Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)

1931-03-21 / 23. szám

2 oldal Kiskunhalas Helyi Ertesit5|e március 21 báb után futva sokszor magostromoljuk a lehetetlent. Azért vagyunk mi hálásak, mert Nagyméltóságodban olyan állam­férfiul tanultunk megismerni, aki a bölcs bíró okosságával, a jóhadvezér meggon- dojtságával dönti el mindig találóan, hogy a nemzet meddig mehet el és mely intézkedésiek szükségesek és kívánato­sak. Amidőn Nagyméltóságod 1923-ban a szanálás nagy müvét befejezte, Halas város az elsők közt volt, hogy hálája és ragaszkodásának kifejezéséül díszpol­gárává választotta. — Hálánk, szeretetünk és ragaszkodá­sunk ma is változatlan és annak jeléül hoztuk ma el «zt a régen őrzött díszpolgári oklevelet, melyet az ősi Halas várojs kiskun népe) küld legér- tékesebb uj fiának. Küldi azzal az üzenettel, ha a kormányzás fáradal­mai közben egyszerű, de becsületes Gróf Bethlen Gróf Bethlen Isván miniszterelnök folyton meg-megújuló tapsok és sze­retetteljes meleg ünneplés közben a következő nagyjelentőségű beszéddel válaszolt. — Mindenekelőtt hálás köszönetét mondok azok­ért a szép szavakért, amelyek­nek kíséretében nekem ezt a díszoklevelet átadták. Régen volt, amikor Kiskunhalas vá­ros közönsége elhatározta, hogy Ma­gyarország miniszterelnökét díszpol­gárává választja. Hét esztendő telt el azóta. Változott a világ, ma más kérdések érdeklik a közönséget, mint akkor, bár maradnak kérdések, a melyek változatlanul és soha ©1 nem mulóiag foglalkoztatják és foglalkoz­tatni fogják a magyar sziveket. — Változott a világ. Aktor a pénzügyi szanálás után vol­tunk. Az első kapavágást tettük meg abban az irányban, hogy Magyarország pénzügyi és gaz­dasági életét rekontsruájuk Az első kapavágást tettük meg ab­ban az irányban, hogy Magyaror­szág politikai élete konszolidálódjék, hogy a jogrend teljes legyen az or­szágban. önök akkor választottak meg díszpolgárukká. — Jött egy idő azután, amikor kísérlet tétetett egyesek részéről, hogy meglngadtassék a bizalom Magyarország miniszterelnö­kének személye iránt. A frankpör bonyo- iittafcott le s akkor a díszpolgári okleveleknek egész sorozatát adták át nékem azért, hogy bizonyítsák ezzel, hogy Ma­gyarország becsületét könnyelműen megtépázni nem lehet, (ügy van, Úgy van!) — Multtak az idők s nehéz, súlyos gazdasági válság nyomása alá kerültünk. Ha önök ma idejön­nek, amikor távol vannak s a múlt­ba nyúlnak vissza azok a gondola­tok, amelyek önöket akkor fütötték, amikor díszpolgárukká választottak meg s ma mégis eljönnek ide s átadják nékem a díszpolgári oklevelet, úgy ez! annak bizonyságául ve­szem, hogy nem veszítették el bizalmukat személyem iránt ebben a nehéz gazdasági válságban sem. (Úgy van, úgy van. Helyeslés.) — Pedig százan és ezren kísérlik meg, hogy megingassák ezt a bi­zalmat, számtalanon vannak, akik ar­ra törekszenek, hogy bebeszéljék a nemzetbe azt, bogy a gazdasági válságot, a magyar szivek közt néha megpihen­ni óhajt, jöjjön közénk, hol a szükejbb hazájából jövő Maros és Küküllő menti vándor madarak is megpihenni szoktak, abban az öreg er­dőben, melynek régi fái Bethlen Gábor és Rákodról álmodnak, honnan talán a Zágon felé mutató halavány csillag is felragyog. Felragyog azzal a mindnyá­junk által érzett erős hittel, hogy az efdélyi földiek lesznek még újra magyar földek és azok a szép szelíd halványfé- nyü csillagok tesznek még magyar csil­lagok. — A magyarok Istene sokáig él- I tesse gróf Bethlen Istvánt — fejezte j be Fekete Imre polgármester szavait, j majd a jelen voltak lelkes éljenzése és ünneplése közben átnyújtotta a miniszterelnöknek a művészi kivitelű oklevelet, amely Stepanek Ernő ha­lasi tanár alkotása. István válaszol mely mindannyinak at sújt, a ma­gyar kormány rossz gazdasági politikája idézte elő, hogy mulasztások történtek, hogy az előrelátás hiánya az oka annak, hogy ma ilyen nehéz helyzetben va­gyunk. Abban, hogy önök ennek el­lenére idejönnek, bizonyítékát látom annak, hogy önök messzebblátnak, mint azok, akik önökről azt hiresz- télik, hogy ez elhitethető önökkel s látják, hogy mélyenfekvő nagy okok vannak, amelyek az egész világon ezt a válságot felidézték s hogy csak akkor fog sikerülni a válságon túljutnunk, ha mindannyian összefogunk és mindenki megteszi kötelességét. — Abban az időben, amikor önök díszpolgárukká választottak meg, nem volt oly világosan a szemünk előtt, hogy a háború után milyen nehézségek fognak még bekövetkez­ni. Hiszen azóta romlott meg a világ pénzpiaca, azóta estek a mezőgazdasági cikkeknek árai, nemcsak nálunk, hanem az egész világon: azóta következett be az a nehéz hely­zet, amely nálunk ,de külföldön is egyformán mutatkozik és külföldön a munkanélküliek mil­lióinak számában jelentkezik. Azóta látjuk tisztán, hogy milyen nehézzé vált a magyar mezőgazdaság ter- melvényeinek értékesítése a külföl­dön, hogy szomszédaink elzárkóznak tér- melvényéink elől, látjuk és tudjuk ennek okait. — Ha sikerül túljutnunk ezen a krízisen, úgy ennek elsősorban az lesz az oka, hogy sikerült Magyarországot kü’po- litikai téren kiemelni abból az izoláltságból, amelyben a háború titán voltunk s e nagy külpolitikai barátságok ré­vén tudunk majd gazdasági téren jobban boldogulni. Mert ezt a mezőgazdasági krízist csak belső eszközökkel orvosol­ni sohasem fogjuk, orvosolni csak úgy tudjuk, ha tudünk olyan kereskedelempolitikai szer­ződéseket kötni egyes államok­kal, amelyek ipari államok, s amelyék mint ilyenek, termelvényeinket meg­felelő áron felvehetik. — Ebben az irányban dolgozunk most, ebben az irányban keressük a megoldást. ; Keressük az enyhülés eszközeit a nép bajaival szemben belföldi téren is. Hiszen az a törvényjavaslat, ame­lyet az országgyűlés most tárgyal, s amely azokat a becsületes exiszten- ciákat kívánja megmenteni, akik saját hibájukon kívül kerültek bajba, se­gédkezet hivatott nyújtani azoknak, akik a krízis következtében, vagy elestek, vagy romlásuktól félni ken. — Legyenek meggyőződve, hogy az a szeretetteljes magyar szív, amely mindannyiunkban, így én- bennem is dobog, csak egyért dobog e pillanatban, azért, bogy tulemeljük a nemzetet a mai ne­héz helyzeten s megmentsük azokra az időkre, amelyek biz­tosan el fognak következni, hogy a nemzetnek igazi nagy cél­jai azután megvalósíthatók legyenek. Csak kenyérből, csak materiális anyagból egy nemzet sohasem élhet ‘ meg. A nagy nehézségek ellenére, amelyekben vagyunk és élünk, i szemünket sohasem szabad a j A halasi küldöttséget este 8 óra­kor az egységespárt a párthelyiség­ben látta vendégül vacsorán. A vacsorán résztvett Bethlen mi­niszterelnök is. A miniszterelnök Zsitvay Tibor igazságügyminiszter és Preszly Elemér tőispán között foglalt helyet. A vacsorán még resztvettek Mayer János földműve­lésügyi miniszter, Ugrón Gábor ny. belügyminiszter, Darányi Kálmán mi­niszterelnökségi államtitkár, Prónay György báró földművelésügyi állam­titkár, Kállay Miklós kereskedelem­ügyi államtitkár, Rubinek István ny. államtitkár, az Egységespárt alel- nöke, báró Vay László bihari főis­pán, dr. Váry Albert orsz. képviselő és az egységespártnak még számos képviselő tagja. A vacsorán elsőnek Kálmán Jenő a párt nevében mondott pohárkö­szöntőt a küldöttség tagjaira, majd dr. Babó Imre kormányfőtanácsos az egységespárt elnöke a küldöttség és a város közönsége nevében gróf Bethlen István miniszterelnököt kö­szöntötte fel. Dr. Babő Imre : Nemzetünk a vészes időkben megtalálta hivatott vezérét Dr Babó Imre mélyenjáró, gon­dolatokban gazdag és figye­lemreméltó beszédében — ame­lyet megújuló helyeslések kisértek, többek között a következőket mondta. — Amikor a nyílt tengeren a hajó sülyedni kezd1, s lebocsátják a mentőcsónakokat, a hajótöröttek egynek érzik magukat a veszedelem­ben, de különválva menekülnek a sülyedő hajó után maradt örvények­től, hogy újra találkozhassanak a biztos partokon. A pohárköszöntőre Bethlen István gróf miniszterelnök országos vi- | szonylatban is feltűnő beszéddel vá­laszolt. — Ritka vendéget üdvözlünk ma a pártkörben, vidéki küldöttséget, amely friss le­vegőt, i|gnz magyar érzést, igazi ma­gyar hazaszeretetei és a földnek azt az erejét hozza végső nagy nemzeti céloktól el­fordítani, mert csak az a nemzet lehet hivatott Európának ezen a pontján vezetőszerepet betöl­teni, amely nagy és nehéz küz­delmek közepette sem feledke­zik meg rendeltetéséről és nemzeti céljairól. — Arra kérem önöket, tartsanak meg bizalmukban, bármennyien te­gyenek is még a jövőben is azok, akik arra törekszenek, hogy ezt a bizalmat megingassák. Tartsák meg bizalmukat irántam, Kiskunhalas díszpolgára iránt, aki büszke arra, hogy önök a a város díszpolgárává választották. A miniszterelnök beszéde a kül­döttségre, a többi jelenlevőkre mély és maradandó hatást gyakorolt, majd a miniszterelnöknek dr. Babó Imre kormányfőtanácsos az Egységespárt elnöke mutatta be a halasi küldött­ség tagjait. Ezután a miniszterelnök lelkes éljenzés közben hagyta el a fagadótermet. Nemzetünk hajója is hajótörést szenvedett a népek életének háborgó tengerén a* 1918. és azt követő években. A tajtékzó örvényt ezen a tengeren az emberi rosszakarat, a gyűlölködő ellenséges érzés és az igazságtalan­ság képezte. Az egytestet képező nemzet egymástól elszakítva mene­kült, mint a hajótöröttek a fenyegető örvénytől, az elszakitás égető fáj­dalmával lelkében. — A tenger mélyén élő gyöngy­kagylóban az igazgyöngyöt a fájdar lom és szenvedés hozza létre. Az egymástól elszakított nemzet lelkében égő, gyötrő fájdalom is hozott létre ilyela igazgyöngyöt; az újra összetalálkozás és eggyé forrás hitét, a megmenekülés re­ményét s a hivatott megmentő vezér iránti bizalmat. — Nemzetünk a vészes időkben megtalálta vezérét, mégpedig igazi hivatott vezérét Nagyméltóságodban s amikor mi ide a Csonkahaza ide­iglenes déli határáról eljöttünk, bizonyságot teszünk arról, hogy követni fogjuk igazi hiva­tott vezérünket s minden ma­gyar ember lelkében ott él a fájdalomban létrejött igazgyöngy — a nemzet újra eggyé forrá­sának rendíthetetlen hite, a meg- menekü'és reménye s Nagymél­tóságod iránti bizalma — Minden magyar leikéből száll a fohász a mindenség Urához, hogy vezethesse Nagyméltóságod, mint hivatott vezér ezt a népet a biztos révbe, a boldog Nagymagyarország feltámadását jelentő parthoz és egy szivvel, lélekkel kiálltja e nemzet minden fia: »Éljen a nemzet hivatott vezére, gróf Bethlen István minisz­terelnök!« a mi körünkbe, amelyre ennek a pártnak is szükség© van. Talán azt írják majd holnap az ellenzéki újságok, hogy meg­indult a korteskedés, a választások elő­szelét érezzük ennek a küldöttségnek járásában (derültség.) — Nem ezt a pártot, hanem a magyar közvéleményt és az ellenzéket megnyug­tatandó ki kell jelentenem, hogy Pártvacsora a küldöttség tiszteletére Ez a küldöttség a friss és igaz magyar érzést, hazaszeretetet és a földnek az erejét hozta körünkbe — mondotta Bethlen István

Next

/
Thumbnails
Contents