Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)

1930-03-22 / 24. szám

márc. 22

Kisfamhalae Hdji Értést: öfe

5 okki

A BASI-SALAMBOS-HÁBORÚ;

Elbeszélés. Irta : KOCSIS LÁSZLÓ

— Az istenuecse! —1 mit adhat öreg Galambos István?!

Titokzatoskodva odaballagott a főtisz- telendőhöz, hozzáhajolt a füléhez:

— Mit adhat öreg Galambos.

— Hol?

— Az oltárkerülésnél.

— Semmit. Karácsonykor se adott,

nemhogy az unokája keresztelőjére adna. j

Búza András, öreg templomszolga el- ' keseredett szivvel tért vissza a sarokba és őszinte indulattal zsugori disznónak tisztelte alvégi Galambos Istvánt.

Vártak.

A pap a breviáriumát olvasgatta. Búza András előkészített© a keresztelő szerszámokat. Szente'tvizhintőt, miegymást. Elmorgolódott az orra alatt.

— Várassák már az embert, mind az urak. A papot is, meg a kurátort is...

— Végre bevonultak. Elől alvégi öreg ; Galambos István vezetgette az élete párját, mögöttük a Pista lépkedett teljes atyai büszkeségében, kikent-kifent bajusszal az asszonya oldalán.

A gyereket a gyertyámosi molnárné tcipelte a kíarján. Mikor beléptek a templomajtón, barátságtalanul felvisitott.

öreg Galambos István odaszólt a , fiához J

— Esjse lesz templomos... !

— Hászen... j

Odajárultak a keresztelő-medence elé. j

A pap megkérdezte ifi Galambos Istvánt. •

— Hát milyen névre kereszteljük? j

Galambos Pista elhúzta a vállát. ,

— Majd megmondja az édesapám. !

— Marcsa lesz?

— Hászen Marcsa vóna...

— Hát mi lesz belőle?

Addigra odaért öreg Galambos is, ravaszul ráhunyoritott a főtisztelendőre.

— Mi a fene?

— Vercingetoria lesz.

— Vercingetoria...

— Megbolondultak kendtek?

— Már mér?

— Nincsen olyan szent a kalendáriumban.

— Assemmi.

— Nem úgy van az. Honnan a pokolból szedték kendtek ezt a nevet?

Alvégi idős Galambos István nekitámaszkodott a keríesztkutnak, a pap orra alá bökdösött a hüvelykujjával.

— ügy vót, hogy a múlt héten keresztelő vót a Bagiaknál. Mondok, no, micsoda fura neve leszen a csemetének. Assznngya Bagi Tamás, hogy Tivadar lesz.

— Mi a guta?

— Tivadar.

— Megbolondult kend?

— Aszongya, ő még nem látott bo- ! lond bírót. No, mondok, én már Iátok. Oszt nagy veszekedés vót. De a gyerek csak Tivadar lett. Gondótam, ha Bagi Tamásnak lehet, nekem is lehet... Hát | azér Vercingetoria, mer benne van a j naptárban is... Hogy aszongya Verein- j getoriksz a Julius előtt. Gondolom, iksz má ne legyék, de ha éppen julius előtt vagyunk, mér ne lehetne Vercingetoria...

— Mit fe’elt erre a Bagi Tamás.

— Aszongya, hogy a búr háborúba vót ilyen furcsa név, de az is csak Pre- tória vót. Hogy ami ott vót, az ott vót, de Bánkuton nem lesz, amig Bagi Tamás a biró...

Barta főtisztelendő ur elhúzta a vállát.

— Hát akkor mi legyék?

Öreg Galambos komolyan, határozottan felelt.

— Érteni úgyse érti senki, hát csak tegyék Vercingetoria.... ,

A pap elkezdte a szertartást. A te- j mető felől csendes moraj hallatszott. A megboldogult alvégi Galambosok fordul- i tak meg a sírjukban...

III.

A bárkái búcsú.

Baginé Gránátos Terka kinézett az első ház ajtaján, nézte, hogy pofázza befelé a konyhaasztal mögött Bagi Tamás biró ur a jóféle paprikás szaljonnát.

— Igyekezhetne kend. ______________

ö

regbiró uram egy takaros nyeléssel tiszta heljyzetet teremtett a szájában, csudálkozó szemekkel nézte az asszonyt, mig visszakérdezte:

— Má mi a gutának igyekeznék...

Gyönyörűséggel faljta befelé a szalonnát. Baginé csóválta a fejét.

— Elkésik kend.

— Én?

— Kend.

— A búcsúról legyék értve? •'

— Hát úgy.

Komoly nyugalommal tagadásra ló- bálta a fejét.

— Én má bajosan...

Baginé visszavonult a nagy tükör elébe, tornyosra épített kontyára ijesztgette fekeíe seyem kendőjét, nembánom szóval fordult vissza Bagi Tamás biró úrhoz.

— Kend dóga...

— Má csak az enyém...

Elcsendesedlek.

Később a hátulsó házban civakodni kezdett a két legkisebb gyerek. Bagi Tamás fáradságot vett befáradni és szétpofozni őket, mire a két csemete ujuit erővel fogott a bömbölésbe. Az öreg hirte’en lehajtott egy nyelés szilvoriumot a szalonna után.

Azután be épdelt Baginé után.

— A Ferkóék gyónnék?

— Ide nem.

— A búcsúra?

— Hogyne gyönnének?!

— Nem kői hangoskodni. Csak kérdezve vót... Hát János merre van?

— A mi Jánosunk? Az is gyön. A jányokkal gyön...

Bagi Tamás zsörtölődve tömögetto a pipáját.

— Annak se kell má se isiéin, se emv- ber, se bor, se lu, csak jány, meg jány.

Gránátos Terka beevitázott.

— Azér legény... j

Az öreg leintette, azután kikönyökölt ;

az ablakon.

— Látod, ettem is, ittam is, oszt mégse gyónnék...

Baginé visszaszavalt.

— Majd gyónnék.

Ezen elvitáztak.

Később a felvég felől valami szent ének foszlányait hozta el a szél. Bagi Tamás hallgatta.' (

—, Buesusok jönnek.

. — A mienk?

— Nem 'esznek idevalósiak. Nem olyan a nótájuk csavarodása.

Hallgatott, amig az uccán fel nem bukkant a ménét e’eje. Akkor felvilágosítás céljából kegyesen hátraszólt az asszonyhoz.

Paesaiak. Kék ászlóval gyónnék... A mienk fehér ászló...

Levette a kalapját, a füstölgő pipáját maga mellé helyezte, amig elvonultak, azután megint az agyarai közé eresztette.

Vártak.

Nagysokára odafent a felvégben megszólalt az öreg harang, a kisebbik is belezavarodott a komoly nótájába, az isko'ások csengője fürgén közbecsflingelt.

Baginé áhitatosan keresztet vetett.

— Gyónnék...

Bagi Tamás bement a hátulsó házba, felhúzta a kék kabátját, a nadrágsziját egy likkal beljebb rántotta, a tekintély kedvéért még egyszer megrakta a csemetéket, azután kiállott a kapuba.

Baginé előadta a két gyerek ennivalóját, becsukta a kamrát és az élesládát, majd utána ballagott 5 is. Oldalbafigyel- meztette öregbiró uramat, elmutatott a felvég felé.

— Ahun gyónnék.

Bagi Tamás ráhagyta.

— Jó.

— Együvé tartunk?

Az öreg a fejét rázta.

— Bajosan. Erigy te csak az asszonyok közé.

— Mér?

— Asszony, az asszonyok közé.

— Azér mehetnék kenddel.

— Gyöhetni, gyöhetnél. Ha én akar- nám. De nem akarom. Elég, ha itthon

E

HELLER

E

R

újdonság B A R S T

DERBY

B

Y

5 PERC ALATT

ÚTflLfiKITJfl HÁLÓZATIVÁ

A PH 1 ILI PS

fllODERIllZÁLÓ DOBOZ

^yidid^on(Siádu>keveökeiiő^áhíiz Íaícóááxt

elvisellek. Kornyikájj az úton a más füübe...

Gránátos Terka sértődötten tartott az

asszonyok közé. Bagi Tamás a tu- csusnép végin bevágódott a férfisorba. Bércéi Andrással, meg Daru Márton községi hites esküttel vitába ereszkedtek trágyázásról, vetésváltásról, meg fil- lokszéráról. Alvégi Galambos István szó nélkül ballagott közöttük.

Gombos András póttag éneke't a többiekkel. Bagi Tamás rendelte igy.

— Valaki énekejjék a tanácsból...

Fogyasztották csendesen az utat...

Kegyetlen meleg lett. Járták már vagy

másfél órája a búcsú útját, mire Barka alá értek, kifogyott a nemes tanács nemcsak a fi lokszérából, de a lélek- zetből is.

Közben megbeszélték a falurétkaszá- lást, a kántorfizetést, a kéményseprés diját, az apaállatvételt.

Barka végiben, az Utkaparó-csárda előtt Bagi Tamás odainditványozott Daru Mártonhoz.

— Be kéne menni.

— Olyaténképpen vélelmezem...

Bércé i András törvénybiró előre kémlelt, hogy a pap, vagy a felesége meg ne lássa — azután felcsapott ő is.

— Alkalmatos gondolat...

Kivágtak nagy óvatoskodva a sorból.

Csak Bagi Tamás szólt oda lefojtott

halk beszéddel alvégi öreg Galambos Istvánhoz:

— Visszafelé szőjjatok be...

Galambos István szomjasan nyalogatta tikkadt száját.

— Vagy előbb... f

Vágyakozva szemlélte az »Utkapaíó«

bégérén a borral teliföstött literes Vaskót. Megállt ő is.

Azután az egész tanács befordult a kocsmaajtón, csak Gombos András póttag ballagott kötelességtudóan tovább.

Szivében lefojtott irigykedéssel énekelte a buesusok szent énekét.

Bagi Tamás pedig az asztalfönél mélyebben nézett a poharába.

—...mer nem azér van a búcsú, hojgf szomjan vesszék az ember...

Később nagylelkűen hozzálelte:

— Póttag... — az más.

Iddogá tak. A negyedik li ernél Bagi Tamás biró ur odatekintett alvégi Galambos Istvánhoz...

— Estván...

Estván feltekintett.

— No...

— Mér haragszo' ?

Alvégi Galambos felhördült.

— Hászen nem én haragszom.

— Tán én? *

— Olyasféleképpen vélelmezem...

— A pantallónadrág miatt.

— Meg az elszántás miatt.

— A hat szál gyertya miatt.

— Meg a szélkakas miatt.

Bagi Tamás felkönyökölt az asztalra, szemébe nézett öreg Galambosnak. \

— Megmondtam, hogy amig én vagyok a biró, a faluban ne legyék Vercingetoria...

— Mondani, mondtad...

— Nohát!

— Bo'ond az ember...

— Szélkakast is vettél a falának.

— Te meg két dárdát a bakter kézibe.

— Assemmi...

— Má hogy a gutába vóna semmi!

Kicsit elgondolkoztak. A torkukat leöblögették. Bagi Tamás tovább kérdezett.

— Hallom, hogy szenteket festetsz a templom ablakjára...

— Hát;..

— Szépek lesznek azok a föstött angyalok ?

— Gondolom...

Bagi Tamás megszegte a nyakát.

— ótárt építtetek!

Csend lett. Később megszólalt alvégi Galambos.

— Tamás!

— No!...

— Van má ott elég őtár...

összetekintettek.

— Hát a föstött szentek...

Mialatt a bánkuti buesusok jámbor énekszóval taposták az ut porát, Bagi Tamás betekintett a poharába.

A gyöngyöző borra rásütött a nap, aranyfürdöjébe süllyedt a bánkuti oltár.

Alvégi Galambos István vészes harangját és a bánkuti templom ablakra festett szentjeit temetgette az »Utkaf- paró« porába. (Vége.)

KÖZ&AZDAS AS

Gabona é< sertésárak

Budapest, márc. 21.

Idei gabona hivatalos árai : Búza

20-10 P — f. rozs 11 P 25 fill., | árpa 13 P — fill, zab 12 P — fill. | Ferencvárosi sertésvásár. Árak: I kónnyü sertés 142—156, közepes

156—162, nehéz lo2—167 fillér