Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-10-30 / 87. szám

október 30 Kiskunhalas Helyi Értesítője 4 szőlőtermelő vidékeken megalakulnak országszerte az úgynevezett hegyköz­ségek. A szőlőtermés nivóján, de a A halasi pártok paktumot kötöttek a megye­bizottsági választásra és rendes tagokul Dr. Babó Imrét, Dr. Pető Jenőt, Szekér Pált és id. Halász D. Sándort jelölték. Az Alföld életkérdései Egyre nagyobb figyelem fordul az Alföld felé. Ennek egyik megnyilvá­nulása az alanti nyilatkozat, ame­lyet Novák József, a kalocsai érseki uradalom igazgatója tett egy újság­írónak. Az újságíró első kérdése ez volt: — Igaz-e, hogy az Alföld gazdál­kodása válságban van? Olyan híre­ket is hallani, hogy a csatornázás kiszárítja a zsombékot, de tönkre­teszi a vidéket.’ Az lesz-e az Alföld vége, hogy egyszer csak a nyakun­kon a homok s betemeti a legna­gyobb magyar éléstárat? — Igaz, hogy a csatornázás rend­kívül megváltoztatta a talajvíz vi­szonyokat. A csornai uradalom egyik részében még három évvel ezelőtt nagy tó volt, ludak úszkáltak benne. Tavaly kubikoltatni kellett jó mélyen, hogy egy kevés vizet kapjunk. Ta­gadhatatlan, mindenütt szárad a föld. — Katasztrófális-e ez a folyamat? — Az egész Alföldön ezt tárgyal­ják most a gazdák, hiszen nemcsak a kenyér, az élet kérdése ez. Ma már nyugodtan mondhatjuk, van csator­napárt és van zsombékpárt. Hát nincs igazuk a pesszimistáknak: a zsombé­kot el kellett tüntetni, mert a leesa- polás által óriási területek szabadul­tak fel. Az első két-három évben még csak savanyu füvet ad a szá­razra került terület, ez a savanyu fü etetésre alkalmatlan. Mikor azon­ban az édes fü megjelenik, a lecsa- polás meghozta gyümölcsét: nagysze­rű legelője van a jószágnak. — Tehát a csatornapártnak van igaza? — Mint rendesen, itt is középütt az iglazság. A lecsapolás önmagában nem elég, hiszen az Alföld csapadék- viszonyai is megváltoztak. Az esőzés átlaga évről-évre csökken. Különösen érezhető ez az északi uradalom terü­letén. A Duna mindenütt elszívja a felhőképződést a környező vidéktől. Megszűnt a kiadós júliusi zápor és a nyárvégi csendes eső. Pótolni kell tehát az apró sáros tavak és a kilo­méteres hosszúságra nyúló zsombé- kok nedvességét. Vissza kell hódítani az esőt. Másképp nem megy ez, csak tervszerű fásítással. A kormány ezért szervezte meg az alföldi erdőfelü- gyelöségeket. Itt Kalocsán például so­hasem gondoltak az erdőgazdaság megszervezésére és ellenőrzésére. Most már itt is van állami erdé­szeti hivatal. — Mindez roppant egyszerűnek látszik az avatatlanoknak. A gazda azonban tudja, hogy müyen gondos és körültekintő munkát követel az erdősítés. Legelőből nem lehet el­venni, mert akkor az egész gazdál­kodás rendje fölfordul. így áll az erdősítés kérdése: a gazdálkodás rendszerét nem lehet máról holnapra megváltoztatni. Már pedig a rend­szer azt jelenti, hogy a rét, a szántó és az egyéb gazdasági területek el­osztása, tagozódása egy bizonyos ter­melési típus mellett nem tűr meg nagyobb ingadozásokat. — Fenntartható-e mai termelési tí­pus? — Bizony itt van a baj ,az Alföld mai termelési típusa határozottan de­konjunktúrába került a világpiacon. Magyarán: akadozik az értékesítés. A magyar gazdálkodásnak kifelé job­ban kell tájékozódnia. Az áttérés nem történhet pánikszerű sietséggel, de bizonyos, hogy a termelést raci­onalizálni kell. Különösen a községi gazdálkodásra fontos, hogy egészsé­ges terv szerint történjék a terme­lés beosztása. Ezért van az, hogy a November 3-án választ Halas vá­ros megyebizottsági tagokat. A vá­ros Pestmegye törvényhatósági bi­zottságába 4 rendes és 2 póttagot küld. A választásra vonatkozólag a pár­tok megállapodást kötöttek és a vá­lasztásba közös listával mennek. Az előkészitő-bizottság megbízá­sából dr. Kovács Vince esp.-plébános és Tegzes Károly földbirto­kos aláírásával a következő értesítést küldték a választókhoz: »Tájékozódás és miheztartás vé­gett értesítjük a választásra jogosult közönséget, hogy egy helybeli római kato­likus és református egyénekből álló bizottság azon közös és Az adőfelszólamlási bizottság f. hó 22-én kezdte meg üléseit és vette tárgyalások alá a jövedelmi, vagyon­adó és az általános kereseti adó el­len beérkezett felebbezéseket. A tár­gyalások most értek véget és azok eredményeiről a következőkben in­formálták munkatársunkat: — Az adőfelszólamlási bizottság elé 80 felebbezés került. A bizott­ság a kincstári előadóval a legna­gyobb harmóniában működött együtt és tekintettel Halas város súlyos gaz­dasági helyzetére, a legméltányosabban, a törvé­nyes keretek között bírálták el a felebbezéseket. A bizottság a megfelebbezett adóból 15—20 százalékot engedett el, igy a N. | A kínzó kamrák titkait igy beszélte tovább Bese Ferenc: Hogy a prófuook itt meddig vertek, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy mikor észretértem, — épen vizes le­pedőt húztak rám, de még meg se szá- ; radt rajtam, már másikkal kedveskedj- j tek. Ez a jeges vizes'.epedőzés igy ment ^ két-három napig éjjel-nappal, nyilván j azért, hogy a sebláz enyhüljön s ha I nem vallók, — harmadnapra újra el­verhessenek. Az az ur, aki az előző napokon meg­vizsgált, verés közben is többször meg­nézett s mindig kérdezte, hogy nem-e ennék valamit? Egyszer azután enni kértem s kaptam is rántott levest. Né­hány nap mu'.va azt kívánta, hogy álljak s majd úgy néz körül, azután hogy fel­álltam, megkérdezte, hogy fáj-e vala­mim. Mondtam, hogy nem fáj. Ekkor úgy rendelkezett, hogy felöltöztethetnek s elkísértek egy másik szurgyikba, de nem a pofozóba. Bélléstelen szűr gúnya lett öltözékem, olyanforma szabású, mint a vásári ko­egyetéríő megállapodásra ju­tott, hogy a f. évi november hó 3-án megejtendő választás alkalmával tör­vényhatósági bizottsági tagokul Szekér Pál, dr.. Pető Jenő, dr. Babó Imre, id. Halász D. Sán­dor, Róna Gábor és dr. Borbás Imre helybeli lakosokat óhajta­ná megváiasztatni. Midőn ezt nyilvánosságra hozzuk, egyúttal felkérjük a mélyen tisztelt választót ,hogy a köz jól felfogott ér­dekében szavazatát a csatolt és a fentnevezett egyének neveit tartal­mazó szavazó lap beadásával gya­korolni szíveskedjék.« Az előkészítő bizottság a négy el­sőt rendes tagságra, a két utóbbit pedig póttagokul jelölte. jövedelemadónál 13 ezer pengőt, a keresetiadónál 1600 pengőt, a va­gyonadónál 1100 pengőt hozott tör­lésbe. — Most folynak a városban az általános adóösszeirások. November elején hozzáfognak a házadókivetési munkálatokhoz és november hónap­ban kell a házadóvallomásokat be­adni. A kivetések változást nem hoz­nak. A pénzügyminisztérium erre vo­natkozólag úgy intézkedett, hogy a házadót a iövő évre nem emelik fel, a mostani kivetés ma­rad érvényben a jövő évre is. Csupán ott lesz változás, illetve ke­vesebb vagy több a házadó, ahol a mostani bevallásnál valami változás állott be. médiás bohócoké s az egy szál ingen keresztül olyan szúrós volt, mintha be­lülről sündisznóbőrrel lett volna kibél- lelve. Egész testem úgy viszketett, —■ mintha rihes lettem volna. Kezeim a lábaimhoz levasalva s igy vakaródzni sem lehetett. Úgy dörgölődziem a fal­hoz, ajtósarokhoz, mint a marha az erdőben a fához. A prófuc naponta bejött söprögetni, de akárhol álltam, mindenütt útban vol­tam neki s végig-végig vágott rajtam a bika csőkkel Utóbb, ha bejött, — a céda közepére álltam, de itt is aggattam neki s vágott, mint a répát. Egyszer aztán innen is kiszorítottak s a vizsgálóbíró — Laucsik elé kisértek. A kérdések megint ugyanazok voltak hoz­zám, de a felelet is. Aztán következeit úgy, mint elsőbb, —- doktor-vizit, le- vetkőztetés, padrafektetés, szédüíésig- tartó végigverés,, vizes’epedőzés — le és le'. Midőn ez a nyájaskodás harmadszor is végig ’ett csinálva rajtam, Ráday és titkárja Kormos Béla előtt szsmbesi- tettek egy emberrel, hogy mondanám meg, hogy kicsoda ez? ösmerem-e? Már hogyne ösmerném!? — mondot­tam — hisz ez az én télire befogadott cselédem! Noszogattak aztán, hogy mondjam meg a nevét. Mondom aztán, hogy »Kismagyar.« — Ilyen néven Íratta be magát nálam.. Erre azt mondja a titkár: No lássa kend, ennek a neve Csőkő Nándor; ezt kérdeztük kendtől, hogy milyen viseletű ember volt ez azelőtt! Hát müyen volt? A ménes szétverése előtt jött hozzám a cserényhez; amíg ott volt, jól viselte magát. Hát azelőtt hol volt? Mondok a Bertus Lázárnál lóggosko- dott a kezesménesnél — úgy hallottam. No Csőkő igy volt-e? — kérdik tőle. így volt, ahogy Bese mondja. Hát miért tagadtad el az igaz neved Bese előtt? Nem akartam, hogy elfogjanak. Sze­rettem volna kipróbálni, hogyan lehet becsületesen is megélni? No Csőkő! — mondja aztán neki Kor­mos Béla — ha az igaz neved el nem tagadod, lásd most nem volna itt Bese, meg az a sok más ember is. No majd Bertust is kihallgatjuk, hogy annak ha­zudtál-e? Azt a négy esztendőt úgy látom, enyhén kaptad azért a 150 lopás és rablásért, amit eddig beösmertél. Mondd csak, ott volt-e Bese a kisteleki vonatrabi ásnál veletek ? Nem volt ott! Hiába mondanám! Ezzel a kihallgatásnak vége lett; en­gem lekisértek olyan fogdába, ahol már többen voltunk. Nem is vallattak töb­bet, egész ottlétem alatt soha. Napjában csak egyszer kaptunk enni, kanál, kés, villa nélkül. Az ételt egy kis otdalablakon tették be. Kezünk a lábunkT- hoz volt itt is vasalva, igy aztán malac módjára szájjal habsoltuk ki az ételt a tálból. Az üres tálakat megint az ablak nyi ásón gamózták ki tőlünk. Se mos­dás, se beretválkozás, vagy tiszta ruha vétel nem volt. Bajuszunk, szakállunk az ételtől megcsömbősödött, nadrágunk hátúja pedig elmocskosodott. Harmad­naponként volt csak egy-egy fertály­órányi sétánk a szűk udvarban. Minden rab fejére egy süveges álarcot húztak i-yenkor s egy-egy lengyel »holányos« katona kisérgetett bennünket. Beszélni ilyenkor nem volt szabad. Sokszor láttam ilyenkor Csőkőt álarc nélkül szabadon járni-kelni, söprögetni, de a szájában mindig vastag szivar volt. Még az őrök is szalutáltak neki. Úgy látszott, hogy ö olt nagy úrrá lett. De hát nem csoda, hiszen egymaga párszáz emberre terítette rá a vizes lepedőt, ügy látszik, »vékony bőrű« volt, meg a szomjúság is n|agy ur ám! Vallott te­hát. Én meg folyton azon árguvállódtam, hogy itt nyilván az »égi bíró« tösz majd! csük igazságot. (Folytatjuk.) Cz. L. — A nyugdíjas közalkalmazottak fizetését a hónap utolsó napján fize­ti ki a posta. A postahivatal ezentúl a nyugdíjas közalkalmazottak címére postán érkező nyugdijutalványokat nem az esedékességi hó első napján, hanem már az előző hónap utolsó előtti napján fogja kifizetni, amely újítás az érdekeltek szempontjából igen nagy előnyt és kedvezményt je­lent. A novemberi nyugdijutalványo­kat már október hó 30-án kézbesíti a hivatal pénzzel együtt a nyugdíjasok lakásán, a külterületeken lakók pe­dig ugyanaznap a hivatalban vehe­tik fel ezen összegeket. Az adőfelszólamlási bizottság az adótárgyalások során 16 ezer pengőt törölt A házadét nem emelik fel és a mostani kivetés marad érvényben a jövő évre A Ráday-korszak titkaiból 1 termés plaszirozásán is rövidesen érezhető lesz majd a hegyközségek szervező hatása.

Next

/
Thumbnails
Contents