Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-04-08 / 28. szám

április S 3 oldal Ki*knahaias_ Helyig Értesítője Pénzintézeteink biznak abban, hogy a hosszúlejáratú kölcsönök a folyó évben megjelennek a halasi pénzpiacon A gazdák helyzetén a földtehermentesitós mellett az amortizációs kölcsön seait A magyar pénzpiac az 1931-ik esztendőt a hosszúlejáratú kölcsönök esztendőjének remélte. Mert bizp- : nyos, hogy a földteherrendező tör- ; vény hatalmas jelentősége mellett sem enyészik el az amortizációs köl­csön jelentősége. Az egyik helybeli pénzintézetet most megkérdeztük, van-e remény rá, hogy ez az esztendő meghozza az amorti- « náciős kölcsönöket, mert tudomásunk szerint ilyen irá- j nyu, bár még nehezen elfogadható ’ feltételű ajánlatokat már kaptak hely- j beliek is. — Tény, hogy a hangulat sokat javult — kaptuk az információt. Pil­lanatnyilag meg nem lehet látni, hogy a német-osztrák vámunió nem lesze rontó hatással e téren a francia, ajn- gol, amerikai, svájci tökére. Mert egye­lőre csak ezektől várhatunk hosz- szulejáratu hitelt. Ha nem lesz, úgy jogos reménységgel nézhe­tünk a pénzpiac közeljövője fe­lé Mi bízunk abban, bogy a hosszúlejáratú kölcsönök még ez év folyamán megjelennek a ma­gyar s így a halasi pénzpia­con is Megyei városok ügye a háztartások rendezéséről S2óló törvényjavaslatban A javaslat szerint Dem lesz pútkfiltsAgvetés, a városok továbbra Is saját jövedelműkből gondoskeilnai szisigleteM ás revízió alá veszik a tisztviselői pőtlllittnésyeket Többizben megemlékeztünk mi is arról a törvényjavaslatról, amely az önkormányzatok háztartását kívánja uj alapokra fektetni, amely törvény­javaslat most már véleményadás végett az érdekeltségek előtt fekszik s rövidesen a törvényhozás elé ke­rül. 1 Az előkészítés stádiumában úgy a (községek, mint a megyei városok — köztük Halas is — sok jót vár­tak gazdasági nehézségeik orvoslá­sára ettől a javaslattól. A szegé­nyebb községek nem is csalódtak várakozásukban. A megyei városok életében azonban nem sok változást jelent a javaslat. Nagy vonásokban az alábbiak sze­rint ismertetjük a megyei városokra vonatkozó főbb intézkedéseket. Az uj törvényjavaslat a városi háztartásokra, így Halas megyei vá­rosra vonatkozólag is tartalmaz egy csomó előírást, egy halmaz szabályt, rengeteg tiltó rendelkezést, de el­maradt belőle minden olyan intéz­kedés, amely anyagi segítséget vagy könnyebbülést, vagy csak egy szal­maszálat is jelentene a városok ful­dokló háztartásai számára. Nem lesz pótköltségvetés A háztartási ügyvitelnél a leglé­nyegesebbnek nevezhető újítás, hogy pótköltségvetést, amely már rend­szerré vált, ezután nem készíthet­nek a megyei városok, vagyis sem­mi körülmények között sem lehet túllépni a rendes költségvetés elő­irányzatait. Megyei városokba a belügyminiszternek joga lesz pénz­ügyi ellenőrt kiküldeni, aki bármi­féle költségvetési utalványozással kapcsolatban vétójogot érvényesít­het. A városok továbbra is saját jövedelmükből gondoskodnak szükségleteikről A háztartások rendezéséről szóló törvény szerint a városok továbbra is a saját jövedelmükből kötelesek gondoskodni összes szükségleteikről. A megyei városok pótadó kivetési és szedési joga nem változik, de az engedélyezett pótadó kulcsot 50-ről 60 százalékra emeli a javaslat úgy, hogy a pótadó minden megkez­dett 10 százalékával 1 százalékkal emelkedik a kereseti adó 10 száza­lékig. Pl. ha a pótadó 75 százalék, akkor már a kereseti adó nem 7, hanem 8 százalék lesz a városokban. Az összeférhetetlenség kérdésében szigorú megállapodásokat találunk. A városnál nem lehetnek alkalmazás­ban apa és fiú, sógorok, oldalági rokonok pedig unokatestvérig bezá­rólag. Nem lehetnek alkalmazásban tisztviselő feleségének testvérje vagy testvérnek a férje. Hogy férj és fe­leség lehet e ugyanazon testületnél alkalmazásban, erről a javaslat ki­fejezetten nem. szól, de a tárgyalá­sok során — a javaslat szelleméből ítélve, valószínűleg belekerül. A rokonsági összeférhetetlenség kérdésében az alispán dönt. Revízió alá veszik a pótiilst* ményeket A városi alkalmazottak illetmé­nyeit is csökkenti a javaslat. A vá­rosi alkalmazottak a javaslat értel­mében ugyanolyan összegű fizetés­ben és lakáspénzben részesitendők, mint az ugyanabba a fizetési osz­tályba sorozott állami alkalmazottak. Pótilletményben ezentúl is részesít­hetők a városi alkalmazottak, de ez nem lehet a törzsfizetés 50 szá­zalékánál nagyobb. Ez a kérdés még most sem nyert elintézést Ha­lason, a tisztviselők pótilletményé­nek ügye a belügyminiszter előtt van és vár elintézésre. A képviselőtestületnek ezenkívül joga van még a polgármester és legfeljebb két fötisztviselő számára képviseleti átalányt megszavazni. A törvényjavaslat a városok ház­tartására vonatkozólag más lénye­gesebb újítást nem tartalmaz. A megye kiadásait az állam viseli A vármegyék összes személyi és dologi kiadásait az államkincstár viseli. De rendkívüli szükségleteit saját jövedelmében fedezi és erre a célra 10 százalékot meg nem haladó pótadót vethet ki. Ilyenformán meg­szűnnék a jövőben a városok részé­ről a vármegyei költségvetés fede­zése végett kirótt hozzájárulás. Ä mélykúti Takarék felszámol és a sikkasstott összeg nagy részét az igazgatósági tagok fizetik meg Magyar József a mélykúti Taka­rék igazgatójának fogházba kerülé­sével, akit sikkasztás és okirathami- sitás vádjával tartóztattak le, a nagy­szabású bűnügy első felvonása le­zajlott. A Takarékpénztár igazgató­sága e hó 12-én tartja meg végső közgyűlését, amelyben határozatot hoz az =3. intézet felszámolása ügyé­ben Kb. 60.000 P értéket vélnek meg­menteni az uj banképület, stb. el­adásából. A fennmaradó 80.000 P-t az igazgatósági tagok már felosztot­ták maguk között, ők fizetik ki és a kármegtéritésnek ezt a módját a j Pénzintézeti Központ is jóváhagyta. Ismét nagy termetet borított viz elé a vadvizlevezetö csatorna A vadviztevezető és öntöző csatorna nemcsak kibírhatatlanul magas ártéri járulékaival, hanem gyakori kiöntései­vel is tetézi az érdekelt gazdatársadalom godjait, bajait. Mint minden tavasszal, ezúttal is több helyen kiöntött a csatorna s bizony, igen nagy területeket borított viz alá. Sok gazdának ment tönkre az őszi ve­tése ezáltal, különösen Fülöpszálláson, ahol nem egy helyütt tengerré széle­sedett e sokat vitatott elkötés. j Úgy látszik, külön védőgátakkal kof­ferte ellátni a csatornát, vagy teljesen átépíteni, hogy valahogyan mantesittes- sék az örökös kiöntésektől. Mert igy, mostani állapotában sehogy sem képes a mostani bőséges csapadékokat leve­zetni. Egyelőre mindenesetre csak kárt, pa­naszt és romlást hozott, nem pedig hasznot a nevezetes csatorna. Ötven éve, hogy elítélték az utolsó magyar emberevőket Véres bál a kisújszállási „Mérges csárdádban — „Süsd meg Eszti az emberpecsenyét!“ Amióta a tiszazugi falvak arzéné» ^ borzalmai a szolnoki törvényszék bölcs megítélései alá kerültek, amióta a vár­ban maggyilkoltak két ártatlan öreg­asszonyt és amióta a szolnoki vasúti ál­lomáson kofferba csomagolva megta­lálták a szerencsétlen Nagy Mária holt­testét, sok szó esett róla, hogy mind­ezek a bűncselekmények a falvak ki nem operált kelevényei. és a háború utáni erkölcsök tragikus kinövései. Van­nak ezzel szemben, akik a gazdasági helyzetet okolják, a közbiztonság mai állásáért, mások viszont, akik a forrada­lomban és kommunban látják minden­nek az okát. Az jár legközelebb az igazsághoz, aki a középuton halad, mert bűnök voltak és bűnök lesznek, amint, hogy bűnös emberek is voltak és lesz­nek is, amig a világ fennáll. A bűnös ember sokszor képes olyan bűncselekményekre is, amelyek megha­ladják a becsületesek fantáziáját. Pontosan 50 esztendővel ezelőtt a Szolnokmegyei Kisújszálláson például emberhúst ettek. 1881-ben egy este bál volt a kisúj­szállási »Mérges Csárdában.« Megjelent ezen a bálon Takács Imre és Takács Károly, két igen jóképű fiatalember, egyébként unokatestvérek, akik csende­sen mulatgattak és táneolgattak. A szó­rakozást megzavarta az, hogy megjelent a bálban Nagy Kálmán is, szintén kun legény, de abból a fejtéből, amelyik nem ismer magánál különb embert és ha talál ilyet, vagy ha ilyennek állítja magát valaki, kész azonnal bicskával vagy bottal eldönteni az elsőség kérdé­sét. Nagy Kálmán Mn sokáig nézte nyu­godtan a Takács gyerekek mulatozását, előkapta ólmosvégü botját és közéjük hajította. A bot repült és ólmos vége Takács Imre fejét érte. Bennük sem savó volt azonban vér helyett, neki mentek Nagy Kálmánnak és borzalma« verekedés kezdődött a két Takács fiú és a náluk sokkal Brősebb Nagy Kál­mán között. Végra győztek a Takácsok, főidre tepertők Nagy Kálmánt, Takács Imre fojtogatta, Károly pedig csizmá­jával rugdosta. Senki nem mert közbelépni, de nem is akart senki. Nem volt a korcsmában egy lélek se, aki sajnálta volna Nagy Kálmánt és nem kivánta volna a Taká­csék véres győzelmét. Amikor Nagy Kálmán már etvtstí- tette eszméletéi, a neüri vadait, vérben forgó szemű két Takács 35 boros és 2 sasódás palackot tört össze a fején, majd Takács Imre fejszét ragadott és apróra zúzta szét Nagy Kálmán koponyájának csontjait. A vér látása még jobban megvaditotta a két »szelíd« embert, most már nem bírtak megállani dühükben és fejszével és késsel darabokra vagdosták a halott Nagy Kálmán törzset és combját. Azután a darab húsokat egy lábasba tették, kivitték a konyhába és rászóltak áz ott dolgozgató Bence Eszter nevű szakácsnőre: »Süsd meg nekem ezt » pecsenyét!« Bence Eszter rémülten rohant ki a konyhából. A kél Takács fin erre neki áttett, és agy, nyersen marcangolta szét az emberhúst és a fog akkal harap- űáiták össze és úgy nyelték 1« nagy darabokban. A nézők rémülten menekültek, senki sem merte őket letartóztatni. Maguk jelentkeztek a községházán. óriási érdeklődés mellett tárgyalta az emberevö Takács fiuk ügyét az akkor még Karcagon székelő Szolnok megyei törvényszék, amely Takács Imrét 16 esztendei, Takács Károlyt pedig 5 ész­tén d«i fogházra Ítélt«.

Next

/
Thumbnails
Contents