Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-08-29 / 69. szám
1931. augusztus 29 szombat XXXI. évfolyam, 69. szám Politikai, társadalmi és közgazdasági lap MEGJELENIK szerdán és szombaton Helyben ............. 13 P 80 fill. 1 Vidékre ............................ 18 P I Alapította! PRÄGER FERENC K Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) E GY SZÁM ÁRA 12 FILLÉR | _________________________________|__________Kiadóhivatal. Városháza épületében I sten veled Nehéz búcsúzni attól, aki lelkünk osztályosa volt, aki éveken keresztül szivünkhöz nőtt. Fájdalmas és lesújtó érzés ez; a keserűség marcangol bennünket, hogy miért kellett el» távozni annak, aki még tetterejével, nemes és kiváló törekvésével oly sokat és oly szépet alkothatott volna. A Sors utjai azonban kiszámithatat« lanok és Isten akaratába megbékélt lélekkel kell belenyugodnunk, ő akarta s nekünk földi halandóknak lehajtott fővel, megbékélt lélekkel kell mondanunk: az ember sorsa volt ez is. Babó Imre dr. halála nagy űrt hagy hátra barátainak, tisztelőinek lelkében, amelyet nem tölt be utána semmi. Csak most, hogy eltávozott tőlünk, hogy ajkai némák, érezzük: mit vesztettünk. A hir, amelyet távol városomtól, messze idegenben vettem, olyan volt mint a villámcsapás; a derült égből suhant és szivembe hatolt. A messze vidék csendjében ráértem gondol* kodni, nyugodtan meditálhattam az élet legnagyobb értékéről: a szere* tétről. És akkor alakult ki bennem, hogy az igazi barát Isten legnagyobb adománya; az igazi barát az, akire nemcsak a nyugalom békés óráiban számíthatunk, hanem mellettünk áll a küzdelem zajos idejében is. Dr. Babó Imre ilyen barátom volt; nemcsak a hasonló gondolkozás, együttes munkálkodás kapcsolt hozzá, hanem a lélek bensősége és a szív melegsége. Szerettük egymást: érdek nél' kül. Jólesett egymást támogatva ha* ladni a földi élet göröngyös utjain; jól esett eszmékért, a városért együtt dolgozni. Szerettem benne az igaz embert. A jó ember mintaképe volt a megboldogult; az igaz emberé, akj szivének melegségét állandóan ki* öntötte a szegények, az elesettek felé. Hosszú éveken keresztül tartó barátságunk alatt sohase tapasztal* tam, hogy ne a szegénység mellé állott volna ; saját érdekét odadobta, ha arról volt szó, hogy a mások javát elősegítse. Földi pályája alatt nem a földi kincseket gyűjtögette; a szeretetből halmozott fel hatalmas tömegeket, amelyek megmaradnak emlékképen az idők végtelenségéig. Dr. B8Éó Imre nagyságát nem méltatom e so» rokban; az embert, a jó bdrátot óhajtom búcsúztatni, azt, aki az egész város szivéhez nőtt. Búcsúzom tőled, aki most a píhe* nés honába távozol, akinek kezéből kiesett a toll, amellyel egy szerkesz* tőségben szántottuk a papiros fehér* ségét. Búcsúzom tőled, a szerkesztő a főmunkatársától, aki mindig har* mónikusan haladtál velem, s min* dig megtaláltad azt a helyes utat, amely a város érdekeihez vezetett. Együtt dolgoztunk az évek forgata* gában ; együtt terveztünk, együtt lel* kesedtünk. Városodért tettél mindent, Halasért, amelyet határtalanul szerettél, annak lakosaiért törted gyenge szer* vezetedet és küzdöttél. Városod, vá* rosom érdeke volt a munka célja. Talán egyszer másszor nem értették ,■ meg intenciódat, talán egyszer más* szór az irány nem mutatta kezdet* | ben a célt, — ez a közpályán lévő em* bér sorsa — később azonban kivilág* lőtt, hogy városodért indultál akkor is a küzdelembe. A messze földről érkezett hir meg* bolygatta a lelkemet és visszahozott városomba, koporsódhoz. A szeretet virágait viszem sírodhoz ésigazbaráti szeretettel mondom: Isten veled. Präger János I Dr. Babó Imre 1890-1931 Amiért már hetek óta aggódtunk, amiért a város minden elfogulatlanul gondolkodó emberének szive reszketett a félelemtől és a dermedtségtől, az bekövetkezett 1931 augusztus 25-én este: Dr. Babó Imre meghalt. Valahogy úgy érezzük, reszket a toll a kezünkben, összefut a tintánk a kéziratpapiroson, valahogy nem tudjuk megérteni a Gondviselés végzését, hogy negyedik évtizedét alig betöltött valaki — olyan valaki, aki a közért, embertársaiért, minden élő és mozgó és lélegző emberért égett és perzselődött fel a munka szent lázában, máris elköltözött közülünk, azok közül, akiknek még istápolója, talizmánszerü földi gondviselője lehetett volna: minden Halas városában lakónak lett légyen az bármilyen vallásu is, mert neki az Ember any- nyit jelentett, amennyit a saját testvér jelenthet. Babó Imre elköltözött. Egy jobb hazába, de mindenesetre egy nyu- godtabb birodalom csillagfalai közé, ahol a Göncöl szekere, a tejut fehér avenüéje, ahol a fiastyuk any- nyira, ártatlan jósága valóban jóság és szívből szakadottabb őszinteség minden földi sanyarú acsarkodásnál. Neki talán jobb, neki aki undorodott, valami szent irtózattal minden gonoszságtól és minden erkölcsi elfajulástól, neki, aki mindig és mindenkor jót akart önzetlenséget hajszolt, névtelen jóságot kergetett, aki egy uj Anonymus idealizmusával gyakorolta a jócselekedeteket, neki talán mór lélekhez állóbb a halál annál az életnél, amelynek folyamán sokan esetleg félreértették, vagy talán meg sem értették. A közéleti tisztaság volt jelmondata minden dolgos hétköznapján. Sorsa és élete azoknak a sorsa volt, akik minden jót, mindén segítést szerényen és nem hivalkodva gyakoroltak, akik elsurran talk a jóság szellemének tunikájában, hogy a szív és a nemesen dobogó lélek fodraival érintsék mindazokat, akik rászorulók a simogatásra és az emberi gondoskodás szivdobbanásaira. Az Isteni gondviselés végezése nekünk szent és megfölebbezhetetlen. Az emberiség fényes és ragyogó üstökösének szikrája elpattant és lehullott, Babó Imre visszatért az Ur színe elé és testben 4 átadják az anyaföldnek, amiként átadnak mindannyiunkat annak idején, ha szól a nagy és jogerős hívás. Babó Imre nincs többé. Elköltözött az élők sorábpl egy jobb hazába, ahova minden bölcs, minden életismerö és sokat dolgo- gozott lélek kívánkozni szokott. Elköltözött körünkből Ö — pedig aki nem volt a Halál rokona, aki munkás és dolgos életének energiahalmazaiban életerősen, edzetten és fiatalos üdeséggel csak a munkának élt. Derékbatörött élő tölgy, aki elhamvadt fogyó életének növő lázában, szivében sok mesélő álommal, kicifrázott jövendővel, azzal a sokkal, amit városa érdekében tervezett, simitgatott és előkészített. Lokálpatrióta volt. Hűséges fajához, hűséges szülőhelyéhez, dédelgető szerelmese mindannak, ami ennek az egyébként elhanyagolt városnak anyagi és szellemi neveléséhez múlhatatlanul szükséges volt. Megértette az idők szavát és az idők jeleit megértő, elnéző, útmutató testvére volt minden magyarnak, mindén halasi tanyai kiskunnak, valami oltha- tatlan vágytól égett a szeme, amikor Halas város érdekeinek megvédéséről, vagy vágyainak kiverekedéséről volt szó. Nem volt testi gladiátor, newt volt a robusztus izomerő kifejezője, de úgy érzett, úgy látszott, hogy a hatalmas, szinte leküzdhetetlen nagy lelkierő és szivtulnemesedés legyü Tehetetlen erőt és akaratot sugárzott ki, nagyon kivételes egyéniségéből. A fájdalma ennek a városnak még friss, zokogása még tulhangos, könnyei még záporként hullanak ahoz, hogy megítélhessük teljes és igazi portréját és képet pingálhas- sunk arról, aki elment közülünk anélkül, hogy élő alakban visszatérhessen. A halasi temető homoksirgödm ad Babó Imrének szállást, testét magába fogadja a föld, amely mind- annyiunk ős temetője, de ragyogó lelke az Ur zsámolyánál tesz hites tanuságtételt arról, hogy Uram, im itt a Te szolgád, a Te harcaidat jól megharcoltam és az adottakkal tisztességgel sáfárkodtam. Nekünk, akik ittmaradtunk nélküle, a város minden lakójának a kegye- letes emlékezés maradt vissza, emlékezés és hit és a reménység villámló száguldása arról, hogy feltámadunk. Dr. Baibó Imre a jóságos Isten kegyelme legyen veled! Nyugodjál békében. Dr. Babó Imre a közéletben, a városi politikában és egyháza életében Dr. Babó Imre életéről tudósitónk i a következőkben számolhat be: , I Városunk közélete egy kimagasló ! vezérét vesztette el benne. Nagyon sok közintézményünk éléről hiányzik majd az ő szeretetreméltó, bizalmat keltő alakja, mert ő a közjóért küz- j dők élére való, vezérségre termett, egész ember volt. Néhai édesapja, a város egykori jeles főjegyzője és ékesszavu orsz. képviselője dr. Bábó Mihály, kedves Imre fiát már kora ifjúságában bevezette a közélet szeretetébe és szol- , gálalába. Már fiatal kezdő ügyvéd korában a város képviselőtestületének tagja, vármegyei tb. ügyész, majd városi főügyész és a Halasi Gazdasági Banknak ügyésze lett. Édesapja halála, után pedig — 1923-ban — a Gazdasági Banknak és az érdekkörébe tartozó Villamos- ■* sági társaságnak elnök-igazgatójává | választották. Elnöke és vezére lett ugyanakkor a kiskunhalasi 48-as kisgazda — most egységes — politikai pártkömek; pár évvel azután pedig a halasi ref. Egyház fögondnoki székébe emelte a hívek bizalma. A díszes vezető állásoknak ezt az egész sorát rokonszenves szerénységgel viselte s nem pompázó címeknek tekintette azokat, hanem a. bennük megnyilvánult bizalomnak fáradhatatlan munkássággal iparkodott megfelelni. A város és a magye szolgálatában mindig éberen őrködött az egyetemesség közjava felett. Önzetlenség és tisztakezüség jellemezték öt ebben, amit ellenfelei is kénytelenek’ voltak elismerni. De ugyanilyen, feddhetetlenséget kívánt meg a közélet többi vezetőitől is és ha ebben a törekvésében olyan összeütközéseket nem kerülhetett el, a küzdelmet nyíl-
