Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-07-23 / 59. szám

6 oldal Kiskankalal Helyt Értesítője ftny&ieftnyvi hirek — Julius 13-tól 20-ig. — Születtek: Mózer József és Kanyó Annának Jó­zsef János nevű fiuk. Bogdán Imre és Gyenizse Juliannának Jenő nevű fiuk. Fodor István és Püspöki Juliannának Juliánná nevű leányuk. Lak Antal és ökördi Veronikának Jolán nevű leányuk. Lajkó József és Kovács B. Juliánnának Lajos nevű fiuk. Tóth B. István és Her- pai Lidiának Kornélia nevű leányuk. Ba- zsa István és Baki Zsófiának Sándor nevű fiuk. Kolompár Péter és Kolompár Ju’iánnának Eleonóra nevű leányuk. Kiss Gyula és Sefcsik Máriának Béla Ferenc nevű fiuk. Kovács Pál és Vas Rozáliá- j nak Juliánná nevű leányuk. Rokolya László és Pap Teréziának Ilona nevű leányuk. Gyuris János és Szúnyog Má­riának Gizella Mária nevű leányuk. Gaz­dag Antal és Zsákos Szőke Erzsébetnek Mária Magdolna nevű leányuk. Meghaltak: Józsa Gerge'yné Somogyi Juliánná 52 éves. Özv. Hatházi Sándorné Simon Ju­liánná 71 éves. Kaszap Benő 68 éves. Kuszli László 19 éves. ' Kihirdetett jegyesek: JEiler Gáspár Kurilia Erzsébet péceli lakossal. Szalai László Nagy S. Kriszti­nával. Fried Andor budapesti lakos Fischer Margittal. —MMHiBwa cmsmm mmma*s®gmts*s MEGHÍVÓ Polgári ifjúság a 4S=as körben au­gusztus hó 3»án, vasárnap este 7 órai kezdettel népies táncmulatságot rendez, melyre a tánckedvelő ifjúsá­got ezúton hívja meg a rendező­ség. Vége reggel 4 órakor. Belépődíj személyenként 1 P20fíll. Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó rokonoknak, jóbará­toknak és ismerősöknek, kik felejt­hetetlen jó feleségem, illetve drága emlékű jó édesanyám, nagyanyánk temetésén megjelentek s ez által nagy fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. JÓZSA GERGELY, KOVÁCS JÁNOS és családja. Tisztelettel tudatom a n. é. közön» seggel, hogy Arany János u. 14 sz. alatt asztalos üzletet nyitottam, hol épület és asztalosmunkát a leg» jutányosabban vállalom. Bútort a legizlésesebben és a legolcsób­ban készítem. Szíves pártfogást kér Kókay Gyuia épület és bútorasztalos — Olcsó üdülés. Szép évszak a nyár, de csak a szabadban; akik a fülledt le­vegőjű városban kénytelenek maradni, azokra nyomasztólag hat. Kedvetlenség, fejfájás, étvágytalanság és munkára való képte'enség kiséröjelei a faiak közé zárt hőségnek. Hiába a gyakori zuhanyozás, hiába a frissítő italok, a hőség ellen csak két orvosság van: az első és igazi természetesen a nyaralás, de azt csak kevesen szerezhetik meg maguk­nak, a másik, a villamoshajtásu ven­tilátor azonban a városban is minden­kinek meghozza az áhított üdülést, mert az a legforróbb lakást is menten hüs nyaralóvá változtatja. — Áramfogyasz­tása minimá'is. Részletfizetésre adja az ARTIC Általános Részvénytársaság — Technikai és Ipari Célokra, Újpest, Ár­pád-ut__40. W' 0 z u □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a 3. Minden összejátszott, hogy a két egy­másra szomjas szív közelebb jusson egymáshoz. A két fiatal me lett csak Callegariné maradt, ki kedvezett idiíjüknek. Valmer érezve a diszkrét biztatást, már úgy­szólván hozzájuk tartozónak tekintette magát. Engedelmet nyert Edna arcképének megfestésére. Hogy első ta álkozásuk emlékét megörökítse, az erdő ama pont­ján kívánta lefesteni, ahol először pillan­totta meg s ahol úgy tűnt hirtelen elébe, mint egy égi tünemény. Ez okból több­ször vissza keíett oda vándorolniok. Edna naponta ült a képhez. Elragadó órák. A festő és model je között meg- becsülhe.et’en bizalmasságot ébresztet­tek s bizonyos tiszteletté jes családiassá­got engedélyezlek Valmernek. Még nem beszélt Callegarinéval, még nem kérte meg Edna kezét, de már úgy érezte, hogy jegyességük megkezdődött. Tudták, hogy egymáshoz tartoznak. Egy véletlen vezette ajkaikra a közös vallomást. Vagy inkább a természet va­rázsa, amely a szere'emre tanította őket. Egy napon oly ellenállhatatlan kényszerítő erőt gyakorolt reájuk, me'y- nek hatása ala.t ki kellett ejteniök a végzetes szót. S az oly hirtelen jött, hogy nem is tudták, melyik mondta előbb a másiknak: — Szeretem, Edna. — Szeretem, Jean. Többször ismételték. Neveik többszöri elmondása volt az egyetlen szó, mi gyöngédségüket kifejezte. A neve annak, akit szeretünk, az egész szerelmet je­lenti. De Jean még reszketve hozzátette: — A fe'eségem lesz Edna? — Igen... — suSiogá a leány. S feje sze’iden a férfi vállára haj­lott, oly tiszta, szűzies mozdulattal, mint mikor a fáradt gyermek anyja vállát keresi. De alig hogy homlokával Jean vállát érintette, hirte'en felvetette fejét és visz- szalépett. S ijedt szavakkal súgta: — Nem, nem, Istenem! Nem tehe­tem, nem merem, lehetetlen! — Edna mit tnond! — Ne erősködjék. Megöl. — De igen, beszé’jen, — szeretem. Beszé’jen Edna, akarom! — Nincs jogom, hogy felesége legyek. — Hogyan? — Nem Ígérhetem, hogy boldoggá teszem, mert nem ígérhetem, hogy élni fogok. — Mit je’entenek e szavak? Elnémit... — Igen, bizonyára őrültnek gondol. Sokan tartottak már annak... S hogy még azzá nem váltam! Ah, Jean, ha megérthetné! Az én koromban halálra Ítélve... Tudni, hogy a halál leselkedik reánk s lecsaphat bejelentés nélkül, egy­szerre. Ta'án akkor, mikor legvidámab­bak, legboldogabbak vagyunk! Sosem tudni, betarthatjuk-e másnapra tervezett terveinket. Kísértetekkel élni. Két kezével eltakarta arcát. Jem le­fejtette a kis kezeket s gyöngéden meg­/ A kiskunhalasi kir. járásbíróságtól. H. 3870-1930. sz. Hirdetmény a háborúban eltün'ek holtnaknyilvánitási ügyében. A kiskunhalasi kir. járásbíróság Tere­mi Imre és társai kiskunhalasi lakosok részéről a 28.000—1919. I. M. sz. ren­ded alapján előlerejsztett kérelme foly­tán az á Utólag eltűnt ifj. Teremi Imre volt kiskunhalasi lakos holtnaknyilváni- tása iránt az e járást megindította és az eltűnt részére ügygondnokul dr. Bódi Lajos ügyvéd, kiskunhalasi lakost ren­dé’te ki. Az e tűnt neve ifj. Teremi Imre, szü­letési helye 'Kiskunhalas, ideje 1897. szeptember 25, szü'einek neve Teremi Imre és Keresztúri Mária, kik laknak Kiskunha’ason, eltűnt nőtien, gyermeke nincs, fö’dmüves foglalkozású és utol­só lakhelye Kiskunhalas, sem ingó, sem ingatlan vagyona nem maradt, bevonu­lásának időpontja 1915. év, az a csa- patíest, ame ynél utoljára teljesített szol­gálatot a 38. gyalogezred, katonai rend­fokozata közviíéz, uto'só tábori posta­száma 111, az a hadi esemény, amely közben nyoma veszett: 1916. év junius 6. napján orosz hadi fogságba esett s legutóbb Kievből adott életjelt magáról. Varga Sándor kiskunhalasi lakos állítása szerint hadi fogságban ehalt. \ A kiskunha'asi kir. járásbíróság fel­hív mindenkit, hogy abban az esetben, ha az eltűnt életben létéről, tartózkodási he'yéröl, vagy a holtnaknyilvánitás szempontjából fontos egyéb körülmé­nyekről, igy különösen arról lenne tu­domása, hogy az eltűnt a fent jelzett időn túl még életben volt, azt a hir­detménynek a bíróságnál történt ki­függesztésétől számított 60 nap alatt a bíróságnak jeentse be, mert ha a most megjelölt időpontig beje'entés nem ér­kezik a bíróság egyébként kiderített tények a'apján fog a holtnaknyilvánitás szempontjából határozni. Kiskunhalas, 1930. julius 1. napján. tDr. Pető Jenő s. k. kir. jb. elnök. (P. H.) A kiadmány hite'éül: Jakabcsics s. k. irodatiszt. j szorította. | — Edna, már régen sejtettem, hogy é'eíében van valami szerencsétlenség, ami kegyetlenül nehezedik sorsára. Lá­tom, hogy szenved. Szenvedek én is, mióta szeretem, tehát mióta csak isme­rem. Ha szeret, Edna, mondja meg, mi bántja. Érzem, hogy megmenthetem. Be- szé jen, Edna, könyörgöm. — Nem, nem én. Nincs erőm arra... Az anyám... Kérdezze anyámat. * — Nos hát igen, uram, mindent el­mondok önnek. Ismernie kel a bajt, ame'yet gyógyítani akar. Én nem lehe­tek másként segítségére, mint hogy tel­jes bizaommal ajándékozom meg. A tó me lett sétáltak, amely ez órában íe'jesen elhagyott volt. — Mielőtt róla beszélnék, — folytatta | Ca’legariné, — magamról kell beszél­nem. Mert Istenem, a baj első oka én vagyok. Az én házasságom. Igen, any­jának bolondos regényességéért bűnhő­dik a gyermek. — Asszonyom! — szakította félbe meghatoltan Valmer. S önkéntelenül rá­tekintett arra, ki önmagát ily kegyetle­nül vádolta. A szép arcot a fájdalom kifejezése futotta át s vonásait szinte fenségessé emelte. A szép, szabályos ajak, a szomorú szemek szögletében nem a kor, hanem a bánat véste apró gödreit. Callegariné megkezdte vallomását. A he'y méla csendje megengedte, hogy félhangon beszéljen. — Életem legnagyobb fájdalma, — suttogta, hogy leányom szerencsétlensé­gében nem érezhetem magam ártatlan­nak. Vee együtt elviselni a bajt, már maga e ég megpróbáltatás volna. De amit én szenvedek, még sokkalta rosz- szabb. A fájdalomhoz járul az önszem­rehányás. Lelkiismere'.em naponta meg­ismétli: — Edna olyan fiatal leány vo’.na, mint a többi, boldog és gondtalan, ha én magam meg nem töröm sorsát, — még mielőtt született s ha hozzá nem fűzöm e rettegéshez, amely talán halálát okozza. Pillanatra elhallgatott. Mintha erőt akarna nyerni. — Edna szerencsétlenségének házassá­gom az oka. Az én választásom, az atya, aki nekem adta. Volt egy nap, midőn rendelkezhettem életem fe.ett; s egész é’etemet egy formaszerü kaland­ba kevertem. Istenem, akkor nem gon­doltam arra, hogy nem csupán a ma­gam életéről lehe:ett szó s hogy később egy drága teremtés fog bűnhődni meg­gondolatlanságomért. Röviden meg fog­ja érteni. Szenvedélyemtől elragadtatva fe’eségül mentem egy emberhez, ki bű­nével egy egész család gyűlöletét vonta magára. Meghalt anélkül, hogy ellen­ségei bosszút áJhattak volna rajta. Ezért elhatározták, hogy leányomon töltik ki bosszújukat. S Edna ezt tudja! Valmer itt közbeszólt: — Edna tudja, hogy szeretem. Nem kel tehát senkitől se félnie. (Folytatjuk.) 210—1939. vht. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti köz­ponti kir. járásbíróságnak 1928. évi 95506. számú végzése következtében dr. Sebestyén Tivadar ügyvéd által képvi­sel Vető Sándor javára 417 P 70 f. b jár. erejéig 1929. évi március hó 13-án foganatosított kielégítési végrehajtás ut­ján e- és felülfoglalt és 3160 P-re be­csült köve'kező ingóságok, u. m.: 1 gömb szikvizgyártó gép, 1 letöltő, 1 dinamó, 30 láda, 500 kis szikvizes üveg, 500 drb. nagy szikvizes üveg, 500 gazés üveg, 1 használt paraszt kocsi és 1 sárga ló nyilvános árverésen eladatnak. | Me'y árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1929. évi Pk. 1485. számú végzése foytán 417 P 70 fillér tőke- követe'és, ennek 1928. évi május 15. napjától járó 10 százalék kamatai, egy- harmad száza ék váltódij és eddig ösz- szesen 127 P 78 fillérben biróilag már megá lapított költségek erejéig Kiskun-' halason, Kigyó-u. 7. sz. alatt leendő megtartására 1930. évi julius 30. napjának d. t. 11 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegy­zéssel hivatnak meg, hogy az érintett in­góságok az 1881. LX. te. 1Q7. és 108. §-ai érte’mében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingósá­gokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kié égitési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kiskunhalas, 1930. julius 7. Hodossy Géza kir. bir. végrehajtó, «wart» um iirniii'WnitrnTwnaniiBTiri mwaiina—■ Felelős szerkesztő és kiadó: PRAGEB JAN0S Ózom kölni Nyomatott a Kiskunhalas Helyi Értesítője LapváUalat-nyomdában kellemes, diseret illatú, jó minőségű. Zsíros tenyes mittes» seres arcnál kitűnő. Az arcot felfrissíti, arcápolásnál nél­külözhetetlen. Egészen oícsó árban is kapható Ríácz János gyógyszertárában Kossuth u. 1 (Takaréképület)

Next

/
Thumbnails
Contents