Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-08-29 / 69. szám

augusztus 29 KttmMai Helyi firtedtflf» 7 oldal It, sol* Imi en* t ói kelt >r eál* il i in r6s lank iron éb* őrá* eget ban. «y. lyat t is) vesz pon* is ven* ' Bor íyütt z üz= rsas* mber nik. ését segé= ável n át. érdé* párt* 1 Iván iOZÍ JSZtllS 50.»án órai t e 1 élete élv. QÖtt felv. — Iskolai értesítés. A szegedi m. kir. áll. négyévi, fiú felső kereskedelmi is­kolában a tanulók felvétele szeptember 3. és 4-én d. e. 8—12 óráig lesz meg­tartva. Az I. évfolyamba való felvétel a polgári vagy középiskola IV. osztályos bizonyitvány alapján történik. Nem ve­hetők fel az I. évfolyamba az olyan ta­nulók, akik a polgári vagy középiskola IV. osztályát ismétléssel vagy javitóvizs- gálattal végezték, kivévén a szegedi ke­reskedelmi és iparkamara körzetébe tar­tozó kereskedők és iparosok gyerme­kei. A középiskolák V., vagy magasabb osztályát végzett tanulóknak az I. évfo­lyamba való felvéte’e semmi akadályba nem ütközik. Szegeden három középis­kolai internátus van, amelyekben a tel­jes ellátás havi 60—80 pengő. — Ä polgári fiúiskolában a pótbe- iratások szeptember 2-án és 3-án lesz­nek. A javitóvizsgálat szeptember 9-én, a tanév ünnepélyes megnyitása szept. 10-én fog megtartatni. — Dr. MonsZpart László kórházi ig. főorvos szabadságáról hazatérve rende­lését hétfőn, augusztus 31-én megkezdi. Kedden országos esőzés kezdődött A hét elején egyre szitált a nyár­végi eső és az utcákon az ősz borús hangulata terpeszkedik. A vá­rosban lehangoló, a magyar földnek azonban áldást jelent ez az eső, a két hónapig tartó forró és száraz kánikula után. A meteorológiai iintézet véleménye szerint egyelőre melegebb időre nem lehet számítani és a kedden kezdő­dött országos jellegű esőzés a leg­közelebbi napokban még fokozódni fog. Csak a hét végén kapunk új­ból száraz, lassan felmelegedő idő- . járást. Minden remény megvan azon- I ban arra, igy szól a jóslat, hogy még i bőven lesz részünk szép nyári na- j pókban, Évek hosszú tapasztalatai ! szerint a szeptember és október hó­napok Magyarországon mindig szép, derült és mérsékelt meleggel járnak és valószínű, hogy az idén is ez fog bekövetkezni. A föld népe epedve várta és kö­szönte meg az Istennek a kedden megindult országos esőt, amelyre most nagyobb szükség van, mint va­laha. Hiszen a gyenge búzatermés után most már csak a tengeri és burgonyatermés kilátásaiban bizhat­nak a gazdák. Ehhez pedig kiadós, bő esőzés kell. De esőt kívánnak a lábon álló takarmányfélék és esőt kíván a szárazság következtében szinte katasztrofálisan kiszikkadt föld mindenütt, hogy az őszi vetés munkálatai megkezdődhetők legye­nek. Vannak vidékek, ahol hónapok óta egy szem eső sem esett. Ezekre nézve ezerszeres áldás a most meg­indult esőzés. — Áthelyezés az egyházmegyében. Boskó Vilmos káplánt Monorról Kis­kunhalasra helyezte Hanauer megyés- püsök. — Meghívó. A kiskunhalasi önkéntes tűzoltó testület szeptember 6-án a 48-as kör helyiségeiben este 6 órától reggelig tartó népies táncmulatságot rendez, — amelyre a város lakosságát ezúton is meghívja a Rendezőség. — ösazzirják a magyar búzakészle­teket, hogy sürgősen kivitelre kerülhes­senek a feleslegek. A csehek azzal szá­molnak, hogy létrejön a magyar keres­kedelmi szerződés, mire húszezer mázsa magyar búza kerülne Csehországba és ennek negyedrésze liszt alakjában. — Pótbeirások a ref. polg. leány­iskolában. A református polgári le­ányiskolában a pótbeiratások szept. 5, 7. és 8-án lesznek délelőtt 8—12 óráig az iskola tanári szobájába^, j A javító- és különbözeti vizsgálatokat szept. 5-én, délután 3 órakor tart- 1 ják. Az iskolai év ünnepélyes meg­nyitása szept. 9-én történik meg, utána megkezdődik a rendes tanitás. Az igazgatóság. — Lakberendezési kiállítás Budapesten a városligeti iparcsarnokban augusztus 29-től szeptember 15-ig. Látogatók 30 százalékos vasúti kedvezményben része­sülnek. Kedvezményes jegy váltására jogosító igazolvány, mely egyúttal be­lépőjegyül is szolgál, 2 P 20 fillérért váltható a városi menetjegyirodában, ahol bővebb felvilágosítással készséggel szolgálnak. — Áldott állapotban levő nők és Ifjú anyák a természetes »Ferenc József« keserüviz használata által rendes gyo­mor- és bélmüködést érnek el. Megjelent az aranypengö- rendelet módosítása A Budapesti Közlöny mai száma közli az aranypengőről szóló intéz­kedéseket, melyeket a 33-as bizott­ság szerdai ülésén határoztak el. Vagyis: egy aranypengő egyelőre egy papirpengővel egyenértékű és j minden jogügylet, amelyet megköt- | nek, aranypengőben számítandó, ha- j csak nem kötöttek ki mást a felek. 5 A rendelet intézkedik a telekkönyvi j bejegyzések dolgában is. A rendelet * érvénye természetesen csak arra az j időre szól, amig a Nemzeti Bank . az aranypengő értékének újabb meg­állapítását nem teszi közzé. — Az amerikai filmvilág két világait- i rakcióját mutatja be az Apolló mozi va­sárnapi előadásain. Jim Gordon kettős élete című rendkívül szenzációs detektív dráma és a Kulisszák mögött című 7 felvonásös falrengető vígjáték Billie Do- ve-vel a főszerepben vannak műsoron. Mindkét film rendkívül érdekes témá­jú s igy fokozott érdeklődés előzi meg előadásukat. j — Étvágytalanságnál, rossz gyo- » mórnál, bélrekedésnél, renyhe emész- j tésnél, anyagcserezavaroknál, csalán- kiütésnél és bőrviszketésnél a termé- i szetes »Ferenc József« keserüviz rendbehozza a gyomor és a belek működését s megszabadítja a testet a felgyülemlett rothadó anyagoktól. Az orvostudomány több úttörője hogy a Ferenc József viz abszolút megbízható hashajtó. A Ferenc Jó­zsef keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. „ •» Iskola könyvek előjegyzése megkezdődött! Tekintettel a nehéz gazda* sági viszonyokra kérem az - í igen tisztelt vevőimet, hogy - * iskola = könyv rendeléseit , szeptember 2*íg adja le. Nézze meg dúsan felszerelt iskola és irósier raktáramat Hurtné Városház épület a szálloda mellett A vén muzsik, akinek még mindig paprika-vörös volt az ábrázata az iménti kacagástól, a tenyerembe csapott: — Szivem és házam ajtaja nyitva áll előttetek. Az én vendégeim vagytok! Megköszöntem a szives meghívást, egyben kifejeztem óhajomat, hogy mi­előbb élvezni szeretnék ama bizonyos vendégbarátságot, miután szörnyen fá­radtak és éhesek vagyunk. Az öreg nem is volt rest, hanem ka- ronragadva mindhármunkat, elvezetett házába. Tipikus orosz faházba jutottunk. Cö­löpökön feküdt a lakás, amelybe öt-hat fokból álló falépcső vezetett. A kony­hában hájas asszonyka kiáltott hangos draszt vuityét felénk, majd ősi orosz szokás szerint cuppanós csókot nyo­mott mindhármunk kezefejére. — A szamovárt! — kiáltott rá a meg- il'.etődött asszonyra a gazda. — Hamar a szamovárt! Az asszony nem is kérdezősködött so­kat, hanem ugrott, hogy minél előbb be legyen gyújtva a szamovár. Néhány perc múlva már ott állt előt­tünk a remek illatú, párolgó tea, hogy életet öntsön agyonfáradt tagjainkba. A házigazda nyélve is egyre jobban megeredt. Sok olyan dolgot elárult, amikre módfelett kiváncsiak Voltunk. Azt is kibökte mihamarább, hogy né­hány hónap óta egy különös öregur él a faluban, aki mindennap kiballag az erdőbe s órákig áll és vár ott valakire. A várva-várt valakik azonban sohasem jönnek s az öregur minden nap szomo­rúbb arccal csoszog vissza a faluba. — Ki ez az öregur? — vetettem fel szivszoromgva, de közömbös arccal a kérdést. — Azt senki sem tudja — válaszolta a házigazda, — Valószínűleg jobb ál­lású ember tehetett az Atyuska uralma alatt, de hogy felfordult a világ s a szent Oroszország felett felcsapott a vörös láng, rangját elrejtve közénk buj­dosott s itt húzódott meg a községben. Bizonyosan nagy ur lehetett, hiszen ez most is meglátszik a külsején. — Sohsem keresték vagy bántották öt a vörösök? — adtam fel a kérdést az öregnek. , — Sohasem. Illetőleg hazudok, mert egy Ízben valtatóra fogták öt a faluba tévedt szovjet katonák, de úgy látszik, sikerült őket megnyugtatnia, mert nem bántották s itt hagyták közöttünk. — Hogy hívják az illetőt? — szólott harmadik kérdésem. — Vaszii Vasziljevics Csajkoffnak. De tehet, hogy ez csak álnév. Az igazi ne­vét senkisem tudja. — Érdekes ember — mormoltam kö­zönyösséget színlelve. — Hol lakik az az ember? 1 — Egészen közel, goszpodin, itt a har­madik szomszédban. Nem akartam újabb kérdésekkel ostro­molni a muzsikot. Félő volt, hogy kí­váncsiságom gyanússá válik előtte s az utolsó püíanatban mindent elrontok. Hagytam tehát, hadd beszéljen tovább, más témáról, más dolgokról. Alig vártam azonban, hogy magunkra maradjunk. Hogy hangos szóval is kife­jezést adhassunk végtelen örömünknek Sacharoff tábornok feltalálásáért. Nem volt ugyanis kétséges, hogy a furcsa öregur, aki mindennap szomorúbban tért i j; vissza az erdőből: Marianna és Jelén« édesatyjával azonos. Természetesen mindhárman égtünk a vágytól, hogy mielőbb együtt tehessünk i az álnéven rejtőzködő Sacharoff tábor­nokkal. A leányok azt ajánlották, hogy nyom­ban siessünk hozzá, én azonban más­napra kívántam halasztani a találkozást, arra az időpontra, amikor a tábornok újból kisétál az erdőbe, amelynek mé­lyéből, egy messzi kirgizfalu felől oly szivszorongva várta gyermekeit. — Ott kell viszontlátnunk őt, ahol ve­szély nélkül lehet egymásnak örülni s ahol nincs tanúja a mindent leleplező je­lenetnek. 1 * ... ' f y, Az éjszaka alig aludtam valamit. Kü­lönben is rég elverte a templom-óra az éjfélt, amikor vége tett Jelénával és Mariannával folytatott vitámnak. AMg hagyott ugyanis magunkra a jól bevutkizott házigazda, alig tűnt el csap­zott szakálla az ajtó mögött, a leányok kétségbeesett kéztördelésse! jajongtak órákig afelett, hogy mit mondjanak hol­nap az apának, aki keresni fogja a hi­ányzó Irénét. Marianna haját tépte kínjában. — Mit mondjak neki? óh, Goszpodin, mit mondjak ? Hogy meghalt ? — ezt mondjam? Nem, ezt nem lebet! Hiszen nyomban meghasad a szive szegénynek. Valami mást.... mást kell mondani. De mit?! Úgy nézett rám két fénytörött, köny- nyes szemével, úgy nézett rám Marian­na, mintha én lettem volna az a szalma- szál, amely a mesékben megmenti « vizbefulót. Csakhogy a valóság más, mint a mese. Magam sem tudtam, mit tanácsoljak a leányoknak. Ezerféle megoldás, ciká­zott át agyamon, dé egyiket sem talál­tam elfogadhatónak. — Talán az lesz a legjobb, — taná­csoltam a siránkozóknak, — ha holnap magam megyek az erdőibe s négyszem- között beszélek a tábornokkal. Én mégis j idegen vagyok. Jobban tudok uralkodni magamon, ha meg kell mondani a szo­morú újságot. Meg aztán férfi is va­gyok, lesz talán élég erőm arra, hogy felemeljem az apa megtört szivét, ha tulmélyen zuhanna a fájdalom tengerébe. — Ez tesz a legjobb! — ugrott fel megkönnyebbülten Marianna. — Nem! Ez a legrosszabb! — kiál­tott közbe Jeléna. — Miért? — Mert félek, hogy a megcsalt sze­relmes esetleg elárul. — Én?!... — csattant fel dühösen a hangom. Jeléna bíborvörös tett. Feleletet azon­ban nem adott. Jó. Ha nem bízunk egymásban, legyünk ott mindannyian — szóltam bosszúsan. — Menjünk együtt az erdőbe és beszéljünk egymás jelöniétében az apával. A kérdésre, hogy hol van Iréné, én nem fogok válaszolni. í Marianna zelzokogott. — Majd én megmondom, hogy meg­halt. Szorongó érzéssel búcsúztam el a leá­nyoktól. ök a szobában maradtak, ón a konyhában tértem nyugovóra. _ Tagjaim ólomból voltak. Mint a zsák, úgy roskadtam le a Szalmára, amit házi­gazdánk helyezett a földre, mielőtt át­ment volna a vanjába (fürdőbe), hogy ott a)udja ki magát a házát megszállt vendégek miatt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents