Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-09-30 / 78. szám

4. oldal Kiskunhalas Hely! Értesítője szeptember 50 Gömbös miniszter a kommunista veszedelemről Gömbös Gyula honvédelmi minisz­ter a bolsevista veszedelemről szólva a következőket jelentette ki egy bu­dapesti újságíró előtt: A bolsevizmus veszedelme úgy po­litikailag, mint gazdaságilag fenn­áll Miután pedig a bolsevista állam nagy hadsereget szervez, mely ugyan még nem ütőképes, nemzetközi vi­szonylatban logikus, hogy elsősor­ban a határállamok ezt a körülményt is figyelembe vegyék. — Magyarországon nem látok kommunista veszedelmet, mert megvan a kormánynak az ereje ahoz, hogy mindem ilyen kísér­letet elfojtson. — Egyébként is preventív intéz­kedésekkel az ilyen veszedelem le­hetőségét kizárhatjuk és ki is fog­juk zárni. Egy halasi gazdasági munkás kitüntetése HALASI EMLÉKEK Kaszálló kimutatás Mulatnak az urak a kávéháznál, a cigányok meg húzzák szivesen. Egyszer így szól a város főbírája X. a bandához. — Csak érzéssel fiaim! Majd kaptok egy kaszálót Debeákban! Hetek múlva kérik a cigányok a ka­száló kijelölését a főbírótól. Kocsira ül a föbiró a minapi mulató társasággal s viszik a cigányokat is egy másik ko­csin Debeákba. Ott a legnagyobb szél- hordta homoksivány mellett, amelyen egy szál fü sem volt, megáll,anak s így kezdi a főbíró: — No, itt vagyunk! Ez éppen nektök való lössz! — Minek ez? — duruzsolnak a cigá­nyok. — Ennyire elgyüttünk! Ez is mit kóstál?! — Mindönki azért mén, amit kap! Majd elhasználjátok! Amit birtok, le­kaszáltok, a többit mögöszi a jószág! — Nincs ezön sem fü sem fa! — éve­lődnek tovább a cigányok. — Cigánynak ilyen köll! Itt nem akad mög a kaszája! — magyarázta nekik tovább a főbíró. Számítás — Három házam van kegyelmes só­gorom, igaz, hogy az egyiknek a falát három esztendő uta veri az urharagja, de még háromra van számításom! — mondja a minap Józsa Gábor. — Milyen három házra? — kérdem tőle. — Kórház, fegyház, menház. Szűr József felcsapott A verbunkósokkal való 48 előtti ka­landját igy beszélte el Szűr József uram, aki később Rózsa Sándor ostoros csapatában vitézkedett: — Lejártam halljátok Szabadkára (t. i. a balotai ménestől.) Volt ott egy igen kedves szép szeretőm. Egyszer bevetőd­tem a korcsmába, hát odaért a ver­bunkos banda is. Kínáltak, hogy igyák, aztán noszogattak, hogy álljak be ka­tonának. — Nem akartam fölcsapni, de addig ittunk, táncoltunk, hogy bekezeltem a strázsamestörmek. Fölcsaptam ! Egy kicsit boros voltam már akkor, mög is bántam, amit cseleködtem, pe­dig a kalapomnál is pántlika vót már. Lovam a szeretőmné volt bekötve. Suty- tyomban elizentem hozzá, hogy a lova­mat kösse ki a közeli szárazmalom mellé. Aszongya egyször a strázsamestör: Gyerünk most már egy házzal odébb! A másik korcsmába! Úgy is lőtt. Amint muzsikál utánunk a banda, odalépök B: strázsamestör elé, mondok: Van egy kedves szeretőm itt; szeretnék tőle elbúcsúzni. — Jói van fiam! — mondja a strázsa­mestör. — Gyerünk hát arrafelé. Mire odaértünk, a lovam ott állt a malom mellett. Ezt látva sudarkodok ám mellé, fölpattanok rá, odarugtatok a strázsa­mestör elé: Bike vagy! baka vagy! Szőlőtőke a lábodon, málékeverö az oldaladon, koldus var mérő a fejedön, az anyád ide-odáját! Mögszurtam a lo­vamat, elrugtattam! Azuta se találkoz­tam vélik! Molnár doktor megint megjárt Egyik közeli tanyájáról kocsin ülve iparkodik hazafelé Molnár István városi főorvos, öregeste volt már s egy ka­nyarulatnál négy fegyveres embert pil­lant meg maga előtt, mintha azok pus­kájukkal céloznának is rá. így esenkedett az életéért: — Édes kedves rabló pajtás! Ne bántsd szegény Doktor Pistát, Halas város főmolnárját, két árva neveletlen apját! — Dehogy bántjuk mink a tejes urat! Árkot ástunk! Kapanyél ez itt a hónunk alatt! — Hajts! — mondja a kocsisnak. Azt hittem, Bogár Imre! Egyen meg a fene benneteket! Gz. L. A becsületes munkának és köteles- ségteljesitésnek méltó jutalmát kapta meg Kis B. Sándor halasi gazdasági munkás, aki egy halasi földbirtokos szol­gálatában 30 esztendőt töltött el. A földművelésügyi miniszter elis­merő oklevéllel tüntette ki s részére még 100 pengő jutalmat adományo­zott. A miniszter elhatározásáról, a na­j pókban küldött leiratot a városhoz Pestmegye főispánja. A főispán fel­hívja a várost, hogy az elismerő oklevelet megfelelő ünnepség ke­retében adja át Kis B. Sándornak, hogy kifejezésre jusson a jutalmazás erkölcsi értéke, valamint a város közönsége előtt a kitüntetett szor­galmas, hűséges és becsületes mun­kássága kiemeltessék. A város az ünnepélyes átadás időpontjáról még nem döntött. Halmy direktor uj társulattal jön Halasra A város nagyobb támogatást nem ad a társu­latnak. — Milyen lesz a halasi sziniszezon? Sok viszontagságon ment keresz­tül Halmy Jenő színtársulata, amióta tavaly Halasról elmentek. Egész útju­kon a sorozatos sikertelenség kisérte őket, majdnem minden állomásukról úgy kellett távozniok, mint Halasról. Az idei szezon is rosszul indult Halrnyéknak. Legutóbb Nagykőrösön állomásozott a társulat, de nem tudta a hat hetet kitölteni, kénytelen volt onnan ;is elmenni. Érdekes egyik ot­tani lap közleménye, amely erről ir: »Elment a színtársulat. Halmy Je­nő színtársulata hétfőn befejezte a gyér érdeklődés miatt megrövidített sziniidényt és szerdán este már Fél­egyházán játszik a társulat. Halmy direktorék körösi szereplését nemes művészi törekvés vezette és nem az elismerésen, megértésen, hanem a rossz gazdasági viszonyokon múlt, hogy a szezon nem sikerült.« A színtársulat jelenleg Félegyhá­zán van és onnan akar Halasra jön­ni. Halmyék előreláthatólag október hó végén kezdik meg nálunk a sziniszezont. Hogy ez milyen lesz, azt előre ne­héz megjósolni. Azóta a gazdasági viszonyok még rosszabbak lettek és nem tudni, hogy a közönség hogyan jár majd színházba. Egy dolog már bizonyos, hogy a társulat teljesen a közön' ség áldozatkészségére lesz utal­va. Az elmúlt sziniszezonban a város tetemes kedvezményt adott a társu­latnak, amely most az idén, többmint valószínű, elmarad. Ugyanis a város eddig a társulatnak a fűtéshez szük­séges szenet és fát ingyen adta, a villany árának egy részét is fedezte és ezenkívül még a vigalmiadót is el­engedte. Most mint munkatársunk­nak mondják, az idén a város ezeket a ked­vezményeket nem adhatja a tár­sulatnak. ! Legfeljebb arról lehet szó, hogy a szinháztermet díjtalanul engedi át a társulatnak. A város mai anyagi helyzetében mást nem adhat s ezt cselekszik a többi városok is. Halmy Jenő színigazgató egyéb­ként egész társulatát újjászervezte. Régi ismerőst alig találunk a társu­latnál, teljesen uj társulattal jön hozzánk is. , A társulat névsora: Nők: Vésey Margit énekes prima­donna, Kertész Manci szubrett pri­madonna, Torma Guszti naiva, Fa­ragó Sári táncos szubrett, Sz. Dankó Erzsi drámai szende, H. Szalma Te- rus énekesnő, H. Szűcs Vilma ko­mika, T. Papp Nelli, Takács Rózsi, Kéri Ilona, Kiss Vilma, Fehér Irma görlök és segédszinésznök. Férfiak: Szalma Sándor bariton énekes, Bánky Elemér bonviván, Bimbó Attila lírai szerelmes, Kár- páthy Pál táncos komikus, Kőmives Sándor jellemszinész, Takács Oszkár bufókomikus, Horváth Gyula jellem- komikus, Halmy Jenő apa és jel­lemszinész, Sárközi István, ifj. Szal­ma Sándor, Kalotai Mihály, Szalma Lajos kar- és segédszinészek. Titkár Czeglédy Béla, karnagy Virág Ele­mér. A bérletgyüjtést Czeglédy Béla titkár eszközli. q- , ..... -=■--------------j -—a — A bál után.., Vasárnap éjjel a bálból ment haza szülei lakására Piszman Mária pálmonostori leány és forgópisztollyal szivenlőtte ma­gát. Szörnyethalt. — Csőd egy közjegyző ellen. Úgy látszik, az is az idők jele, hogy megtörténhetett az, ami még eddig Magyarországon nem történt meg, hogy egy kir. közjegyző ellen cső­döt nyitnak. Mint a hivatalos lap közli, a zalaegerszegi törvényszék dr. Samassa János zalaegerszegi köz­jegyző ellen csődöt nyitott. A csőd­bejutott közjegyző Samassa Adolf • volt belügyminiszter fia, aki a csőd- jj nyitás ellen felfolyamodással élt a táblához. Az iparosság bajai és kívánságai a körzeti gyűlésen »Az iparosság sérelmei a mindig hangoztatott Trianon és világválság ellenére is orvosolhatók lettek volna“ Az ország iparossága demonstrációs nagygyűlésre készül és ennek előkészí­tésére az országban mindenütt körzeti gyűléseket rendez. A kecskeméti körzeti gyűlés tegnap folyt le a helyi és kör­nyéki iparosság nagy érdeklődése mel­lett. Az izgatott hangulatú, de végig méltó­ságteljes ülésen Papp József ismertette az IPOSz céljait és kijelentette, hogy a régi kormány programija a munkanél­küliek 40 százalékát munkához tudta volna juttatni. Indítványozta az iparfej­lesztési javaslat törvényerőre való emelé­sének sürgetését. Behatóan foglalkozott a forgalmi adóval, a Társadalombiztosító Intézettel és a kisipari hitellel. Végül til­takozott az újabb adóemelések ellen. Füredy Lajos IPOSz-igazgató az ipa­rosokat sújtó adókat ostorozta nagy figyelemmel hallgatott beszédében. Kifej­tette, hogy az iparosság sérelmei a min­dig hangoztatott Trianon és világválság ellenére is orvosolhatók lettek volna. Til­takozott az adófelszólamlási bizottságok összeállítása ellen és sürgette, hogy munkaalkalmakat teremtsenek a kisipa­rosság részére. Kifejtette, hogy nem a kis emberek megadóztatásához kellett volna nyúlni, hanem megerősitésükhöz, a külföldre menekült tőkék megfogásá­hoz, a mammut-fizetések, álláshalmozá­sok megszüntetéséhez, »Nem csüggedünk — mondotta — nem adjuk fel a harcot, mi továbbra is hazafias polgárok aka­runk maradni, adózni akarunk, csak azt kérjük, hogy ebben a törekvésünkben segítsenek bennünket.« Lippay István dr., az IPOSz tb. igaz­gatója az iparosságnak a Társadalombiz­tosító Intézettel szemben fennálló sérel­meit tette szóvá és azt mondotta, hogy az OTI terheivel, zaklatásaival, súlyos büntetéseivel valóságos mohácsi vészt jelent. Felhívta az egybegyűlteket, hogy akinek ilyenfajta sérelme van, forduljon az ipartestületek utján az IPOSz-hoz. Sándor István országgyűlési képvi­selő beszédében kifejtett», hogy három főtétel sorvasztja a nemzet életerejét: a sokféle közteher, a munkaalkalom hiá­nya és a drága hitel. Farkas József félegyházi ipartestületi elnök a félegyházi viszonyokat ismertet­te. Fétegyházán 1200 iparos közül 850 dolgozik és 1200 ipari munkás közül 800 munkanélkül van. Po'yák Sándor, a kovácsiparosok szak­osztályának elnöke a kovácsmesterek sé­relmét tette szóvá, Kovács György sütő- iparos pedig azt’ hangoztatta, hogy a kecskeméti kenyér árának magasságáért nem a pékiparosok okolhatók. Silek Gáspár, a lajosmizsei ipartestület elnöke az ipartestületi székházak meg­mentését sürgette. A felszólalásokra Papp József adta meg a választ, ami után este fél 9 órakor véget ért a gyűlés. '■na

Next

/
Thumbnails
Contents