Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-07-02 / 53. szám

julius 2 Kiskunhalas Helyt Értesítője 3 oldal Vasárnap délelőtt felelevenítették a nagy magyar polihisztor emlékét UlikBisli és ksiifiiéiis ünnepség kiretékn a nagyközönség és az öregdiákok jelenlétiken avatták fel Szász Káráig eiléktákláját Az öregdiákok szövetsége közgyűlést és ünnepi bankettet tartott Médosltottik a boletta-fervezetet Mérsékelten felemelik a lisztfor gslmi adót, a kávé és tea adóját a dohány és bélyeg árát A kormánypárt foglalkozott a ga- bonaértékesitési javaslattal, a mező- gazdaság megsegítésével és a bo- letta-rendszer életbeléptetésével. Az értekezlet Bethlen miniszterelnök fel­szólalása után akként döntött, hogy elfogadja a boletta rendszert bi­zonyos módosításokkal. A megállapodás szerint megma­rad a boletta, de elesik az őrlési díj. Az őrlés kérdése változatlanul megmarad az eddigi alapon. Ra­gaszkodik azonban a kormány a malmok á’tal lerovandó lisztforgalmi adóhoz. Ennek az adónak a kulcsát azonban nem fogják 2-röl 15 száza­lékig emelni, csak legfeljebb 8 szá­zalékig. Az őrlési jegyből várt bevé­telek helyett a kormány az egész akció fedezetét a lisztforgalmi adón kívül a kávé, a tea és dohány foko­zottabb megadóztatásával, valamint egyes illetékek és a levélbélyegek árának felemelésével óhajtja előte­remteni. ......... ----­O RSZÁG—VILÁG Egy év alatt 50 százalékkal emel» kedett a munkanélküliek száma — A budapesti rendőrség nyári ruhát kap. — Az év első 5 hónapjában a magyar külkereskedelmi forgalom 32 millió pengő kiviteli felesleggel zárult. — A jövő héten 124 sárvári család vándorol ki Franciaországba. — Amerika tovább csökkenti a bevándorlók létszámát. — A módo» sitott gabonajavaslat lehetővé teszi a kormánynak, hogy a boletta árát akár már az idén is 3 pengőnél magasabban állapítsa meg. — Meg» kezdik a Budapest—hegyeshalmi va* sut villamosítását. A munkálatok összértéke 48 millió pengő, amelyből 35 millió esik a belső termelésre. — Nagykőrösről május 27»től junius J 5-íg 130.000 kilogramm zöldborsót szállítottak el 39,000 pengő értékben­— 14,000 jószágot hajtottak fel a hotobágyi vásárra. — A pénzügy» miniszter a júliusi vagyonváltság búza árát 21 pengőben állapította meg. — A Rajnavidék junius 30»án szabadult fel véglegesen. — 10 hó* napi fogházra ítélték a férjgyilkos» Sággal vádolt Hadadi Lászlóné öcsödí tanítónőt akinek bűnösségét gon» datlanságból eredő emberölés vétsé» gében állapították meg. — 2.5—3.6 millió mázsával becsülik többre az idei búzatermést a tavalyinál. — Az állami fiú középiskolákban ezentúl az összes tanulóknak 8, a leányís* kólákban pedig 5 százaléka kaphat tandíjmentességet jó osztályzat ese» tén. — A Czinóber főtárgyalást még a nyáron megtartják, mert a két bankrabló nem élt kifogásokkal a vádirat ellen. — Megmászta a 8 ezer méter magas Jongson csúcsot Schmythe angol kapitány expedici* ója és ezzel kalkuttaí jelentés szerint megdöntötték a hegymászás eddig1 rekordját. — Bolíviában forradalom tört ki, mert Sílés elnök el akarta törölni az alkotmányt. — Felakasz5 tóttá magát és meghalt Szegeden Háhn János vendéglős. Halas ünnepelt vasárnap. Ünne« pelte a múltat, amely előtt kegye» lettel és őszintén áldozott, azt a múltat, melynek legtöbbet köszönhet ez a város és amelyhez annyi szép emlék és kulturális szál fűzi. Szász Károly emléktábláját leplezték te annak a háznak a falában, amelyet, mint Szász házat ismer ma is a város apraja nagyja. A Dunamellékí refor» mátus egyházkerület egykori nagy» nevű püspökének emlékét elevení­tették fel vasárnap az ünnepségen, amelyen megjelent Szász Károly v. b. t. t. a nagyemlékű püspök fia, a kiváló írodalomkutató és költő. Az ünnepség lefolyásáról munka» társunk az alábbi tudósításban szá» mól be. Vasárnap délelőtt valamennyi templomban Istentiszteleten vettek részt a Halason időzött öregdiákok, akik fél tizenegy órakor csoportok» ban indultak a Szász ház felé, ahova csakhamar megérkezett Szász Ká« roly, akit a vasútnál a város nevében dr. Gusztos Károly h. polgármester fogadott és kisért a városba a város díszhintóján. A Szász ház előtt lobogókkal diszi» tett emelvényt állítottak fel az emléktábla előtt és az emelvény előtt foglaltak helyet Szász Károly» lyal együtt a város vezetői és az előkelő vendégek közül többen. Az ünnepély első programmpont* jaként az iparos dalárda a magyar Hiszekegyet énekelte el, majd az emelvényre lépett dr. Fekete Imre polgármester és a következő, gon* dolatokban gazdag, nagyhatású be» széddel nyitotta meg az ünnepélyt és adta át a város közönségének az emléktáblát, amelyen a következő felírást vésték be. „Ebben a házban lakott 1872 74»ig s itt találta fel második otthonát 1874—99*ig Szász Károly. A nemzeti költészet nemes hagyományainak művészi folytatója, a magyar mű* fordítás atyja s a Dunamellékí ref. egyház tudós püspöke.“ A polgármester beszéde — Mäterlinck, a világhírű iró szimbő- likus mesejátékéban, a »Kék madáré­ban azt mondja, hogy nem haltak meg azok, akikre gondolnak, akikről meg­emlékeznek. A halhatatlanságnak ez a leegyszerűsített meghatározása találóan ráillik a mai ünnepségre és arra a nagy férfiúra, akit ma ünnepiünk. A magyar é'et a nagyságoknak és kiváló­ságoknak egész sorozatával rendelke­zik. Ha mégis osztayozni akarjuk őket, úgy kétfé’e típust látunk. Ez a két- féleség talán valahogy a magyarság, természetéből, vérkeveredéséből, fajából vezethető le. Röviden kifejezve az egyik típus a tett, a másik a cselekedetek embere. A tettek embere robogva jön, akadályukat, gátakat leverve, fényesen, diadallal, mint egy fergeteges huszár­roham. De ebben a hatalmas lendület­ben ki is é’i magát, mint a fényes üstö­kös, mely az ég kárpitján hatalmas utat húz és ezalatt elhalványul körülötte minden, azonban kis idő múltán legtöbb esetben alig marad utána valami nyom. A cse’ekedetek embere más. Az nem jön nagy zajjfal, azt nem' kiséri üdvri­valgás, azt nem veszi körül a zseni nagyságából élni akarók hada. A cse­lekedetek embere minden nap fáradtan hajtja le fejét, mert minden nap hűsé­gesen megtette kötelességét. Az ő szám­adásai minden nap rendben vadnak, ő minden nap becsü'etes szivvel, fáradsá­got elfelejtve hordja az épitö követ ha­zája és társadalma nagyságához. Szász Károly ilyen ember volt. ő nem tarto­zott a tiaroos nagyságokhoz, de min­den miunkája, a költészet, a tudomány, a szépirodalom és az egyházirodalom egy-egy gyöngyszeme volt. Ezek az egy­mást fe'-váltó és kiegészítő alkotások nem voltak rapszodikusak, hanem egy kiegyensu'yozott tehetség istenáldotta megnyilvánulásai. Épp ezért ezek az alkotások mindig emlékezetesek és ma­radandók. Erdély mindenkor kincsesbá­nyája volt a magyarságnak. Dusán on­totta aranyát, ezüstjét, de ezenfelül min­den aranynál és ezüstnél többet jelentő értékeket, a kiváló férfiakat is. Szász Káro'yt erdélyi magyar szive és lelke hevitette, mely mindig a dolgok mélyére tekint és nem hagyja magát hangzatos frázisoktól félrevezetni. Tudta nagyon jól, hogy a nagy hangoskodás legtöbb­ször üres lelket takar és az embereket cse'ekedeteik tisztasága, önzetlensége és igazakarása után kell és lehet mérle­gelni és megítélni. Szász Károly amily mértékkel mért másokkal szemben, — ugyanolyan mértéket állított fel saját­magával szemben is és a mérleg nyel­ve mindig jót mutatott. Egy várost min­dig disziti és fö'emeli, az, ha a múltak nagy embereinek emlékét őrizheti. Ha­las város ezzel az emléktáblával öreg­bítette hírnevét, mert tiszte't Ünneplő Közönség, ha az igazi nagyságok előtt hódolunk, azzal önmagunkat tiszteljük meg. Ettől a gondolattól áthatva, ve­szem át városom nevében ezt az em­léktáblát és Ígérem, hogy kegyelettel, mélységes hódolattal és hűséges ragasz­kodással fogjuk azt őrizni és adni át nemzedékröl-nemzedékre a késői utó­doknak, hogy lássák és példát vegyenek ennek a nagy férfiúnak é'etéből, ki egy­házának, társadalmának és hazájának ki­magasló vezéralakja volt. A polgármesterbeszédeutánFülöp Sándor jogszigorló Szász Károly: „Hogy el fog veszni a magyar“ c. költeményét szavalta el, majd az iparos dalárda Ünnepi ódát énekelt. Ezután Gulyás Sándor tanár ün* népi beszéddel hódolt Szász Károly emlékezetének. Többek között eze* két mondotta : — 101 évvel ezelőtt Erdély bércei közt, Nagyenyeden öltött emberi élet­formát az az isteni szikra, amely Szász Károly sokoldalú lelki tehetségében ki­bontakozva fénnyel és jósággal árasz­totta el nemzetünket és egyházunkat. Tehetségének sokoldalúságára következ­tethetünk abból az egyszerű tényből, hogy é'ete folyamán volt katona és tanár, pap és tanfelügyelő, hivatalnok és képviselő, tudós és költő, prózairő és műfordító egy személyben. Mint ka­tona, műszaki tudásával szolgálta a 48 —49. évi szabadságharc ügyét. Mint ta­nár, a nagykőrösi és kecskeméti ref. főgimnáziumnak volt éveken át büszke­sége, majd a világirodalom egyetemi magántanára Budapesten. Papi minő­ségében Kézdivásárheíyröl kiindulva, Kunszentmiklps és Szabadszállás temp­lomi katedráin át egyházkerületünk püs­pöki székébe emelkedett. Közben, mint a jászkunság tanfelügyelője, Halason székelve irányította az elemi oktatás ügyét, majd a kultuszminisztérium ve­zető hivataljnokaként jobbkeze és fárad- hatat’an munkatársa volt a legkiválóbb magyar kultuszminiszterek egyikének, — Trefort Ágostonnak. Már előbb, mint a fuöpszáliási kerület országgyűlési kép­viselője, Szilády Áronnal együtt je­lentős szerepet vitt a kiegyezési politika. eseményeiben. Tudós érdemeinek elis­meréséül alig 30 éves korában tagja lett az Akadémiának, majd a Kisfaludy-Tár- saságnak és mindkettőben a másodelnöki tisztségre emelkedett. Mint Ravasz László megállapítja: ő volt Jókai után a XIX. század legszorgalmasabb betü- vetője. Ám, az általános szempontokon kívül, nekünk még különös okaink is vannak Szász Károly ünneplésére. Or­szágosan elismert és ünnepelt irodalmi tekintélye maradandó fényt áraszt egy­házunkra. Mint literátus papjaink egyik legkiválóbbja, méltán foglal helyet a magyar reform átusság pantheonjában. Ezért ünnepe’jük most a nagy püspök emlékét is, amely prédikációs kötetei­nek fenkölt tanításaiban és imádságainak szárnyaló áhítatában becses örökségül maradt reánk. A halasi ügyek iránt mindvégig szeretette’jes érdeklődést mu­tatott. Me’eg barátság fűzte a tudós Szilády Áronhoz, akivel gyakran töltött meghitt órákat a halasi paróchián. Mint láttuk, Szász Károly országosan elis­mert nagysága s a mi életünkhöz való különös közelsége adja meg mostani ün­neplésünk kétszeres jelentőségét. Szász Károly erdélyi lelkének tüze csapjon ki az Alföld homokjából és olvassza le a közönyösség jégpáncélját az alföldi lé­lekről. Csak igy lehet a mi gyarló élte­tünk a múlt nemes hagyományainak méltó letéteményese és szebb jövő biz­tató záloga. Ezzel a váiggyal és remény­séggel zárjuk szivünkbe Szász Károly áldott és dicső emlékét. Az ünnepség a Szász háznál a Himnusszal fejeződött be, amelyet szintén az iparos dalárda énekelt. A diákszövetség ünnepsége Az öregdiákok szövetségének tag* jai szép számban jelentek meg a találkozón, amely egyúttal kőzgyü* lés is volt. Az öregdiákok már szombaton este megérkeztek és fél kilenc órakor vacsorán vettek részt az Úri kaszinóban, amely a legjobb hangulatban a hajnali órákig elhu* zódott. Vasárnap reggel testületileg vet* tek részt a Szász ünnepségen, utána pedig megkoszorúzták Szilády Áron szobrát, ahol Vass Árpád főgímn. tanár tartott nagyhatású rögtönzött beszédet, mert az ide kijelölt szó* nők nem érkezett Halasra. Utána a gimnázium hősi halottainak em« léktábláját koszoruzták meg és fél tizenkettő után közgyűlést tartottak a tornateremben. A közgyűlésen az ügyv. alelnők és titkári jelentéseket terjesztették elő, amelyeket egyhangúan elfogad* tak és amelyből kitűnt, hogy a Di* ákszövetség működése igen szép ered* menyeket ért el és iránta még egyre tart és fokozódik az érdeklődés. Ezután Szász Károly tartott megemlékezést apjáról, akiről el* mondotta mennyire szerette Ha* last és a halasiakat és hogy munkásságának igen szép emlékei maradtak fenn Halasról, aho! nagy* szabású iroda'mí munkásságot fej* tett ki. Szász Károly előadását nagy tetszéssel hallgatták végig a jelen* lévők. Utána egy órakor bankett volt az Úri kaszinóban, ahol a város nevében Dr. Fekete Imre polgármes* tér üdvözölte a Diákszövetséget. Több felszólalás volt még ezenkívül. Dr. Dencz Ákos a kormányzóra mondott felköszöntőt. Dr. Babó lm* re a ref. egyház nevében üdvözölte a megjelenteket. A bankett felszólalói voltak még Varga Nagy István ny. táblai t. elnök Maár József, Will Péter és többen. Az ünnepi bankett kitűnő hangú* latban a késő esti órákig tartott. f mindenféle nyomtatványokatgyor* san, ízlésesen, méltányos árban ké­szít a Kiskunhalas Helyi Értesítő je Lapvállalat nyomdája.

Next

/
Thumbnails
Contents