Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-06-24 / 50. szám

junius 24 Kisknnhalas Helyi 6rtesitő)e 3 oldal A múltkor hazafelé menet körte- | fákat láttam, mint megtudtam, úgy­nevezett kiffer körték voltak a he­lyi mezőgazdasági termesztés speciá­lis terméke. Ma egy nagy hiitőházat láttam, amely komoly gazdasági ér­dekeket szolgál. Ez nagyon fontos része a gazdasági életnek. Baromfi­ból, tojásból annyi a kivitel, hogy az meghaladja a gabonakivitelt. Ne­künk ezt meg kell érezni, az ebben rejlő fontos problémákat és igazod­nunk kell. Ma például kevesebb bor fogy, mint máskor. Ilyenkor tehát a csemege szőlő termesztése felé kell tendálnunk és általában mindig ru­ganyosán kell alkalmazkodnunk a ke- j reslethez. (Éljenzés.) Mélyen tisztelt polgártársak, aki izgat, az semmivel sincs tisztában, 1 polgárság érdeke, hogy ki legyen a képviselője, olyan, akinek egy jó­zan terv alapján e város kérdései­vel foglalkoznia kell. Nem illik és az én egyéniségemmel sem fér ösz- sze, hogy komédiás módjára ígérete­ket hirdessek. Itt megtartott kilenc beszédemből megismerhettek és tudják mentalitá­somat. Nem adok részletes prog- rammot. Abban a kilenc beszédemben benne foglaltatik, amit Halas városá­nak mondani akarok. Engedjék meg, hogy azzal a biztos tudattal fejez­zem be beszédemet, hogy mi egy­mást kezdjük megérteni. Testvérnek érezzük egymást, én például bele tudom magam helyezni egy bogár- hátú kis ház belsejébe is, noha mi­niszter vagyok. Mikor idejöttem, A népgyülés közönsége aki izgat az azért teszi, hogy a za­varosban kártyát keverjen. A múltkor is ilyen szándékkal keverte valaki és jól esett olvasnom a lapban, hogy az iparosság tiltakozott ez ellen az izgatás ellen. Ez azért jóleső, mert hiszen az iparosságnak is elsőrangú és jól felfogott érdeke, hogy együtt dolgozzék a többi társadalmi réteg­gel. Nekünk komolyan kell beszél­nünk, ha választunk. Egyes jelöltek csak a választásokon beszélnek, meg­választásuk után pedig nem törőd­nek kerületükkel és csak választás­kor jelennek meg kerületükben. Az ilyeneket én nem szívlelhetem. A éreztem ugyan némi kiskun hidegsé­get, de tudom, hogy ez a hidegnek látszó tartózkodás tulajdonságukká vált, mert hiszen sokszor megégették már a kezüket. De én tudom azt, hogy­ha megfujnám a riadót mint katona azonnal felsorakoznának és tudom azt is, hogy erre a kürtriadóra mint politikus mellett is mellém állna Kis­kunhalas népe. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés.) Ha önök is megérezték — végezte be a mi­niszter — ösztönösen, miként én, ezt a szere te tét, amelyet Halas város iránt érzek, akkor azt 29-én tettekkel is bizonyítsák be. Korniss államtitkár beszéde Percekig tartó taps és éljenzés hang­zik a hatalmas számú közönség soraiból és nagy ünneplés után Korniss Gyula államtitkár lépett ki az erkélyre és a közönség tapsai és éljenzése után a kö­vetkező figyelemreméltó és mély tártál- : mu beszédet mondotta el: ! — Tisztelt Polgártársak! — mondotta i Korniss. — Amikor most úgy szerte az J országban nézem a sok-sok képviselője- j Korniss államtitkár lölt versenyfutását, arra gondolok, vajon olyat szemelnek-e ki, akire a választó- kerületnek szüksége van, vagy olyat, aki­nek a kerületre van szüksége. Az első esetben ő emeli kerületét föl, mig a má­sodikban őt kell felemelnie a választók vállára. Boldog vagyok, hogy önök az első esetet választották. Göm­bös Gyula szemé’yében olyan embert, aki puritán, egyszerűségével, organizáló ere­jével, stratégiai tudásával és közéleti ténykedéseivel talpig ember. Ilyen em­bert küldenek a képviselőházba, aki zászlójára az egységes jelszót irta. Beth­len István gróf észrevette, hogy — ami­kor minden hónapban más-más minisz­ter volt — hogy akkor kell egy mindent egységbe átfogó nagy párt, olyan, amely valamennyi társadalmi réteget egy nagy egységbe foglalja össze. Gömbös Gyula kifejtette a gazdasági egységet. Én ki­akarom emelni a lelki egység fontossá­gát. A magyar ember soha nem felekeze- tieskedik. Katolikus és protestáns mindig összefogtak. Pázmány Bethlen Gáborral levelezett és azt irta, hogy szükség van az egységre, hogy gallérunk alá ne pök- jék a német. Ez volt a helyzet II. Rá­kóczi idejében is. És a magyar Szt. Ágoston, Prohászka megmondta már, hogy Pannonhalmát és Debrecent az egység szivárványhidja kapcsolja össze. Én azt mondom, hogy ne szivárvány- had, hanem a nemzeti érzés massziv tömbje legyen az. — Meggyőződtem, hogy följebb állunk, semhogy ilyen fe’.ekezetieskedést ki­élezhetnénk. A nemzet boldogsága két alappilléren alapszik. A vagyonosodás és a műveltség pillérén. Jómóduság nél­kül nincs műveltség. Műveltség nélkül nem lehet a gazdasági életet felfo­kozni. Minél nagyobb a jómód, annál mélyebb lehet a műveltség. A kettő nincs ellentétben egymással. — Elszomorít, ha látom, hogy az Al­föld mily elhanyagolt. Oly nagy a Du­nántúl és a Duna—Tisza közt a különb­ség. A mostani kormány 10 esztendő alatt többet tett, mint az előző század együtt. Mennyi tanyai iskola, polgári iskola épült. (Ezt itt ugyan nem merem mondani, ahol a polgári négy felé he­lyeződött el!) Gömbös nem Ígér! Tal­pig becsületes akar maradni. Nem poli­tikai kortesfogás, hanem áthatva a tu­dattól, hogy ide a nagynevű gimnázium mellé polgári is kell, a magam félhiva­talos hatalmammal iparkodom a tervet megvalósítani. (Éljenzés.) — Mi az egységes párt hivei vagyunk. Egy nagy táborba való tömörülésre van szükségünk, hogy részt vegyünk a nem­zet alkotó munkájában. Lelki egység alapján kell remélnünk, hogy visszaállít­juk régi fényébe ezt az országot! A főispán beszéde Korniss beszéde után Preszly Elemér főispán szólt Halas város népéhez. A főispán lelkes és nagyhatású beszé­dében ezeket mondta: — Tisztelt Polgártársaim! Nem azért jöttem, — mondja — és szólalok fel, hogy Gömbös Gyula barátomat figyel­mükbe ajánljam. Gömbösnek ajánlatra szüksége nincs. Az egész nemzet ismeri. Mandátumra nincs szüksége. Tegnap ré­gi kerületében megkapta. Hogy mégis Halasra jött, azt Bethlenhez való hűsé­géből tette. Azt felelte: Katona vagyok és a vezérnek engedelmeskednem kell. — Eszembe jut, hogy mikor 1922-ben itt voltunk Bethlennel, akkor is, most is láttuk, hogy ez az alföldi nép ragaszko­dik Kossuth tradícióihoz. Harcol a füg­gés ellen, mert tudja, hogy százados mulasztásokat azért követtek el vele, mert függő viszonyban voltunk. A mai kormánynak pótolnia kell ezeket a szár tagolni? Akkor megszűnne a rend és I minden alkotó munka. Itt is a protestáns miniszter után a katolikus államtitkár állt ki. Mindkettő kezében Bethlen zász­lója van. — Ismerem a halasi népet. E sok pol­gár Bethlen és Gömbös zászlóját viszi diadalra 29-én. A főispán beszédét követő éljen­zés után Mészöly István dr. néhány szót szólt a közönséghez, majd a gyűlést bezárta. A közel háromezer főnyi közön­ség ezután hangos éljenzésben tört ki és hosszasabb tüntető ünneplés­sel éltette Gömbös Gyulát és újból hallgatni kívánta. Állandó éljenzés közben újból meg­jelent az erkélyen Gömbös Gyula és csak néhány szót intézett a közön­séghez. — önökön múlik minden — mon­dotta — ha megbíznak a képviselő­séggel, szívesen fogadom és mini- denkor szivesen fogok állani a város rendelkezésére. Az ünnepi bankett A programmbeszéd végeztével a - miniszter és kísérete a polgármester dolgozószobájába vonult, ahol fo­gadta a külömböző hozzáfordulókat. Tizenkét órakor a miniszter és kísé­rete az egységes pártkörbe ment áh ahol zsúfolásig megtöltötték a termet a bankettre összejöttek. A bankett 600 terítékes volt és a nagy érdek­lődésre jellemző, hogy 100—150 sze­mély még sem kapott helyet. A mi­nisztert megérkezésekor zugó éljen­zés fogadta. A banketten több felszólalás volt és azon a miniszterek kívül rendkí­vüli melegséggel ünnepelték Preszly főispánt és Korniss államtitkárt is. Az egységespárt helyiségében dr. j Fekete Imre polgármester szólalt fel először és poharát a következő nagyhatású beszéddel vitéz nagybá- 1 nyai Horthy Miklós kormányzóra, I ürítette. Többek közt ezeket mon- ' dotta: Preszly főispán zados mulasztásokat. Kell, hogy az al­földi népen segítsen. Utakról gondos­kodjék. (Úgy van!) Gazdasági téren a népet segíteni és tanítani. Olvashatták Bethlen debreceni beszédét. Abból kitű­nik, hogy két országgal kötött gazda­sági szerződést, hogy kivitelt biztosítson ! a magyar terménynek. így lesz a ma- Í gyár búza 18—20 P, noha Romániában csak 8 P. Ezek a szerződések biztosítják az uj termés értékesítését, melyre nagy szükségünk van. — Nagy és szent jog a választói jogo­sultság. Mindenki ezért szívre tett kézzel szavazzák. Kérdem önöket, hajlandó vol­na^ a miagyar nép, vezetését pl. a szo­ciáldemokratákra bízni? (Nem, soha!) Van-e a Gaál Gaszton-pártnak olyan programja, amely a kormány szerepére alkalmas? (Éljen Gömbös!) Nem va­gyunk-e mi is függetlenségiek? Szabad-e ez ország népét felekezetek szerint szét­— A gyémántmezők kincsásója, mint aki napot éjét egybetesz és munkája eredményét alig élvezi, úgy állt e nemzet 1919-ben. A háború után a nemzet önjeikét kezdte elveszteni. Amikor mindenki elvesztette remé­nyét, ajkkor adott a magyarok Istene egy férfit: vitéz nagybányai Horthy Miklóst, aki élére állt a nemzetnek és megmutatta a helyes utat. A ma­gyar embernek az a természete, hogy hálás és hü jótevőihez. Ne­künk fokozott feladatunk, hogy leró­juk hálánkat hite és lendületes mun­kája előtt. Ha valamikor hitet kell tenni, ki volt, aki megmentette az országot, nyugodtan írhatja a törté­netíró, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós, akinek egészségére ürítem poharam. A polgármester felköszöntöjét nagy éljenzés követte. A következő felszólaló Zeisz Károly dr. volt. — Kegyelmes Uram! A kiskunhalasi Egységespárt nevében meleg köszönetét kell mondani, hogy politikai irányelveit kihirdette. Programot adott. Meggyő­ződésem, hogy ez a program nem csak Kiskunhalasnak, hanem a nemzetnek is megelégedését váltja ki. Utat ad a jö­vőre, melyért munkálkodnunk kell. A magyar nemzet sorsdöntő időket él. A nemzeti értékeket meg kell őriznünk és tisztán nyújtanunk az utódok kezébe. Senkinek sem adatott meg, hogy közön­séges indokokból a nemzet sorsának in­tézője legyen. Félre a kishitű konkoly- hintőkkel, akik felelősség nélkül mernek vállalkozni a nemzet vezetésére és akik értékeinket veszélyeztetik. Legyünk óva­tosak. Ne üljünk fel azoknak, akik fele­lősség nélkül akarnak honmentők lenni. Akik egyoldalúsággal akarják a nemzet gazdaságát megmenteni. A nemzetközi-

Next

/
Thumbnails
Contents