Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-07-25 / 59. szám

Julius 25 Klsknnhalaa Helyi firieUCje 5 oldat en ar iá. ki­es te» ra» és lér iá­— Orvosi hir. Dr. Molnár Kálmán orvos szabadságáról visszaérkezett, rendelését Malom-u. 6 sz. alatt újból megkezdte. — Újabb könnyítések a hadirokkant vásárt árusoknak. A kereskedelemügyi miniszter uj renddete szerint azoknak a hadirokkant házalóknak, akik igazolt testi fogyatkozás miatt az árukat házról- házra magukkal hordani és a vásárokon egyedül árusítani nem tudják, egy se­géd tartására ad engedélyt. A hadirok­— Prónay államtitkár — kegyelmes ur. A kormányzó Prónay György báró dr. államtitkárnak, kiváló és eredmé­nyes működése elismeréséül a II. fizetési osztály jellegét adományozta. > Az ipartestületek: fizetési könnyitéseket kértek a kormánytól r . kant házalóknak megengedhető az is, lf| h°gy a vásárokon való kirakodás al­kalmával kisebbméretü sátort és asztalt n is felállíthassanak. Végül megengedi a it- miniszter a hadirokkantaknak azt is, hogy minden külön miniszteri engedély ini nélkül az á’uját abba a községbe, amely­ik nek a vásárán rósztvenní óhajt, vagy j amelyben házalókereskedést folytatni ki- ^ ván, kocsin bevigye. ! a — Külföldre egy utalványon kétszáz rt= pengő adható fej. A postahivatal ér­>Z" t esi ti a közönséget, hogy további in­tézkedésig külföldre egy postautalvá- , nyon kétszáz pengő adható fel, illetve i az illető külföldi állam valutájának meg- mm felelően kétszáz pengő összegig. — Meg akarják szüntetni az atneri­S kai bevándorlást. Az Egyesült Államok munkaügyi minisztere kijelentette, hogy Amerika területére több bevándorlót en­” gedni nem: szabad. Nyilatkozatában' azt Y írja, hogy az Igéretföld kapuit be kell zárni és be kell szün­tetni a bevándorlást, mert elmúlt u=- az ideje annak, hogy Amerika a me­[jj nekültek hazája legyen. )tt — Német becsületrend a magyar tik oceánrepü'.öknek. Endresz György és fS Magyar Sándor, mert útjukon Né­ät- metország felett elrepültek és a hár borúban német csapatoknál harool- S*’ tak, az OTT aranyéremmel tüntette ki őket. fl ■ l\ án ti 1 — Egy pengőért személyautót nyert sorsolás utján egy nyíregyházi pincér. Néhány hónappal ezelőtt Szabó Gyuláné nyíregyházi lakos személyautójának ki­sorsolására kért engedélyt a pénzügy- igazgatóságtól. A kibocsátott szelvények ára egy pengő volt. Tegnap kisorsolták a Ford kocsit. A sors Siegelbaum Jó­zsef nyíregyházi pincérnek kedvezett, A képviselőház miniszteri szobái előtt csütörtökön megjelent a magyar ipar­testületek által kiküldött tizes végrehajtó bizottság, amely magával hozta az ipartestületközi értekezletnek a pénz­ügyi korlátozások ügyében hozott hatá­rozatát. A határozati javaslat elpana­szolja, hogy az iparosoknak nincsen folyó szánt .a betétjük, ezért nem tudnak pénzhez jutni, ellenben még most is vezet­nek ellenük végrehajtásokat. Sürgős rendeletet kérnek arra vonat­kozólag, hogy a betétek és a folyószám­lán lévő összegek az építkezések céljai­ra korlátlanul folyósittassanak, azonkí­vül, hogy a bankok az iparosoknak köz­vetlenül is folyósítsanak pénzt. Kérik, hogy a fizetési halasztásokat necsak a bankok és hasonló cégek kapják, hanem elsősorban az iparo sok, akik a kivételes intézkedések következ­tében nem jutottak követeléseikhez. Búd János kereskedelmi miniszter fo­gadta a küldöttséget és válaszában han­goztatta, hogy azonnal érintkezésbe lép a belügyminiszterrel ,hogy az elvég­zett munka feltétlenül kifizettessék az iparosoknak. Azután a pénzügyminisz­ter távollétében Vargha Imre államtit­kár fogadta a küldöttséget, aki meg­ígérte, hogy ha a bankkorlátozások még nyolc nap múlva is fennállanak, abban az esetben a kisiparosok munkabéréről és az anyagbeszerzésekről feltétlenül rendeletben fognak intézkedni. Magpiaci jelenlés. A Mantbner Ödön magtermelő és mag­kereskedelmi rt. heti jelentése. A biborhere cséplésének előrehaladd­J fe > :a° rCs >e» I n is nk on ta­rn» jet in. y. at is) sz n« aki egy darab szelvénnyel játszott s igy egy pengőért nyerte meg az autót. A szerencsés nyertes már mint boldog autótulajdonos büszkén távozott a sorso­lás színhelyéről. — Bágyadt, levert, dolgozni kép­telen egyéneknél a természetes »Fér re,nc József« keserüviz szabaddá te­szi a vérkeringést és emeli a gon­dolkodó- és munkaképtelenséget. Be­ható kórházi kísérletek folyamán be- bizonyult, hogy a Ferenc József viz szellemi munkásoknál, neuraszténiás embereknél és betegeskedő asszo­nyoknál rendkívül jótékony hatású gyomor- béltiszti tó szer. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. — Páratlanul szép filmekkel kedves­kedik közönségének az Apolló Mozi vasárnapi műsorán. Henny Portén a legnagyobb élő filmszinésznő egyik nagy filmje a Szánt vágy és Harry Liedtke nagy vigjátéka A szálló öz­vegye fogják a közönséget szóra­koztatni. Henny Porten és Harry Lir edtke páratlanul népszerű neve és a filmek grandiózus felépítése záloga annak, hogy ezen hét utolérhetetlen két filmremeke diadalmas síikért fog aratni. — Ha fáj a feje és szédül, ha telitséget, bélizgalmat, gyomorégést, mellszorulást vagy szivdobogást érez, igyék minél előbb valódi »Fe­renc József« keserüvizet. savai a forgalom ezen magfé’.ében meg­élénkült és nagy kinálat mellett igen sok tétel talált elhelyezést; különösen jó kereslete volt azonnal szállítható árunak, de későbbi szállítás iránt a külföld alig érdeklődik. Szöszösbükköny iránt cse­kély az érdeklődés, a felkínált tételek csak nehezen találtak vevőre. Élénk ke­reslet tárgyát képezte a tarlórépamag, úgyszintén fehér és vörös köles, vala­mint mustármag. A budapesti áru- és értéktőzsde hivatalos jegyzései 100 ki­lónként, nyersáruért, budapesti paritás­ban: káposztarepce 19—19.50, biborhe­re 31—31.50, zöld borsó 16—18 pengő. Gyalog többet sose mék, Megjött a csoda Wonder gép 20 pengős részletre KAPHATÓ Langeimann Sándor vaskereskedőnél (Murgáccsal szemben). Regény 25 Irta: Zentai Ferenc *— Gyorsan, gyorsan! — mordultam hátra, a nyomomban csörtető zárvá­nyokra, — gyorsan, mert megszöknek előlünk a kirgizek. — Jaj, a kirgizek! — sóhajtották el­fojtott rémülettel a betyárok, — kár annyira sietni, hiszen úgy is megtalál­juk őket. A harmadik napon hirtelen megáll­tam. Megálltam és csendre intettem a zsi vány okát. — Célnál vagyunk! — suttogtam. — Amott van a tisztás s a tisztáson — látjátok? — emberek sürögnek-forog- nak. Ők azok: a kirgizek. Egyelőre csak mi látjuk őket, tehát előnyben va­gyunk. Az előnyt ki kell használnunk. Helyezzétek készenlétbe puskátokat, ve­gyétek elő a tartalék-patronokat, em- bereljétek meg magatokat s aztán haj­rá! — mutassátok meg, milyen a zsi- ványbecsu et! Ügyesen kell ártalmatlanná tennünk őket, hogy se védekezni, se menekülni ne legyen idejük. Aki ellenáll: sörétet beléje s aki menekül: hagyjátok szaladni. Csak egyre vigyázzatok! Arra, hogy a leányokat senki meg ne szöktet­hesse. A többit bízzátok reám. Tehát: készen vagytok a támadásra? Úgy látszik, hatottak erélyes szavaim. A zsiványok határozottan és bátran fe­leltek : — Igen, készen vagyunk! A rablók máris rohanni akartak, de: én rájuk ripakodtam, hogy engedelmem nél­kül meg ne merjenek moccanni. A sze­rencsétlenek csak vesztükbe rohantak volna, ha ostoba vadak módjára rávetik magukat Bingazi és Sungur embereire, ezekre a hihetetlenül ravasz fickókra, akik nyilván pillanatok alatt felocsúdná­nak első meglepetésükből s aztán köny- nyedén megtalálnák a módját annak, hogy velünk kényük-kedvük szerint el­bánjanak. Nem, a kirgizeket igy nem lehet meg­adásra kényszeríteni. Másként, egészen másként kell velük elbánni. Szigorúan szemükbe néztem a rablók­nak, szinte felnyársaltam őket tekinte­temmel, aztán igy szóltam hozzájuk: — Ne rohanjatok, mint az állatok! El­lenke még ha:on csúszva lopakodjatok az erdő széléig. Olyanok legyetek, mint a kigyók: láthatatlanok, de mindent látók. A tisztás szegélyén kővé dermedve pár percig mozdulatlanok maradjatok. Aztán a fűszálak között emeljétek fel tar ko­ponyáitokat s kémleljetek alaposan kö­rül. A tisztáson lézengő kirgizek között keressétek meg Sungur Csémót. Ha meg­találjátok őt szemeitekkel, golyóra töl­tött puskáitokkal vegyétek célba. Az­tán nyomjátok meg a ravaszt egyszerre, valamennyien. Szitává kell lőni azt az embert, hogy azonnal szörnyethaljon. Ha Sungur Csémó halott, úgy nyert ügyünk van! A kirgizek egy percig sem élhetnek vezér nélkül. Olyanok, mint a birkák, amelyek nyomban szétszalad­nak, ha kidőlt a vezérürü. Tehát meg­értettétek? — Meg! Hogyne, hogyne! — düny- nyögték embereim. — No, akkor megkezdhetjük a táma­dást. Tehát előre! A három rabló hallatlan ügyességgel kúszott előre. Annyira rejtve mozogtak a fűben, hogy magam is csak sejteni tudtam, merre járnak. Természetesen — magam is munkához fogtam s született ! csúszó-más zóként fúrtam magam etö- | re. A tisztás szélén megemeiintettem a fejem s végigtekintettem az ellenséges i hadálláson. Vagy 10—12 kirgiz sürgö- I lődött-forgolódott egy gallyakból heve­nyészve összetákolt nagyobb sátor kö- 1 rül. Természetesen nyomban felfedez­tem bennük régi ismerőseimet. Sungur Csémót is szerencsém volt láthatni. Ép­pen Mariannának csapta a sze’et, amikor ráesett pillantásom. Két kézzel hado­nászva magyarázott Sacharoff tábor­nok legidősebb leányának valamit. Meg- éreztem, hogy rólam folyt a szó, mert Csémó egyre integetett észak felé, már tudniillik abba az irányba, amerre hasz­talan kutatott utánam embereivel. Ma­rianna mintha szomorú lett volna; leg­alább is feltűnően unottan hallgatta Csémó bárdolat'.an handabandázását. Bingazi Calmót nem láttam sehol. De Jelénát is hasztalan kereste tekintettem. Ahá, gondoltam, Calmó még mindig nagybeteg lehet s nyilvánvalóan bent fekszik a sátorban. Természetesen Je- léna is ott van a közelében. Ápolja, ba­busgatja, gyógyitgatja. Rendben van. De hol van Iréné? Érdekes, hogy őt se találom. Csak nem ölték meg szegényt? Ez a gyermek ugyanis sohasem szen­vedhette a kirgizeket. Lehet, hogy me­nekülésem után szembeszállt velük s a kirgizek rajta töltötték ki bosszújukat. Lehet. Minden meglehet. Tekintetem új­ra visszászállt Mariannára. Sungur Csé­mó még mindig ott ágált, ott magya­rázkodott mellette. Hogy az ördög vin­né el azt a fickót, bosszankodtam ma- i gamban, mért nefcn kotródik már el a lány me'.lől. Biztos, hogy embereim már célba veftték az alvezért s igy Marian­nát is halálos veszedelem fenyegeti. Könnyezi lelőhetik őt is a rablók, ami rettenetes lélekmarcangol ást okozna ne- kejm. Sohase tudnám, magamnak azt mejgbocsájtani;, hogy egy ártatlan gyer­mek vére miattam s általam omolt ki. Szerettem volna megfogni a rablók ke­zét, hogy az Istenért, ne lőjjenek ad­dig, amig el nem megy Marianna. Da lehetetlen volt ezt megtennem. Hisz oly nagy volt köztünk a távolság, hogy gondolni sem lehetett ilyesmire. Sziv- s,zorongva lestem hát, mikor dördülnek el a fegyverek s kit terítenek földre a,z ólommadarak. E,z a pillanat nem is késett sokáig. Rövid várakozás után szinte egy időben dörrent el a három fegyver, hogy tö­kéletes riadalmat keltsen közel és távol egyaránt. Sungur bukfencezve terült el a földön, hogy soha többé talpra ne álljon. Tökéletes célzás után tökéletes volt a találat s háromszoros halállal múlt ki Bingazi jobb keze. Marianna még néhány másodpercig állva maradt, de azután ő is megingott s hangos sikollyal zuhant Csémó mellé. Ájulat, csak ájulat — mormogtam mintegy magamat nyugtatva, hála a Sorsnak, ő sértetlen maradt. A hármas puskaropogás s az alvezér váratlan meggyilkolása hihetetlen ria­dalmat keltett a tisztáson. A kirgizek fejvesztetten, menekültek, ki merre lá­tott, az erdőbe. Csak a hulla, Marianna, meg a sátor maradt ott, ahol az imént még nyüzsgő élet volt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents