Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-11-23 / 94. szám

november 93 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 Ivá­lottak íentes* denféle olcsóbb lett be* tők eb lály ittí üz* yenge igasabb vesz. éti iskola ír meg* k tánc* íjtanak őst nak ) szezon sz.-ap este tánc* endég az ifjú* elettel ia EL tó. vásá- minő- di bőr laftucs íszlet 0 k ízba m mel* Olcsósági hullám a hasban és ffllvágottakban! ízletes kolbász kilója 2.— P, disznót- sajt 2.80 P, abált szalonna 2.80 P, főtt sonka 5.— P, vegyes felvágott 3.20 P, parizer 2.80 P, tepertő 2.80 P, zsir 2.40 P, zsir szalonna 2.20 P, sertés hús 2.— P. Gyenge borjut, sertést és marhát a legmagasabb napi áron vásárol Ajánl latot kér üzletébe MURGÁCS hentes és mészáros, Eőtvösf-u. 1. sz. A POLGARGROFNÖ 745—1929. vht. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti köz­ponti kir. járásbíróságnak 1929. évi 252686—2. számú végzése következtében dr. Kathona Mihály ügyvéd által képvi­selt dr. Recskó András javára 229 P 36 f. s jár. erejéig 1929. évi szept. hó 16-án foganatosított kielégítési végrehajtás ut­ján le- és felülfoglalt és 1350 P-re be­csült következő ingóságok, u. m.: búto­rok, hentesáruk, űzeti berendezés, ko­csi, képek, evőeszközök stb. nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1929. évi Pk. 6069. számú végzése folytán 229 P 35 fillér tőke- kkövetelés.e nnek 1929. évi május hó 25. napjától járó 5 százalék kamatai, egyharmadszázalék váltódij és eddig összesen 59 P 39 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Kiskun­halason, Homok-u. 9. és Eötvös-u. üz­lethelyiségben leendő megtartására f. évi november hó 25. napjának d. e. 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegy­zéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. LX. te. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az e'árverezendő ingósá­gokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. te. 102. X§-a értelmében ezek javára is elren­deltetik. Kiskunhalas, 1929. november 5. Ulrich József kir. bir. végrehajtó. ====——=r=^^r ■ B= „ .:i-ü'u^= 933—1929. vht. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a kiskuttthalasi kir. járásbíróságnak 1929. évi 3921—2. számú végzése következtében dr. Kellner Ár­min kiskunhalasi ügyvéd által képviselt Magyar Általános Takarékpénztár rt. ja­vára 1530 P s jár. erejéig 1929. évi aug. hó 16-án foganatosított kielégítési végre­hajtás utján le- és felülfoglalt és 1364 P-re becsült következő ingóságok, u. m.: bútorok, varrógép, vadászfegyver, ta­karmány, gazdasági felszerelések, hor­dók, prés stb. nyilvános árverésen el­adatnak. Mely árverésnek a kiskunhalasi kir. járásbíróság 1929. évi Pk. 5341. számú végzése folytán 1530 P tőkekövetelés, ennek 1929. évi március hó 25. napjától járó 12 százalék kamatai, egyharmad százalék váltódij és eddig összesen 220 P 15 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Kiskunhalason, Felső­szállás 51 szám alatt leendő megtartá-' órája határidőül kitüzetik és ahhoz a Sára 1929. dec. 5. napjának d. u. 2 venni szándékozók ezennel oly megjegy­zéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. LX. te. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingósá­gokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. te. 102. §-a értelmében ezek javára is elrendel­tetik. Kiskunhalas, 1929. november 16. i Ulrich József kir. bir. végrehajtó. I — REGÉNY 5 A férfi olyan energikusan s mégis annyi tisztelettel lépett föl a detektivvel szemben, hogy szavával engedékenységre bírta a hivatalos embert. — Hát jó, most az egyszer... de reméj- lem, ez volt az utolsó. ■ Mindhárman boldogan lélegzetlek föl. — Várjon meg, György, mi mindjárt felöltözünk s akkor elkísér bennünket, — szólt neki invitálóan Juszti s Annával együtt visszahúzódott felöltözni a bokor mögé. És most meg kell vallanunk, hogy ez az egész komédia előre megrendezett ági volt, a szigorú detektív is áldetektiv volt, Benedeknek egyik barátja, akivel a férfi Juszti utasításai szerint mindezt előre megbeszélte. Meg kell adni, hogy a dolog pompásan sikerült s Anna tisz­tára abban az illúzióban ringatózott, hogy Benedek mentette ki őket a rend­őrség karjaiból. Ahogy a hölgyek felöltöztek, Benedek nyomukba szegődött. — Remélem, nem akarnak még haza­menni? — Dehogy is nem. Mimást csinálnánk? — Itt a szigeti vendéglő, beülünk ké­rem, egy pohár sörre. Anna sehogysem akart betérni, de végre Juszti és Benedek együttes erővel mégis rávették. Nem vette észre, hogy a belépésnél a másik kettő megértő szemmel hunyorít össze a hátamögött. Az volt ebben a kacsintásban elrejtve: — No, Gyuri, kezdj el hát udvarolni Annának!... Elhelyezkedtek egyik kerti asztalnál. Benedek három korsó sört rendelt s nyomban ropogtatni kezdett egyet az asztalra helyezett sóskiflikből. Tetszett neki a lány. Elszorulni érezte a mellét, ha Anna mágnesező kék sze­mével akadt össze a pillantása. Jusztin megelégedve nézte őket. Ma­gában előre látta már, hogy Benedek mindennapos lesz náluk s megkezdődik kettőjük közt az a titkos összejátszás, amit kifelé nyugodtan fog födözni György látszólagos udvarlása Annának. Sőt titkon, — de talán csak a tudat alatt, még magának sem bevallva — arra gondolt, hogy egyszerié ljön tán az a boldog idő, amikor idős ura eltűnik az oldala mellől s e_gy pompásan ölükbe hulló vagyondarabbal tökéletesen is és társadalmi korlátok nélkül egymáséi le­hetnek. Azonban a dolgok máskép formálódj- tak, mintahogy Jusztina elképzelte. Ezen a délutánon sokáig elidőztek a szigeti nyárivendéglőben. Benedek üres fecsegése, hosszas szóváltozása, kilopta az időt az eszükből. Félkilenc volt már, ámire észrevették magukat. — Óhajtják, hogy kocsit kerítsek? — szólt Benedek az indulásnál. — Köszönöm, nem kell kocsi, majd villamoson megyünk, — tiltakozott élén­ken Anna. — Villamossal? Óriási kerülő! — Mindegy. — Ha megengedik, elkísérem önöket. A hűvösvölgyi erdőn nem tanácsos i!yen későn egyedül járni hölgyeknek. Benedek tehát velük maradt. A vasúti hídon előbb átmentek Új­pestre s fölültek ott egy villamosra. Tíz óra elmúlt már, ahqgy többszöri át­szállás után elérték a hűvösvölgyi vég­állomást. Félórái gyaloglás után végre otthon voltak. A csalogató kerthelyiségben még mindig számos vendég tartózkodott. Amint megálltak a zöld léckeritéses kertkapuban, Anna kezetnyujtott Bene­deknek : — Köszönöm uram, hogy ilyen mesz- szire elkísért és mégegyszer köszönöm azt, hogy kimenteit a detektív kezeiből. — Ó, ó, Anna kisasszony, szóra sem érdemes, férfiúi köte'ességem teljesitet- tem, — szabadkozott nagylelkűen Bene­dek. i — Ejnye!... — szólt ekkor Jusztin bi­zonytalanul — ne hívjuk be Györgyöt? — Köszönöm, nagyon köszönöm, de most ne... majd máskor... természetesen, ha megengedik, hölgyeim, hogy tisz­teletemet legyem. Talán, ha nem leszek alkalmatlan, vasárnap, mondjuk. — Ne, ne vasárnap, — mondta Anna, — olyankor nagyon el vagyunk foglalva, inkább valami hétköznapon. Megállapodtak egy napban s azzal Benedek nagyot köszönve, boldogan tá­vozott. Csakhamar előadták otthon az öreg­nek, aki már aggódott értük, délutáni kalandjukat. Az öreg nagy nevetések közt hallgatta végig őket s a végén elégedetlen állapította meg: — Na, csakhogy nincs semmi baj. Fő, hogy megmenekültetek. — És tudja-e, Mátyás, ki szabadított ki a detektív kezéből? — tette föl in­gerkedve Juszti. — Sose találná ki! A — Benedek György, aki vé’et'enül épen arra sétált. — Hogyan, kedvesapa, maga ismeri azt a fiút? — A Benedek? Az a... izé? — kérdezte kissé elpirulva az öreg. Jusztin sietett Matyi bácsi helyett meg­felelni.: — Hogyne! Ez az a fiú, akine(k kiad!- tam apád kedvéért az útját. És lám, azért mégis milyen előzékenyen viselke­dett. Jónevelésü fiú, megfkell adni. Ar- ról hires, hogy szeret udvarolgatni, va­lamikor nekem is próbált udvarolni, de- hát hol vagyok én tőle! Hozzám képest — gyerek! Matyi bácsi szerette az ilyen szavakat. S bár sokáig nem volt kibékülve Bene­dekkel, elég volt egy ilyen okosan al­kalmazott asszonyi szépszó, hogy tel­jesen megbéküljön a fiatalember egykori szereplésével. Jusztinák ez a kijelentése annyira megnyugtatta, hogy mintegy to­vábbi megnyugtatásul maga hozakodott elő egy pajzán lehetőséggel: — Annához való volna az ilyen korú fiatalember. Nem igaz, kislányom? Anna arcára egy egészen bizonytalan jelentőségű mosoly szaladt föl e sza­vakra, amit épugy lehetett venni sze­mérmes tartózkodásnak, mint húzódozó semmibevevésnek. Jusztina fürkészően vizsgálta ezt a titokzatos mosolyt s bántotta, hogy nem tudja kiolvasni jelentőségét. Másnap, lehetőén olyan hangon, minf- ha csak valami eszébeötlő mellékes do- legról volna szó, azt mondta Annának: — Úgy vettem észre, hogy nagyon megtetszettél annak a fiúnak. Minden­esetre, érdekes egy ember... flz ösztön nem csal Benedek első látogatását egymásután követte a többi. Minél többször fordult meg Matyi bácsiék házában, annálljob- ban odaragadt. Hamarosan kiviláglott Jusztina előtt, hogy nem annyira ő vonzza a házhoz, hanem Anna. Jusztina csak kalandnak, ürügynek szánta Benedek Annához von­zódását, de túlságosan elszámitotta ma­gát, mert a férfi komolyan szerelmes lett a lányba. Anna szépsége nem olyan volt, ami mellett hazug ürügyekkel hidegen lehe­tett volna elmenni. Aki egyszer Anna nyomába szegődött, nemcsak a szivét, de a feljét is hamarosan elvesztette kö­zelében. Benedek egyszerre csak úgy érezte, hogy halálosan szerelmes Annába s nem tudja többé megtalálni emberi nyugal­mát. Jusztinát pedig mindinkább te­hernek kezdte találni, amely nyomja a múltját, ráül jelenére és zavarja Anná­val való nyugodt együttlétét. De mit érzett Anna? Áthatotta-e őt a férfiből feláramló nagy szerelem? "^Folytatjuk.) H-S-C-S egvhengeres 28 HP ayersdajtraktor jelenti: a legolcsóbb üzemet, a legegyszerűbb kezelést, a legnagyobb tartósságot, a feltétlen üzembiztonságot, a legkisebb alkatrészfogyasztést. A m. kir. Földmivelésügyi Minisztérium 885001929. sz. rendelete szerint e traktor vásárlásánál 200 kát. holdon aluli gazdák 15 százalék állami hozzájárulást kapnak s igy e támogatás figyelembevételével e taktort rendkívül olcsón, pengő 8.755 árban vásárolhatják meg. Minden irányú felvilágosítás­sal készséggel szolgál: Hoffherr-Schrantz-Clayton­Schuttleworth Magyar Gipgyki Művek Rt. Budapest, VI. Vilmos császár ut 57, vagy Kohn Kiskunhalas, Kossuth u.10 Pálpusztasa jt világmárka

Next

/
Thumbnails
Contents