Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-12-26 / 103. szám

6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 25 HALASI EMLÉKEK Kovács Imre ni. Pesten lerongyolt pénzügyi állapotuk­ban egyszer megszólal az egyik cim­bora: — Már nem lesz pénzünk mostaná­ban, ha csak te ki nem eszelsz valamit Imre! — Ne féljetek, mig engem láttok! — mondja Kovács Imre. — Csak gyertek estére a kávéházba! A kávéháznál palackos borokat ita­tott ve’ük Kovács Imre. Már éjfél körül járt az idő, a cigány huzza a szomszédos asztaloknál ülő előkelő vendégeknek. Egyszer a cigány leteszi a vonót, Ko­vács Imre pedig sorra járja az asztalo­kat s panaszolja, hogy szegény diák ember, pénze nincsen, hanem ha kap egypár forintot, itt a kávéházban mind­járt bemutatja Zrínyi kirohanását. A vendégek adakoztak bőségesen, ő pedig a summa pénzt zsebrevágva fel­állt egy székre s nagy figyelem köze­pette igy kezdte a szót: — Mikor a külső vár leégett, — Zrí­nyi megfogyatkozott vitézeivel a belső várba vonult vissza. Mikor pedig látta, hogy nincs menekvés, aranyait, ezüst­jeit magához vette s zsebébe rejtette, — úgy mint én. Majd felnyittatta a várkapukat, ügy mint én. Erre barátai az uccára nyitó ajtót ki­nyitották, ő pedig folytatta: — Akkor elkiáltotta magát Zrínyi Mik­lós, hogy: Utánam! Úgy mint én s ro­hant elől a várkapun kifelé, úgy, mint én. Barátai pedig követték őt a rohanás­ban s meg sem álltak egy másik kávé­házig. A fe1 ültetett asztaltársaságok egy da­rabig várták a diákokat vissza, de bi­zony azokat hiába várták. * 1878-at irítak. Az öreg városháza ablakait hideg téli szél zörgette. Egyszer csak kinyílik Vári Szabó Ist­ván polgármester ajtaja s belép azon a koldusok küldöttsége mákos szűrben, meg dakuködmenben s azon alázatos kérelmüket terjesztik elő, megbízó tár­saik nevében is, hogy egy kis kökény, vagy galagonya tüsökkel, — de az akác- tuskó is megfelelne, — segítse ki őket a város, hogy el* ne vesszenek ebben a kietlen hideg télben.' Nagy sor. Szinte kivihetetlen most e szokatlan; kérés teljesítés© — vélekedik csakúgy magában a polgármester. Hogy kellene ezeket most a nyakáról lerázni? Gondolkozik. Pécsi Sándor, a küldöttség vezetője e közben egy vállbiccentéssel összébb rántja magán a szűrt, a vén Lakné meg gégét köszörül. Egyszer megszólal a polgármester: — Elkéstetek!... Hamarább kellett vol­na jönni!... Ti már nem vagytok koldu­sok, hanem mától kezdve gazdag em­berek! A koldusok összetekintenek. — Úgy hát! — folytatja a polgármes­ter. — Ti már nem szorultok a város segítségére! Fészke’ődik tovább a deputáció... Egyszer csak lélegzethez jut Pécsi Sándor koldusbiró: — Hogyan tetszött mondani kéröm- alássan? — Hát úgy, hogy meghalt egy dús­gazdag bácskai földesur, akinek három faluja volt, aztán mikor a végrendele­tét felbontották, hát kiderült, hogy min­den vagyonát a halasi koldusokra hagy­ta! Most van oda Baján az örökség át­vétele végett Kovács Imre kapitány! Hát értitek-e már? — Mögértöttük! — mondja a négy koldus egyszerre. — Elmehettek! A koldusok kitántorodtak. Estefelé a Piparét széléhez kiállított koldus őrszem futólépésben viszi a hirt a kapitány háza előtt ácsorgó koldusok­nak, hogy a kapitány, négyes fogatán már elhagyta a Suba-kopolyát... — Hát kendteket mi szél hordja itten? — nyitja meg a szót az álmélkodó ka­pitány a nagy éljenzés és k alaplenge- tésre. — Valami nagy örökség van itt a szó­ban, amint a polgárme>tör ur mondja, — kezdi a szót az elől álló koldusbiró, — mer hogy az a bizoyos célszörü gaz­dag ember, aki Baján m’öghalt, az egész vagyoniját miránk hagyta vóna, már mint a halasi kudusokra. Aztán, hogy tekintető® kapitány ur most lőtt vóna oda az örökségért, így vöt-e embörök mondva? — hátranéz a társaira... — Igönis úgy mondta a polgármestör ur! — zúgják egy Szivvel-üélekkel a koldusok. A kapitány mindjárt átlátott a szitán, hogy a jDolgármester itt valami tréfát akar az ő személyén keresztül sikeresen véghezvinni. így hát tovább kell a fona­lat gombolyítania. Hogy egy kis gondol­kozás! időt nyerjen, azt mondja a kol­dusoknak. — Hát hadd1 hallom csak el öh ül, hogy hogyan gyütt kendtök ennek az egész dolognak a tudomására? Pécsi Sándor elmondja újra "tövéről- hegyére a történteket, aztán megszólal Kovács Imre kapitány. Szavait a koldu­sok lélegzet visszafojtva hal’gatják. — Hát ez mind igaz embörök! Amint a lélök kiszállt a vén gazemberből, mindjárt tudatták velem. Le is hajtattam azonnal Bajára, hogy a sok kincsöt a ti számotokra számba vögyem. Itt megáll a kapitány, Pécsi meg végig néz a deputáción, hogy nem-e szusszan valamelyik. Majd igy folytatja a kapi­tány: — Mék aztán igyenöst a halottas ház­hoz, hát csakugyan ott van a vén gaz- embör kiterítve-. Fölnyittattam a nagy pénzszekrényöket, hát látom ám, hogy annyi a sok arany-ezüst, hogy Dunát lőhet vele rekeszteni. Kezdőm, is mind­járt osztályozni, de már négy asztal te­le van csak a szinarannyal... A koldusok egyike a pipáját, másik a kalapját ejti el. A vén Lakné meg itt is gégét köszörül. A kapitány meg egy kis lélekzetvétel után folytatja: — Amint igy csörgetöm az aranyakat, hát egyszer csak igyenösödik ám- föl1 a vén gazembör a koporsóban, aztán rám néz, én mög loholok kifelé... — Hát tetszhalott volt. Az édösanyja ide-odáját! — Mögtagadott veletök mindön kö­zösségöt ! (Folytatjuk). Cz. L. Szózat Irta : dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter Megpróbáltatások idejének egyik legnehezebb karácsonya köszönt reánk. Századiokon át megszoktuk a vérveszteséget, bajokat és szegény­séget, mégis legsúlyosabbak egyiké­nek ezt a karácsonyt azért tekint­hetjük, mert a lelkek vannak meg­rendülve, a háború, Trianon és nyo­morúság megpróbáltatásai által. A karácsony szent ünnepe ugyan­azzal a melegséggel s fenséges gon­dolattal köszönt reánk e rossz idők­ben is, mint hajdan. Mindnyájun­kat egy táborba gyűjtött a gond, amikor családjainkért, gyermekeink­ért és országunk jövőjéért aggó­dunk. £1 azonban mindnyájunkban a hit, a -hit Istenben, a hit a Megváltóban és a hit a mi jobb jövőnkben. Fel­fokozott idegekkel sóvárgunk a jobb jövő után és már nagyon közel kell lenni annak az isteni segítésnek, mely kivezet bennünket szenvedése­inkből. Rá kell mutatni arra, hogy a múlt század első évtizedeiben hasonló megrázkódtatásoknak volt a magyar­ság, de minden európai állam is kitéve. Akkor ezeket a megrázkód­tatásokat a társadalmak átalakulása, a kézmüvesipar hanyatlása, gyáripar fellendülése és a technika fejlődése befolyásolta. Majd a század második felében a fejlődés és a nyugalom kora következett. Ma a gyáripar és a technika ki­fejlődése után uj utak kijelölése vá­lik szükségessé, hogy a termelés és fogyasztás uj szabályozásával a tár­sadalmaknak uj célokat mutasson, j az államok legutóbb rendszerré tett zárt gazdálkodását megdöntve sza­bad mozgást és tágabb érvényesü­lést biztosítson az emberiségnek újra hosszabb időre. Máról-holnapra nem fog Sanyarú helyzetünk megváltozni, die kitar­tással, erőink összefogásával és a magyar nemzeti érdekeink megvé­désével el fogjuk érni célunkat. Tart­son ki mindenki abban a pozícióban, hova a sors és a gondviselés ren­delte, hogy ezzel küzdelmünk ered­ményét biztosítsuk. Szivünket pedig megnyitva a Meg­váltó előtt, oldódjon fel lelkünk ke­serűsége, merítsünk erőt a jövőre és az ö fényessége adjon nekünk bizodalmát. A múlt század szózata megfogja a magyarok lelkét ma is és meg­adja a biztatást, amikor a Megvál­tóba vetett erős hittel odakiálthat­juk mindenkinek: »Hazádnak rendü­letlenül légy hive, óh magyar!« HÍREK — Előfizetőinknek és olvasóink­nak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Figura Lajos halasi földbirto­kos kihallgatáson volt a kormány­zónál. Mint a fővárosi lapok is meg­írták, a kormányzó az elmúlt napok­ban hosszabb kihallgatáson fogadta a független kisgazdapárt gazdacso­portját és ennek során a megjelen­tek tájékoztatták őt a gazdasági helyzetről és az ország hangulatáról. A kormányzói kihallgatáson, mint örömmel regisztrálhatjuk, Halasról is résztvett Figura Lajos földbirtokos és igy a halasi gazdasági viszonyok­nak is szószólója akadt a legfel­sőbb helyen. — Ä Helyi Értesítő karácsonyi száma az idén csak nyolc oldal terjedelemben jelent meg, merít az ismeretes mi­niszterelnökségi rendelkezés folytán, — amely a papirkorlátozásokról szól, na­gyobb oldalszámban nem jelenhetett meg. — Kibővítették a, kecskeméti pénz­ügyigazgatóság hatáskörét. A pénzügy­minisztérium rendelet© folytán közli a hatóság a város lakosságával, hogy ja­nuári 1-től kezdve a szesz fogyasztási pénzügyigazgatósági kirendeltség hatás­körét 1932. január 1-től kezdve az ösz- szes fogyasztási adókra (szesz, cukor, sör, ásvány, gyujtószer, bor- és hus- fogyasztási adó) és az itaim,érési ügyek intézésére is kiterjesztette. A pénzügy­minisztérium rendelet© a kecskeméti adóügyben a dohányjövedék kivételével mindennemű más jövedéki ügyekben és italm;érési ügyekben a kecskeméti pénz- ügyigazgatósági kirendeltséghez fordul­janak. — Lómészárszék nyílt Kiskuumaf- sán. Alig egy hete, hogy megnyílt Majsán az első lómészárszék s már is óriási forgalmat csinált. A piac­téren, a Kossipos-féle házban nyi­totta meg az üzletet Scheich Antal s mindjárt megnyitáskor nagy ér­deklődés nyilvánult meg iránta. Egy hét leforgása alatt csaknem 3 méter­mázsa lóhust adtak el. A kolbász 1 P, a virsli, parizer stb.-nek pedig 1 P 40 fillér kilója. — Ä Prof. Nószövetséghez a szegé­nyek segélyezésére és a vasárnapi isko­lás gyermekek karácsonyfa-ünnepélyére a következő adományok érkeztek: Pa- taky Dezső 46 drb. kosár, Pataky De- zsőné 38 kg. liszt, 1 zsák burgonya,. Szalai K. Imréné dió, alma, liszt, szilva, özv. Csapi Imréné liszt, Keresztes La- josné 50 kg. liszt, Nagy K. Józsefné liszt, Kristóf Józsefné ruhanemű, Péter Erzsi használt cipők, Balázs Józsefné sütemény, Babó Irma alma, keksz, füge, Marton Imréné 3 P, sütemény, bor, Szabóné Kocsi Juliska ruhanemű, Dia­konissza testvérek mézeskalács, özv. Gyenizse Józsefné 20 kg. liszt, Pacolay Ilonka harisnyák, Bende Káro'yné al­ma, dió, özv. Szathmáry Sándorné al­ma, dió, Gulyás Sándorné alma, dió, füge, sütemény, Tegzes Károlyná süte­mény és tej, özv. Végh Istvánná süte­mény, Stepanek Ernőné 2 kgr. szalonna, Kruspier Pálné szaloncukor, Czirjájc Berta szaloncukor, Daczi Sándorné al­ma, dió, Dúl Istvánná alma, sütemény, Bátory Gábomé dió, keksz, cukorka, ifj. Figura Lajosné sütemény, dió, Szabadj E'eonóra dió, özv. Bornemissza Benőné ruhanemű, keksz, Tóth Miklósné szalon­cukor, Bor Imréné 1 P, Ványi Teréz dió, Szekér Pálné alma, krumpli, Dará­nyi Imréné sütemény, özv. Frő ich Ador­jánná keksz, Péter Erzsi dió, aszaltgyü­mölcs, özv. Keresztes Lajosné süte­mény, dió, Szilády Lászlóné sütemény, dió, 1 P, Dúl Istvánná liszt, bab, özv. Medveczky Károlyné használt ruhane­mű, Kovács Lajosné alma, Buda Ist­vánná sütemény, alma, bor, dr. Szabó Lajosné alma, Széf Antalné zsír, szap­pan, Fekete Sándorné zsír, Szathmári Istvánná sütemény, Heller Jenőné süte­mény, Szarka Dezsőné sütemény, Babó Sándorné sütemény, Zseny Istvánná 1 kocsi fa és sütemény, Tyukody Jenőné keksz, Keresztury Lajosné Szentjános­kenyér Tóth Lenke bab, Szabó Zsig- mondné szaloncukor, Kathona Margit szaloncukor, Szanyi Ferencné füge, Ko­vács Gyuláné alma, sütemény, Dózsa Lajosné sütemény, Bacsó Ida sütemény, özv. Szathmáry Sándorné sütemény, Polgár Jánosné sütemény, Tóth Imréné dió, cukor, Keresztes Mariska alma, amerikai mogyoró, sapka, Pataky De­zsőné alma, sütemény. — A nemesszivü adományokért ezúton is hálás köszöne­tét mond a Prot. Nőszövetség elnök­sége. (Folytatjuk)..

Next

/
Thumbnails
Contents