Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-04-26 / 34. szám
ápr. 26 Klstomhala* Helyi Értesítője 5 oldal rnap !7*én felv. .get zu •gy óra« két rakor ak1 iház mmmm i túl, üzlet meg« iáról= ázba WÄ itt alpu kkor Jt dék iivat árak ók lián lasági ében fali, ő és szem- 'álasz* iáns, pénzt stot magas át és osan CIPŐT soha, sehol ilyen olcsón Női dívat*vászoncipő fasarokkal, minden szín 6Szandalett bőrsarokkal varott talppal 35«40 8.Szandalett fasarokkal piros, kék, drapp 35*41 11.“ Fekete vászon tornacipő könnyű és tartós 35=41 4. Krepp talpú teniszcipő A so elsőrendű minőség JiGummi talpú vászoncípő fekete, szürke 35=41 3— * NÉZZE MEG KIRAKATAINKAT FODOR GIPŐHÁZ (Városház épület) SPORT A KAC birkózói vasárnap, 27-én, este Szentesen versenyeznek az ottani SzMTK birkózóival A halasi versenyzők: Légsuly: Kázér, Mamlecz. Pehely: Börzsönyi, Markovics. Könnyű: Kovács III., Marókity. Kisközép: Nagy Béla, Záborszky. Nagyközép: Kovács 1, és Kovács II. T. K Ö z¥ A Z D A S A ft Budapest, április 25. Idei gabona hivatalos árai : Búza 20 P 60 f. rozs 10 P 70 fill, árpa 13 P 25 fill, zab 12 P 65 flH. Ferencvárosi sertésvásár. Árak: könnyű sertés 130—142, közepes 142—144, nehéz 144—148 fillér. Irányzat lanyha. rfociA» minden eddigit felül múl kezelése egyszerű 1 ÉVJ JÓTÁLLÁSSAL BÁRHOL BESZEREZHETŐ 6*12-18 HAVI RÉSZLETRE KÉRJEN OKVETLEN RÁDIÓ KERESKEDŐJÉTŐL ISMERTETÉST MINDENT A HÁLÓZATBÓL í gggrv z FF egész életben hű. barát VARRÓGÉP. Jfceév'&zo/uzeié&i, fisltdtehiJc ylLcis^ssmij hxxvi ytós'zleJjzJc, SlNüER VARRÓGÉP OLáZV TÁRS Kiskunhalas Malom ucca 4 sz ■ Ml ■■—■■III. II ——— B Mésznitrogén a legjobb műtrágya gyári áron kapható a helyi lerakatnál KELLNER FELIX cégnél. Kiskunhalas, Petófl-ucca 2. IRTA: Grete zsebében maradt tükrében megnézte magát. — Egész be'yes szeri) menyecske lett belőlem — mormogta. — De most jó lesz távoznom, mert a hazatérő halász bizonyára nem fog örülni a ruhacserének. Saját ruháit a ládába gyömöszölte és távozott a kunyhóból Nagy nehezen megtalálta az országutat. Gyorsan haladt előre, hogy minél hamarabb kikerüljön a veszedelmes vidékről. Amerre ment, minden a háború, a pusztulás, a gyors kiürítés nyomát viselte magán. Az egyszerű, szalmafödetes házakban nem lakott senki; a lakosság a katonasággal együtt elhagyta a vidéket. Kihaltak voltak a házak és csak a kóbor kutyák és a háztetőkön nyiváfcofó macskák je'ezték az életet. A kiürítés tervszerű és előkészített volt; ezt bizonyította az a tény, hogy a lakósok minden értékes tárgyat magukkal vittek. Olyan képet mutattak a házak, mintha az emberek máshova hurcolkodtak volna. Grete haladt élőre. Szinte örült, hogy nem találkozik senkivel. Később azonban a kihaltság nyomasztólag hatott kedélyére. Azonkívül kezdett éhes lenni FIGYELŐ. 5. | és nem v<át hely, ahova bekopoghatott volna. Az éhség pedig állandó és fékezhe- tet’en nyugtalanító. Hajtja, kergeti az embert és szünte'enül marja az egész szervezetet. lassanként az agyra, az értelemre hat és belekergeti a legnagyobb meggondolatlanságba. Ez az oka araiak, hogy az éhes tömeg elveszti eszét és rombol, pusztít. Az éhség olyan, mint a kiszabadult démon, amely nem nézi, hogy kit gázol el. Száguld előre, terv, cél, akarat nélkül. Csak egy van előtte: enni. Az értelem megbénul és az emberből kitőr az állat S ez igy van mindenkinél, lett légyen az a legkultiváltabb lény. Az éhség megmutatja az őstermészetet Gretét is marta az éhség. Semmivel sem törődve nézegetett be ezért a házakba és kezdett a kamrákban kutatni. Nem talált semmit. Minden üres volt. A lakosság elhurcolt, vagy elásott mindent, hogy a megszállóknak ne maradjon semmi. Már alig tudott vánszorogni. Lábai szinte ólommá váltak, nem akarták tovább vinni. Kétségbeesetten sóhajtotta: — Úgy látszik, mégis el kell pusztul- I nőm. A Dunából még kimenekültem, de 1 mit ér, ha éhen kell vesznem. De még sem adom fel a küzdelmet! A Sors mos- tohaságát e1 viselem s tőlem telhetöteg változtatok rajta. Újult erővel fogott a kutatáshoz. S valóban az egyik ház kamrájában felfedezett egy nagy darab sajtot. Mint aki kincset talál, úgy kapott aa élelem után Grete. Mohón falta az avs« sajtot; úgy találta, hogy jobb és izlete- sébb étel nincs is annál a világon, ő, aki az utóbbi években minden jóban részesült, aki valósággal ínyenc lett é* válogatott az ételben: most élvezte azt, amit aze’őtt elviselhetetlennek tartott. Miután Grete az éhségét elverte, ujult erővel folytatta útját. Egyik házból halk nyöszörgés hatolt füleihez. Olyan volt a hang, mint amilyent a fiatal gyermekek hallatnak. Egyik pillanatban vinnyogó, a másikban síró. Kiérzett belőle a fájdalom és egyúttal a magárahagyatottság. Grete tovább akart haladni. A kíváncsiság azonban behajtotta abba a házba, ahonnan a fájdalmas hangok kihatoltak. Óvatosan lépdelt befelé, mert attól tartott, hogy hirte'en reátámadnak. A vidék e’hagyatott és 5 teljesen fegyver- te’en. Ki tudja, kik és milyen szándékú egyének rejtőznek a házban? Ki tudja, hogy a fájdalmas hangokat mi váltotta ki? Ki lehet az elhagyatott? A szobában őszhaju, öreg asszony feküdt a földön. Nyögött és siránkozott. Mikor Gretét meglátta, ijedt sírással megszólalt: — Adj egy korty vizet... meghalok a szomjúságtól... Grete szó nélkül teljesítette az öreg asszony kérését. Megitatta és leült melléje a földre. , — Hol vannak a hozzátartozóid? — Elmenekültek! — S téged itt hagytak? A szívtelenek. — Nem voltak ök rosszak... Nem a jó érzés hiánya hagyott itt engem, hanem az esküm. Megesküdtem, hogy férjem sírjától soha sem távozom. Nem mehettem el ezért a faluból. Itt kellett maradnom. Hova is vihettek volna?... Jobb az ilyen öreg asszonynak a másvilágra menni... Itt maradtam; hagytak részemre mindent. Közben megbetegedtem és nem tudtam megmozdulni. Ekkor jöttél te. Áldjon meg érte a Mindenható. Grete örült, hogy megpihenhet Úgy gondolta, hogy egy pár napot az öreg asszony házánál tölt. Neki is jó tesz az, a vendéglátónak is, akit addig ápolhat. ' f Az öreg asszony boldogan hallotta, hogy nem lesz elhagyatva. Halkan, öse- tönszerüen suttogva mondta, hogy hova rejtették el számára a menekülők az élelmiszert. A beteg asszony másnap jobban lett. Ekkor meg Grete érezte, hogy a testében lappang valami. Mintha össze-vissza volna verve. A korábbi gyógyulás csak látszólagos volt; a nagy akaraterő, a veszély megérzése elnyomták a betegséget. Gretét akaratereje betegen vitte ki a halászkunyhóból s zavarta előre. A hatalmas akarat azonban csak rövid! ideig tarthatott és a betegségnek ki kellett törnie. , Grete lázban, piros arccal feküdt a szobában. Az öreg asszony aggódva tipegett mellette. — Ne félj —' mondotta — nem feleltem el a jó szivedet. Bratis anyó meghálál mindent. Százszorosán fizeti visz- sza a jóságot. Mint a falu egyszerű asszonya, az öreg is értett valamit a gyógyításhoz. Gyógyfüvekből teát főzött és azt adta Gretének, aki attól erősen izzadni kezdett. Ez a gyógymód három napon keresztül tartott. (Folytatjuk.) ;
