Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-09-12 / 73. szám
szeptember 12 Kiskunhala« Helyi ßrteaitöje 5 oldal — Értesítés. Értesítem növendé- j keimet, hogy a zongora tanítást 15-én megkezdem. Jelentkezés 14-én dél- j után 3—6-ig órabeosztás végett Kos- ; suth-u. 3 sz. (Hofmeister-féle ház.) Ráth Lili zongoratanárnő. — Feltűnő vadászzsákmány került terítékre a fehértói vrddben. A fehértói j erdőben vadászat közben vitéz Dakos ' Kálmán ny. ezredes szarvast lőtt az er- j dőben, amelynek súlya 3 mm. A szarvas gyönyörű példány volt, mert agancsa 10 ágból állt. — Dezső Lajos dömsödi rektor- , tanító jubileuma. Tisztelői és volt ta- ! nitványai bensőséges ünneplésben részesítették Dömsödön Dezső Lajos rektor-tanitót áldásos működésének í 25. évfordulója alkalmából. Az ün- i nepeltet felköszöntötték: Kerecsényi . esperes, Bocsor lelkész, Hrenkó plé- i bános, Szűcs Lajos ny. rektor, Kó- j nya Balázs ref. tanító, Kudar Bá- j lint gondnok. A volt tanítványok ' háláját Nyirő Károly ref. lelkész és Kovács Gyula tolmácsolták. — Ha fáj a feje és szédül, ha térségiét, bélizgalmat, gyomorégést, ! mellszorulést vagy szívdobogást érez, igyék minél előbb valódi »Ferenc József« keserüvizet. Gyornor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József víz remek természetalkotta hashajtó. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzleíekben kapható. — H »Hölgyek öröme« cimü világhírű Zola-regény fenséges filmvázlatát mutatja be az Apolló vasárnapi előadásában. A világhírű film főszereplője Dita ; Parlo. Vidámság, részvét, izgalom, szel- j lemesség váltakozik ebben a filmben. ' Mondanunk sem kell, hogy e filmremek | méltó lesz az Apolló régi tradícióihoz : csak a legjobbat! Ruházati cikkekben még nem létezett ily olcsó árak, mint a jelen idényben nyújt rőfös- és divaí- nagyáruháza Nem mulaszthatom el a t. vevő- ; közönség tudomására juttatni, hogy az idei őszi és téli idényre szükséges áru szükségletem, hónapokkal ezelőtt idején, jókor tömegtételekben lekötöttem, régi jó- hirnevü bel- és külföldi gyárosaimnál, mely áruk óriási mennyiségben a legszebb és legújabb divatkivitelekben raktáromra érkez'ek. Dacára a mai nehéz gazdasági viszonyoknak, kitűzött célom az, hogy mindenki j olcsóért szép és jó árut tudjon nálam beszerezni. Ruházkodjunk Sebőn Samu röfös- és dlvat- nagyáruházából II Nemzetközi turistakongresszus Budapesten Az összes külföldi államok turistái képviseltették magukat az első nemzetközi turista kongresszuson, amely napok óta folyik Budapesten. A kongresszus megnyitó ülésén Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, a Magyar Turista Szövetség elnöke mondott megnyitó beszédet. A turista hegymászók — mondotta — az együttműködésnek az egymást támogatásnak és bajbajutott társukon való önzetlen, önfeláldozó segítésnek olyan ragyogóan kimagasló tanúságait tették, amelyek például szolgálhatnak az emberiség miniden társadalmi tevékenysége terén. A kongresszus üdvözlő táviratot küldött Horthy Miklós kormányzónak, valamint a kongresszuson képviselt nemzetek államfőinek. A megnyitó ülést szakülés követte, majd a Testnevelés Házában különböző szakelőadások hangzottak el. A kongresszus tagjai szerdán délután Esztergomba rándültak át. 21.3 millióval csökkent a bankjegyforgalom A bankjegyforgalom a Nemzeti Bank 7-iki kimutatása szerint az augusztus 31-iki forgalommal szemben 21.3 millió pengővel 393 millió pengőre csökkent. Szeptember hónap első üzleti hetében az enyhülés tovább folytatódott. Az esedékes váltók beváltásának ösz- szege 16.3 millió pengővel haladta meg a benyújtott váltók összegét. Az érckészlet 0.5 millió pengővel növekedett. A girokövetelések befizetések révén 3.9 millió pengővel emelkedtek; az állami számláikra 2.7 millió pengő, egyéb számlákra pedig 1.2 millió pengő folyt be. Tovább csökken a kenyérfogyasztás A nagy gyümölcstermés és a rendkívül alacsony termelői árak következtében sokkal nagyobbarányu a gyümölcsfogyasztás, mint más években. Azok, akik a mindennapi szalonnáról és kenyérről eddig nem tudtak lemondani, most egyre jobban görögdiny- nyén, szilván, esetleg almán és szőlőn élnek. Ezért csökken tovább a kenyér- fogyasztás. Legalább 1—1 és fél millió mázsával kevesebb lesz tehát az ország búzaszükséglete, mint normális esztendőkben. Figyelembe kell venni azt is, hogy az idén előreláthatólag vetőmagból is sokkal kisebb kvantumra lesz szükség, mint az elmúlt évben. SPORT A futball látogató közönség érdeklődése főképen a bajnoki mérkőzések iránt nyilvánul meg. A kunsági alosztályban most meginduló bajnoki mérkőzésre hat egyesület nevezett be — közöttük a két halasi egyesület is, — kik mindjárt az első napon, f. hó 13-án d. u. 4 órakor találkoznak egymással. izgalmas és szép mérkőzésre lesz kilátás. A KAC az utóbbi időben oly szép és eredményes játékot mutat, hogy igen komoly eséllyel startol a bajnoki címért. Helybeli riválisa a Nagykálozi Sport Egylet együttese hétről-hétre örvendetesen fejlődik, igy méltó el’enfele lesz a KAC-nak. Kár, hogy két főerőssége, Bor és Simonyi, ezidőszerint uj egyesületükben még nem igazolhatók, tudomásunk szerint azonban több jóképességü vidéki játékossal erősítették meg csapatukat és igy régen nem látott erős iramú mérkőzésnek leszünk a tanul. A bajnoki mérkőzés előtt fél 3 órakor a KAC old-boy csapata játszik a KAC Il-ik csapatával. ' 32 Irta = Zental Ferenc Regény — Mit akarsz? — riadt fel a hangja. ( Pszt! pszt! Csendesebben, az Istenért! — tapasztottam kezem a rémült ember szájára. — Jaj nekünk, ha a gazda felébred és megtudja, hogy kik és mik vagyunk. Hogy elejét vegyem a további izga- | lomnak, sietve léep’eztem ickognitómat. j — Én vagyok az a venger, a,ki megszöktette leányait. Az ön leányait, Sac- haroff tábornok ur. A tábornok felnyöszörgött. Az Istent emlegette, sóhajtozott, zokogott és két karjával mellére szorította fejemet. — Óh, Istenem, te vagy az, fiam? Óh hadd csókoljalak meg te jó, te szent ember! Gyorsan, gyorsan! Közöld az újságot: mi van gyermekeimmel? Zihálva, fuldokolva hörögíe ezeket a szaggatott szavakat a tábornok. A nem várt és nem remélt viszontlátás óriási izgalma szinte eszét vet'e a már mindenről lemondott apának. Megmondottam neki, hogy bányai itt vannak a faluban s most éppen jóízűen alusznak. — Mind a három?! — parázslóit ki forró lehe'eítel Saeharoff szájából az égő mondat. Nagyot nyeltem, de azért kiszorítottam a szót torkomon. — I... i... igen! A tábornok percekig hálálkodott. Ott csókolt meg, ahol ért, a kezemet, arcomat, ruhámat véges-végig euppogtatta láztól tüzes ajkával, majd felugrott s görcsbe kulcsolt kezeit égnek emelve hangosan imádkozni kezdett. Féltem, hogy a különös zenebonára a házigazda is felneszei álmából, jónak i véltem tehát, ha kivezetem az udvarra az indulatain uralkodni nem tudó Sacha- roffot s ott próbálom tudomására hozni a szomorú újságot. Megkönnyebbültem, ahogy az udvarra érve, megcsapott a friss éjszakai levegő. Láttam, hogy a tábornok is higgadt és nyugodtabb lett a friss ózonban. Koromsötét volt, ez azonban nem volt akadálya annak, hogy néhány pillanatig ne nézzünk farkasszemet egymással. A sötéten is átvillogott szemünk, amely a másik titkait fürkészte. — Rossz sejtelem gyötör! — szólalt meg bánatosan a tábornok. — ügy érzem, hogy az imént nem mondtál igazat. Válasz helyett lehajtottam a fejem. — Nos, mért nem felelsz? — csattant fel tulhevitett izgalommal Saeharoff hangja. — Felelj és mondd el őszintén a valót! Mondd el, hogy valamelyik leányom nem él többé. Szinte megtántorodtam erre a váratlan kijelentésre. Hogyan? Ez az ember gondolatolvasó, hogy ily biztosan és határozottan felfogja a titkokat? Hogy ennyire megérzi azt, amit eddig még senki sem közölt vele. Csodálatos! A tábornok sürgető hangja azonban ketté vágia további álmélkodásomat. — Ha nem csal érzésem, azt hiszem, Irénével valami baj történt... Valami szörnyűség. Megálmodtam, hogy soha többé nem látom őt viszont. Nos, beszélj és mondd e;, mi történt vele? Itt tovább nem lehetett köntörfalazni. Nem lehetett alakoskodni, hazudni. Itt ; fel kellett fedni a iegszomorubb valót, i És meg kellett mondani, hogy hát igen, úgy van, ahogy megálmodta: Iréné meghalt... A tábornok hangosan feljajdult a lesújtó hír hallatára. Meg keleti fognom őt, nehogy leroskadjon. — Tudtam!... tudtam! hogy szegény jó Iréném nincs többé, hogy hiába várom őt, hogy ő lett az áldozat — sírta, nyöszörögte. Áldozat! Ez a szó nekem szólt. Hiszen az én eszmém volt a kalandos szökteíés, a kirgizfalu, az őserdő. Az én bűnöm volt Iráné halála! összeszoritottam a fogamat, nem szálltam vitába az apai váddal. Nem hárítottam át a felelősséget senkire. Jeléna nevét ki sem ejtettem ajkamon. Arra a kérdésre se adtam feleletet, hogy miként, s miért halt meg Iréné. — Meghalt!... — folyton csak ezt hajtogattam: meghalt! A tábornok n©m firtatta tovább a dolgot. Látta, hogy úgysem megy velem semmire. Belülről való zokogással hangjában arra kért végül is, hogy mielőbb, lehetőleg már korán réggé’ hozzam össze leányaival. — Hiszen azért jöttem, hogy előkészítsem a találkozást — mormoltam az iménti jelenet hatása alatt még mindig rezignáltam Saeharoff a karomhoz kapott. — Igen ám, de hol? A faluban senkinek sem szabad tudni arról, ki vagyok s hogy bármifé’e közöm van veletek. A felelettel nyomban készen voltam. Az erdőben! ott nyugodtan és észrevétlenül örülhetsz a viszontlátásnak. — Helyes. Va'óban ez a legalkalmasabb hely! — suttogta Saeharoff generális. Azzal váltunk el egymástól, hogy reggel 5 óraikor újból taläkozunk az erdőben. * Visszaosontam a leányokhoz s elmondtam nekik, hogy beszéltem atyjukkal. — Lassan öltözzetek fel, mert atyátok az erdő szélén vár benneteket. Ott, ahol a farakások vannak s ahol az erdő ék alakban beszögellik: ott lesz hajnali ötkor a találkozó. A leányok sírtak az izgalomtól. — Jaj, hogy fogjuk közölni Iréné haláét? — zokogták fölindultán. — A tábornok már mindent tud! — sóhajtottam. — Hogyan? Megmondtad?! — szállt felém a kérdések pergőtüze. — Meg. Ennyi volt az egész felelet. Illetőleg még hozzátettem: — Különben már mindent tudott. Mindent megérzett. * Fél ötkor kiléptünk a kapun s megindultunk az erdöbeszöge'.lés felé. Arra, amerre a farakások voltak. Még túlságosan korán volt. Éppen, hogy szürküllött. Az uccán, amerre mentünk, nyoma sem volt élőlénynek. Az apró kis viskókban az igazak álmát aludtak az emberek. Fáztunk... Ködös, hideg, csípős hajnal volt. A farakásokat mihamarabb elértük. Onnan már mindössze egy hajitásnylra feküdtek a fák, szélső pionírjai annak az erdőnek, amelyben hónapokig viaskodtunk az életért. (Folytatjuk.)
