunk hátat a pa- pirlogikának és az írott malasztnak, sétáljunk ki Halason oda, ahol le­zajlik az élet és ahol a pillanatfel' vételek tömkelegéből megkapjuk azt a viharos rajzot, amelynek során kétségbeesetten vergődik az élettel, a magyar. Március másodika volt. Szerda reggel. A fák dúsan megrakva zúz­marával, kegyetlen hideg veri ki a vért az arcokra. Első ut a fapiac. Rengeteg kocsi áll egymás mellett szépen sorba. A kocsik meg vannak rakva fával. Van itt feldarabolt fa, hasábfa, gyökérfa. Д fában oly sze­gény Halas, ide fuvarozza fel a ki­vágott fákat, hogy azokat eladva, valami kis pénzre tegyen szert. Első impresszió az, hogy a ve­vők is szép számmal vannak itt, de nem vesznek. Sétálnak a kocsik kö­rül, kérdezősködnek, drágálják a fát, majd ismét más kocsinál érdeklőd­nek és azt is drágálják. Я fát be­hozott gazdák félig megfagyva a hidegtől ide-oda topognak és figye­lik a vevőket, hogy vájjon ki lesz az ezek közül, aki mégis, csak ven­ni is fog. Az árak után érdeklődünk és a következőket tudjuk meg. Feldara­bolt nedves fa 2—2.50, feldarabolt száraz fa 3—3.20, nagy hasábfa szá­raz állapotban 2.50—3, nagy hasáb­fa nedves állapotban 1.80—2.50 P mázsánként. Rőzse is jelentékeny mennyiség van a piacon. Ara 20 fillér kévén­ként. A vevőknek a nedves fa tetszik. Következetesen ezt nézegetik és eb­ben is történik a legtöbb üzletkötés. A nedves fa olcsóbb ugyanis és ki­sebb emberek, szegény napszámos­félék, kis nyugdíjasok ehez a fűtési anyaghoz fordulnak, hogy odahaza legalább langyos szobájuk legyen. Beszédbe elegyedek egy kopott ru­hájúval, akin látszik, hogy valami­kor jobb napokat ia látott, Kérdőm, hogy van és hogy mi a bánata. Szaporán, gyorsan felel. — Kérem én már hetek óta nem láttam meleg ételt, hetek óta nem főztünk odahaza zsírral, a gyerekek már három hónapja nem jönnek ki a szobából, mert nincs cipő­jük. Épen csak kenyérre akad, de azzal is takarékosan kell bánni. A másik, vájjon mit mond — és ez is megkapja a kérdést. — Munka nincs, dolog nem akad, pénzem sincs, alkalmi munkákat vég­zek és igy kapok havonta néhány pengőt, épen csak kenyérre valóm van. Húst már régein nem láttam, ősz óta és zsíros ételt sem ettem, körülbelül azóta. így megy ez jelentéktelen változat­tal variálva végig. A nyomor képe, amely csak akkor szólal meg, ha megkérdezik és jó szívvel szólnak hozzá. Egyébként mélységesen és zokszó nélkül hallgat. Ez egyúttal megmagyarázza azt is, hogy miért nem érezni és miért nem lehet meg- tapintani ezt a nyomort annak, aki meleg ruhában és jóllakott gyomor­ral sétát az uccákon és végül is nagy jámboran megállapítja a maga szen­tenciáját: — Hát hol a nyomor, én sehol sem látom. Ezt százszor is hal­lani itt Halason is elismételve, persze olyanok részéről, akik nem is nyúl­nak bele szemük látó reflektorával a szegénység mélységeibe. De nézzük most az eladókat. Sok olyan nagygazda is 'elviszi fáját ma a piacra, aki azelőtt nem vágta ki ‘ a fát, hogy abból pénzt csináljon. ( Sok a kisebb gazda a fapiacon, aki { egyenesen rá van utalva arra, hogy a. fáját piacra hordja. Mit mond egy ilyen kisgazda, aki Alsókisteleken lakik és odahaza 25 hold földje van. És amellett még másfél hold szőlője is. — Nagy a nyomorúság köztünk, tessék elhinni. Két disznónk eldög- lött, nem vágtunk, rozs kevés tér mett épen a háznál maradt kenyér­re való, eladni nem tudtunk, szőlő­nek, bornak nincs ára. Csizmára, öl­tözékre, még a legszükségesebbre sem maradt. Most kivágtam ezeket a fákat és elhoztam ki a piacra, hát­ha lehetne belőle kis pénzt csinálni, aztán eladnék még néhány tyúkot, talán össze tudom hozni azt a kis pénzt, amit adóba kérnek tőlem. Ez a magyar nem azt mondja, hogy a kis pénzből ruhát, meg csiz­mát vesz, hanem nyomorában is az adóra gondol. Ezek után mondja va­laki, hogy nincs nálunk adómorál. A nyomorúságról beszél mindenki, a nagy pénztelenségről és szegény­ségről, amilyent, mint mondják, egy­öntetűen ezek a fapiaci magyarok »még nem látott a világ.« És van még egy panaszuk ezeknek a szegény gazdagoknak, vagy gaz­dag szegényeknek, — ahogy tetszik, — az, hogy a helypénzt beveszik ak­kor is, ha semmit sem adnak el. Erre is csak most panaszkodnak a nehéz viszonyokban, jobb időkben eszük­be sem jutott ezt sérelmezni. Már Í1 óra van, a fapiac még mindig szilárdan áll, a fa nem kelt el, leg­feljebb olyan mennyiségben, hogy észre sem lehet venni: fogyott-e va­lami már. A szegény ember újabb állomásá­ra a gőzmalomba kopogunk be. A malom előtt rengeteg kocsi megrak­va gabonával, folyik serényen ал őr­lés munkája. A malomtulajdonos megdöbbentő megfigyeléseket ad elő. — A szegénységet mi igazán itt látjuk meg legjobban. Szegény em­berek és asszonyok az egyetlen ván­kost hozzák ide, hogy annak a tol­láért adjunk lisztet. Majd eltávozik és visszajön. Már hozza filléreit. Sike­rült eladni valahol a vánkost. Volt olyan., aki azt mondta, hogy a kis gyermekének nem maradt otthon párnája, az u‘o!sót hozta el, mert ke­nyérre, mégis csak szükség van. Vannak érdekesebb dolgok — me­séli tovább a malmos. Bejönnek sze­gény emberek lisztért, napszámos félék, akiknek volna kevés pénzük, hogy gabonát vegyenek, de nem juthatnak hozzá, mert a boleítát már nem tudják megfizetni. A város a különböző társadalmi egyesületek bevonásával az idén is megrendezi március 15-ikének meg­ünneplését. Ebben az ügyben Szerdán érte- i kéziét volt a városházán dr. Gusztos Károly h. polgármester elnökletével, amelyen a különböző társadalmi nisztertől, hogy árpa és zab vetőma­got utaljon ki sürgősen a rászoruló kecskeméti gazdáknak. Erre a sürgetésre most érkezett meg a miniszter válasza, aki kö­zölte, hogy Pest vármegye egész te­Szó volt róla, és több felterjesz­tést is intéztek a MÁV igazgatóságá­hoz, amelyben azt kérték, hogy a Halassal kapcsolatos vasúti vonala­kon a, vonatjáratokat szaporítsák. Ezekre vonatkozólag érdeklődtünk a halasi állomásfőnökségen, ahol a következőket mondották: — A halasi állomásfőnökség kü­lönböző felterjesztéseket intézett ez- irányban az államvasutak igazgatósá­gához és kérte, hogy a félegyházi vonalon és Halas—Baja között uj vonatpárt állítsanak be. Az Államvasutak igazgatósága az eddigi jelek sze­rint csak az utóbbi kérést telje­sítette. Ennélfogva március 15-ikétőI uj vo­natpár fog közlekedni Halas—Baja között. Az uj menetrend szerint Bajáról délelőtt 10 óra, 13 perckor indíta­nak egy vonatot Kiskunhalas felé. Ennek a vonatnak indulása a vo­nal főbb állomásairól: Baja 10.13, Bácsbokod 10.43, Bácsalmásra érke­Kénytelenek a kevés kis pén­zen lisztet venni, holott azért a pénz- I ért csaknem kétszerannyi liszthez jutna a szegény ember, ha nem kel­lene bolettát vennie. A múlt szá­munkban említett jeggyürü felajánlási história egyébként a malomban is napirenden van. Kenyér nélkül', hideg szobában él tehát ma a munkabíró halasi ma­gyar — gondoltam, elkótyavetyéli a legszükségesebb holmiját is, csak­hogy a gyomor követelését kielégít­se. Hova vándorolnak tehát ezek a holmik és kik azok, akik itt Halaason zug »zálogházakat« tartanak fenn, ezt nem sikerült személy szerint megtudni. De annyi tény és igaz. hogy a város területén mindig akadl és mindenre olyan, aki pénzzel kise­gíti a szegény embereket és megve­szik a vánkost is, a jeggyürüt is, a többi holmit is, az eladó, emberileg érthető, nagy hálálkodása közben. Л magyar életnek ez is töredéke ma 1932-ben, a riporter nem tehet egyebet, mint ezt is illetékesnek a gondoskodása irányába továbbítja. végleges programm nem alaknit ki, a különböző társadalmi egye­sületek az ünnepségre vonatko­zólag előterjesztették kívánságai­kat és a végleges programmot a város vezetősége a közeli na­pokban állítja Össze. afelől, hogy a különböző' helyek mennyit kapnak ebből a vetőmag­segélyből és akkor dől el az is, hogy Halas milyen mértékben ré­szesül ebből a 130 ezer pengős ki­utalásból. zés 11.9, indulás 11.17, Jánoshalmára érkezés 11.52, indulás 11.58, Kiskun­halasra érkezés 12.33. Innen a Bu­dapest felé menő gyorshoz van csat­lakozása. Kiskunhalasról Baja felé délután 4 óra 20 perckor indul vissza az uj vonat. Jánoshalmára érkezik 4.54, in­dul 5 órakor, Bácsalmásra ér 5.35, indul 5.50, Bácsbokodrói 6.14 óra­kor indul, Bajára érkezik 6 óra 42 perckor. Tehát teljesen megtartja a nyári menetrend érkezési és indulási idejét mind a. két vonat. Az utóbbi, Halasról induló vonatnak csatlakozá­sa van a Budapestről háromnegyed 2 órakor induló gyorsvonathoz. — Я vármegye alispánja megte­kintette a halasi utépitkezéseket. Er­délyi Lóránd Pestvármegye alispán­ja szerdán a déli órákban autón Halasra érkezett és megtekintette a Halason folyó utépitkezéseket. Az al­ispán a délután folyamán utazott vissza Budapestre, M-y. Előkészületek Halason a március 15-ike megünneplésére Az értekezleten a március 15-i ün­nepségekre vonatkozólag egyesületek kiküldöttei is résztvet- tek. A földművelésügyi miniszter 130 ezer pengőt utalt ki Pest megye területére vetőmag szükséglet biztosítására Kecskemét város polgármestere j rületére 130 ezer pengőt utalt ki ve- kisgyülés kapcsán a múlt héten tá- i tőmagbiztositás céljára, viratban kérte a földművelésügyi mi- Rövidesen megtörténik a döntés Halas és Baja közt uj vonatpárt állítanak be március 15-ikétől

Next

/
Thumbnails
Contents