Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-03-21 / 23. szám
március 21 Kiskunhalas Helyi Értesítője 7 oldal Gondozott gyapjú jobban mefegit! »p. <5oíl íangyos szappanfiaßot az anyagon óvatosan átnyomni, Háromszor bogyóján öSűteni, majd Kandóig Hozott fii nyomva eredeti afaíyuRra fiuzni és &posra Hiteregelae szárítani. Jörnóság, dörzsölés, tbctárás drldfmas I — Nemzetközi AutókiáBitás Budapested a városligeti műcsarnokban, március 28-tól április 9-ig. Ezen alkalomra a Máv. Igazgatósága alacsonyabb kocsi- osztályú (harmadosztályú jegygyei a másodosztályon) kedvezményt engedélyezett. A kedvezményes vasutijegy váltására jogosító igazolvány, — mely egyúttal belépőjegyül is szolgál, — 3 pengőért lesz kapható a városi menetjegyirodában. A prímás 10 fillérért meggyilkolta a klarinétost Tonté István malacbandája az egyik félegyházi kültelki kocsma vendégeit tüzelte a nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztásra, természetesen a banda is iparkodott minél J nagyobb mennyiségű bort leesusz- tatni a mindig száraz cigánytorkokon. így történt múlt év karácsonyának első napján is. Tonté s a többi cigányzenész a részegség terén túltett bármelyik vendégen és zárórakor nem a fáradság, de az ittasság miatt esett ki mindegyik kezéből a vonó. Magyar István klarinétos előtt volt a cigányok között a vendégektől kapott »lóvé« szétosztása miatt és többen azzal vádolták meg Tóniét, a prímást, hogy maga felé hajlott a keze az osztozkodásnál. A veszekedő cigányokat a korcsmáros nagynehezen kitette az utcára, ahol folytatódott a civakodás. Magyar István, a klarinétos előtt nem valami nagy tekintélye lehetett a prímásnak, legalább ez látszott ki azokból a szavakból, amelyeket a prímás felé vagdosott. — Már megint megloptál 10 fülérrel, essen ki a szemed! — orditot- j ta a klarinétos, mire hirtelen kinyüt ! a bicska a prímás zsebében vagy ke- i zében és akként talált a klarinétos szivéhez férkőzni, hogy a jóirányzott szúrás után menten elszállt belőle az élet. A klarinétos a 10 fillér miatt ott az utcán meghalt, a prímást pedig lakat alá csukták. Tonté István fölött tegnap mondott Ítéletet a törvényszék Oláh-tanácsa, mely 3 évi fegyházbüntetésre Ítélte. A gyilkos primás sírva feleb- bezett, de felebbezett az ügyész is súlyosbításért. — Gazdák figyelmébe! Az állatte- nyészvásárra utazók ne mulasszák el a Sirály cipőüzletet, Budapest, VII., Erzsébet körút 40—42. sz. alatt levő üzletének kirakatait megtekinteni, a hol elsőrendű minőségű és legdivatosabb formájú cipők olcsó egységáron szerezhetők be. — Leégett a szabadszállási gőzmalom. A szabadszállási Berta-gőz- malom ma reggel kigyulladt és leégett. A helybeli és a fülöpszállási tűzoltóságnak sikerült a gépházat megmenteni. A kár 220.000 pengő. — Csökkent a kivándorlás. A hivatalos adatok szerint a múlt esztendőben jelentékenyen csökkent a kivándorlók száma. Mig ugyanis 1929-ben 9035-en vándoroltak ki az országból, addig a múlt évben csak 6146-an. A kivándorlással ellentétben a visszavándorlás növekedésben van, 1929-ben 624-en vándoroltak vissza az országba, a múlt esztendőben ezzel szemben pontosan 1000-en. A múlt esztendőben tehát a kivándorlás 5146-tal apasztotta az ország lakosságát. — A gyomorfájás, gyomornyomás, bélsárpangás, nayfoku erjedés, rossz emésztés, fehér nyelv, kábultság, fül- zugás, halvány arcszin, kedvetlenség a természetes »Ferenc József« ke- serüviz használata által sok esetben elmúlik. Az orvosi világ a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a magyar Ferenc József vízről, mert hatása megbízható és rendkívül enyhe. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. — Unghváry-rózsa. 25 darab futórózsa a legszebb fajtákban csomagolva 16 P. Postai szállítás! Unghváry József faiskolája Cegléd. Árjegyzék ingyen! — Székrekedés. A belorvosi klinikákon szerzett tapasztalatok szerint a természetes »Ferenc József« keserüviz az ideális hashajtó minden jellemző tulajdonságát egyesíti magában. Qannaoaanaaanaiaaaannnnnao za □□□□□oaaasaaa jaüaczcjaaaaaa Országos vásár. Hajóson a szokásos tavaszi országos vásárt március 30- án tartják meg. Az állatvásárra járványmentes területről szabályszerű járlattal állatok fölhajthatók. Minden állatra külön járlat hozandó. Regény A leányok határtalan öröme felcsukló sirásba oldódott. Azután, szinte minden átmenet nélkül a másik végletbe rohantak: kacagtak és zengő ujjongás trillázott felbikoltó hangjaikon, melyekkel a megváltást hirdető madarakat üdvözölték. A hét nap szörnyű lelkiállapotából kikerülve, megkönnyebbülten és felszabadultan siettünk hát tovább. Fel sem vettük már az ágak-bokrok karmolását, az őserdei folyondár-rengeteg gátló akadályát, vagy a tettes és kegyetlen harapása erdei vöröshangyák állandó marását, sem pedig elnyűtt testünk roskasztó elfáradását. Mentünk uj reményre és uj erőre kapva és hiuz szemekkel lesve-figyelve az első emberi nyomokat, amik a közelben lévő kirgizfaluba vezetnek. Az emberi láb által taposott csapást mihamarabb megtaláltuk. Ettől kezdve jó nyomon jártunk és már nem voltunk teljes mértékben ösztönünkre, meg a véletlenre utalva. • A csapás egyre szélesedett s mindinkább megerősítette hitünket, hogy mihamarabb lakott helyre, hozzánk hasonló emberek közé érkezünk. Csakugyan: félnapi járóföld után ritkulni kezdett az őserdő s lábaink alól is eltűnt legnagyobb ellenségünk: a vad hínár s a polipkaru folyondár. Jó félórai gyaloglás után tisztássá, hatalmas tisztássá szélesedett ki előttünk az erdő. A tisztás közepén apró kis falucska, kirgiz sátorfalucska vakitott fehéren és napsugarasan. A szürkés-fehér sátor-házak nemezponyváit tavaszi szellő lengette s ahogy megtört rajtuk és visz- szaverődött róluk a márciusi nap fénye: olybá tűntek előttünk, mintha »leven csodák lettek volna, különös mesebeli csodák, amik vagy akik integetve hívogattak bennünket. i A liliputi házak előtt emberek álltak, különös ruházatú furcsa alakok. Álltak mereven és bámészan: egytöl-egyig felénk fordulva. A csodálkozó emberek később megmozdultak s mint egy adott jelre sietős léptekkel felénk közeledtek. Megálltunk és bevártuk őket. Ős kirgiz szabály tiltja ugyanis, hogy hivatla- nul lépjen be vendég a faluba. Megbo- csájthatatlan bűn lett volna részünkről, ha nem álltunk volna meg a tisztás szélén, amely egyben a falu határát jelentette. Félkört alkottunk mi: négyen s komoly arccal, mozdulatlan mereven vártuk további sorsunkat. A kirgizek, lehettek vagy húszán, pár lépésnyi távolságban megálltak előttünk. Pár pillanatig fürkészve kémleltek bennünket. Úgy látszik, kedvező véleményt formáltak rólunk, mert hamarosan megmozdult egyikük s kilépett társai vonalából. Közvetlen hozzám lépett s jellegzetes bőrsüvegét levéve, tiszta oroszsággal megszólított. — Zdraszt vuitye, Panyi! — Zdraszt vuitye — üdvözlégy te is! — köszöntöttem vissza a hófehér hajú, tengő-lobogó szakállu aggastyánt. — Honnan jöttök és mi szél fújt közi- bénk benneteket, eltévedt emberek ? — zengett ércesen és mégis simogatón az öreg kérdése. — Menekültek vagyunk, jó atyám — világosítottam fel a kirgizfalu népét. —• Menekültek, kiket az erdőn tulnan: nagy 7 Irta: Zentai Ferenc • Tomszk városában halálra keresnek a vörösök. — Ahá! A vörösök? — szisszent fel a Tolsztoj-fejű kirgiz. — Igen — toldottam meg az előbbi | mondatot — a vörösök bosszúja hajszolt | idáig, hogy menedéket, szánalmat és hajlékot találjunk közietek, a ti vendég- szerető sátorfalutokban. Az öreg ember szeme felcsillant. Ráncos arca kisimult, mosolyba szépült. Karjait kitárta s mind a négyünket külön-külön megölelt. Aztán újra szólott. — örülök, hogy segíthetek rajtatok. Üldözöttek vagytok, tehát itt védelmet találtok. Kitagadottak vagytok: itt otthonra leltek. Fáradtak vagytok: itt pihenőre találtok. S tudom, éhesek is vagytok: amink van, egyúttal a tiétek is tehát. — Köszönjük a jóságtokat és rátok bizzuk testünk-lelkünk védelmét! — ki- álltottam harsányan, hogy a többiek is meghallják. A kirgizek, akik eddig mozdulatlanul s szinte szertartásos ünnepélyességgel figyelték a jelenetet, most valamennyien hozzánk siettek s valami furcsa, gurgu- lázó nyelven holmi versfélével köszöntöttek bennünket, amelyből csak egyes szavakat tudtam megérteni. Az aggastyán egyetlen mozdulattal csendre intette társait s mélyen meghajtva magát, szép szavakkal beinvitált bennünket a sátorfaluba. * t?* •;* Valóságos diadalmenetben vonultunk be a humánus szivü, emberséges érzésű kirgizek sátraiba. Minden egyes sátorba be kellett lépnünk s egy pillanatra leülnünk, ami a legnagyobb megtisztelést jelenti egy kirgizfaluba tévedt vendégre. Jó félóráig tartott ez a ceremónia a alaposan igénybe vette türelmünket. De meg kellett tennünk, mert a szigorú kirgiz-etikett megsértése szabad prédává süllyeszti a vendéget, akivel mindent lehet tenni s még megölni is szabad. I Mi azonban legott szivébe férkőztünk valamennyi kirgizcsaládnak, mert kiadós kortyokat ittunk a barátság jeléül kedveskedve elébünk tett kancatejből, amely szentnek tekintett itala a kirgizeknek. A kiadós és bizony szerfölött terhes tömeg-vizit után a falu vénjének: a sámánnak sátrába kalauzolt az a duTfür- tözetü, fehér hajú öreg, aki a küldöttség élén már a falu határánál oltalmába és szeretetébe ölelt bennünket. Mielőtt azonban a sámán elé juthattunk volna, bőrtömlőkben forrásvizet tettek elébünk, hogy a hetes szennytől-pi- szoktól megtisztítsuk, úgy ahogy, magunkat. Sajnos, a menekülés lázában elfelejtettünk szappant hozni magunkkal, a kirgizek viszont nem ismerik az efféle tisztálkodási eszközt s igy nem sok eredménnyel járt többszöri kísérletünk arra nézve, hogy vizitképes állapotba hozzuk magunkat. Abba is hagytuk hát a meddő kísérletezést s úgy ahogy voltunk: félig piszkosan, félig vizesen nyomába léptünk az öregnek, hogy a Szent öregnek: a sámánnak is megköszönjük a kegyet, amelyet népe szeretetén keresztül már jövetelünk első órájában, ismeretlenül is felénk sugárzott, t (Folytatjuk.)
