Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-05-23 / 41. szám

május 23 Kiskunhalas Helyi Értesítőié 5 oldal Harka-Kötöny pusztáknak Halashoz való csatolásáról nyilvá­nosságra került az alispán részletes indokolása Megírtuk legutóbb, hogy a várme­gye közgyűlése is úgy döntött, hogy Harka-Kötönynek Halashoz való csa­tolását pártolólag fogja a belügymi­niszterhez felterjeszteni. Ez a felterjesztés most nyilvános­ságra is jutott és ebben az alispán részletes indokolása is megvan. Ezt az alispáni felterjesztést teljes egészében az alábbiakban közöljük. A vármegye alispánja által előző­leg lefolytatott eljárás az annak so­rán beszerzett adatok, végül az ér­dekelt Kiskunhalas megyei város — továbbá Prónayfalva és Bocsa nagy­község véleményének figyelembevé­telével a m. kir. belügyminiszterhez előterjesztést teszünk az iránt, hogy méltóztassék a jelenleg Prónayfalva községhez tartozó Harka pusztának Prónayfalva községtől Kiskunhalas városhoz való átcsatolását elrendelni. Méltóztassék elrendelni, hogy a je­lenleg Bocsa, községhez tartozó Bagi, Bocsa és Szentimre Bocsa határré­szek, melyek mintegy 8000 kát. hol­dat tesznek ki, Prónayfalva község­hez csatoltassanak át, azzal, hogy a Szentimre—Bocsa pusztarész gaz­dakörének jelenlegi helyisége köze­lében egy állandó jegyzői kirendelt­ség létesittessék. Babó Károly és társai kiskunhalasi lakosok, valamint a Kiskunhalasi Gazdasági Egyesület képviseletében Mészöly Károly elnök, majd utóbb dr. Halász D. Sándor kiskunhalasi lakosok kérelmet nyújtottak be a vár­megye alispánjához aziránt, hogy a jelenleg Prónayfalva községhez tar­tozó Harka és Kötöny puszták egész területe Kiskunhalas megyei város­hoz csatoltassék át. Kérelmük indokolására felhozták azt, hogy Harka és Kötöny puszták földjeinek tulajdonosai, az ottani bir­tokaik után adófizető polgárok tul- nyomórészben kiskunhajasi lakosok, ajíik már régóta követelik ezen az ő tulajdonukat képező, a város hatá­rába beékelődő területnek a város­hoz való csatolását, annál is inkább, mert az átcsatolás esetén birtokaik­kal kapcsolatos közigazgatási ügyei­ket lakóhelyükön, Kiskunhalason in­tézhetnék el és nem kellene a,zok vé­gett a prónayfalvai községi elöljáró­sághoz, illetve a kiskőrösi járási fő­szolgabírói hivatalhoz utazgatniok. Felhozták továbbá azt, hogy az út­építés és útfenntartás szempontjából is kívánatos és szükséges, hogy ezen a városi határba való beszöge- lés odacsatoltassék, mert különben úgy, mint eddig — további nézetel­térésekre, huzavonákra adhat okot, amiknek eredménye csak az lehet, hogy a lakosságnak akkor, amikor arra legnagyobb szüksége volna, használható utjai nem lesznek. Végül ezen törvényszerinti indo­kokon kívül felhozták azon érzelmi érvet is, hogy Harka és Kötöny puszták a, régi időkben Kiskunhalas városhoz tartoztak és úgy azok át­csatolása tulajdonképen csak visz- szacsatolást jelentene. A vármegye alispánja által lefoly­tatott előzetes eljárás alapján meg­állapítottuk, hogy a kérelmezők az 1886. évi XXII. t.-c. 148. §-ában elő­irt követelményeknek megfeleltek. Amennyiben a szóbanforgó Harka és Kötönypusztáknak a puszták összes egyenes állami adójának felénél na­gyobb részét fizető tulajdonosai kér­ték az átcsatolást és ezért a kérelem teljesítését javasoljuk. Az alispánunk által lefolytatott el­járás során azonban megállapítottuk azt is, hogy Harka és Kötönypusz­táknak Kiskunhalas megyei városhoz való átcsatolása által Prónayfalva község adóalapja annyira fog csök­kenni, hogy ezáltal a község létfenn­tartása veszélyeztetve lehetne. Ezen kérdés megoldására felmerült azon lehetőség is, hogy Prónayfalva és Bocsa községeket egyesítve, ez­által visszaállítaná az 1906. évi álla­potot, amikor a két község Tázlár név alatt egyet képezett és ezáltal mindkét jelenlegi községnek megad­juk a megélhetési lehetőségét, mert Prónayfalva a puszták elszakitása következtében életképtelenné válhat­na, Bocsa pedig teljesen szétszórt tanyarendszerével soha sem volt és nem is lesz életképes, de ezen meg­oldás ellen Bocsa község képviselő­testülete határozottan tiltakozott és követelte a község fenntartását. Viszont a Pusztaszentimre—Bocsa határrész gazdakörének határozatá­ból kitünőleg megállapítottuk, hogy a község Pusztaszentimre és Bagi bócsai érdekeltségének a legmegfe- | lelőbb a Prónayfalvához való csatla- ; kozás lenne. Miután pedig ezen átcsatolás ál- j tál Prónayfalva község a Harka és Kötöny-puszták elvesztéséért kellő­leg kárpótolva volna, továbbá a Bo­csa községtől átcsatolt pusztarészek lakossága a jegyzői kirendeltség fel- j állítása által őket az eddiginél is ■ jobban kielégítő közigazgatási szer­vezethez jutna, javaslatunkat ez irányban tettük meg. Ezen véghatározatunkat a várme­gye hivatalos lapjában közzétesszük j azzal, hogy ellene a megjelenést kő- j vető nyolcadik naptól számított 15 ! nap alatt a m. kir. belügyminiszter előtti felebbezésnek van helye, ame­lyet a vármegye alispánjánál kell be­nyújtani. Az őszi búza és rozs közepes, a tavaszi búza kevés de jól kelt, az árpa áltáléban jé, a zab jél fejlődött A legutolsó (1931. április 24-iki) hi­vatalos vetésjelentés közzététele óta el­telt három hét időjárását általában nor­mális hőmérséklet s gyakori zivataros esők jellemzik. Repce az utóbbi esők után sokat fejlődött, ál­talában azonban alacsony és ritka. Ter­méskilátása a minősítő becslések sze­rint gyenge közepesnek mondható. Az őszi búza a kiadós csapadék után jól bokrosodott és piros fejlődésnek indul; szárba hajt. Bár egyes helyeken ritka és alacsony, de szép és üdezöld szinü. Borsod-Gö- mör-Kishont, Heves, Nógrád-Hont, — Zemplén, Pest-PiHs-Solt-Kiskun és Szatmár vármegyékben, de különösen Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egyes részein a vetések nagy része gyenge, ritka és gazos, ezen vármegyékben egér, rovar, viz és felfagyás okozta károk miatt kiszántások is voltak. Helyenként, különösen a kis gazdaságokban a drót­féreg, futrika és hesszenilégy okoz ér­zékeny károkat. Minősítő becslése közepes. Az őszi rozs az esőzés után némileg javult, általá­ban azonban ritka, vékonyszáru és alacsony, sok helyütt gazos. Kalászát most kezdi hányni. Beérkezett minősítő becslések szerint az őszirozs ezidöszerinti állása gyenge | és közepes között váltakozik, általában azonban közepes. Tavaszi buzavetés kevés van, ennek vetése általában ké­sőn történt. Az elvetett elég jól kelt és most kezd fejlődésnek indulni. Tavaszi rozsot szintén keveset vetet­tek. Az elvetett most kel. Az árpavetések általában jól és egyenletesen keltek és az eső után szépen fejlődnek. A zabvetések jól és egyenletesen kel­tek és erőteljesen fejlődnek. A tengeri vetése egyes helyek kivéte­lével az ország nagyobb részében csak­nem mindenütt befejeztetett. A korán vetett jól és egyenletesen kelt és szé­pen fejlődik. Helyenkint első kapálását már megkezdték. A burgonya ültetését nagyobbára el­végezték, a korán vetett szépen kelt s helyenkint már kapálását is megkezdték. A gyümölcsfák részben elvirágzottak, részben most virágzanak. Almából, kör­téből és szilvából jó termés Ígérkezik. Barack azonban a legtöbb helyen gyen­gén virágzott s igy ebből gyenge ter­mésre van kilátás. A szőlők állapota. Az utóbbi meleg és esős időjárás a szőlő fejlődését általában elősegítette. A metszési, karózási és pótlási munká­latokat úgyszólván mindenütt befejez­ték. Egy pestmegyei nagyközség fuldoklása a csőd hullámaiban Felfüggesztették Szabadszállás község vezetőségének működését Megyei biztos vezeti a negyedmilliós kölcsönnel szanált község ügyeit Megírta a Helyi Értesítő, hogy Szabadszállás nagyközség két év előtt súlyos pénzügyi bonyodalmak­ba keveredett. Kálmán Lajos, Sza­badszállás vezető főjegyzője, nagy beruházásokba vitte bele a képvise­lőtestületet, sőt ezeken felül még vil­lamossági részvénytársaságot is ala­kított, amelynek részvényeit túlnyo­mó részben a községgel vásároltatta meg. , , Minthogy az üzem létesítése n»gy költségekkel járt, a részvénytársa­■ Ságnak nagyösszegü kölcsönt kellett ' fölvennie a Magyar Leszámí­toló és Pénzváltó Banknál, amit azon­ban csak a községi képviselőtestület készfizetői kezesség vállalásával kap­hatott meg. A kölcsön, amit a rész­vénytársaság ilyen módon felvett, 144.000 P-t tett ki. I A nagy költséggel fölépített villa- I mossági telep azonban nem fizetö- i* dött ki. Csak kevés áramigénylő je­lentkezett. A részvénytársaság nem tudott eleget tenni fizetési kötelezett­ségeinek, tartozásaiért a községet pe­relték, úgyhogy végül maga Szabad- szállás is fizetési zavarokba került Erdélyi Lóránd dr. Pestvármegye alispánja, Szelényi Károly dr. vár­megyei aljegyzőt küldte ki Szabad- szállásra a tájékoztató vizsgálat fo­ganatosítására. Az aljegyző jelentése után az alispán fegyelmi vizsgálatot rendelt el Kálmán főjegyző ellen, majd hivatali állásától is felmentette. A község ügyeinek ideiglenes vezeté­sével akkor Jakus Zoltán jegyzőt bizták meg. Később Pestvármegye kisgyülése is állást foglalt és tudomásul vette, hogy a szabadszállási ügyek miatt a kecskeméti ügyészség eljá­rást indított. A községnek most háromszázezer pengőnél jóval nagyobb adóssága van és igy gyors intézkedésre volt szükség, mert tartani kellett attól, hogy a község vagyona dobra ke­rül. A vármegye ezért elhatározta, hogy Szabadszállás önkormányzatá­nak felfüggesztése érdekében előter­jesztést tesz a belügyminiszternek. Egyben arra való tekintettel, hogy a község vezetősége a szanálás végre­hajtására nem alkalmas, megyebiztos kiküldését is elhatározta a vármegye. Most érkezett le a belügyminiszter leirata a vármegyeházára a szabad- szállási ügyben. Erről Erdélyi Ló­ránd dr. alispán a következőket mon­dotta: — Kedden érkezett le hozzám a belügyminiszter leirata, amely Szabadszállás autonómiá­ját és a község vezetőségének működését javaslatunkra felfüg­geszti Arról is értesít leiratában a belügyminiszter, hogy az el­adósodott község 250.000 pengő függökölcsönt kap, adósságai­nak rendezésére. A vármegye a napokban dönt arról, kit küld megyebiztosként Szabadszál­lásra, helyesebben kinek kiküldésére tesz javaslatot a belügyminiszternek. A vármegye a függő kölcsönnel nem látja Szabadszállás ügyét ren­dezve, a kidolgozott szanálási prog­ram alapján oldható csak meg az el­adósodott és csődbe jutott község helyzete. Vége a cigányok kóbor életének A kereskedelemügyi miniszter kör­rendeletét intézett az illetékes ható­ságokhoz, amelynek értelmében cigá­nyok részére a jövőben vándoripari és házalósi engedély csupán annak a vármegyei törvényhatóságnak: terű-1 letére korlátozva adható, amely tör­vényhatóság területébe az illetőnek; rendes lakhelye van. Ha a vándoripari, vagy házalási engedélyt kérelmező cigány törvény- hatósági joggal felruházott város­ban lakik, a vándoripari vagy háza­lási engedély — ha az említett te­vékenység a város területén meg van engedve — a város területére s egyben ajma vármegyei törvény- hatóság területére is vonatkozik, a mely vármegyében a,z illető város fekszik. A vándoripa,ri vagy házalási enge­déllyel rendelkező cigányok foglal­kozásuk gyakorlása közben csupán egyedül járhatnak; segédet még a házaló cigányok sem tarthatnak, csa­ládtagjaikat nem vihetik magukkal és foglalkozásuk gyakorlása céljából jármüvet nem használhatnak. Mindenféle nyomtatvanyokátgyor* san, ízlésesen, méltányos árban ké• szít a Kiskunhalas helyi Értesítője Lapvállalat nyomdája.

Next

/
Thumbnails
Contents