Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-06-11 / 47. szám

T Ktsknnhaiaa Helyi Értesítője junius 11 6 oldal A SZÖKEVÉNY — REGÉNY — 23 Fordította: Figyelő. MEGHÍVÓ. A Takarékpénztárak és Bankok Egye­sületének Szegedi Körzete 1930. junius 15-én dé'előtt fél 11 órakor a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara nagytermé­ben ­teljes ülést tart, me'yre van szerencsém tisztelettel meghívni. Szeged, 1930. junius hó 4. Kozma Ferenc, á Szeged-Csongrádi Takarékpénztár vezérigazgatója, mint a TÉBE sze­gedi körzetének elnöke. ; —O— , Tárgysorozat: 1. Dr. Hegedűs Lóránt ny. pénzügy- miniszter, a TÉBE elnökének előadása: Pénzbőség és tőkehiány. — 2. A mező- gazdasági hitel aktuális kérdései. — 3. A pénzintézeteket ért sére'em a keres- kede'mi kamarák törvényhatósági bizott­sági tagválasztásánál. — 4. A kiskeres­kedelmi és kisipari hitel problémái. — 5. Az uj jelzáüogtörvény gyakorlatban. :— 6. Megüresedett 1 ügyvezető titkári tisztség és 4 választmányi tagsági hely betöltése. — A TÉBE központja ré­széről résztvesznek mint előadók: dr. Kresz Károly, dr. Nyulászi János, dr. Görög Frigyes, dr. Nyári Pál. dnvakdnyvi hírrel — Junius l-től junius 8-ig. — Születtek: Horváth Vince és Forgó Juüánnának Vince nevű fiuk. Molnár Antal és Török Teréziának Margit nevű leányuk. Tóth Benő és Kezér Erzsébetnek Győző nevű fiuk. Tankovics Imre és Korom Máriá­nak Lajos István nevű fiuk. Hegyes hnre és Palásti Máriának Mária Terézia nevű leányuk. Paplógó Vince és Engi Juliánnának Antal nevű fiuk. Horváth. Imre és Szabadi Margitnak Imre nevű fiuk. Tóth B. Vendéi és Berecz Vero­nikának Balázs nevű fiuk. Gébl József és Májer Erzsébetnek Erzsébet nevű leá­nyuk. Kvacska Fehér József és Fe- renczi Erzsébetnek László nevű fiuk. Meghaltak: Kolompár Mária .28 éves. Takács Ju­liánná 4 hónapos. Vas Kálmán 31 éves. Lakos Antal Károly 28 napos. Tóth János 1 hónapos. Özv. Orbán Benőné Szabó Mária 63 éves. Greguss Gyula 57 éves korban. Kihirdetett jegyesek: Frölich Lajos Dezső Pethő Kornéliá­val. Varga Mátyás Németh Eleonórával. Kovács Károly Mészáros B. Jolánnal. Házasságot kötöttek: Simon Ferenc gerjeni lakos Barta Krisztinával. Fogl József Fábián Julián- nával. ■ ■ ...-'= ....... =■ K ÖZGAZDASÁG Gabona és sertésárak Budapest, junius 10. Idei gabona hivatalos árai : Búza 23 P — f. rozs 11 P 80 fill., árpa 14 P — fill, zab 12 P 75 fill. Ferencvárosi sertésvásár. Árak: könnyű sertés 122—126, közepes 5-25—128, nehéz 128—130 fillér. Irányzat változó. .................in. mi ■ ■ ii . b N yilttér (E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a sierkesitőség) Tudatjuk a közönséggel, hogy Esz­ter leányunknak és vejlinknek Meny­hárt Balázsnak senki hitelt vagy köl­csönt ne adjon, mert érte felelőssé­get nem vállalunk. Tóth László és neje Szabó K. Eszter. Domna az ablakhoz sietett. Kiné­zett. — Ki van odakünn? Beszélj! Domnában elhalt a szó és elhalt a lélek. Csak nézett, nézett magánkí­vül, nézett ki az ablakon át. — A kapitány... Kancsiika — mo­tyogta jertna. Az ajtót föltépték. Elsőnek Juri lépett be a szobába. Utána a halot­takkal a férfiak. — Kelj fel Jerina! — kiáltott be Juri — kelj föl! Nézd csak, a lányod esküvőről jön, te pedig itt fekszel az ágyban! A jövevények bundát terítettek a földre és a két halottat kinyujtóztatt- ták szépen egymás mellé. Jerina gyorsan felült az ágyban. Lázban égő szemei végigszaladtak a szobában egybegyült embereken. Egyik arcról a másikra siklott tekin­tete. Végre is nagy nehezen odacsu- szott a kiterített két hullához. Mindenki követte az anya tekin­tetét, gondolatait, érzéseit. A vég­sőkig feszült izgalom rántotta sod­rába az embereket. Mit fog szól­ni, mit fog tenni, ez a szegény, elkinzott, meggyötört anya? Csontig, velőkig ható, tépett, szag­gatott, rémes nevetés járta át lel­két a szobában levőknek. Az em­berek elsápadtak és arra gondoltak, hogy ezt a nevetést soha többé nem lehet elfelejteni annak, aki hallotta. A férfiak visszatántorodt3k a bor­zalmas nevetés elől. És az anya nevetett, egyre csak nevetett, idegtépő, iszonyatos neve­téssel, közben gügyögve beszélt lá­nyához. — Ö Istenem, végre visszatértek az én édes gyermekeim, az én édes kicsikéim. Az emberek sírtak. — Nézzetek csak ide. Nézzetek, milyen szépen, csendesen feksze­nek. Ó, az ő számukra már nin­csen kapitány, nincs kancsuka, nin­csen hadsereg... Visszatértek és nem félnek senkitől, ezen a nagy világon. — És te már elfeledted a kan- csukát? — kérdezte jgunyosan — Juri. — Hallgatsz?! — kiáltott az öreg Radim és öklével mellbevágta, hogy hátratántorodott. — Hallgass, vagy én némitalak el. Juri hangosan feljajdult, de az­tán elhallgatott. — Hahaha... A kancsuka — felel­te Jerina. — Még vérzik a testem, de ezentúl már nem fog vérezni... Itt vannak már az én édes gyer­mekeim... Most már vége a kan- csukának... Nincs rendőr, nincs kan­csuka, csak is az én gyermekeim van­nak... Most már szabadok és boldo­gok leszünk. Sokáig figyelmesen nézte a ha­lottakat. Zavaros lelkét meglepte a rábámuló, hallgató embertömeg. Le­térdelt és megtapogatta a két ha­lott arcát. — Domna, gyere csak, nézd, mi­lyen hidegek. Gyere ide, nézd meg őket. Alszanak. Nézd csak, milyen mélyen alusznak, költsd fel őket. Vagy nem, mégsem, hadd aludjanak szegénykéim. Pszt.... Csendesen, ők messziről jönnek, nagyon messziről és én, a balga már azt hittem, hogy vissza sem térnek. Csak hadd szen- deregjenek. Nem szabad felkölteni őket. Gyorsan felemelkedett, ágyához si­etett, felkapott egy vánkost és visz- szatért a tetemekhez. Gyöngéden he­lyezte a vánkost Oliána és a Petro feje alá. — így édeseim, aludjatok. — Meg­halt a kapitány és a kancsüka is meghalt hála Istennek. Most kez­dődik majd a mi életünk. Nézzétek csak meg őket! Milyen fehérek az én édes gyermekeim. Akár csak két fehér iiliomszál. Aludjatok csak édes szerelmeim... Szelíden haj’adozott ide-od|a, mint­ha karján ringatná őket. Közbe al­tató nótát dúdolt, amelyet éles, si- vitó kacagása tépett ketté. — Lányom, édes lányom... elher­vadt a te liliomfehér koszorúd!... Én fiatal sasom, igy vezetted haza a te galambocskádat! Zavaros tekintetét körüljáratta az egybegyűlteken. — Most tehát hallottátok! Ő haza­vezette házába az ö menyasszonyát. A szép, büszke fiatal sas, kinek fe­kete szemei vannak, hazahozta az ö fehérszárnyu galamboeskáját... Most álmodnak édesdeden... Aludja­tok.... S... ss ... s.. Nincs több kato­náskodás. Kancsuka sincs. Aludjatok! Az ajtó nyílt, újabb és újabb részvétnyilvánitók érkeztek, de Je­rina nem ismert senkit. A halottak mellett térdelt, ringatta őket, majd szivettépö dalát kezdte dalolni. A fekete szemű sasról és a fehér szár- | nyu galambról. Az asszonyok halk sírása kisér- . te az őrült anya altató dalát. Csak I Domna állt közöttük száraz, égő sze- í mekkel. Tekintetét nem vette le a két halottról. Kutatólag fürkészte a halott szemeket, tulvilági titkukat kérte számon tőlük. Ö maga is oly távollevőnek tetszett, olybá tűnt föl, mint aki már nem is tartozik ehhez a földi világhoz. Azonban temetésről is kellett gon­doskodnia valakinek. Jerina nem tu­dott már semmit az életről és sem­mit a halálról. Domna öreg volt hozzá, igy tehát nem maradt más hátra, minthogy Safronának adják át a szomorú tisztséget. Az összegyűlt asszonyok nekilát- ■ tak a koszorufonásnak. Koszorút fon­tak a halott menyasszony szép fe- I jére és halk suttogással tárgyalták j a történteket. — Egy sírba fogjuk fektetni őket — határozták el újra. — Akiket a túlvilág adott össze, azokat nem jó a földi embernek elválasztani. Eljött az asztalos, mértéket vett és azután elment a halottak házát föl építeni. Egyszerre csák kinyílt az ajtó és a Juri öreg anyja nesztelenül lépett a szobába. — Juri! — kiáltotta. — Hol vagy, Juri? Ott támaszkodott az egy sarok­ban, az anyja hozzáugrott, mellen ragadta és ordította: — Nem vagy te az én fiam! Meg­tagadlak ! — Siránkozott az öreg asz- szony. — Rosszabb vagy a dühödt kutyánál isü Nem vagy az én fiam, én nem neveltem ilyen árulót. Nem vagy az én fiam, hadd hallja min­denki, hogy megtagadlak! Ő, hogy nem süllyedsz el a szégyenedben... Nem hallod, hogy az átok zug feléd? Nam vagy a fiam! Nem ismerlek! (Folytatjuk.) 626—1930. vht. szám. J Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budápesti köz­ponti kir. járásbíróságnak 1929. évi 344325—2. számú végzése következté­ben dr. Schubert Ignác budapesti ügy­véd által képviselt Reicher János javára 531 P 51 fill, s jár. erejéig 1929, évi október hó 25-én foganatosított ki­elégítési végrehajtás utján le- és felül­foglalt és 3230 P-re becsült következő ingóságok, u. m.: autó, bútor, sertés, cimbalom, varrógép, stb. nyilvános ár­verésen e! adatnak. Mely árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1929. évi Pk. 7086. számú végzése folytán 531 P 51 fillér töke- követe'és, ennek 1929. szeptember 15. napjától járó 10 százalék kamatai, egy- harmad száza'ék váltódij és eddig össze­sen 109 P 06 fillérben biróilag már meg­állapított költségek erejéig Kiskunmej- sán, Csontos Károly-u. 476. sz. leendő megtartására 1930. junius 13. napjának d. e. 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegy­zéssel .hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. LX. te. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingósá­gokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kiskunhalas, 1930. május 20. Ulrich József kir. bir. végrehajtó. Eredeti Central-Bobbin varrógépek P 200-ért kap­hatók 10 éves jótállással. Valódi német kerékpárok P 160-ért jótállással. Francia permetezik Alkatrészek-Gummik. Kohn Sebestyén vas- és Qápáruházaban Felelős szerkesztő és kiadó: PBAGEB JANOS IXleló hajfesték tökéletesen test. nem fakul nem kopik Minden színben kapható Rácz János gyógyszertárában Kossuth u. 1 sz. (Takarék é.) Nyomatott a Kiskunhalas Helyi Értesítője Lapvállalat nyomdájában

Next

/
Thumbnails
Contents