Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)
1929-12-25 / 103. szám
6 oldal Kiskunhalas Helyi Értesítője december 25 Újabb ismeretlen részletek a szarajevói merényletről k hatóságok versengése — Eltévesztett irány okozta a katasztrófát — Budapesti munkatársunktól. — A sarajevói tragédia még mindig felvet ismereten részleteket, melyek mindjobban megerősítik azt a vé'eményt, hogy nagyobb körültekintéssel meghiúsíthatták volna azt a szörnyű tragédiát, amely Európára rázuditotta a történelem legnagyobb katasztrófáját. Hogy Sarajevo nélkül elmaradt volna-e a nagy világégés, vagy sem; ki tudná azt megmondani? Bizonyos azonban, hogy Ferenc Ferdinánd sarajevói útja előtt irányadó körökben sokáig fontolgatták, leengedjék-e oda a trónörököst, mert hiszen Bosznia-Hercegovina forró földje soh- sem vo’t alkalmas arra, hogy vendégül lássa az uralkodóház tagjait, különösen pedig azokat, akik közülök közelálltak a trónhoz. Maga I. Ferenc József is csak egyet én egyszer tette lábát erre a területre és akkor is olyan elővigyázati rendszabályok kíséretében, mintha a muszka cár utazott volna valamely forrongó tartományában. Igaz, hogy abban az időben, mint Bosznia-Hercegovina katonai parancsnoka, Varesanin táborszernagy állt a tartomány élén, aki maga is odavaló születésű volt és ismerte honfitársait. Mikor Ferenc Ferdinánd megölésének első hire jött, Varesanin felkiáltott : — Én hiányoztam onnan! Az öreg annakidején ugyanis úgy csi- ná't rendet, hogy néhány kilométerre attól az útvonaltól, melyen I. Ferenc József utazott, eltávolitott minden élőlényt. Emiatt egész népvándorlás volt akkoriban Boszniában és Hercegovinában. Ferenc Ferdinánd boszniai utazásának tervét nem a legsimábban ütötték nyélbe. Mindenekelőtt a két kormányzó hatóság, a katonai és polgári összeveszett egymással. A katonai hatóság abban a nézetben volt, hogy Ferenc Ferdinánd tulajdonképen mint katona utazik az an- nektált tartományokba és igy fogadtatására és biztonsági szolgálat teljesítésére a katonai hatóságok illetékesek. A veszekedés vége az lett, hogy a katonai hatóságok győztek, a trónörökös leuta- zott és nem tért többé vissza. Ferenc Ferdinánd utolsó sürgönye. A merénylet lefolyásáról már több tanú elbeszélése látott napvilágot. Sikerült most megszerezni azokat a jelentéseket, amelyeket részben Potiorek tábornok, részben pedig Bardolff ezredes, a trónörökös katonai irodájának főnöke küldött báró Bolfras tábornokhoz, I. Ferenc József kabinetirodájának főnökéhez. Ezek a je'entések azért érdekesek és megbízhatóak, mert tulajdonképen az agg király informálását célozták, és igy sok részlet van benne, amely eddig nem jutott nyilvánosságra. Maga Ferenc Ferdinánd, úgy látszik, nagyon meg volt elégedve boszniai ut- jával, erről tanúskodik Illidzából egy nappal meggyilkolása előtt küldött 1914 junius 14-ről keltezett távirata. Erről a táviratról megállapították, hogy utolsó híradása volt Ferenc Ferdinándnak. A távirat tartalma a következő: »Engedje meg Felséged, hogy kifejezést adjak a legmélyebb örömömnek azért, hogy Felséged szerencsésen megérkezett Ischlbe és ottani tartózkodása a legnagyobb megelégedésére szolgál. Egyben a legalázatosabban jelentem, hogy itteni utazásom a legkitűnőbb körülmények közt folyt le, dacára a kellemetlen időnek. Az ut Mostárig nagyon me’eg, a foogadtatás ebben a városban' gyönyörű és hazafias vo’t. A legmélyebb tisztelettel Felséged lábai elé borulva Ferenc.« Ferenc Ferdinánd csakugyan meglátogatta Sarajevót, el is utazott onnan, mint mondta, de csak másnap — holtan. Ugyanakkor, amikor Ferenc Ferdinánd jelentést küldött az ősz uralkodónak, a felesége, Hohenberg Zsófia, ezt távira- tozta Kerzl vezértörzsorvosnak Ischlbe: »Kérem Excellenciádat, szíveskedjék értesítést küldeni, hogyan folyt le őfelsége utazása és hogy érzi magát a legmagasabb ur?» A hatóságok versengése. Ferenc Ferdinánd, mint a királyhoz intézett táviratban megemlítette, junius 28-án meglátogatta Bosznia fővárosát, Sarajevót. Mint már említettük, a trónörökös látogatását éles harc előzte meg a katonai és polgárt hatóságok között. H későbbi nyomozás kétségkívül megállapította, hogy az egész katasztrófát ez a régóta dúló ellenszenv és féltékenység okozta, amelyből addig is állandó harcok és sorozatos intrikák fakadtak. Ez a harc különösen élessé vált, amikor Aufíen- berg távozása után Potiorek táborszernagyot nevezték ki Bosznia katonai kormányzójává és Sarajevo parancsnokló tábornokává. Nehogy azonban a polgári hatóságok az ő folytonos aggodalmaskodásukkal és sötétlátásukkal isméi az ünneprontók kényelmes szerepét vállalják, elhatározták, hogy Ferenc Ferdinánd látogatását egyszerűen katonai szem- leutnak minősítik, amelyhez semmi köze sincs sem a sarajevói tartományi kormánynak, sem felettesének, lovag Billinszky közös pénzügyminiszternek. Erre az álláspontra helyezkedve, a katonai kormányzat kizárólagos jogaira oly féltékenyen őrködött, hogy a polgári hatóságok teljesen háttérbe szorultak és a sértett önérzet alapjára helyezkedve, valóságos amerikázást kezdtek. A végzetes napon, amikor tudtára ébredtek a nagy fe’elősségnek s amikor az ueca rendje és biztonsága nem a leg- kifogástalanabbnak látszott, egyszeribe észbekaptak mindkét részen, de akkor már késő volt. Kitűnt, hogy7 a rendőrség egyáltalában nem gondoskodott a gyanús elemek eltávolításáról és kitűnt még egyéb is; a sarajevói rendőrség épenséggel nem állott hivatása magaslatán, sőt a megbízhatósága tekintetében sem volt egészen kifogástalan. Potiorek táviratai a merényletről. Ilyen viszonyok között vonult be Sara- jevóba Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége. A merénylet lefolyásáról Potiorek tábornok két táviratot küldött a király kabinetirodájához, mindkettő eddig teljesen ismeretlen volt. Az első táviratot Potiorek közvetlenül a merénylet lefolyása után délután két órakor adta fel, tartalma a következő: »Ö császári és királyi Fenségének, Ferenc Ferdinánd és őfenségének, a hercegnőnek, mai útja alkalmával, a legmesszebbmenő biztonsági rendszabályok dacára sikerült egy szerb tipográfusnak e'őbb egy kisebb lövedéket, később egy nagyobb bombát doni arra az automobi’ra, amelyben a császári és királyi fenségek és én foglaltam helyet, épen akkor, amikor utunk az Appel- kvaien vezetett át. A merénylet nem sikerült és csak a következő automobili- ban ülő szárnysegédem, Merizzi alezredes, továbbá gróf Boos Wa’dee és valószínűleg néhány ember a közönség köréből sebesült meg könnyebben. Az ut további folyamán, a városházából jövet, császári és királyi Fensége annak az óhajának adott kifejezést, hogy meglátogatja a he’yőrségi kórházban elhelyezett Merizzi alezredest. Útközben egy szerb középiskolás, az autó közvetlen közelében rálőtt ő császári és királyi Fenségére és fe’eségére és eltalálta mind a kettőt. Erre én az automobilt azonnal a köze'beníekvő Konak-felé irányittat- tam, ahol nyomban rendelkezésre állt orvosi segítség, ennek dacára úgy ő császári és királyi Fensége, mint a fenséges hercegnő a legközelebbi negyedóra folyamán kiszenvedtek. Mind a két merénylőt, akik ezt a borzalmas tettet elkövették, a helyszínén letartóztatták, az okét környékező néptömeg majdnem agyonverte őket. Potiorek.» Amint látható, Potiorek jelentése aránylag nagyon rövid volt, dacára, hogy a merényletnek egyéb érdekes részei is voltak. Különösen érdekes az a tény, hogy a magyar titkosrendőrök, akiket Budapestről vezényeltek Saraje- vóba, az első merénylet után, amely néhány jelentéktelen sebesülést nem számítva, meghiúsult, összefogdosták az uc- cákon lézengő gyanús elemeket, Cabri- novicot és a későbbi gyilkost, Gavrilo Principet is. Bekísérték őket a rendőrségre, innen azonban érthetetlen okból szabadon bocsátották valamennyit. Ennek a feltűnő intézkedésnek állítólag az a magyarázata, hogy már a sarajevói rendőrség tagjait is megfertőzte a szerb propaganda. Potiorek második táviratában, amelyet junius 29-én intézett Bolfras utján a királyhoz, néhány igen érdekes részlet van: »Sarajevo jelenleg nagy tüntetések színhelye. Egyik oldalról a szerbek ellen, másik oldalon a szerbek a katholikusok ellen tüntetnek. Emiatt szükséges volt nagyobb katonai karhatalom kirendelése. Néhány külső állomásról is jelentés érkezett a szerb lakosság feltűnő gyanús magatartásáról, minek folytán számolni kell esetleges zavarokkal. Hogy miképen történjenek lépések ezeknek a kívülről jövő izgatásoknak a megfékezésére, azt nem tudom megítélni, de ismét hangsúlyoznom kell azt a már többször kifejtett meggyőződésemet, hogy a normális helyzetet csak egy erélyes külpolitikai akció állíthatja helyre Boszniában és Hercegovinában. Hasonló távirat ment a hadügyminiszterhez is. Potiorek.» Bardolff ezredes jelentése. «Midőn az urak ő császári és királyi fenségét vérezni látták, Hüíenbrenner őrnagy saját kezdeményezéséből orvos után szaladt, báró Morseny pedig a merénylő elfogatásában segédkezett. Közben gróf Erbach százados Lanjus grófnő védelmére sietett. Mire a fenséges pár autója a Konak- hoz ért, az orvosi segítség már a helyszínen volt, még pedig dr. Wolfgang törzsorvos és dr. Payer ezredorvos személyében. Hőger őrnagy kezdeményezésére berende’ték dr. Arnstein főtörzsorvost, dr. Pollakot, a helyőrségi kórházból, valamint dr. Hochmann ezredor- vost. Ezekhez csatlakozott azután dr. Fischer kormánytanácsos, udvari orvos Amidőn ezek megérkeztek, a császári és királyi fensége teljes öntudatlanságban feküdt. Alig tudott már lélekzeni, a pupillák csak gyengén reagáltak, a szív nagyon halkan dobogott, a pulzust alig lehetett érezni. A sebből és a szájából állandóan vér folyt. Tiz perc múltán — körubelül 11 órakor — beállt a halál, ő császári és királyi fensége, körülvéve kíséretének tagjaitól, halt meg. Őfensége, Hohenberg hercegnő körül, bár a halál már beállt, mielőtt a Ko- nakba értek volna, Lanjus grófné és egy orvos fáradozott. A főudvarmester és a szárnysegéd emelték ki a kocsiból. Mind a két magas üraságot a kiséret és a Konak személyzete vitte fel az első emeletre. Nyomban papot hivtak, aki őfenségéiket ellátta az utolsó kenettel. Közben megérkezett őexcellenciája, Stadler érsek is a papsággal és imát mondtak. A magas uraságokat a Konakban két ágyon ravatalozták fel a további parancs beérkezéséig.» Eddig tart Bardolff ezredes jelentése, melyből látható, hogy szinte végzetszerü balsors kisérte Ferenc Ferdinándot és feleségét sarajevói látogatása alkalmából. A téves intézkedések egész sora valósággal bekergette őket a merénylők ölébe. Ki tudja, milyen lenne ma a világtörténelem, ha a véletlenek sorozata elmarad és a trónörököspár elkerüli a haláM- hozó golyókat. M — ------------------c— v. : ••=—r=g S óz egész éleiken hű bárói JsMk líBL \99 XgBsPQ VARRÓGÉP. Heóv&zűfvzet&sv fieltéieleJc y^lax^sjony havi rés-zlel&Jo. SINGER VARRÓGÉP RESZV TÁRS. Kiskunhalas Malom. u. 4. m Hirdessen a Helyi Ertesitö-ljsn
