Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-06-18 / 49. szám
4 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője junius 18 A RÉGMÚLT IDŐKBŐL Obsitos Cseri Imre éleményei külországokban IIÍ. Hetedszert osztás után, két partnerével csakugyan fölnyerte a játékot Imre bácsi Meg is tapogatták erre a szőrös kulacsot megint, majd Göcshasitő Gál Jó- *sef nyomja a régi kerékvágásba a társalgás menetét, — igy adván föl a szót: — Hát a vesztött Peémont háborúból, hogy mint szabadulták? Merre s hogyan masíroztak ki Lombárdiából Imre bátyámék? Egy kis torok köszörülés után — nem várván több biztatást, — igy folytatta Obsitos Cseri Imre: — Tudjátok, — a Villafranki békekötés ahogy möglött — már másnap mindönt összepakoltattak velünk, aztán vissza a regementhőz, ahonnan kiránga- tott bennünket a divizionáros. Innßn aztán elindult az egész ezred hazafelé. Masirozás közben, ha valami más hazafelé tartó csapattal találkoztunk, mindig átkiabáltam nekik, hogy: Van-e köz- t»tök magyar!? Egy faluban aztán ki- •zól ám a glédábul egy söprütollbaju- •sai, hogy: Én is az vagyok! Kérdőm aztán: Hun a kovártélyod? Mondja hogy hol b milyen szám alatt — No testvér, mihelyt bekovártélyoz- nak bennünket, hát mindjárt fölkereslek! Úgy is lőtt... Nagyon mögörüU a testvér — de én is ám, — pedig bánáti gyerök vót — mög nem is kálomista — de olyan jól ♦sött mindakettőnknek, hogy magyarul társaloghatunk, hogy ki se mondhatom. Hogy is ne, mikor két esztendeje is ei- piult már, hogy magyar szót nem hallottam. Egyször csak azt vöttük észre, hogy dél lössz. Mondja aztán a testvér) hogy. ne is mönüjnk el menázsizni, hanem van itt a szomszédban egy jó kis korcsma, — kanyarodjunk be oda, — aztán majd jól kibeszélgetjük magunkat, szinte mög is ebédölhetünk. Úgy is lőtt. A testvér ételt, italt ki- parancsolt, aztán beszélgettünk, de nagyon jóizüket. Bort mög mögittunk any- nyit, hogy nem férne egy vasas vödör- dörbe. Szóval feszülésig.... Mikor má jól elnehezödtünk, mög nem is fért, mög az idő is jól eljárt, — hát a testvér emelködött föl először az asztal mellül — igaz, hogy egy kicsit mög is tántorodott, — aztán aszongya: — Gyere pajtás most már mihozzánk, mert itt a lójártatás ideje! Tudod, hogy én vagyok az óbestör ur lovásza, — hát neköm köll mindön délután a lovakat mőgjártatnil... A fizetnivalót mög te intézd el, mert neköm nincs áin egy garasom se!... — Mit volt mit tenni, — kifizettem ami járt, de nem is maradt ám a zse- bömben, alig egy-két susták. Amint aztán kitántorgunk a korcsmába!, kérdem a testvért, hogy kőll-e neki segítség a jártatáshoz, mert arra én igön kantáros volnék ám! Aszongya: Nagyon jó lössz, — úgyis három lovat köll mögjártatni!.,. — Nohát, me’yikre ülhetnék ? — Amelyiket választod! —- mondja a testvér. , | Neköm mindegy, én nem válogatok, csak ló lögyön, mög 4 lábon álljon! — De hun is segítsek?! Aszongya a testvér: Hozzá ne nyúlj semmihez! A baka nem tanulta a szabályos nyergelést! E nélkül pedig nem szabad jártatni! Aztán elkezd egyet nyergeim, mely a heveder szorításkor hinnyogott, mög vinnyogott- Kérdőm: Talán crtktendóe? — Nem a! Ez igy szokott! Mikor kész lőtt a főkantározással is, aszongya: No itt van! — Én mög: No amíg a többit fönyerge’.öd, ezt majd mögjártatom itt az udvaron! Dagadt felöre a 'mellyem, hogy még ezt is megérhettem, hogy lóra ülhetök. Kihúzom az istállóbul s az udvaron elkapom egyik kézzel a sörényit, másikkal a há- tusó nyerögkápát s fővetődök rá. Erre a ló elkezdőit irgalmatlanul ugrálni, én mög úgy maradtam a nyergen körösz- tül hasalva. Annyi időm se volt, hogy az egyik lábam a nyergön átvethettem volna. De mén ám velem kifelé a kapun, aztán alig hogy az uccán lőttünk — hallom ám, hogy kiabálják némötül: Nini, a baka a lovon! A másik oldalrul mög hogy: Nini. A Cseri szökni akar! De csak vágtat velem a ló... Mikor az óbester kovártélya elé értünk, hát az mög éppen nizött ki az ablakon. Amint ©ngöm a saját lován körösztbehasalva möglát, — röglön alár- mot hivatott. A hivatalos statisztikai összeállítás szerint 1928. év végén 1160.5 millió volt a földbirtok jelzálogi terhe. A kisgazda terhe ebből 62.2 százalék, vagyis 20 százalékkal nagyobb, mint a kisbiríok területének az országos birtokviszonyokhoz mért arány száma. Még itt is legnagyobb volt a megterhelés az Alföldön, lényegesen nagyobb, mint Ágasegyházának Tajóval szomszédos részén van Szalai Lázár tanyája. Szorgalmas, munkás ember Szalai Lázár, akivel egy fedél alatt lakott fia, Pál és annak felesége. Szalai Pál üldözési mániában szenvedett egy idő óta. Rögeszméje, hogy felesége és az anyja életére törnek és nem gyógyittatjáík. Mindennek ellentmond az a körülmény, hogy már volt többizben orvosi kezelés alatt, sőt a halasi kórházat is meglakta már egy időben. Többizben megfenyegette már családját, hogy felperzseli őket. Ezért aztán minden lépésére vigyáztak. A végzetes reggelen felesége bejött valamiért a városba, édesanyja pedig a tanyától mintegy 60 lépésnyire levő kukoricaföldre ment ki, hogy ott dolgozó férjének reggelit vigyen. Ezt a pillanatot használta ki Szalai Pál bosszújának végrehajtására. Felgyújtotta a tanyai kis szobában lévő két ágyat, majd mikor az már jól lobogott, felment a padlásra és azt is meggyuj tolta. Mire a szomszédok és a földről berohanó szülők beértek, már minden elhamvadt s nem tudtak megmenteni semmit sem: mindenük odaégett! Tettének elkövetése után Szalai Pál felakasztotta magát az istállóban, de a kötél elszakadt, mire futva menekült a halasi földek irányában, de öccse csakhamar elfogta és hazavitt©. Ott szótlanul tedobta raaErre mindjárt ott termett egy erős bránsaft s egyszöribe lerántottak lábaimnál fogva a lórul. Fogtok, ki hol ért s mögse álltok velem a síokkházig. Oda be’ük tok s egy másik baka mellé estem. Hogy aztán mi lett a lóval, mög a bánáti testvérrel, — nem tudom. Soha többet nem találkoztunk. Később any- nyit möghallottam, hogy az óbestörnek ez a lova olyan csiklandós volt, hogy még soha senki nem ült mög rajta — nemhogy mögnyergelte volna. Az áristánc komával aztán egymásnak dobhátat állva néztük a börtön rostélyos ablakán kukucsgálva, hogy indulás előtt hogy porolták a többi baka mon- durját a tisztök — nádpálcával. Indulás után minket is kieresztöttek, de ott vöt a veszöttje, hogy mögmondta a brigadéros: No, Emerik Cseri, ha haza érünk, ki lössz ám szabva a büntetés! az ország többi részén. A fehérből egy kisbirtok kát. ho’djára 258.5 P, a középbirtoknál egy ho'dra 216.6, a nagybirtoknál pedig 133.5 P esik. Az ötven holdon aluli birtokra az 1160.5 millió P összes jelzálogi teherből 677 millió jut. Az 1928. év második felében az uj terhek szapo- i rodása 1560.5 millió volt az emel- I kedés. 'gát a földre és nem akart tudni semmiről. A csendőrök bevitték a községházára, ahol állandóan zavaros felelete- kat adott, úgy hogy beszárnithatat- lanságához semmi kétség nem fér. Nem is tudja, hogy mit tett s azt hajtogatja, hogy tettét azért követte el, mivel nem akarták gyógyittatni. Most Kalocsára szólították az ügyészséghez, ahxn döntenek további sorsáról. Valószínűnek tartják, hogy hosszabb orvosi vizsgálatnak vetik alá. — Megyei juniáüs. A vármegyei tisztikar dr. Preszly Elemér főispán és dr. Erdélyi Loránd alispán, valamint ezek feleségének védnöksége alatt jun. 11-én juniálist rendezett a pesíhidegkuti Wippner-féle vendéglőben. — R sikkasztó mélykuíi a jegyzőt az ítélőtábla is kétévi {egyházra ítélte. Nagy feltűnést keltett egész Bácskában Hatvány Imre mélykúti községi aljegyző bűnügye. Hatvány szolgálatához tartozott az állatforgalmi adó kezelése is. Az aljegyző évek hosszú során át a marhalevelekről leáztatta az elhasznált for- galmiadó-bélyegeket és azokat újra felhasználta. Friedl Lajos községi Írnok feljelentette Hatványt a bajai pénzügyigazgatóságnál. A vizsgálat lefolytatása után a bajai törvényszék vonta felelősségre Hatvány Imrét és egyrendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztás bűntettéért kétévi fegyházra ítélte. A pécsi ítélőtábla most helybenhagyta az első- biróság ítéletét. Ismét felbukkantak az Öregszfiiőkken a betörők Vasárnap éjjel két felsőöregszőlő« beli présházat törtek föl és az ott található minden holmit elloptak Félesztendeje is elmúlt már, hogy utoljára hirt adtunk azokról a vakmerő betörésekről, amelyeket ismeretlen tettesek követtek el sorozatosan az Öregszőlőkben, akiket azután nagyrészt sikerült a rendőrségnek előkeriteni az ismeretlenség homályából és egymásután tárultak a nyomozó hatóságok elé a legkülönfélébb módszerrel véghezvitt betörések. Az öregszőlőkben ugylátszik ismét egy betörőbanda kezdte meg a garázdálkodását, mert vasárnap éjjel ismét két helyen törtek be présházba és onnan minden elvihető holmit magukhoz véve, távoztak. A rendőrkapitánysághoz befutott jelentés szerint az Öregszőlőkben vasárnap éjjel betörtek Bédi Benő és Borbás István gazdálkodókhoz, akiket meglehetős súlyosan megkárosítottak. A rendőrségnek az a valószínű gyanúja, hogy a vakmerő betöréseket azok közt kell keresni, akik már el voltak Ítélve aa Öregszőlőkbe!! betörések miatt és épen ezért remélhető, hogy hamarosan kézrekerülnek a betörők. A betörés tetteseinek kézrekeri lésére a rendőrség nagyarányú nyomozást indított A gyújtogató tüzbiztositási ügynök a statáriális bíróság előtt Április 7-én kigyulladt Szénási József és Mihály szanki tanyája. A vizsgálat megállapította, hogy minden valószínűség szerint gyújtogatás történt. A gyanú Szénási Józsefre és Mihályra terelődött, akiket a csendőrség le is tartóztatott. A gyújtogatás bűnügye most került tárgyalásra a kecskeméti törvényszék rögtönitélő tanácsa előtt. Az ügyészség Szénási Józsefet gyújtogatás bűntettével, bátyját, Szénási Mihály tüzbiztositási ügynököt pedig azzal vádolja, hogy öccsét reá- birta a gyújtogatásra. A tárgyaláson Szénási József elismerte, hogy ő gyújtotta fel a tanyát, amelyet annál a biztositó intézetnél biztosított be, amelynél Szénási Mihály mint tüzbiztositási ügynök alkalmazásban állott. Azt mondotta Szénási József a bíróság kérdéseire, hogy bátyja leitatta és állandóan biztatta, hogy gyújtsa fel a rozoga tanyaépületet. Április 7-re virradó éjszaka elment a lakatlan tanyába és a nádtetőt a nála levő gyufával meggyuj tóttá. Szénási Mihály tüzbiztositási ügynök tagadta a terhére felrótt rendkívül súlyos bűncselekmény elkövetését. Azt mondotta, hogy egyetlen szóval sem biztatta a gyújtogatásra öccsét és sohasem kínálta meg borral A tanuk kihallgatása után a statáriális bíróság a rendes biróságho« tette át aa ügyet Zsindölszöghajam erre mind fölfelé fordult véggel. (Folyt, köv.) Cz. L. t ÁlfóldöD adósodtak el légióim a kissazdák HRBBS8 Tajó közelében felgyújtotta az apja tanyáját egy exaltált ember, azután felakasztotta magát
