Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-08-09 / 64. szám

8930. augusztus 9., szombat XXX. évfolyam. 64. szám Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE. MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Helyben ........ ... 1» P 80 fill. | Vidékre .................. EGY SZÁM ÁRA 13 FILLÉR ....... 1« P A lapította. PRÄGER FERENC Szerkesztőség. Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatal. Városháza épületében az utat az idegenek szivéhez. Tehát ne csupán a vigalom óráiban, ha­nem a komoly munka idején is vagy azon közben is lássuk az idejött embertársainkat olyan magyar test­Mit diktál a halasi bucka A homok megkedveltetése első­rendű feladata volna a lakosság azon tényezőinek, akik befolyásos egyé­niségükkel és egyéb rendelkezésükre álló eszközökkel ideseregelíetni ké­pesek lennének a homokvásárló kö­zönséget. Elsősorban bizonyos ősi szokásunkat, nekünk halasiaknak, ab­ba kellene hagynunk. Nevezetesen, azt az úgynevezett gyütt-ment szálló szójárást kellene elfelednünk már egyszer, a bevándoroltak irányában. Hiszem én és tudom, hogy komoly, érdemes ember nem használja ezt a jelzőt, legfeljebb csak tréfás ér­telemben. De mégis, igy sem kel­lene kiejteni ajkunkon, mert ebben a korban magyar hazánkban gyütt- ment ember nincs, csak sorssujtott hazafi. Tehát testvérnek kell tekin­tenünk most minden magyart, ha aZ bárhonnan is jő közénk. Higyjék el mindenek, hogy igenis hatással van az emberi lélekre a fogadtatás. A barátság nagyban fokozza az idevaló bekivánkozást, az idegenben már földet vásárolni nem biró embertár­saink részéről. Attól a gondolattól, hogy elnyel bennünket, halasiakat, az idegenből idejött emberek tömege, szokjunk le végkép. Ez egyszerűen téves frázis. Mert az ősiségünket, eredetiségünket, vezetőszerepünket igenis megtarthatjuk mindenkor, ha az ész jogán és annak alapján gon­dolkozunk és cselekszünk. Például az önrendelkezésünk emelt állásba a közelmúltban is vezető férfiakat, lel­készeket mindkét eklézsiánál és vá­rosfőt a nagy tornyos palotánkba, idegen személyében. Ezt a kitüntető állásokat, mint az önálló gondol­kozás, a benszülött akarat és meg­ítélés rendezte igy. Éppen intöpél- dául a halasi emberekre nézve, hogy törekedjék minden benszülött tanult ember és ifjú népszerű lenni és megnyerni a sziveket. Valljuk meg önmagunkban, hogy bizony tanulunk sokat a vidéki inváziótól, a bejöt- tektöl, mert ők tőkét hoznak ma­gukkal rendszerint hozzánk, szelle­mi- és anyagi tőkét és szorgalmas készséget a fizikai munkára* ami mind a város javát szolgálja ösz- szességében. Kiszorítástól már csak azért sem féljen a helybeli birto­kososztály, mert csupán a feleslegét bocsátja áruba a homokjából, ame­lyet önmaga nélkülözhetőnek vél. A halasi homok munkábavétele pedig elsőrendű emberjóléti teljesít­mény. A homok igen sok karmun­kát kíván, nem úgy, mint az egye­nes tábla feketeföld. Ide tehát a homokra rengeteg munkáskéz és gondolkozó komoly elme kell. Bi­zony furfang kivántatódik a homok­ból kicsikarni az életet, a megélhe­tési lehetőséget. Így valóságos ál­dásszámba megy, ha egy-egy elha­gyatott parlagi homokrészt munkába vesz a dolgos kéz. És utalni merész- kedek a halasi magyar vendégsze­retetre is, amely mindig megtalálta Már megint a szerelem Vérfagyasztó Dódon gyilkoltak ne; sgy talotai legényt a pálmonostori csárdában A gyilkos elmenekült és még nem sikerült elfogni Egészen megdöbbentő eseményről számol be félegyházi tudósítónk. Új­ból egy gyilkosság, alig néhány na­pon belül. Olvasóinknak csak elmúlt számunkban számoltunk be arról a gyilkosságról, amelynek során egy harka-kötönyi legényt öltek meg szerelmi féltékenységből és most már egy másik ilyen in- ditóokból elkövetett bűncselek­ményről kell beszámolnunk, ahol egy alsóbalotai legény esteti a szerelmi dráma áldozatául. Az eseményről tudósitónk a kö­vetkezőket jelenti. Kedden az esti órákban több le­gény tért be a pálmonostori csár­dába, félegyháziak, néhány majsai és köztük volt Nagy F. Sándor al­sóbalotai legény is. Az ifjak bort ren­deltek, közben pedig kártyát kértek a korcsmárostól és amikor azt megkapták, kár­tyázni kezdtek. Kártyázás köz­ben is ittak és Nagy F. Sándor volt közöttük a legjobb kedvű le­gény. tak Nagy F. Sándorral az összetű­zésről és annak okairól diskuráltak, de közben tovább ittak. Tíz óra elmúlott már, amikor a korcsmáros távozásra szólította őket és odavitt nekik még három decis poharakban bort. A legények kiitták borukat, Nagy F. Sándor hasonlóképen, de csak félig ihatta ki poharát, mert az uccáról lövés dördült be az ivóba és ez a lövés keresztül hatolt Nagy F. Sándor balotai legény tüdején. A legény elvágódott az ivó padló­ján és anélkül, hogy egy szót is szólhatott volna, meghalt. Mindez pillanatok alatt történt. A legény ott feküdt a csárda ivójának padlóján, csörgött belőle a vér. Ugyanakkor félpattant az ivó aajtaja és Szűcs Péter két társával rontott be rajta és mielőtt megakadályoz­■ II MIM hatták volna bestiális tettében, éles bicskájával többször bele- szurt a már holtan fekvő Nagy F. Sándorba. Az áldozat ottmaradt társai le akarták fogni a gyilkost, <le az hirtelen kiugrott az ajtón és a sö­tét éjszakában eltűnt. Az értesített csendőrség kiszállt a helyszínre és ott kihallgatta a jelen­voltakat és Szűcs Péter két társát, akik azt vallották, hogy ők nem tudták miért rohan be Szűcs a korcsmába, de nekik elárulta, hogy, vadászfegyverrel ő vette célba Nagy F. Sándort, akit azért gyilkolt meg, mert annak a le­ánynak udvarolt, akit ő fele­ségül akart elvenni. A csendőrség széleskörű nyomo­zást indított a gyilkos Szűcs Péter kézrekeritésére és rövidesen remélik elfogni, mert nagyon valószínű az a gyanú, hogy a félegyházi vagy a pálmonostori tanyákon bujkál. —mi—un . ..ni—lifn J S zigorítják a válásokat — emel­kedni fog a válások száma A legfeltűnőbb halasi váló- pörben két házastárs válás után feleséget cserél Vicceket mesélt és általában szóval tartotta társait, akik igen hálás hall­gatóknak bizonyultak. így ültek minden különösebb inci­dens nélkül körülbelül fél tiz óráig, amikor az egyik pálmonostori legény szó­váltásba elegyedett Nagy F. Sán­dorral és kérdőre vonta őt, ho­gyan merészel ugyanannak a le­ánynak udvarolni, akit ő szeret. A szóváltás során kiderült az is, hogy Nagy F. Sándor a leány kedvéért jár át sűrűn a lakóhelyétől távolesö Pábno- nostorra. Nagy nem tagadta ezt, sőt a le­gényt, aki őt felelősségre vonta in­dulatosan rendreutasitotta. Már-már úgy látszott, hogy a két fiatal legény összetűz, azon­ban a többiek lecsillapítot­ták őket, de Szűcs Péter, aki felelősségre vonta, csak néhány percig • maradt még a korcsmában és utá­na eltávozott. Hárman követték az eltávozott legényt és az ottmarad­Az országgyűlés tudvalévőén meg­szavazta a peres eljárás egyszerüsi- téséről szóló törvényjavaslatot és csak rövid idő kérdése, -hogy a szentesítés alatt levő törvényt az Országos Törvénytárban kihirdes­sék. Az uj törvény részint megnehezíti, részint meg­drágítja a válást. Megnehezíti azzal, hogy a helyható­sági bizonyítványok kiadását kive­szi az elöljáróságok hatásköréből és királyi közjegyző hatáskörébe utal­ja, akik hosszadalmas eljárással, tanuk­nak eskü alatti kihallgatásával hitelesen állapítják meg, hogy a válni akaró házasfelek a törvényben előirt hat hónap óta tényleg különváltan élnek. Ezt eddig, a kerületi elöljáróságok helyhatósá­gi bizonyítványa igazolta és a tör­vényhozás azért változtatott ezen a renden, mert az elöljáróságok e bi­zonyítványok kiadásánál nem tanú­sították a szükséges szigorúságot. Megdrágítja a válást az uj tör­vény részint ezzel a közjegyzői el­járással, részint a házasságvédői in­tézmény létesítésével. A közjegyzői eljárás sok pénzbe kerül és kezdődik ott, hogy a bontóke­reset beadásához szükséges ügyvédi meghatalmazást is közjegyzőnek kell hitelesítenie. A házasságvédö, ha csak a per nem szegényjogon fo­lyik, költséget számíthat fel, amelyet I j vérünknek, akivel minden megoszt- ] i ható öröm és bajukban egyforma i | jó érzelemmel érintkezve, megked- | ■ veltessük a határunk azon részét, a j | melynek feleslegének művelésére és j I betelepítésére mi magunk kevesek vagyunk. Mentül több bevándorló, | hogy igy fejezzem ki magam, annál 1 szebb jövő néz Kiskunhalasra. I (Sas—y.)

Next

/
Thumbnails
Contents