Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-02-21 / 15. szám
Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 oldal február 21 Wekerle a kormánypárt értekezletén nyilatkozott a hitelkérdés legközelebbi megoldásáról A pénzügyminiszter szerint valamennyi arra rászoruló társadalmi osztály segítséget kap A kormánypárt csütörtökön este értekezletet tartott, melyen Erdélyi Aladár a cukorrépa árának megállapítását tette szóvá, különösen abból a szempontból, hogy nálunk csökkenteni akarják a cukorrépatermelést, ami negyvenezer hold kikapcsolását jelentené a cukorrépater- melésböl és újabb negyvenezer munkanélkü it jelentene. Azt kéri a kormánytól, hogy vizsgálja meg a cukorgyártás költségeit és a cukorrépatermelés költségeit is és igy állapítsák meg igazságosan a cukorrépa árát. Búd János kereskedelemügyi miniszter válaszolt a felszólalásra és kijelentette, hogy a cukorgyárosok és cukorrépatermelők között a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy rövidesen megegyezés várható. Putnoki Móric azt kérdezte, hogy milyen tervei vannak a kormánynak a jövő aratásra a búza ára tekintetében. A bolettát 20 pengős búzaárnál vezették be és szerinte az erős segítséget jelentett a gazdáknak. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy azok az okok, a melyek annak idején a kormányt intézkedésre késztették, a mezőgazdaság megerősítésére ma még fokozottabb mértékben fennállanak. és minderre vonatkozólag Jesznek javaslatok. Wekerle Sándor pénzügyminiszter szólalt fel ezután. A gazdahitel kérdésében — mondotta — a tárgyalások megindultak és reméli, hogy a legközelebbi, jövő heti párt- értekezleten már részletesen beszámolhat azok eredményéről. Kérte a párt tagjait, legyenek bizalommal, mert a kormány igyekezni fog a hitelkérdlést megoldani, persze nem úgy, hogy akik fizetni tudnak, azokon is segítsenek, hanem úgy, hogy lehetőleg minden rászoruló társadalmi osztály segítséget kapjon. Neubauer Ferenc kérésére újból fel szólalt Wekerle pénzügyminiszter és kijelentette, hogy a vidéki pénzintézeteket bekapcsolják a hitelek lebonyolításába és a vidéki pénzintézetek, mint közvetítők fognak szerepelni. Ezzel az értekezlet véget ért és utána pártvacsora volt, melyen felszólalás nem hangzott el. — Orsz. Mezőgazdaság! Kiállítás és Tenyészállatvísár Bpesten március 20—25-ig lesz megtartva. Látogatók ez alkalommal is féláru vasu- tijegy kedvezményben részesülnek. Bővebb felvilágosítással a városi menetjegyiroda szolgál. — Lóvizsgálatok Felsökisteleken és Pirtón. Értesíti a város a gazdaközönséget, hogy márc. 5-ére Felsőkistelek és Pirtó pusztára kitűzött lóvizsgálat közbejött akadályok miatt március 4-én fog megtartatni a következő sorrendben: D. e. fél 8 órakor Felsökistelek pusztán a Ba- lázs-féle tanyán, délelőtt 9 órakor Felsőkistelek pusztán Biró Mihály tanyáján, délután 2 órakor Pirtó pusztán a Sárközi Takarék tanyáján. — A tőzsdén külön fogják jegyezni a nemes búzát. A tőzsdetanács legközelebbi ülésén, mint halljuk, el fogja határozni, hogy a különleges nemes búzát, amelyet a rendes árfolyamtól eltérően egy-három pengővel drágább áron is vásárolnak, ezentúl külön fogja jegyeztetni, nehogy a különleges nemes búza ára körül visszaélések történhessenek. — Kecskemét város több, mint 1 millió P kamatot fizet évenként adósságai után. Kecskemét város pénzügyi osztálya most állította ösz- s sze a háztartási számvevőséggel a város kölcsöntartozásáról szóló kimutatást, amelyből kitűnik, hogy Kecskemét ezidőszerint összesen 12 millió 163 ezer 242 P kölcsönösz- szeggel tartozik. Ennek az összegnek a kamatterhe pedig meghaladja az ; egymillió P-t. j — Székrekedés. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a természe- i tes »Ferenc József« keserüvizet még ; a fekvő betegek is nagyon szívesen j isszák és általánosan dicsérik. í — Hangos film bemutató. Városunk egyetlen szórakozóhelye az Apolló Mozi, melynek minden igyekezete odairányul, hogy a közönség a mai nyomasztó gazdasági viszonyok mellett is megtalálja olcsó és jó szórakozását. Szombaton és vasárnap egy elsőrangú uj szerkezetű hangosfilm leadógépet mutat be a közönségnek. A film cime »Táncoló asszonyok« 8 felv. izzig-vérig amerikai vígjáték. Ezen hangos műsor olcsó helyárak mellett kerül bemutatóra. Mindenféle nyomtatványokatgyor= j san, ízlésesen, méltányos árban ke» szít a Kiskunhalas Helyi Értesítője I.arvállalat nyomdája. Regény A leányokat viszont az én gondjaimra bízta a tábornok. Azzal a tervvel állottam ugyanis elő, hogy a nőket a vörösök által teljesen hozzáférhetetlen helyre kell vinni, tehát az őserdő olyan mélyébe, ahová még véletlenül sem juthat vörös kém, vagy szovjet katona. Mivel pedig már kétszer kíséreltem meg szökést az őserdőn keresztül, módomban volt a nomád kirgizek között is hosszabban időzni, akik körülbelül száz-száz- husz versztnyire laknak Tomszktól délkeleti irányban, kis sátorfaluban, civilizált ember által soha nem taposott erdőtisztáson. Ékes szavakkal vázoltam a tábornok előtt a kirgizek vendégszeretetét s azt a barátságot, amit szent papjukkal: a sámánnal kötöttem. Elmondtam, milyen megkülönböztetett tisztelettel néztek re- ám a kirgizek, aki szentnek tartott papjuk barátságát élveztem. Ez a barátság teljes biztosítékát nyújtja annak, hogy leányait, ha sámán-barátom gondjaira bízom, minden ellenségtől megvédik a bátor és harcias kirgizek. Sakoroff tábornok, mint benszülött szibériai, maga is jó véleménnyel volt a kirgizek vendégszeretetéről s a nőikkel szembeni lovagias magatartásáról. Mint mondotta, többször járt már kirgizfaluban s mindig megcsodálta egyenes gondolkodásukat, tiszta erkölcsi felfogásukat és egyéb erényüket. — Ha valóban ismered a sámánt és élvezed barátságát, úgy nyugodtan bízom reád leányaimat. Csak egyre kérlek, arra, hogy mihelyt megérkezel a faluba, nyomban értesíts leányaim hogy- létéről. Természetesen a sámán segítségével, futár utján. Mindent megígértem az aggódó apának, akit újból biztosítottam arról, hogy életem árán is megóvom minden testi és le!ki veszélytől leányait. Megóvom és megóvatom. Ha kell, egy egész kirgizfalu kipusztul azért, hogy Sakaroff generális leányai épp olyan érintetlenül és viruló testi-lelki szépségben kerüljenek vissza atyjukhoz, mint amikor a vörösök bosszúja folytán ideig-óráig elszakadtak tőle. — Csak még egyre kérlek, fiam — mondotta kissé eltűnődve a tábornok — arra, hogy sohase tekintsd másnak magad, mint leányaim őrzőjének s ha mint fiatalember esetleg szere'emre lobbansz is valamelyik iránt, fékezd és fegyelmezd magad s ne élj vissza azzal a bizalommal, amely három életet és három női becsületet tett le kezeidbe. Megígértem. Hogyne Ígértem volna meg ezt is. Pedig akkor már égő parázsként izzott a szivem Jelénáért, Jelénám- ért. De hát biztam magamban s a be- lémnevelt önfegyelemben, amely éppen most állta ki diadalmasan a próbát ott a négy fal közt a hadifogoly táborban. * Még aznap előkészítettük a szökést. Sürgősen kellett cselekednünk, mert minden pillanatban várható volt, hogy jönnek a vörösök és viszik a tábornokot. És esetleg bennünket is, ha történetesen itt találnak. Mert mit is mondhattunk volna a vörös brigan- tiknak, ha a cári tábornok házában találnak bennünket és a mellünknek szegezik a kérdést: Mit kerestek itt, hadifogoly-kutyák? Bizonyos, hogy nem tudtunk volna megnyugtató választ adni s igy 3 nyomban megszületett volna a gyanú, hogy összeesküvést szervezünk, hogy földalatti forradalmat készítünk elő a szovjet unió s a proletár diktatúra megdöntésére. Ez esetben pedig nem kétséges, hogy mi várt volna reánk. Válogatott kinzás, kötél, akasztófa. A szökés. Hajnali három órakor sortüz dörren t el valahol az éjszakában. Éppen abban a pillanatban, amikor a köny- nyes arcú tábornok kezét szorongattam, hogy tőle mégegyszer búcsút vegyek. Odakünn, valahol az Irkutzkája utón még ropogtak a fegyverek, amidőn letéptem az apa testéről zokogó gyermekeit s azt mondtam nekik: mehetünk. Rossz sejtelem kinzott, furcsa, félelem borzongott bennem s többször úgy rémlett, mintha fegyvercsörömpölés nesze szűrődött volna át a falakon. — Katonák őrzik a házat! Nagyon, nagyon kell sietnünk! — riadt bele a búcsú ájult csendjébe sürgető hangon. — Meneküljünk, mert most perceken múlik az élet! Vad és elszánt voltam. Az életösztön felkiáltójelként ágaskodott bennem s kíméletlen cselekvést sürgetett. Az ölelkezők közé ugrottam tehát s mint a bimbókat ágáról, úgy téptem le a leányokat az apa testéről. Kezénfogtam őket s kirángattam őket, nyersen és gorombán, az éjszakába. Még az esthomály beállta előtt terepszemlét tartottam az udvarban, könnyű volt tehát a vaksötétben is tájékozódnom s kéz a kézben a háztelek mögött lévő sikátorszerü utcára csempésznem a leányokat. Ott megálltam s minden idegemet erőltetett munkára kényszerítve, percekig hallgatóztam. A leányok tehetetlen rémülettel, pihegve remegtek körülöttem. Lázasan, szinte vadul vert a szivük, amit Jelénának kezembe pántolt csuklója oly tisztán és őszintén továbbított. A puskaropogás újra felhangzott messziről. Bum... bum...! szóltak külön-külön is a vörös fegyverek. Egy... kettő... öt., tiz — számoltam — magam sem tudom miért, a lövéseket. — Egy... kettö^. öt;, tiz élet — suttogta mellettem — egész testében remegve — Jeléna. A közelben mintha kaput feszegettek volna valahol. Recsegett-ropo- gott az ajtó, minden eresztékében. — Istenem, ne hagyj el! — sikol- tott fel halkan Jeléna — A mi házunk ajtaját döngetik a pribékek! Halljátok?! halljátok, hogy enged- törik és ah! — hogy szakad fel a vad erőszak nyomán atyánk házának ajtaja?! Zokogás, elcsukló és kínos zokogás buggyant ki a három leány ajkán. Aztán földre vetették magukat és ott nyöszörögtek — Isten segítségét esdve — reszkető, tehetetlenül topogó lábaim előtt. (Folytatjuk.) aaoaaaaaja a.jií& ■•□□□□□□□□□□□ jauaaaaoaaaoaaaaoaaaaaaaciaa Irta: Zenfsi Ferenc
