Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-12-30 / 104. szám

4. oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 30 HALASI EMLÉKEK Kovács Imre Amint egyszer fet-alá járkál a szek­szárdi vásárban, látja, hogy a komé­diás sátrak e'őtt egy csinos szerecsen nőt mutogatnak. Mindjárt érdeklődik a komédiásnál, hogy lehetne-e a szerecsen nővel beszélnie'? — Lehet kérem! — mondja a komé­diás, de csak estére. Igen szeret magyar urakkal társalogni. Este amint kezesben társalognak, egy­szer csak azt kérdi a szerecsen no: — Hát az öreg tekintetös- asszony mög van:-e még? Az emberi végzet egyszer csak őt is utolérte. Betegeskedni kezdett. Majd a kaszinóban is a legközelebb bekövetke­zendő haláláról beszéltek. Eközben még- konduttak a harangok s futótűzként ter­jedt a hire, hogy Kovács Imrére ha­rangoznak. Egyszer csak nyílik a kaszinó ajtaja s ott áll az ajtóban betegségtől elcsi­gázva sápadt arccal Kovács Imre. Mindenki megiületödött egy percre s végre is Kovács Imre szólalt meg éképen: — Csak azért gyüttem, nehogy azt gondoljátok, hogy én rám harangoznak, : merthát mint látjátok, még élek! Szer­vusztok ! Másnap már valóban ő reá harangoz­tak. Bármennyire akarta és szerette vol­na, — halál őfelségével ő sem tudott megbirkózni. Lelkét visszaadta Terem tőjének, por- részeit elhantolta Győré Péter. Jeltelen sírjára — mely iejebb-lejebb süpped, egy-egy fogás száraz falevelet zúdít a szél. Emléke még bizonyára soká élni fog közöttünk. Cz. L. A halasi kórházban meghalt egy összeégett koldusasszony — Honnét ismered1 t© az én felesé­gemet? — Én vagyok a Dezső Jutka! Két esztendeig szolgáltam, én a tekintetös uréknál! Most így keresőm a kenye­remet ! A kapitány ur pedig egérutat vett. * Kapitány korában egyszer beállít a hi­vatalába egy tanyai magyar s pana­szolja ott, hogy egy szép tinajának el­tört a Iáiba s iszeretné a húsát kiméretni. — Nekem ez nem szakmáin ám bará­tom! Az ilyen mérési ügyeket a Hirhá- ger mérnök szokta intézni, menjen kend a mérnöki hivatalba! Magyarunk mi rosszat sem sejtve, be­kopogtat Hirháger mérnök irodájába, hol szintén előadja baját. — Ki küldte kendet én hozzám? — kérdi a mérnök, — A tekintetös. kapitány ur! — Tudtam! Az apja huncut ide-odá­ját! Csak tőle teltetnek ki ilyenek! Hanem. A halasi kórházba karácsony első napján beszállítottak Tompáról egy j koldusiasszonyt, aki borzalmas módon össze voll égve. Az asszonyt Pénzes Já­nosnénak hívják és az orvosi se- j gitség nem tudta megmenteni, mert karácsony másodnapján i már meg is halt a kórházban. Az esiet körülményeiről munkatár­sunk megtudta, hogy a koldusasz- ! szony karácsony első napján kü- j lönböző házaknál fordult meg Tom­pán, mindenütt megkínálták étellel és itallal, végre is a sok ital megártott Pénzes Jánosnénak és hazament kis putrijába, ahol lakott. Itt a nyílt tűz mellé feküdt le és csakhamar mély álomba merült, úgyhogy nem vette észre, hogy szoknyája tüzet fogott és égni kezd. Szomszédságából vehették észre a bajt, mert odasiettek Pénzes János­áéhoz, aki ekkorra már súlyos égési sebeket szenvedett. Szomszédjai vol­tak azok is, akik gondoskodtak róla, hogy a halasi kórházba beszállítsák és itt ápolás alá vegyék. lám áví {egyházra MM a illyhofi takarék igazgatót A 140 ezer pengős hiányt az igazgatósági tagoknak kellett megtéríteni elhordja kend innen az irháját! Egy rendőr vezette kerékvágásba az eltévedt magyart. Lakos Gergő Éjjeli tülkös strázsa volt a 70-es évek­ben Lakos Gergő. Egyszer úgy éjfél után volt már az idő, mikor a kiskaszinó előtt fújja az időt, onnan meg kilép az uccára Hirháger mérnök. — Tudja-e kend, hogy záróra elmúlt, aztán Kovács Imre kapitány még itt kártyázik? Rendet csináljon kend, de mindjárt! — mondja neki Hirháger. Erre Lakos Gergő belép a kiskaszinó- ba s így adja fel a szót: — Uraim, idő után vagyunk, tessék hazamönni! Erre se szó, se beszéd, a kapitány egy hatalmas fütykössel zavarja ám ki­felé Lakos Gergőt. — Majd megmutatom én, hogy levet­kőztetlek! — kiabálja utána. — Igaz embör vagyok uram! Nem fé- lök! — No te Irha Gergő! Ez a te müved volt! Kellett ez nekem? —• feddette a mérnököt Kovács Imre. * Néhány nap múlva egy zimankós hi­deg éjszakán elindult Kovács Imre ka­pitány az éjje’i strázsák ellenőrzésére. Lakos Gergő ekkor a tabáni részen du­dált. őt kereste legjobban a kapitány, de nem találta jó darabig. Végre meg­csípte egy menyecskénél, amint annak ablakából dugta ki az ökörszarvat s úgy dudálgatta el az időt, az uccák bejárá­sát pedig az északi szélre bízta, mely akkor a Doktomé hegye felől ugyancsak süvített s zörgette a tabáni házak abla­kait. Ki is húzta Lakost a jó fészekből az ucca közepére, ott vervén le avas mákos szürjéről a port, aztán útba indította e szavakkal: — Nem vagy tovább »igaz embör« Gergő, hanem gazembör! Annak idején nagy feltűnést kel- j tett a mélykúti takarékpénztár ősz- i szeomlása és a Helyi Értesítő ak- j kor részletes tudósításokban számolt ■ be a Takarék ügyeiről. A banknál lefolyt vizsgálat bűn­ügyi útra terelődött és a bajai tör­vényszék most vonta felelősségre a bank volt ügyvezető igazgatóját Ma­gyar Józsefet okirathamisitás és többszörös váltóhamisítás miatt. A tárgyalásról és a bank bünügyé- nék részleteiről bajai tudósitónk a következőket írja: Harminc esztendeje működött már ez az egyébként jóhirnévnek ör­vendő intézet, amig aztán 1924 óta, amióta Magyar József került oda, mint ügyvezető igazgató, egyszerre rohamosan hanyatlani kezdett. Az Orsz. Pénzintézeti Központ hamaro- rosan meglátta a bajokat és több­ször ievélileg felszólította Magyart, hogy fuzionáljanak, vagy pedig szá­moljanak fel. Magyar azonban ezeket a leve­leket sohasem ismertette az igaz­gatóság tagjaival, hanem azok tudta nélkül hamis beállítások­kal évekig húzta halasztotta az ügyet mindaddig, amig az össze­omlás be nem következett, ahelyett tehát, hogy akkor, Mai­kor még nem lett volna nagy a veszteség, fölszámolt volna, még különböző búzavásárlásokba bocsát­kozott s erre az üzletre szintén kb.­30.000 pengőig ráfizetett. Mikor már kevés volt a pénz, felemeltette az alaptőkét, még pedig olyan formá­ban, hogy a tönk szélén álló inté­zetről a legoptimisztikuSabb híreket terjesztette, de a központ által meg­világított súlyos helyzetet nem emlí­tette sem az uj áldozatoknak, sem pedig saját igazgatósági tagjainak. Saját részére is vett fel nagyobb pénzösszegeket s azokat különböző nevekkel állította ki s ezzel azt a látszatot keltette, mintha ő a pénzt visszafizette volna, de ugyanekkor ki is adta kamatra más emberek ré­szére. Az egyre növekvő hiányt azon­ban örökké palástolni nem lehe- | tett és 1931. februárjában kide­rült, hogy a takarékpénztár cca 140.000 pengővel tartozik, melyre alig van valamelyes fedezete. Minthogy az igazgatósági tagok a takarékpénztár váltóiért kezes­séget vállaltak, az összeget meg kellett tériteniök. A vádlott egész idő alatt taga­dott s csak akkor mutatott némi beismerést, amikor Linzer tanácsel­nök felolvasta azokat a leveleket, a melyben ö egyes ismerőseinek és az ellenőrnek mindent töredelmesen be­vall. Este 6 óra tájban hirdette ki Lin­zer tanácselnök az ítéletet, amely szerint a törvényszék Magyar Jó­zsefet hűtlen kezelés, 4 rendbeli ma- gánokirathamisitás és 25 rendbeli csalás bűntettében mondja ki bűnös­nek és ezért 3 évi fegyházbüntetés­sel sújtja. A büntetésbe a 8 hónapi vizsgálati fogságot beszámították. Az ítélet jogerőssé vált. — A Kereskedők Egyesülete Szilvesz­ter estélyét a szokásos keretek közt rendezi meg, amelyre t. tagjait ezúton is meghívja a vezetőség. — Ä csöadőrpútló parancsnoksága a halasi ínségesekért. A csendőrpótló lo­vasalosztály parancsnoksága 25 kiló sza­lonnát juttatott a városházán működő inségakcióhoz, a halasi ínségesek támo­gatására. A felháborító emberi részvétlenség okozta a csorvási gazdálkodó halálát Megfagyott az országúton, mert senkisem segített rajta Megírtuk, hogy az elmúlt héten a csorvai müut 30 és 35 kilométeres sza­kasza között az országút mellett egy agyonvert ember holttestére találtak a kora reggeli órákban. A csonttáfagyott ember fején hatalmas seb tátongott és több sérülést is találtak testén. A gazdálkodó holttestét beszállították a szegedi törvényszéki bonctani intézet­be, ahol a szegedi ügyészség utasítá­sára fe'.boncolták. A boncolás megálla­pította, hogy Puskás Lakács szerencsétlenség ál­dozata lett és hogy halálát nepn a sérülések okozták, hanem az, hogy ae ut mejücftt megfagyott. A rendőrség a boncolás adatai alapján erélyes nyomozást indított meg. Rövi­desen kiderült, hogy Puskás Lukácsét egy tanyai kocsi ültöite el és a szerencsétlen ember olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem tu­dott felállni. Rendkívül érdekes és egyben gondol­kodásra késztető adata a nyomozásnak az, hogy miután Puskás Lukácsot az utón a kocsi elgázolta, egy félórával később elhaladt a segítségért kiáltozó szerencsétlen ember mellett két tanyai gazda is kocsival. Azonban nemcsak kocsival haladtak el a földön fetrengő és segítségért könyörgő ember mellett, hanem tudomást szerzett az esetről egy közeli tanyában lakó Kovács Ist­ván nevű gazda is, aki Kovács Jánossal együtt sokáig tanakodott azon, hegy vájjon részesítsék-e segítségben Puskás Lukácsot. Este hazaérkezett a tanyába Ka­tona István Szilveszter nevű fia és ekkor hárman kimentek a szín­helyre, körüljárták a földön ekkor már eszméletlenül fekvő embert. A három gazda, aki felháborító rész- vétteösággel nézte a vérbe!agyait embert, nem segített Puskás Lukácson, hanem hazamentek és megvacsorázva lefeküd­tek aludni. Reggel hét órakor, amikor felébred­tek, hallották, hogy azt az embert, akit lelkiismeretlenséggel, részvétlenül se­gély nélkül hagytak kint a hideg éj­szakában és akinek a halála az ő lelkű­ket terheli, reggel holtan találták meg ai városba igyekező tanyai gazdák. A rendőrség kihallgatta Hegedűs Má­tyást és a Katona-családot, akik felhá­borító egykedvűséggel tették meg val­lomásukat. A rendőrség természetesen a lelkiis­meretlen, lelketlen gazdák ellen nem in­díthatott eljárást, mert erre. nincs sem­miféle törvényes alap. HIRDESSEN Helyi Értesítőben!

Next

/
Thumbnails
Contents