Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1931 (31. évfolyam, 1-104. szám)
1931-03-14 / 21. szám
március 14 Kistamhalai Hely! Értetitflfe 5 oldal '.olást egy fiút elveszek Benő esíő zoló 2 sz. Iruház ógépüz« mellett) »meletes in a dságot! árui ;se fel a uhÉzat rulunk : ivászt, »nt, sár« inlettek apjude» szöve- lenféle rut szték festők* nokban írt íszünk ulunk! as ián órés í Bank aktáron ia, éb= sebórá» lüveget tékban, ra ny, irányát ittet is), vesz, rt pon» vít. flozi és va« >í elő* i felv. ny nepe kSOK: árakor AP: 5 és 8 ! — Ünnepi müsojr az Apollóban. Elsőrangú ünnepi műsorral kedveskedik közönségnek az Apolló igazgatósága szombati és vasárnapi díszelőadásain. A Szibériai bilincsek cimü 9 felvonásos szenzációs orosz dráma kerül vászonra, kitűnő szereplőkkel. Ezen előadás keretében kerül bemutatóra az 1000 magyar cigány nótaünnepe cimü magyar film is. — Egészségügyi házat építenek Jánoshalmán, Bácsalmáson és Tompán. A Jánoshalmán nagy számban pusztító tüdővész ellen sikeresen harcoló Tüdőgondozó és a csecsemővédelem részére szükséges a székház, ahol helyet kapnának a súlyosabb, állandó kezelést igénylő betegek is. Március 7-én Jánoshalmán járt Kenyeres György, a népjóléti minisztérium osztálytanácsosa, aki részletesen informáltatta magát a helyi körülményekről. Értesülésünk szerint mintegy 30.000 pengős költségvetéssel rövidesen felépül Jánoshalmán az egészségügyi ház, amely 5 nagy helyiségből állana. Az építéshez szükséges összeget a népjóléti minisztérium adja s ehhez hozzájárul megfelelő alapból a vármegye is. Jánoshalma községtől csupán megfelelő telket kérnek. Helyszíni szemle után a csendőrségi laktanyának szánt területet találták a célnak legalkalmasabbnak. Hasonló méretű egészségügyi ház felépítését tervezik Bácsalmáson és Tompán is. Agyonütött a sin egy pálysmunkást a terézhaimai álioméson Végzetes baleset történt a Jánoshalma melletti Terézhalom állomáson. Az átépítéshez Ideiglenesen felfogadott pályamunkások az uj 20 méteres hosszú sineket rakták ki a va- ; gonokból a pályatestre. Az egyik j nyitott vagonból vitéz Szőke János mélykúti pályamunkás eresztett le egy ilyen 20 méteres sint, amelynek egyik vége már földet ért, a másik I vége azonban még a vagonon volt. ! Amint a sin másik végét is le j akarta bocsátani vitéz Szőke János, ; a sin magával rántotta s a hatalmas . lendület következtében a sin alá ke- ! i rült, amely teljesen szétroncsolta a j szerencsétlen 35 éves, egy gyermekes családapa fejét A hatalmas ütés következtében j vitéz Szőke János azonnal meghalt. ! Küldöttségek útépítésekre — Ä Gazdasági Egyesület tudatja, hogy a vasárnap esti társasvacsorára jelentkezni szombaton délig lehet az egyesületben kitett ivén. A részvételi dij 1 pengő. — Ä szabadkai anyakönyvek elhelyezése. Kelebia, Tompa és Csi- kéria községeket érdeklő anyaköny- veket kiadták a szerbek Szabadkáról s azokat ideiglenesen Kelebián helyezték el. Az anyakönyvi lapok elhelyezésével, lemásolásából előálló költségeket Tompa 47, Csikéria 29 és Kelebia 24 százalékos arányban fogja viselni. — Gazdák figyelmébe! Az állatte- nyészvásárra utazók ne mulasszák el a Sirály cipőüzletet, Budapest, VII., Erzsébet körút 40—42. sz. alatt levő üzletének kirakatait megtekinteni, a hol elsőrendű minőségű és legdivatosabb formájú cipők olcsó egységáron szerezhetők be. — Felhívás. Kérem mindazon férfi hallgatóimat, akik a népművelési német tanfolyamra iratkoztak, hogy fontos megbeszélésre szerdán, 18-án este fél 8 órakor a róm. kath. iskolában megjelenni szíveskedjenek, sz. Csorba Tibor tanár. — Ha fáj a feje és szédül, ha telt- séget, béŰzgalmat, gyomorégést, mellszorulást, vagy szívdobogást érez, igyék minél előbb valódi »Ferenc József« keserüvizet. Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a Ferenc József viz remek természetalkotta hashajtó. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. értesítjük tmssEsaBeesBisfö mssamm* a t. épitö közönséget, hogy az Országos Falusi Kn- lakésépitő Szövetkezet a kiskunhalasi fatel pet teljesen újból átszervezve házikezelésbe vette és a mai nap folyamán az eladásokat megkezdte. Továbbá értesítjük mind" azon egyéneket akik a FAKSz. kölcsönben részesülni óhajtanak, je lentkezzenek március hó 21-ig a városházán j kérték a varmegyét Cegléd, Nagykőrös, Lajosmizse, valamint a nagykátai és monori járások húsz községének küldöttsége kereste fel a pestmegyei alispánt. A küldöttség a városok és községek körzetéhez tartozó közutak építkezésének megkezdését kérte, mert az j utak egyes helyeken olyan rossz kar- I ban vannak, hogy a kocsiközleke- ! dés lehetetlen rajtuk és fontos érdek ! a munkanélküli falusi lakosság munkához juttatása is. Kérték a nagykátai ut továbbvezetését, a lajosmizsei ut kiépítését, a budai ut megépi- j tését, a kisberceli ut rendezését, va- ; Lamint a gazdasági vasutak építkezésének megkezdését. Az alispán válaszában közölte, hogy átérzi a kérés fontosságát, mert tudja, hogy ezeknek az utaknak a kiépítése, rendezése szinte életszükséglete az érdekelt városoknak és községeknek, ; egyelőre azonban a kérés nem teljesíthető, mert a megye útalapja súlyos anyagi helyzetben van. Diótkerité*, kapa, ásó, lapát, viifá, és háztartási felszere» lések olcsón kaphatód Langermann Sándor l vaskei eskedőnél, (Murgáccsabszemben) Kecskeméti Faiskola és Magtermelö R.T. szállít gyümölcsfákat, díszfákat díszcserjéket, rózsákat, élő sö» vény csemetéket, sima és gyö= keres szőlővesszőket bármily mennyiségben. Kívánatra ár= jegyzék ingyen és bérmentve 1 Telefon : 2b9. Kecskemét. III. Széchenyi tér. Qoaaaaaaaa»33ggaaaaoaagaaaa »a aaaaajaaa^aaaaaaaaaQaaaaa Regény 6 Irta: Zantai Ferenc Jeléna összekulcsolta kezeit. Borús arcát égre vetette. Olyan volt, mint egy élő szentkép, amint szinte úszva a reggeli légben, elrebegte mindnyájunk nevében a gonosztól való megszabadulás hálaimáját. Megfeledkezve mindenről, — szinte hipnotikus bűvöletben ittam fel szemeimmel a csodás jelenést: Jeléna csupaszépség lényét, légiesen finom testének muzsikás Ívelését a felhők fölé, Isten elé, hogy megköszönje az erőt, amit nekem adott s leesdje a bünbocsánatot vétkemért, amelyet három élet védelmében az imént elkövettem. Jeléna arca most mosolyba szépült. Két finom keze sziromként tárult ki felém, ahogy áldón reám remegtek karjai, ahogy édes teherként vállaimra omoltak s ahogy igy egymásra borulva üdvöt és boldogságot csókolt véres homlokomra. — Megmentőm, őrangyalom — suttogta forró szájjal, mámorosán — fogadd hálám és szeretetem zálogaként e csókot, a csókot, amelyet most adtam férfinek először. — Köszönöm! — ujjongta k! számon az öröm. Az öröm, amellyel oszthatatlan egy voltam e mámoros pillanatban. önfeledten, egymás bűvöletétől meg- igézve álltunk ott mi ketten, az életmentő fa mellett, sokáig, sokáig. . De a veszély, amely még mindig ott settenkedett körülöttünk, kettőnk közé lépett s elkergette, elűzte az édes illúziót. — Gyerünk — suttogtam felocsúdva. — Fussunk, mert még mindig száz halál leselkedik reánk s ki tudja, melyik pillanatban áll újra e’ébünk egy másik bandita, hogy bosszút álljon cimborája haláláért. Megfogtam hát Jeléna kezét, ezt a halkan megremegő édes rózsaszirmot s újból arra kényszeritettem őt és nővéreit, hogy a lehető leggyorsabban keresztül gázoljunk a veszélyes kiserdőn. Két óráig tartott az ágak, bokrok sűrűjével vivott küzdelem, amig végre elértük a végnélküli nagy erdő peremét. Sűrű, bozontos, folyondárral, moszat- tal telitett rengetegbe jutottunk. Rengetegbe, amelynek nincsen hossza és nincsen széle, csak égbeszökő mirriádnyi fája, amelyek nem biztatnak és nem vigasztalnak, csak állnak némán és végtelen tömegekben az örök ’csend e süket birodalmában. Az erdőszélen rövid pihenőt tartottunk, aztán megkezdtük a harcot hínárral, moszattal, karmoló ágak hadseregével hét egész napon keresztül. Hányszor, de hányszor elfogott bennünket e hét nap alatt a halálos csüg- gedés, a biztos pusztulás kegyetlen érzete, melyet a megőrülésig fokozott a csend, amely mintha elevenen kriptába temetett volna bennünket. Sokszor úgy éreztük, hogy nem is husból-vérből való emberek vagyunk, hanem valami mesebeli boszorkány elvarázsolt szellemei, akik egy örökkévalóság óta imbolyognak, vándorolnak a halál e fenyő- és nyirfabirodalmában, hogy megtörjék a varázs erejét és kiutat keressenek az elvesztett életbe. Ha egy-egy eltévedt madár, jobbára sötét szárnyakkal elsuhogó varjú nem károgott volna ijesztően és cinikusan felénk: még a remény szikrája is elveszett volna bennünk, hogy valaha is emberek közé kerülünk. De a varjak mindig megmozgatták fáradt lelkünk- . ben a hitet, hogy egy-két napi járóföl- | dön belül okvetlenül emberek lakhatnak, i mert a varjú mindig arra száll, amerre ! legnagyobb ellensége: az ember vert ] tanyát. i Aztán ez a rettenetes bizonytalanság, ez a csapás nélküli, emberi nyomtól tökéletesen mentes egyformaság, amely semerre sem szab irányt s még véletlenül sem nyújt célpontot: ez is egyre, napról-napra jobban kinzott bennünket. Az irányt következetesen délkeletnek vettem, mely felé a nap adott többé-ke- vésbbé tájékoztatót. Egykor már megjártam ugyanezt az utat: amikor másfél évvel ezelőtt megszöktem a tomszki fogolytáborból. Akkor is kínos és nehéz volt az ut s százszor lemondtam életről, reményről, de akkor könnyebben vártam a halált, mert csupán a magam bőrét vittem a vásárra s nem tartoztam felelősséggel senkinek. De most? Most három leány ifjú életét kellett a megmenekülés révébe vonszolnom, három teher — bár édes teher — és háromszoros felelősség nyomta mázsás súllyal lelkiismeretemet. Igaz, utitársaim hangtalanul tűrték a fizikai és lelkiszenvedést, zokszó nélkül csörtettek, bukdácsoltak, estek-keltek nyomomban, de én tudtam, éreztem, hogy sokszor szivükbe nyilazott a vád, hogy mért bízták magukat-sorsukat egy háborús vihartól közéjük fújt ismeneüen idegenre, aki — mint a dolgok menete is igazolja, — nem volt tisztában vállalt feladata komolyságával s bűnös köny- nyelmüséggel kockára tette életüket. De mondom: egy mukkanás sem hagyta el ajkukat és hangos szóval sohasem bántottak. Csak jöttek, jöttek szüntelen nyomomban s ha néha-néha hang hullott ki ajkukon, az is inkább nyögés, mint hang volt, ha történetesen erősebben megszűrték, vagy megütötték magukat. A hetedik napon mintha csak felébredt volna halotti álmából az erdő. Madarak rajzottak a fák fölött, csicsergés, vidám madárdana zengett-hang- zott odafenn. — Az Élet dala ez! — kacagott fel bennem az öröm. — Ahol madár dalol, ott közel van az ember, ott falu lehet, sátorfalu lehet valahol nem messze. És a sátorfaluban kirgizek lakhatnak, a tiszta természet tiszta gyermekei, akik tárt szívvel és tárt kapuval fogadják a jószándéku idegent. — Óh Jeléna, Marianna és Iréné, — fordultam meghatódottan a leányokhoz — az erdő Istene kegyes volt hozzánk: ime elküldte fölénk ujjongó madarait, hogy hirdessék nekünk hét napig tartó haragja megenyhülését és tudomásunkra adják: már csak órák kérdése, hogy újból emberek közé érkezzünk — ahol tiszta ágyban, puha vánkoson, szerető hajlék vendégszeretetében hajthatjuk le rövidesen fáradt fejünket és megfogyó testünket. irak 1 (Folyt, köv.)
