Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-12-26 / 103. szám
6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 25 HALASI EMLÉKEK Kovács Imre ni. Pesten lerongyolt pénzügyi állapotukban egyszer megszólal az egyik cimbora: — Már nem lesz pénzünk mostanában, ha csak te ki nem eszelsz valamit Imre! — Ne féljetek, mig engem láttok! — mondja Kovács Imre. — Csak gyertek estére a kávéházba! A kávéháznál palackos borokat itatott ve’ük Kovács Imre. Már éjfél körül járt az idő, a cigány huzza a szomszédos asztaloknál ülő előkelő vendégeknek. Egyszer a cigány leteszi a vonót, Kovács Imre pedig sorra járja az asztalokat s panaszolja, hogy szegény diák ember, pénze nincsen, hanem ha kap egypár forintot, itt a kávéházban mindjárt bemutatja Zrínyi kirohanását. A vendégek adakoztak bőségesen, ő pedig a summa pénzt zsebrevágva felállt egy székre s nagy figyelem közepette igy kezdte a szót: — Mikor a külső vár leégett, — Zrínyi megfogyatkozott vitézeivel a belső várba vonult vissza. Mikor pedig látta, hogy nincs menekvés, aranyait, ezüstjeit magához vette s zsebébe rejtette, — úgy mint én. Majd felnyittatta a várkapukat, ügy mint én. Erre barátai az uccára nyitó ajtót kinyitották, ő pedig folytatta: — Akkor elkiáltotta magát Zrínyi Miklós, hogy: Utánam! Úgy mint én s rohant elől a várkapun kifelé, úgy, mint én. Barátai pedig követték őt a rohanásban s meg sem álltak egy másik kávéházig. A fe1 ültetett asztaltársaságok egy darabig várták a diákokat vissza, de bizony azokat hiába várták. * 1878-at irítak. Az öreg városháza ablakait hideg téli szél zörgette. Egyszer csak kinyílik Vári Szabó István polgármester ajtaja s belép azon a koldusok küldöttsége mákos szűrben, meg dakuködmenben s azon alázatos kérelmüket terjesztik elő, megbízó társaik nevében is, hogy egy kis kökény, vagy galagonya tüsökkel, — de az akác- tuskó is megfelelne, — segítse ki őket a város, hogy el* ne vesszenek ebben a kietlen hideg télben.' Nagy sor. Szinte kivihetetlen most e szokatlan; kérés teljesítés© — vélekedik csakúgy magában a polgármester. Hogy kellene ezeket most a nyakáról lerázni? Gondolkozik. Pécsi Sándor, a küldöttség vezetője e közben egy vállbiccentéssel összébb rántja magán a szűrt, a vén Lakné meg gégét köszörül. Egyszer megszólal a polgármester: — Elkéstetek!... Hamarább kellett volna jönni!... Ti már nem vagytok koldusok, hanem mától kezdve gazdag emberek! A koldusok összetekintenek. — Úgy hát! — folytatja a polgármester. — Ti már nem szorultok a város segítségére! Fészke’ődik tovább a deputáció... Egyszer csak lélegzethez jut Pécsi Sándor koldusbiró: — Hogyan tetszött mondani kéröm- alássan? — Hát úgy, hogy meghalt egy dúsgazdag bácskai földesur, akinek három faluja volt, aztán mikor a végrendeletét felbontották, hát kiderült, hogy minden vagyonát a halasi koldusokra hagyta! Most van oda Baján az örökség átvétele végett Kovács Imre kapitány! Hát értitek-e már? — Mögértöttük! — mondja a négy koldus egyszerre. — Elmehettek! A koldusok kitántorodtak. Estefelé a Piparét széléhez kiállított koldus őrszem futólépésben viszi a hirt a kapitány háza előtt ácsorgó koldusoknak, hogy a kapitány, négyes fogatán már elhagyta a Suba-kopolyát... — Hát kendteket mi szél hordja itten? — nyitja meg a szót az álmélkodó kapitány a nagy éljenzés és k alaplenge- tésre. — Valami nagy örökség van itt a szóban, amint a polgárme>tör ur mondja, — kezdi a szót az elől álló koldusbiró, — mer hogy az a bizoyos célszörü gazdag ember, aki Baján m’öghalt, az egész vagyoniját miránk hagyta vóna, már mint a halasi kudusokra. Aztán, hogy tekintető® kapitány ur most lőtt vóna oda az örökségért, így vöt-e embörök mondva? — hátranéz a társaira... — Igönis úgy mondta a polgármestör ur! — zúgják egy Szivvel-üélekkel a koldusok. A kapitány mindjárt átlátott a szitán, hogy a jDolgármester itt valami tréfát akar az ő személyén keresztül sikeresen véghezvinni. így hát tovább kell a fonalat gombolyítania. Hogy egy kis gondolkozás! időt nyerjen, azt mondja a koldusoknak. — Hát hadd1 hallom csak el öh ül, hogy hogyan gyütt kendtök ennek az egész dolognak a tudomására? Pécsi Sándor elmondja újra "tövéről- hegyére a történteket, aztán megszólal Kovács Imre kapitány. Szavait a koldusok lélegzet visszafojtva hal’gatják. — Hát ez mind igaz embörök! Amint a lélök kiszállt a vén gazemberből, mindjárt tudatták velem. Le is hajtattam azonnal Bajára, hogy a sok kincsöt a ti számotokra számba vögyem. Itt megáll a kapitány, Pécsi meg végig néz a deputáción, hogy nem-e szusszan valamelyik. Majd igy folytatja a kapitány: — Mék aztán igyenöst a halottas házhoz, hát csakugyan ott van a vén gaz- embör kiterítve-. Fölnyittattam a nagy pénzszekrényöket, hát látom ám, hogy annyi a sok arany-ezüst, hogy Dunát lőhet vele rekeszteni. Kezdőm, is mindjárt osztályozni, de már négy asztal tele van csak a szinarannyal... A koldusok egyike a pipáját, másik a kalapját ejti el. A vén Lakné meg itt is gégét köszörül. A kapitány meg egy kis lélekzetvétel után folytatja: — Amint igy csörgetöm az aranyakat, hát egyszer csak igyenösödik ám- föl1 a vén gazembör a koporsóban, aztán rám néz, én mög loholok kifelé... — Hát tetszhalott volt. Az édösanyja ide-odáját! — Mögtagadott veletök mindön közösségöt ! (Folytatjuk). Cz. L. Szózat Irta : dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter Megpróbáltatások idejének egyik legnehezebb karácsonya köszönt reánk. Századiokon át megszoktuk a vérveszteséget, bajokat és szegénységet, mégis legsúlyosabbak egyikének ezt a karácsonyt azért tekinthetjük, mert a lelkek vannak megrendülve, a háború, Trianon és nyomorúság megpróbáltatásai által. A karácsony szent ünnepe ugyanazzal a melegséggel s fenséges gondolattal köszönt reánk e rossz időkben is, mint hajdan. Mindnyájunkat egy táborba gyűjtött a gond, amikor családjainkért, gyermekeinkért és országunk jövőjéért aggódunk. £1 azonban mindnyájunkban a hit, a -hit Istenben, a hit a Megváltóban és a hit a mi jobb jövőnkben. Felfokozott idegekkel sóvárgunk a jobb jövő után és már nagyon közel kell lenni annak az isteni segítésnek, mely kivezet bennünket szenvedéseinkből. Rá kell mutatni arra, hogy a múlt század első évtizedeiben hasonló megrázkódtatásoknak volt a magyarság, de minden európai állam is kitéve. Akkor ezeket a megrázkódtatásokat a társadalmak átalakulása, a kézmüvesipar hanyatlása, gyáripar fellendülése és a technika fejlődése befolyásolta. Majd a század második felében a fejlődés és a nyugalom kora következett. Ma a gyáripar és a technika kifejlődése után uj utak kijelölése válik szükségessé, hogy a termelés és fogyasztás uj szabályozásával a társadalmaknak uj célokat mutasson, j az államok legutóbb rendszerré tett zárt gazdálkodását megdöntve szabad mozgást és tágabb érvényesülést biztosítson az emberiségnek újra hosszabb időre. Máról-holnapra nem fog Sanyarú helyzetünk megváltozni, die kitartással, erőink összefogásával és a magyar nemzeti érdekeink megvédésével el fogjuk érni célunkat. Tartson ki mindenki abban a pozícióban, hova a sors és a gondviselés rendelte, hogy ezzel küzdelmünk eredményét biztosítsuk. Szivünket pedig megnyitva a Megváltó előtt, oldódjon fel lelkünk keserűsége, merítsünk erőt a jövőre és az ö fényessége adjon nekünk bizodalmát. A múlt század szózata megfogja a magyarok lelkét ma is és megadja a biztatást, amikor a Megváltóba vetett erős hittel odakiálthatjuk mindenkinek: »Hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar!« HÍREK — Előfizetőinknek és olvasóinknak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Figura Lajos halasi földbirtokos kihallgatáson volt a kormányzónál. Mint a fővárosi lapok is megírták, a kormányzó az elmúlt napokban hosszabb kihallgatáson fogadta a független kisgazdapárt gazdacsoportját és ennek során a megjelentek tájékoztatták őt a gazdasági helyzetről és az ország hangulatáról. A kormányzói kihallgatáson, mint örömmel regisztrálhatjuk, Halasról is résztvett Figura Lajos földbirtokos és igy a halasi gazdasági viszonyoknak is szószólója akadt a legfelsőbb helyen. — Ä Helyi Értesítő karácsonyi száma az idén csak nyolc oldal terjedelemben jelent meg, merít az ismeretes miniszterelnökségi rendelkezés folytán, — amely a papirkorlátozásokról szól, nagyobb oldalszámban nem jelenhetett meg. — Kibővítették a, kecskeméti pénzügyigazgatóság hatáskörét. A pénzügyminisztérium rendelet© folytán közli a hatóság a város lakosságával, hogy januári 1-től kezdve a szesz fogyasztási pénzügyigazgatósági kirendeltség hatáskörét 1932. január 1-től kezdve az ösz- szes fogyasztási adókra (szesz, cukor, sör, ásvány, gyujtószer, bor- és hus- fogyasztási adó) és az itaim,érési ügyek intézésére is kiterjesztette. A pénzügyminisztérium rendelet© a kecskeméti adóügyben a dohányjövedék kivételével mindennemű más jövedéki ügyekben és italm;érési ügyekben a kecskeméti pénz- ügyigazgatósági kirendeltséghez forduljanak. — Lómészárszék nyílt Kiskuumaf- sán. Alig egy hete, hogy megnyílt Majsán az első lómészárszék s már is óriási forgalmat csinált. A piactéren, a Kossipos-féle házban nyitotta meg az üzletet Scheich Antal s mindjárt megnyitáskor nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. Egy hét leforgása alatt csaknem 3 métermázsa lóhust adtak el. A kolbász 1 P, a virsli, parizer stb.-nek pedig 1 P 40 fillér kilója. — Ä Prof. Nószövetséghez a szegények segélyezésére és a vasárnapi iskolás gyermekek karácsonyfa-ünnepélyére a következő adományok érkeztek: Pa- taky Dezső 46 drb. kosár, Pataky De- zsőné 38 kg. liszt, 1 zsák burgonya,. Szalai K. Imréné dió, alma, liszt, szilva, özv. Csapi Imréné liszt, Keresztes La- josné 50 kg. liszt, Nagy K. Józsefné liszt, Kristóf Józsefné ruhanemű, Péter Erzsi használt cipők, Balázs Józsefné sütemény, Babó Irma alma, keksz, füge, Marton Imréné 3 P, sütemény, bor, Szabóné Kocsi Juliska ruhanemű, Diakonissza testvérek mézeskalács, özv. Gyenizse Józsefné 20 kg. liszt, Pacolay Ilonka harisnyák, Bende Káro'yné alma, dió, özv. Szathmáry Sándorné alma, dió, Gulyás Sándorné alma, dió, füge, sütemény, Tegzes Károlyná sütemény és tej, özv. Végh Istvánná sütemény, Stepanek Ernőné 2 kgr. szalonna, Kruspier Pálné szaloncukor, Czirjájc Berta szaloncukor, Daczi Sándorné alma, dió, Dúl Istvánná alma, sütemény, Bátory Gábomé dió, keksz, cukorka, ifj. Figura Lajosné sütemény, dió, Szabadj E'eonóra dió, özv. Bornemissza Benőné ruhanemű, keksz, Tóth Miklósné szaloncukor, Bor Imréné 1 P, Ványi Teréz dió, Szekér Pálné alma, krumpli, Darányi Imréné sütemény, özv. Frő ich Adorjánná keksz, Péter Erzsi dió, aszaltgyümölcs, özv. Keresztes Lajosné sütemény, dió, Szilády Lászlóné sütemény, dió, 1 P, Dúl Istvánná liszt, bab, özv. Medveczky Károlyné használt ruhanemű, Kovács Lajosné alma, Buda Istvánná sütemény, alma, bor, dr. Szabó Lajosné alma, Széf Antalné zsír, szappan, Fekete Sándorné zsír, Szathmári Istvánná sütemény, Heller Jenőné sütemény, Szarka Dezsőné sütemény, Babó Sándorné sütemény, Zseny Istvánná 1 kocsi fa és sütemény, Tyukody Jenőné keksz, Keresztury Lajosné Szentjánoskenyér Tóth Lenke bab, Szabó Zsig- mondné szaloncukor, Kathona Margit szaloncukor, Szanyi Ferencné füge, Kovács Gyuláné alma, sütemény, Dózsa Lajosné sütemény, Bacsó Ida sütemény, özv. Szathmáry Sándorné sütemény, Polgár Jánosné sütemény, Tóth Imréné dió, cukor, Keresztes Mariska alma, amerikai mogyoró, sapka, Pataky Dezsőné alma, sütemény. — A nemesszivü adományokért ezúton is hálás köszönetét mond a Prot. Nőszövetség elnöksége. (Folytatjuk)..
