Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-02-22 / 16. szám

febr. 22 Ktotamhalaa Helyi Értesítője 5 oldal eins hó 4-én délelőtt 8 órakor Eresz­tő pusztán, Babenyecz Cs. Vendel, délután 3 órakor Alsószállás pusztán, Berényi Balázs, Március hó 6-án dél­előtt 9 órakor Balota pusztán, Orbán Sándor, délután 2 órakor Balota pusz tán, Nagypál Sándor. Március hó 7-én délelőtt 9 órakor Fehértó pusz­tán, a város, Március hó 10-éri dél­előtt 9 órakor Fehértó pusztán, Far­kas Dezső, délután 2 órakor Füzes pusztán, Monda Benő. Március hó 11-én délelőtt 9 órakor Felsőszállás pusztán, Nagypál Ferenc, délután 2 órakor Felsőszállás pusztán, Csikós Sándor. Március hó 12-sn délelőtt 9 órakor Kiskunhalas város belterü­letén, a Vásártéren. Március hó 13-án délelőtt fél 8 órakor Felsőkisteleken a Balázs-féie, délelőtt 10 órakor Felsőkisteleken, Biró Mihály, délután 2 órakor Felsőkisteleken, a Sárközi Takarék tanyáján. Figyelmeztetem a gazdaközönséget, hogy a kitűzött vizsgálatokra az összes lovak, csikók, szamarak és öszvérek elővezetendők. Aki lovát a kitűzött vizsgálatokra elő nem vezeti, azt szigorúan meg fogják büntetni. — Gyümölcsfát most rendeljen, hogy idejében ültethessen! Oktató ár­jegyzéket számításokkal ingyen küld Unghváry József faiskolája, Cegléd. — Az Országos Mezőgazdasági Egyesület tenyészállat vásárral egy­bekötött mezőgazdasági kiálitást ren­dez Budapesten március 20-tól 25-ig. Látogatók féláru vasúti jegykedvez­ményben részesülnek. A féláru jegy váltására jogosító igazolvány egy pengőért váltható a városi menet­jegy irodában. — Leendő anyáknak kellő figyel­met kell forditaniok arra, hogy bél- müködésük rendben legyen, ez pe­dig a természetes »Ferenc József« keserüviz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egybe­hangzóan dicsérik a valódi Ferenc József vizet, mert könnyen bevehető és rendkivül enyhe hatása gyorsan és minden kellemetlenség nélkül je­lentkezik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. a-------~==-----------­K ÖZ& A.ZD AS 16 Gabona és sertésárak Budapest, febr. 21. Idei gabona hivatalos árai : Búza 21 P 60 f. — rozs 11 P 80 fill., árpa 15 P — fill, zab 12 P 50 fill. Ferencvárosi sertésvásár Árak: könnyű sertés 152—158, közepes 158—161, nehéz !o4—169 fillér. Irányzat: Élénk. SER VARRÓGÉP. Sftz egésze életben hű. karai 't SINGER VARRÓGÉP RESZV. TÁRS­Kiskunhalas Malom ucca 4 sz. Qaldlwrg&r-‘fovmJs&rg -14 JlUjc- ot ajánl fPa/asetbe- ötoz-es uy fcreátiái TnoóásoÁoz. ! A BŰNÖS — Kis regény angolból — A jó öreg Charleyt nemesszivü ma­gatartásáért még nagyobb tisztelettel vették körül Rattle érdemes polgárai. j Gyakran meghívták a legelőkelőbb csa­ládokhoz is és Good is sűrűn látta ven­dégül házában a tisztes polgárokat. Sok kedélyes estét eltöltőitek házában a jó- barátok, amikor eszükbe sem jutott már a szomszéd házban lakott nagybácsi és unokaöccs egyformán tragikus sorsa. Pár nappal az esküdtszék ítélete után, még mielőtt a halálbüntetést vég­rehajtották voma, az öreg Charley szá­mára értékes ajándékot jeleztek a nagy­városból. Egy hordó ó-bor fog érkezni címére, mint azt a borkereskedő men- i tegetődző levele bejelentette, hogy »Mr. I Shutt — akinek szintén bocsánatát ké- í rik — rendelését csak ilyen elkésetten teljesitik«, de a drága bor beszerzése í nem várt nehézségekbe ütközött. A levélből kitűnt, hogy a derék és áldott emlékű Shutt valóban megtartotta igé- kotét és megajándékozta barátját á nagy hordó borral, ő maga azonban már nem kóstolhatta meg a szállítmányt. Good örömében meghívta uj barátait, a város előkelő polgárait kedélyes va­csorára, hogy együtt verjék csapra a felejthetetlen Shutt elkésetten érkezett, halála utáni ajándékát. Valami okból j azonban a borszállitmány késett. A ! vendégek együtt voltak már, más bort j kóstolgattak, amikor végre szekeren í meghozták a nagy hordó ó-bort. Olyan volt az egész, mint valami ókori bachanáüa. Az öreg Charley azon­ban megzavart minket a multbanjáró i hangulatban, mert tréfás komolysággal! kopogott az asztalfőn és a hirtelen be­állott csendben szónoklatot tartott: — Hö'gyeim és uraim, felkérem önö­ket, viselkedjenek a helyzethez illő ko­molysággal... Hatalmas kincs kerül most j a szó szoros értelmében terítékre, ha­talmas kincs, egész hordó bor. Én azon­ban szembenézek a hordó tartalmával és ünnepélyesen esküszöm, hogy a hordó még ma üres lesz! ' Ezeket és ilyeneket fecsegett össze vendéglátó házigazdánk, a jó öreg Charley, aki meglehetősen be volt már csípve. Valamennyien bőséges kacagás­sal kisértük az alkalmi és helyenként | teljesen összefüggéstelen szónoklatot. — Igyunk!... Fel az asztalra a hordót! I Tegyétek fel az asztalra... Éljen Char­ley, — hangzott mindenfelől. A hangulat valóban vidám és virá­gos volt! Ekkor következett a csoda... Emlékszem, még én is segítettem az asztalra emelni a nehéz hordót, a tányérok, evőeszközök és poharak közé s éppen én voltam az, aki a helyzet­hez illő ünnepélyességgel, — közfel­kiáltásra, — kalapáccsal és vésővel felfegyverkezve, megkezdtem az ab­roncsok meglazitását. Alig, hogy pár ütést mértem az abroncsokra, borzal­mas és hihetetlen dolog történt. A hordó teteje felpattant és felhúzott térdekkel véresen kiugrott belőle a megölt Shuttlevorthy oszladozó holt­teste. Egyenesen az asztalfőre esett, a poharak közé, a házigazda elé és kimeredt, fényte’en szemeivel pár pillanatig szomorúan és szemrehányón néztt Good ónszinü arcába, majd tiszta és érthető hangon megszólalt: — Charley, Charley... te vagy a gyil­kosom ! A következő pillanatban, — mintha elvégezte volna rettentő feladatát tompa zuhanással féloldalra dőlt a holttest és véresen, némán nyúlt el a terített asztalon. S mintha a mélységes, tompa csend­ben ott rezgeti volna még a vádló, sirí hang: — Charley... te vagy a gyilkosom! V. Irtózatos, leírhatatlan rémület támadt a teremben. Marcona, erős férfiak el­ájultak a borzalomtól, a többieket a dermedt félelem valósággal a helyük­höz szegezte. Minden szem Goodra me­redt. Soha sem feejtem el a házigazda ónszürke arcát, ahogy az iszonyat ret­tentő agóniája rángatózott ugyanott, ahol pár pillanattal előbb még a mámor és elégedettség pirosodott. Az öreg Charley perceken át der- medten és holtfehéren ült helyén az asztalfőn. Szeme homályos volt, tompa és élettelen, mintha befelé nézne nyo­morult és gyilkos leikébe... Senki sem szólt, a teremben megfagyott, rettentő csend uralkodott, mindenki a bűnöst figyelte, akit megvádolt a halott. Good egyszerre csak felugrott ülté­ből és félig ráborulva az orvl meg­gyilkolt Shutt holttestére, csukló zoko­gásban tört ki. I — Igen — nyöszörögte furcsán, gyer­mekes, valósággal mekegö, idegen han- I gon, — én öltem meg az öreg Shuttot... Én... bevallom, bevallom! És gyorsan, hebegve elmondta, mint leste meg áldozatát a mocsárnál, ahol rálőtt a lóra. A lovast azután leütötte pisztolya agyával, kirabolta áldoza­tát, akit az erdő mélyén, biztos helyen elásott... Elmondta azt is, mint dugta el a mellényt, a tőrt, az üres pénz­tárcát, hogy rejtette e1 Penny lakásán a véres inget, hogy ráterelje a gyanút régi ellenségére. Amikor Dár tömör, szaggatott mon­datból álló vallomását befejezte, ret­tentő kiáltással összeesett. Hozzá­rohantak, hogy megkötözzék s akkor láttuk, hogy halott. A következő pil­lanatban egymást letaposva, ajtón, ablakon menekült a vendégsereg. Iszonyatos jelenetek játszódtak le a kijáratok körül... Az asszonyok leg­többje lebukott a földre és a félelem­től őrjöngő férfiak átgázoltak rajtuk, hogy minél előbb kijussanak az elát­kozott házból... VI. Csak én maradtam a teremben a két hallottal, a gyilkossal és az áldo­zattal, — én, az egész földöntúli csoda rendezője. A bűnös e'vette büntetését, az ártatlanul halálraítélt fiatalember megszabadul. A módszer, amivel a be­ismerő valljomást ép a kellő pillanat­ban kikényszeritettem, nem volt va­lami kíméletes, de feltétlenül hatá­sos — és végtelenül egyszerű... Az elejétől kezdve gyanús volt előttem Good tu'zott őszintesége és a megbo­csátás, amivel Penny iránt viseltetett. Láttam ugyanis az arcát annakidején, amikor a fiatalember leütötte. A düh paroxismusában akkor »a jó öreg Char­les« arcáról egy pillanatra levált a jósá­gos, tisztes maszk s megmutatkozott valódi természete, az ördögi gyűlöl­ködés és bosszúvágy kaján vigyor­gása. Egy szempillantásnyi ideig tar­tott az egész, — de ez elég volt, hogy egészen más vi'ágitásban lássam a jó öreg Charley mesterkedéseit, mint Ratt­le jámbor polgárai. így aztán könnyen észrevettem, hogy a bűnjelek tőle származtak. De a gya­núm akkor igazolódott be, amikor a meggyilkolt lovának teteméből elömes- terkedte Penny fegyverének golyóját. Én ugyanis jó! láttam, hogy az állat szü- gyén ott van a golyó kimeneti nyilasa is. Amikor tisztán láttam már, — anél­kül, hogy bárkivel közöltem volna meg­állapításaimat — kutatn kezdtem Shutt holtteste után. A módszerem egészen egyszerű volt: ép az e'.enkezö irányban kerestem, mint amerre Good vezette a polgárokat. Pár napi kutatás után az erdőben, egy kiszáradt kút mélyén, fa­levelekkel letakarva, megtaláltam a holt­testet. Ekkor sem avattam bele még a ha­tóságokat nyomozásom eredményébe, csupán két szolgámmal közöltem terve­met. Az ő segiíségükke’ hoztam be egy éjszaka Shutt ho.ttestét házamba, hol elrejtettük. Kalandos és félelmetes vál­lalkozás volt ez is, nemcsak borzalmas külsőségei miatt, hanem azért is, mert ha útközben felfedezik, mit viszünk a szekéren, szolgáimmal együtt a leg- szörnyübb »gyanú középpontjába kerü­lünk — de az a tudat, hogy igazságot szolgáltatunk az ártatlanul halálraítéltnek és az elvetemedett bűnösnek megsze­rezzük a méltó bünhődést, egyszerre megacélozta szivünket... Shutt Ígéretéről, az ajándékborról tud­tam, erre építettem fel tervemet. A holt­testet begyömöszöltem egy régi hor­dóba, előzőén azonban egy óriási, ru­ganyos halcsontot dugtam le a torkán. A hullát kétrét hajlítva helyeztem el a hordóban, úgyhogy testében a ha'csont is meghajolt. így erősítettem rá a hordó fedelét. A többi számítás dolga volt, no meg társaságban sokat produkált has­beszélő művészetemé, amellyel a kellő pillanatban meg tudtam szólaltatni a holttestet. — Charley- te vagy a gyilkosom! VII. Végezetül még csak annyit jegyzek meg, hogy Penny másnap kiszabadult a siralomházból, átvette örökségét és bkulva a komoly leckén, azóta józan éa tisztes életet él. No még fel kell jegyez­nem azt is, hogy Rattle sheriffje közel húsz év óta, — amennyi ideje a »csodái­nak — én vagyok s azóta a városban egyetlen kiden jeden bűncselekmény sem fordult elő. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents