Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-08-15 / 65. szám
1931. augusztus 15 szombat XXXI. évfolyam, 65. szám Politikai, társadalmi és közgazdasági lap---------------------------------------------------------------------------------------------1----------------------- I MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON M elyben*« ••• ••• 13 P 80 fill, i Vidékre ......................... 18 P I Alapitotta i PRÄGER FERENC I Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) EGY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR | | Kiadóhivatal i Városháza épületében A köztisztviselők aggodalma Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondotta a minap egy parlamenti felszólalásra adott válaszában, hogy a mostani nehéz időkben mindenkinek ki kell vennie részét az áldozathozatalból. Tehát akinek az ország és a magyar föld dús asztalt térit, az összehasonlíthatatlanul nagyobb áldozatot fog hozni, mint az az egyszerű adóalany, aki különösen Trianon óta csak morzsákhoz jut. Az ország tisztviselő és nyugdíjas társadalma meglehetős idegességgel fogadta azokat a híreket, hogy járandóságaikat a gazdasági helyzet következtében csökkenteni fogják. Az idegesség nem abból származott, mintha ők nem volnának hajlandók a legnehezebb időkben erről, vagy arról lemondani, hanem abból a tapasztalatból, hogy nekik aránytalanul nagyobb áldozatot kell hozniok, mint azoknak az ügyeseknek és könyöklőknek, akik két-há- rom féle jövedelmet zsebelnek be. Ez az értékes kategóriája a magyar társadalomnak, úgy gondolkozik például, hogy ezer pengő a mai nehéz viszonyok ellenére is olyan összeg, amelyből akármelyik vállalati igazgató urnák, vagy tisztviselőnek meg kell tudni élni. Akinek ilyenformán 2000 pengős havi jövedelme van, annál az 50 százalékos csökkentés — hiszen úgyis átmeneti intézkedésről van csak szó — minden zökkenő nélkül keresztül vihető. Ez korántsem olyan áldozat, mintha a hetedik vagy nyolcadik fizetési osztályban levő családos tisztviselőt 8—10—15 százalékos lemondásra kényszerítené a készülő rendelet. De azt hisszük, ezt az egész kérdést meg lehet oldani anélkül, hogy a fizetési status- quót felboritanók. Egy félszakaszos törvényre van csak szükség, amellyel megszüntetik a többszörös állami jövedelmeket. Miért? Mert a mai viszonyok között vitatni lehet annak az erkölcsösségét, hogy egy és ugyanazon Szerencsés, az adófizetők verítékéből többszörös állami fizetések boldog birtokosa legyen. Már pedig a kormánynak erkölcstelen dolgot, ha az látszati színezetét a törvénytől kapja is, eltűrni nem szabad. Akadnak ugyan a nemzet jövőjével mitsem törődő emberek, akik azzal érvelnek, hogy a többszörös jövedelemnek törvényes alapjuk van. Ez üres beszéd. Minden törvénynek az élethez kell alkalmazkodnia. S ha az élet és a törvény nem kvadkete kenyérhez: az krisztusi igazság. Ha tehát valakinek három darab kenyere is van, s százaknak meg sem- 1 mi, az nagy szociális igazságtalan- ! Szomorú ének a magyar búzamezőkről rálnak, akkor a törvény elavult és rossz. Nem védi a nemzet érdekeit, tehát meg kell változtatni. Jussa minden családnak van egy darab fe- j és a magyar kenyér szakadékos kálváriajárásáról Komoly közgazdasági tanulmány, amely napjaink izgalmas riportja is örök téma a kenyér, mely minden generáción keresztül tengelyét képezte az emberiség megélhetésének. Az első lépés, melyet az ember a civilizáció felé tett, az volt, mikor a legprimitívebb eszközökkel megkísérelte a gabonának lisztté és kenyérré való átalakítását. De ma is csak ott tart, amikor a technika legmodernebb eszközeivel felszerelt malmokon és kenyérgyárakon keresztül kapja meg táplálékát és örökkön örökké fog elhangzani az ima, hogy »add meg nekünk mindennapi kenyerünket«! Ez az ima egyúttal megnyugvás a sors küzdelmeiben és a mindennapi kenyér az, melynek alapján alakul ki a társadalmi rend. A gabona és kenyér az Isten valutája. Azért kiséri figyelemmel mindem ki a gabona és kenyér átalakulását, mert a gabona és kenyér az a valuta, melyet Isten minden teremtménye elfogad. Minden időkben az államok legfőbb gondját a lakosság ellátása és elsősorban a kenyér biztosítása képezte, de amíg azelőtt ezt arányban tudta tartani a gazdasági termelés egyéb ágazataival, ma a háború, utáni világversenyben bekövetkezett túltermelés folytán különleges eljárásokra van szükség, hogy az a kenyér, melyet termelünk, ne csak élet- táplálék legyen, hanem a búza biztosítson a termelőnek is megélhetést, a termelőnek is biztos bázist nyújtó megélhetési alapja maradhasson. Hazánkat nemcsak a világot uraló amerikai verseny, nemcsak az orosz dumping veszélyezteti, de külön csapás hazánk búzatermelésére, hogy a szerencsétlen háború folytán az elszakadt részek versenye is fenyeget bennünket elszakadt kitűnő termő területeink a politikai nyomás mellett gazdaságii ag is iparkodnak bennünket elnyomni és csak a legnagyobb erőfeszítéssel és áldozatokkal bírjuk magunkat az áradat ellen védeni. Hiba volt a túlságos ipari védelem. Sajnos hibák történtek a háború nyomán beállott kenyérhiánynál, országunk csak az ipari termelés védelmét tűzte ki célul, a mezőgazdaság vámvédelem nélkül állott és ma már nekünk is vámokkal kell védekeznünk. Miután kereskedelmi szerződéseink megkötésénél nem vagyunk souveränek, nem védekezhetünk máskép, mint hogy termelésünket más utakon védjük. Gazdaközönségünk már két éve a bolet- tarendeletek segítsége mellett termel, ez azonban nem hozta meg a remélt enyhülést, a boletta érvényesülését az ex- portállamok akadályozzák. Legnagyobb csapás a tavalyi rekord, de rossz minőségű termés, mely a nyakunkon maradt. ban levő világpiaci ár mellett mint a mezőgazdaság jutalmazása, illetve a bohita az önköltség megtérítése, de nem érvényesülhet, mig a tavalyi rossz búzák el nem fogynak, az önköltség árnak pótlására van rendelve, azonban ennek a célnak nem1 felelhet meg, mig a tavalyi készletek nem lesznek eltüntetve. Lehetetlen, hogy a nemestermény a búza vagy rozs olcsóbb legyen mint a melléktermény. * Itt hiba van, ezt a hibát ki kell köszörülni, mert a gazda kénytelen termését olcsón eladni, takarmányát pedig drágán bevásárolni. Ezt nemi i bírja ki gazdaközönségünk hosszú ■ ideig. Legnagyobb csapás volt a tavalyi jó termés, mely azonban hazánkban sohase látott rossz minőségű árut eredményezett, amelynek elhelyezése nem volt lehetséges. Amig az utódállamok Ausztriát és Csehországot ellátták, nyakunkon maradt a gyenge sikértartalmú búza, mellyel közraktáraink telve vannak. A tavalyi búza felőrölve takarmánynak olcsón lett volna forgalomba adandó. Ahelyett, hogy a Futura által felvásárolt és elraktározott búzát feldarálva olcsón a gazdaközönség rendelkezésére bocsátották volna, ehelyett az utódállamok malomiparának mellékterményei, valamint tengerijük óriási mértékben jött be, lerontotta itteni árunk árát, rontotta külkereskedelmi mérlegünket és mi a minket lekonkuráló utódállamokat segítettük saját magunk ellen. Régen fel kellett volna ezen gyenge búzák nagy részét darálni, ezáltal annak ellenértéke is felszabadult volna. A most lezajlott, de hála Istennek megállóit gabonaár hanyatlást is nagyban előmozdította, Az akciókenyeret az idei búzából kellene készíttetni, hogy az u. n. akciókenyér céljaira kötelezték a budapesti nagymalmo-. kát a régi búzát felőrölni, kik emiatt a mostani prima búzákat nem vásárolták és azok igy a mostani hitelkrizisben még jobban visszaestek értékben. A boletta csak a szabadforgalomA kereskedőknek nincs pénzük 10 P. bolettát és 2'5 pengő adót minden mázsa búza után előre lefizetni. A gabona áreséshez hozzájárul, a mostani pénz és hitelkrizis mellett az, hogy se a malmoknak, se a kereskedőknek nem áll módjukban 6— 7 pengős gabonához 10 P bolettát megszerezni és 2.5 P mázsánként adót előre fizetni, ha csak etekintet- ben nem kap megfelelő hitelt és szabad kezet kellő garanciák mellett, mert, hogy pénzt nem kapunk erre a célra, az vitán felül áll. Belettahitel kellene. A bolettahitelt az államnak kötelessége adni, mert a bolettát nemcsak a termelő kapja, hanem leg- nagyobbrészben az állam, mely igy, biztosan jut adójához és a boletta alap, mely a nyerstermény ár 70— 80 százalékát kapja egy rendeletért. Ha ennek sikerét biztosítani akarja, akkor gondoskodjon ennek hitelezéséről, hiszen az ő érdekében fizetik azt és hárítják a fogyasztóra. A fogyasztó és pék azonban nem rendelkezik annyi felesleges pénzzel, hogy ezt a műveletet finanszírozhassa. Ez csak nehezíti a forgalmat, megbénítja a kereskedelmet és igy káros úgy a termelőre, mint a fogyasztóra, tehát káros az országra. A boletta és lisztadó ára fix, a liszt ára azonban változó, de ma már olyan nagy a fix összeg, hogy a nyers gabona ára lényegesen alaság, amely olyan gyümölcsöt terem, melyre igazán nincsen szüksége a feltámadni készülő Magyarországnak.
