Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-09-05 / 71. szám
1931. szeptember 5 szombat XXXI. évfolyam, 71. szám / JÜÁunJwlnjs ci&hiiErl&s iiőie Politikai, társadalmi és közgazdasági lap Melyben ••• •• ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE, . ... V3 P *30 fill. 1 Vidékre ......... E GY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR ..............ie p M EGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Alapította! PRÁGER FERENC 1 Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) íj Kiadóhívatal ■ V’árosháza épületében „Ki kell mondania valakinek, hogyha Csonkaország vagyunk, akkor szabjuk csonkaságunk- hoz állami igényeinket is« — mondta már három évvel ezelőtt a hercegprímás a katolikus nagygyűlésen. Három küzdelmes esztendő múlott el a hercegprímás intő szavalnák elhangzása óta, mig végre az illetékesek — a jelek szerint — hozzákezdtek a takarékossághoz. Meddő dolog volna most arról disputáim, hogy milyen lenne az ország gazdasági helyzete, ha a kormány által bejelentett takarékosságot már évekkel ezelőtt megkezdték volna a sajtó s a képviselőház sürgetésére. Kétségtelen, hogy az elkeseredés, a bizalmi válság nem keríthette volna ilyen mértékben hatalmába a nemzetet. Károlyi Gyula miniszterelnök bölcs szavai az egyenlő és igazságos teherviselésről, főleg pedig eddigi tettei a fényűzés letöréséről, a takarékosság bejelentéséről, bizonyára üdi- tőleg hatnak erre a kizsarolt és reményében sokszor megfosztott nemzetre. Azonban amilyen megnyugvást kelt a takarékoskodás ott, ahol a nélkülözhető és fölösleges kiadások eltörléséről, illetve csökkentéséről van szó, épen olyan nagy izgalmat kelt a kisebb javadalmazásu tisztviselők között, hogy a kormány és a városok a fizetések »lineáris«, tehát minden fokozatban egyenlő mértékű leszállításával akarja az állam- háztartás egyensúlyát helyreállítani. Bármilyen kényszerítő parancsnak ismerjük is el a minden irányba kiterjedő takarékosságot, de ezt a tervet mind a szociális igazság, mind a gazdasági élet szempontjából is károsnak és veszélyesnek tartjuk. Kétségtelen, hogy olyan időket élünk, aminőket a késői kor történetírása az emberiség legboldogtalanabb korszakának fog nevezni, amikor az egyén élete nem más, mint az áldozatok és lemondások szakadatlan sorozata. S hogy ezt a nagy lelki és gazdasági válságot a magyar társadalom erkölcsi megrendülés és összeroppanás nélkül élviselhesse, szükséges, hogy felülről járjanak elől jó példával, hogy az élet és hatalom ormain álló tényezők is alkalmazzák életszínvonalukat az egyetemes elszegényedés színvonalához, hogy a völgy mélyében szenvedő milliók is lássák, hogy sorsának intézői mástól sem kívánnak többet, mint önmaguktól. Ha már nem lesz álláshalmozó, összeférhetetlen és 27 igazgatósági tagsággal kérkedő képviselő, ha nem lesznek miniszteri fizetéssel díjazott városi tisztviselők, százezres jövedelmet élvező kartel- és bankvezérek, akkor majd lehet beszélni a szociális igazság sérelme nélkül a kisfizetések redukciójáról. De amig ez el nem következik, méltán kérdezhetik a kisfizetésű egzisztenciák, hogy miért mindig és elsősorban ők legyenek azok, akik háborúban vért, békében könnyet, lemondást, nélkülözést és hősies türelmet áldozzanak a haza üdvéért? Mindenkinek áldozatot kell hoznia, de igazságosan, erejéhez és vagyoni, illetve jövedelmi viszonyaihoz képest. A létminimumot pedig ne bántsák, mert ez már nem takarékosság, hanem kártékonykodás és homlokegyenest ellenkezne a miniszterelnök kijelentésével: Ínség és nyomor ne legyen az országban. Hantos Béla. GömbSs Gyula Mclni raszter lemond halasi mandátumáról Az uj választás időpontja még nincs kitűzve A honvédelmi miniszter nyilatkozata lapunk ssserkesztojének Gömbös Gyula honvédelmi miniszter kihallgatáson fogadta lapunk felelős szerkesztőjét és a halasi mandátum ügyében előtte a következő nagyfontosságu és nagy horderejű nyilatkozatot tette. — A választási harc közepette nem saját elhatározásomból, hanem az egységespárt központjának és a kiskunhalasi egységespártnak egyhangú felkérésére válMtam a jelöltséget. Ennek a meghívásnak eleget tettem, különösen azért is, mert közelről érdekelt az alföldi városok sorsa; tudom, ezek a városok istápoló kezet várnak. Halast csak felületesen ismertem: a választások alatt azonban beleláttam a város közönségének lalkületébe és megszerettem a várost, mert mindent szeretek, ami magyar. — Nem ígértem a választási küzdelem alatt, de azt hiszem, hogy amit vártak tőlem, azt teljesítettem. Most, miután két kerületben választattam meg, nehéz helyzetben vagyok. Választanom kellett régi és uj kerületem között. Régi kerületem tizenegy évig egyhangúlag küldött be a Házba: uj kerületemben az az érzésem, hogy sok tennivaló van. Én a hűség jegyében indultam el politikai pályámra és azt ugyanabban óhajtom befejezni. Régi kerületemet tartom meg. Amikor lemondok uj kerületemről, megért engem minden halasi polgár. Erkölcsi kötelességemnek ismerem azt, hogy Halas város dolgaival tovább is foglalkozzam, mint ahogy foglalkoztam. — Halas városnak, kívánságához képest megadtam a munka alkalmat és nem mondhatja senki, hogy politikám alátámasztására tettem. Amit tettem nem magamért, hanem a közért cselekedtem. A várost, mint minden magyar közületet, a nehéz viszonyok súlyosan érintik. Mivel egyesülésben van az erő, azt a ta- | nácsot adhatom Halas város közön- i ségének, hogy politikai lelkiismere- 1 tének ébrentartásával, a kicsinyesség szempontjainak félre tételével alakítson olyan pártot, amely j a kormányzatot is támogatja és a város érdekeit állandóan szem- előtt tartja. — Küldjenek olyan férfiút utánam a parlamentbe, akivel örömmel dolgozhatom együtt 5 Halas város érdekében. [ — Miután nem búcsúzom Halas város közönségétől, a viszontlátásra Isten hozzádot 'mondok, még azoknak is, akik nem rám adták le szavazatukat. A honvédelmi miniszternek ezt az elhatározását mély sajnálattal veszi tudomásul a város egész közönsége, annál is inkább, mert a honvédelmi miniszter egészen közel nőtt a város szivéhez, megszeretie öt a város és nagyrabecsülie kivéie- lesen súlyos egyéniségét. Amint a nyilatkozatból olvassuk Gömbös Gyula miniszter azzal, hogy nem tartja meg halasi mandátumát, közel sem távolodik el a várostól, továbbra is szivén fogja viselni azokat a kívánságokat, amelyek a város óhajtásai és minden súlyával arra fog törekedni, hogy Halast támogassa, istápolja és minden erejével képviselje a város érdekeit. Ennek egyik látható jele már a laktanya építése és mindaz még a jövőben, amelyet Gömbös miniszter Halas iránt való szere- tetéből kiindulva mindenkor teljesíteni fog. A város közönségének a 'közvéleménynek hangját szólaltatjuk meg, amikor leszögezzük, hogy ez a város a maga hűségével, szeretatével és ragaszkodásával fogja mindenkor honorálni és viszonozni Gömbös Gyula honvédelmi miniszter iránta táplált szeretetét és a maga részéről is mindig agy fogja tekinteni a honvédelmi minisztert, mint saját képviselőjét és mentorát. Mély és igaz részvét mellett szeréin Budapesten, csütörtökön pedig Halason folyt le Zseny Jézsefnek, a lánglelkü magyarnak temetési szertartása Sokezer ember kísérte szerdán utolsó útjára Zseny Józsefet, a ne- meslelkü magyar urat. A gyászszertartást a Kerepesi-temetőben tartották meg impozáns keretek között. Több, mint kétszáz diszruhás rendőr tartotta fenn a rendet Bartha Jenő főfelügyelő vezetésével. A ravatalt a halottasház melletti nagy térségen állították fel. Közvetlenül a katafalk mellett állott a gyászoló család. Jobbról és balról helyezkedtek el a különböző társadalmi egyesületek és dalárdák. A gyászoló közönség soraiban ott láttuk Urmán- czy Nándort, Usetty Béla országgyűlési képviselőt, Ráday Gedeon gróf ny. minisztert, Kacziány Géza ny. miniszteri tanácsost, Medgyessy István egyetemi tanárt, az Orsz. Dalosszövetség élén Pilis Károly törvény- hatósági bizottsági tagot, Bán Aladárt, a Turáni Társaság képviseletében, Kamenczky K. Gyulát, a Szent Gellert Egyesület elnökét és az elhunyt tisztelőit és jóbarátait teljes számban. A gyászszertartást Viktor János dr. református lelkész végezte. Utána a zugligeti dalárda énekelt, majd P.. Ábrahám Dezső az Orsz. Rákóczi Szövetség nevében búcsúztatta el az elhunytat. A búcsúbeszéd után a kispesti tárogatósok Rákóczi imáját és több kurucnótát adtak elő. Ádám Éva, a Zrinyi Hona Kör, Heitmann Ottokár a külügyi társaság, Rexa Dezső dr. Pest vármegye, Ivány Jenő a Magyar Amerikai Társaság, barátosi Balogh Benedek a Magyar —Indiai Társaság, Pálos Ödön az elhunyt jóbarátai nevében, Práter Pál a Pusztaszeri Arpádegyesület nevé- Áben, Pilis Károly pedig az Orsz. Dalosszövetség részéről búcsúztatta az elhunytat. A beszédek elhangzása után tárogatókisérettel kisérte a gyászmenet a halottaskocsikat a Keleti-pályaudvar érkezési oldalára, ahol zöld lombokkal feldíszített vasúti kocsiba helyezték a koporsót s a