Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-02-13 / 13. szám

GRÓF BETHLEN ISTVÁN nagy beszéde a revízióról ...—■ »" ■ ™mmmmmmm » —■ H a van még az életben valami vágyam, csak az lehet — mondotta a miniszterelnök hogy a revízió kérdésének megoldását megérjem. • Bethlen István gróf miniszterelnök vár Jászul a képviselőházban a békerevizió kérdésében hozzáintézett interpellációra, a következő beszédet mondotta: T. Képviselőház! Rögtön meg kívánom adni A magam részéről és a kormány nevében a vá­laszt a t. képviselőtársam által előterjesztett interpellációra, ámbár szokatlan, hogy egy olyan tárgyban, amelyben egy törvényhatóság határozatot hozott és az országgyűléshez for­dul abból a célból, hogy az országgyűlés a maga részéről foglalkozván a kérdéssel, uta­sítsa a kormányt bizonyos magatartá-ra, mon­dom, szokatlan, hogy egy képviselő, aki maga is a törvényhatóság tagja, ezt be nem várva. prejudieiumot kíván teremteni interpellációja révén ebben a kérdésben. Válaszolok az interpellációra azért, mert annyira nagy fontosságú a kérdés, a magyar közvéleménynek annyira széles köreit foglal­koztatja — félős, hogyha a magyar kormány nem szögezi le a maga álláspontját kellő idő­ben, esetleg a közvélemény helytelen utakra tévedhetne, — hogy szükségét látom annak, hogy még ebben a percben megadjam a vá­laszt. Az egységesség szüksége — Az a határozat, amelyre t. képviselő­társunk hivatkozott, a fővárosban egyhangú­lag jött létre, ás ez ennek a határozatnak legnagyobb érdeme. Mert legyünk tisztában azzal, hogy közelebb fogunk jutni a revízió­hoz akkor, ha ebben a kérdésben egységesek vagyunk, da nem fogunk közelebb jutni, ha­nem magunk között fogunk újból civódáso- Kat felidézni, ha ebben a kérdésben a nem­zet vélt egységét megtartani nem leszünk képesek. — Már pedig mielőtt ez ez egyhangú ha­tározat létrejött volna, ez a javaslat ellen­zéki akció színében kívánt a főváros köz­gyűlése elé jutni; hiszen t. képviselőtársam interpellációja is. amelyet elsőízben jegyzett be, amikor ennek az akciónak színezete a fővárosban ellenzéki színezetű volt, másképp hangzott, mint az az interpelláció, amelyet fc. képviselőtársam most mondott itt el. Hi­ssen abban pontok voltak, amelyek hasonló­képpen ellenzéki akció céljaira kívánják fel­használni s revizi kérdését. Én ezt ebben a percben csak leszögezem, de beszédem to­vábbi folyamán bátor leszek erre a szimp- tomára még visszatérni. A kormány a megáévá lesz! a főváros Javaslatát — Ami már most t. képviselőtársam kon­krét kérdését illeti, erre is kötelességszerű- Ieg a legnagyobb nyíltsággal és őszinteség­gel kívánom a feleletet megadni. Az a hatá­rozat, amelyet a főváros hozott, három pon­tot foglal magában és ezekben a pontokban semmi sincsen, amit magamévá tenni ne tud­nék, sőt kijelentem, hogy ezeknek a pontok­nak tartalmával teljes mértékben egyetértek, azokkal azonosnak érzem magamat. Kijelen­tem, hogy semmi sincs azokban a pontok­ban, ha a magam interpretációját helyesnek tartom, amit a kormány ezekből él ne fogad­hatna. Ezt leszögezem azért, mert ezzel is bizonyítani akarom, hogy perfid volt eddig is az a vád, amely személyemben támadott abban az irányban, mintha én a revíziónak akadálya volnék. Ellenkezőleg, én voltam az, aki akkor, amikor a közvélemény ilyen in­tenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel, Deb­recenben erre a kérdésre kitértem, és igen hosszú beszédben a revízió szükségét hangoz­tattam. (Éljenzés és taps.) — Ennél a kérdésnél sem kívánok időzni csak konstatálom, hogy amivel szemben állást foglaltam, nem az volt, hogy a revízió szűk séges, nem az volt, hogy mindent el kell kö­vetnünk abban az irányban, hogy siettessük, közelebb hozzuk azt az időt. amelyben ez a revizió keresztülvihető, hanem az volt, hogy óvjuk meg ezt a nemzetet olyan illúzióktól, amelyek elhitetnék a nemzettel, hogy könnyű munkával kitartás nélkül, hosszú, fáradságos út nélkül, máról-holnapra ölünkbe fogják huh látni gyümölcsét olyan propaganda és olyan akciók, amelyek ellenzéki, vagy bármely ol­dalról azok iniciálisak, akik a maguk gyümöl­csét ezen a téren leszakítani kívánják. Ami ellen állástfoglaltam, az volt, hogy ne mél- tóztassék a kormány külpolitikai akcióiba olyan formákban beleavatkozni, amely ellen­súlyozza a kormánynak arra tendáló akcióját, hogy a revizió közelebb hozassák. Mert bo­csánatot kérek, azok az utasítások, amelyeket egyesek jónak látnának adni a kormány szá­mára, »cm közelebb hozzák a revizió lehetősé­gét, hanem távolabb viszik (Helyeslés.) s ami ellen állást foglaltam, az volt, hogy a revizió kérdése belpolitikai programmpontokkal kap- csoltassék össze, mert ha ezt tesszük, evvel nem a revíziót fogjuk megközelíteni, hanem módot fog adni az a faktor, amelyik ezt ini- cidlja arra, hogy a nemzet fiai egymás közi meghasonolva, egészen más célokat szolgálja­nak. (Hosszantartó élénk helyeslés is taps a jobboldalon és a középen.) N'apról-n&pra demonstrálni a revüiő ügyében nem lehet — Amidőn kijelentem, hogy a magam ré­széről hozzájárulok ahhoz, hogy az ország­gyűlés a kormánynak a határozati javaslatban foglaltakhoz hasonló intézkedéseket sxuggerát­jön, ugyankkor teljes őszinteséggel meg kell hogy mondjam, hogyan értelmezem a javaslat egyes pontjait, nehogy valaki utólag azt mondhassa, hogy elfogadta a kormány ezeket a pontokat, ámde nem hajtja végre, mert nem úgy hajtja végre, amint talán egyesek azokat értelmezték. Megmondom tehát és a mai na­i pon meg kell hogy mondjam, miképpen ér­telmezem ezeket n pontokat és milyen obligót vállal a kormány, amikor ezeket a pontokat magáévé teszi. (Halljuk! Halljukt) —■ Y. Képviselőházi Amikor a javaslat és az utasítás azt mondja, hogy a kormány fejt­sen ki olyan külpolitikai működést, amely a megvalósításhoz közelebb hozza a revizió kér­dését, ez alatt nem érthetem azt, hogy ebben utasítás foglaltatnék arra vonatkozólag, hogy a kormány mindennap, minden másodnap, vagy rövid időközökön beiül újból és újból demonstrativ nyilatkozatokat tegyen ebben a kérdésben. Az ilyen demonstrativ nyilatkoza­tok nem szolgálják ezt az ügyet. Ezek jók lehetnek arra, hogy egy gyenge, népszerűtlen kormány a maga népszerűségét ilyen nyilat­kozatokkal megalapozza, de nem jók arra, hogy egy kormány, amely érzi magában azt az erőt, hogy előbbre vigye ezt az ügyet és amelynek szívén fekszik ez az ügy, ezzel elő is segítse a revíziót. (Úgy van!) A külföldön az ilyen demonstratív nyilatkozatoknak egé­szen más hatásuk van, mint ahogy azt a t. képviselő arak hiszik. Ezeknek az egyik olda­lon az a hatásuk, hogy itt egy gyenge kor mányzat kész még akkor Is, ha az idők meg nem értek érmék «3 ügynek megoldó ára, ka­landokba bocsátkozni és megpróbálja ennek megvalósítását kalandos módon csak azért, hogy a maga pozíeiój/it belpolitikai téren megerősítse, és ne higyje a t. képviselőtár­sam, hogy az ilyen demonstrativ nyilatkoza­toknak másrészt nincs visszahatásuk arra a táborra, amely minden eszközt felhasznál, hogy megakassza és lehetetlenné tegye ennek a tervnek keresztülvitelét. Hiszen ez éppen arra szolgál, hogy figyelmeztesse őket: itt van az idő, hogy szervezkedjetek, hogy konfra- propagnndával még jobban és erősebben meg akadályozzátok azt, amit még meg lehet akn dályozni. Én tehát demonstrativ nyilatkoza­tokra hajlandó nem vagyok. (Helyeslés.) A külképviselet! szervek (el­adnia — Másodszor: én nem tartom külképviseleti szerveinket arra hivatottaknak, hogy ebben az ügyben hivatalos propagandát fejtsenek ki. Kern is szabad ezt tenniöle, bár azt az in dítványt, amely a külképviselet; szervekről szól, sokan bizonyára így fogják magyarázni. Bocsánatot kérek, ha külképviseleti szervek ilyen hivatalos propagandával foglalkozna ez csak arra lenne jó, hogy egyfelől diszkre- áltálja és kompromittál ja őket egyik-másii kormánynál. Mert méltóztassanak a helyzetei figyelembe venni: egy olyan ország, ahol s kormány a a közvélemény többsége azon f felfogáson van, hogy a revízióra az idő ncn- éreti meg, megenged egy olyan propagandát amelyet az illető államnak polgára csinál « revízió érdekében, még ha os a kormány fel­fogásával ellentétben is van, de bizonyára le hetellenné fog tenni egy olyan propagandát amelyet egy külállam képviselője inaugurálni 8 amelyet illetéktelenül maugurdlna, mert h< seen ezzel megnehezítené az illető kormán< helyzetét saját országában, miután olyan han­gulatot teremtene, amely a kormány felfogási szerint nem kívánatos is nem előnyös. Én az' hiszem, sz, aki tőlünk azt követeli, hogy kül képviseleteinknek adjunk utasítást abban az irányban, hogy hivatalos propagandát fejtse nek ki, nem számol ezekkel a körülmények kel a nem számol azzal az állással, amellyé, egy idegen kormánynál akkreditált magyai kei”* bírhat. —- De akkor t. képviselőtársam szt fogja kérdezni: mi az, amit a magyar követ te­het? ő igenis teheti azt., hogy minden egyes alkalomkor, amikor mód nyílik arra, hogy ai objektív igazság megállapításához hozzájá­rulhasson, ezt meg te tegye. Ha Magyar ország hírnevét, Magyarország jóhírét két­ségbevonó nyilatkozatok, újságcikkek, közle­mények történn-k, ezeket kellő világításba helyezze és megcáfolja. Megteheti és meg kell tennie azt, hogy felvilágosító munkát végezzen az igazság megállapítására, hogy Magyarország közviszonyait közismertekké tegye, hogy azokat a helytelen híresztelés®­két, amelyeket az emigránsok és más ellen­ségeink felőlünk terjesztenek, megfelelő mű­ködésükkel cáfolják meg. És én csak a leg- ragyobb sajnálattal olvashattam azokat a támadásokét, amelyek egyes lapokban a ma­gyar követek ellen intéztettek. Bocsássanak meg, t. képviselőtársaim, de annak a magyar követnek, aki egy idegen államban nehéz és súlyos feladatot végez s aki ott a magyar presztízsnek, a magyar államiságnak, a ma­gyar ssuverénitásnak képviselője, annak presz­tízsét, tekintélyét nem növelik ezek a táma­dások. Ezek csak arra alkalmasak hogy ezt aláássák és hogy csekélyebb sikerre való ki­látással végezhesse a maga munkáját. Ha a t. képviselő urak akarják a külpolitikát tá­madni, ám méltóztassék a külügyminisztert és a kormányt, a kormányelnököt ebből a szempontból támadni, de hagyjanak békét a magyar követeknek, akik nehéz fe'adatot vé­geznek nehéz körülmények között. A t. kép­viselő urak nincsenek is abban a helyzetben, hogy megítélhessék, hogy azoknak a? instruk­cióknak, amelyeket kormányuktól kapnak, megfelelnek-« vágj' sem, nincsenek abban a helyzetben,. hogy megítélhessék, hegy a köve; tek a maguk részéről feladatukat abban a szellemben, abban az irányban teljesítik-«, amint a kormány tőlük elvárja és joggal el­várja. Ebben a tekintetben csakis a kormány lehet illetékes. Méltóztassék a kormányt tá­madni, de ne a magyar követeket, mert ez­zel nem tesznek szolgálatot sem az ország ügyének, sem a revizió ügyének, azt mondc hatom. A revízió előkészítése — És miből állhat, t. bépviselőház, a revízió előkészítése? Bizonyára nem valami speciális munkálkodásból. Nézetem szerint, mindaz, ami helyes a külpolitikában, közelebb hoz a reví­zióhoz. Minden lépés, amely új barátokat sze­rez és minden lépés, amelynek segítségével régi barátságokat meg tudunk erősíteni, min* den lépés, amelynek segítségével ki tudjuk kapcsolni őket a mi ellenségeinknek vagy ellenfeleinknek köréből, új nexusokat és ösz- •«zeko’t ütéseket teremtünk, amelyek közelebb hoznak a revízióhoz. Minden olyan lépés, amely Magyarország presztízsét oméli, amely a Népszövetségnél Magyarország igazát fel­tárja, amely feltárja sérelmeinket és bajain­kat, ezek a lépések igenis közelebb vezetnek a revízióhoz, mert megérdemlik fokozott mérték­ben egyfelől külföldön azt a hangulatot, i melyben ,vz ilyen revizió felvetése lehetsé- tessé válik, másfelől fokozatosan hozzájárul ahhoz, hogy olyan nemzetközi helyzet terem­tessék, amelyben e kérdés sikerre való küá- 'issei felvethető less. — Ez nem jelenti a «nlf'-nlrmbvárá« nolitiká- ját, nem jelenti azt, hogy mj az idők végte­lenségéig várjuk saját hozzátéve ünk nélkül azt, hogy majd a revizió megérik és önmagá­tól megoldást nyer. Ez annyit jelent, hogy helyes külpolitikával preparáljuk, előkészít­jük a revizió számára a lehetőséget. De fel­vetni a kérdést csak akkor vetjük fel, ami­kor erre az idő megérett és nem vagyunk haj­landók semmiféle kalandba bocsátkozni. (He­lyeslés.) Nem vagyunk hajlandók idő előtt felvetni a kérdési még a Népszövetségnél sem, mint ahogy t. képviselőtársam ezt követeli. Példa az időé.’öl ti lépésekre — T. képviselőtársam azt mondja, hogy nem baj az, gyerünk a Népszövetség elé, még ab­ban az esetben is, ha visszautasítanak és egy I

Next

/
Thumbnails
Contents