Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1930 (30. évfolyam, 1-104. szám)
1930-03-15 / 22. szám
Kiskun*ala* Helyi Értesítőié 7 oldal Sí sr <ol It :t on-gs it. í Sl iP A BAGI-GALAME03-HÁE0EU as A yeíőfeurgonyacsere A fenti cim alatt je’ent meg a »Hangya« idei naptárában egy igen tanulságos cikk enesei Dorner Béla kiváló köz- gazdasági iró tollából, aki a többek között ezeket írja: »A burgonya igen érdekes és furcsa növény, a he’yi talaj és éghajlati viszonyok hihetetlen mértékben befolyásolják a minőséget és a termés nagyságát. A Duna—Tiszaközi homokos tájon, ahol a kiima sokkal szárazabb, mint akár Dunántúl vagy odafönn Szabolcsban, a burgonyát az utóbbi tíz esztendőben csak erőltetve termelik, mert sem a talaj, sem az éghajlat nem kedvező neki, azaz a burgonya nem szeret teremni. Egy bizonyos idő mu'.va, anélkül, hogy beteg tenne, termőképességében visszaesik, leromlik annyira, hogy mé^ a vetőmagot sem akarja visszaadni. Talajunt lesz. (így járt a mi rózsaburgonyánk 1919-ben!) Ez e'len csak egy orvosság van. A régi magot fel kell etetni a jószággal, s másféle faj á: vagy ugyanazon fajta más vidékről való gumóját kell meghozatni termetesre. Ez a vetőmagcsere, mely rendszerint eredményes szokott lenni, mert az uj vetőgumóval pár évig ismét nagyobb terméseket lehet produkálni. Példákkal igazolja a vetőmag csere nagy fontosságát. De nem kell nekünk messzire menni, sok száz és száz helybeli gazda igazolhatja, hogy bőséges burgonyatermését nem a jó talajnak, nem a trágyázásnak, hanem tisztán a más vidékről hozatott nemesitett vető- burgonyának köszönheti. Dacára annak, hogy tiz évi tapasztalat a vetőburgonya csere szükségességét igazolja, határunkban még ma is vannak százával olyan gazdák, akik a régi fajta, elcsenevészesedett burgonyájukkal kísérleteznek azon hitben, hogy ismét vissza fogja Lepni régi bőtermőségét. Ezt pedig hiába várják. Sőt a vidékről hozatott vetőburgonya utántermését 2, de legkésőbb 3 év múlva újból cserélni kell más vidéken termett maggal, mert ez is leromlik s a harmadik évben már csak fee akkora termést ad, mint az e'ső évben adott. A Dunántúlról hozatott nemesitett Ella vetőburgonya normális időjárás mellett az első évben mindig megadta a húszszoros magot. Egy katasztrális holdba vetett 5—6 mázsa burgonya mindenkor leadott 100—120 métermázsát. Igazolják ezen állítás valódiságát: Farkas Elek, Skribanek Mihály, Nagy Pál Sándor, Monda Benő, Babó Lajos és még igen sok megértő gazda, akik saját gazdaságukban győződtek meg a vetőburgonyacsere jótékony hatásáról. A jobb gazdák ma már nem engedik meg azt, hogy a fees krumpli vetők saját burgonyájukat vessék el birtokukon, hanem vidékről hozatott vetőmagot adnak nekik cserébe, a hozott vetőmagot pedig feleíetik. Ha maid minden "azda ekként cselekszik, pár év múlva nem kell Szabolcsból hozatnunk étkezési burgonyát, tesz magunknak is bőséges termésünk. KÖZG-AZDASAGGabona é* sertésárak Budapest, márc. 15. Idei gabona hivatalos árai : Búza 19*20 P — f. rozs 10 P 75 fill., árpa 13 P — fill, zab 11 P 80 fill. Ferencvárosi sertésvásár. Árak: j könnyű sertés 144—154, közepes j 154—162, nehéz lo2—170 fillér. : GlUS 21 22 23 és 24-én terül bemutatísra a 100 százalékos beszélő, éneklő és zenélő Hámor keringfi című filmcsoda. Jegyek már jegyezhetők! Elbeszélés. Dühös volt Bagi Tamás bíró ur. A kostökzaeskót a csizma szárába süllyesztette, a kucsmát a fejébe nyomta, egy pohárka bort még nagyhirtelen le- í szalasztott a torkán, azután kilépett a konyhába. A Bodrinak intett. — Gyere csak ide. A kutya komo'yan elibe állott. — Aszondom, hogy a szomszédból a kutyával se legyék barátkozás. Baginé elnevette magát a mosogatásnál. — Megbolondult má kend csakugyan, öregbiró uram fe hördült. — Ha mondom, hát csendesség legyék! Majd ha neked beszélek, akkor ide hallgass. Mer neked is beszélek... Szétnézett a konyhában. > — Hun van a füleden tejesfazék? Baginé e'huzta a vállát. — Galamboséknál... Bagi Tamás a fejét csóválta. — Hát a sürü rosta? — Galamboséknál... — Akkor má tudom azt is, hogy az anyád gúzsaivá hun van.. — Tudhassa. Öregbiró uram két-három lépéssel végigmérte a konyhát, a Bodrinak is a farkára lépett, hogy keservesen felvak- kant. — Coki te! Terka! Az asszony odafigyelt. — Átmégy a Galambosékhon... — Má mérne... Bagi Tamás fe'csattant. — Nem a, hogy mér, meg hogy mér ne... Átmégy, oszt hazahozod a tejes fazekat is, meg a sürü rostát is, meg az anyád guzsalyát is. — Háború lesz abból... — Hát legyék háború. — Ellenségeskedés is lesz. Az öregbiró összevonta sürü szemöldökét. Az uj vasüzletben (Weisz Ignác emsiefes hazában) az összes vas&ruic, »sók, drót* fonatok, edényeit, sserszámo* ____;< o lcsó Orbán ós hu választékban kaphatók! — Ammá az emberek dóga. Asszonyoknak kuss a szavalatba... Kiült az ámbitusra, hogy ne lássa Gránátos Terkát, amint nehezteléstől felhős ábrázattal sürög-forog a mosogatás körül, elégede lenül összebeszélget a moslékos kondérral... j Bagi Tamás áttekintett a Galambos- portára, nagykomolyan maga elé beszélgetett. — Má asse vót istentől való, hogy Miklós-napi búcsúra hat szál gyertyát tett az ótárra, mer tudta, hogy én négy szálat öntettem a mézeskalácsosnál... { — Piszkos tolakodás volt, hogy szélkakast vett a községházára. Aszongya, legalább tuggyuk, hogy honnan fuj a szél. Mondok, amióta én csak biró va- j gyök, azóta mindég tudom, hogy hon- 1 nan fuj. Hogy tuggya a szegényember ís... Most má csak azt nem tudom, biró akar-é tenni, vagy közgyám... — Azér azt is csak megérteném, meg is bocsátanám. De hogy egy barázdát elszántott a Köveskötelbe, oszt pantallós nadrágba eskette a fiát, — emmá vérit sérti az embernek... Bekiáltott az ajtón. — Terka te! Eriggy már azér a gu- zsalyér! A kutya vakkantott egyet. Irta : KOCSIS LÁSZLÓ II. Ezzel kitört a Bagi—Galambos-háború. »Vercingetoria.« Alvégi öreg Galambos István végig- : sétáit a falun, köszönt csendesen jobbra- j balra, fogadta mások köszöngetését. I | — Aggyisten! Aggyisten... j A felsőiskolából éppen kifelé tartottak j a gyerekek, párosával felsorakoztak a patak partján, készültek hazafelé. Az i élen a hatodosztályosok észrevették Galambos Istvánt, amint befordult a zsidó i ! előtt. Harsányan elsivitották ök is a köszöntőt. — Dicsértessék — a Jézus Krisztus- Galambos István rámondta a mindörökkét. A tanító az iskola előtt, a hídon állt, I — megszólította: ! — Hová, Ga'ambos bácsi? Az öreg megállt. — Felfelé, tanító ur... ! — Pistához? i — Csak hozzá... I — Hogy vannak? — Mink? j — Hát maguk is. — Csak vagyunk. — Hát a Pistáék? ' — Azok is. Hát a tanító ur, hogy van? — Hogy ’ehet a szegény ember. ! — A család? — A fe'eségem beteg... Galambos István a bajszát simogatta. — Régente nem tekintetődött helyénvalónak a miszerintje... A tanító elmosolyodott a körmönfont mondókán. — No — no... Nem olyan veszedelmes a do’og. Maguknál nincs semmi baj? Galambos elhúzta a vállát. . — Baj is, szerencse is... i — Hogy-hogy? — Hát csak elgyött... — Tán a szőlővel van baj? — Lehetne avval is, dehát nincsen. — A marhával. Engedeemmel a múlt héten felfúvódott a Gombos. Azóta nincs semmi... A tanító bosszankodni kezdett: — Hát mi baj van akkor? — Gyerekszületés... — No, ez derék. Pistánál7 — Illetve igen... — Fiú, vagy lány? — Fiú csak jövőre gyön. — Lány? — Olyas... Azután el is ballagott alvégi Galambos István a fia portája felé. Ahogy belépett az udvarra, vagy odahallotta, hogy visong, nyöszörög odabent az unokája. Barta fötiszte'endő ur ezalatt unatkozva támaszkodott a gyóntatószék oldalához, bámulta, hogy a sekrestye ócska fa’ióráján lustán ballag körös-körül a nagy mutató. — Jöhetnének... A sarokban a templomszolga tíz ujján számolgatta, hogy az oltárkerülésből mennyi lesz a haszon. — Ifi Ga'ambos egy pengő, a gyertyá- mosi molnár húsz krajcár, a felesége öt krajcár. A segédjegyzőtől lyukas nadrággomb, az öregtől asse... Azután kraj- cáros népség is akad. (Folytatjuk.) Faiéi ős szerkesztő és kiadó: PRAGER JANOS M E HELLER E R újdonság BÄRSAJT oe!8V s s
