Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-08-21 / 67. szám

4 Kiskunhalas Helyi Értesítője augusztus 21 Mondott szóból ért az ember Mikor a tanyából kihal az asszony, szomorúra vál minden. Mig a gazda kint dolgozik, nincs, ki a jószágnak adjon, ha pedig a munkából hazaérkezik, nem várja senki forró pirí­tott tarhonya levessel, krumplikásával és más efféle csemegével. Tiszta ruhába se (tart sokáig. így aztán mégiscsak bubánatos dolog, ha nincs, aki mosson az özvegyemberre. Ajtót se igen nyitnak az ilyen magára- maradt özvegyre, mint amilyen Csü­csök Túrós István. ' De talán mégis... Tanyákon a téli koromsötétben az ablakból kiáradó pislafény a világitó to­rony. Eltévedt vándor ezen fény irányába halad és ha a kutyák engedik, hát be is mén. Fagyosszalonnát falatozott éppen öz­vegy Csücsök Túrós István szomorú ma­gányába, mikor arra neszeit fel, hogy odakint igen fognak a kutyák. Gondolta magában, hogy megkerüli a tanyát, hát kiment. Másodmagával jött vissza, egy agyon­ázott, agyonfázott nőszemély kért éjjeli szállást. Sok jó megfér kis helyen, — mor- gott Csücsök Túrós István és intett a fehércselédnek, hogy menjen utánna. II. A banyakemence melege, az olajmé­cses barátságos pislákolása, no meg, csak amúgy kézből, bicskaheggyel el­fogyasztott kenyér, szalonna , hangra hozta az esteli váratlan vendéget. Szá­jának ugyanis eddig csak annyiban vette hasznát, hogy evés közben csemcsegett vele, beszédre nem használta, merthogy hallgatott. A csendet most is ugyan a gazda tör­te meg. — Tán szolgálatból gyüttél el? — Abbul, de nem a magam jószán­tából, hanem mert elzavartak. — Hogy-hogy? — Úgy, hogy az öreg gazdának nem akartam kötélnek állni. Osztán kitelt a böcsület. Ilyen a szögény özvegy- asszonynak a sora, — könnyezett a me­nyecske. — Hát akkor itt maradhatsz nálam. Hanem nini, van-e gyerököd? Mert ha van, elhozhatod, ha nincs, akkor meg ne hozd el. — Volt egy, de ez is möghalt. — Mibe? — Mert nem volt életrevaló. — Akkó nem volt érte kár. Hanem most már tőgyük el magunkat holnapra — ásított a gazda és a subájával lete­rített vacokra lefeküdt, de előbb elol­totta a mécsest. Az asszony pedig kiment a konyhába s csak amúgy vaktában ruhástul leült egy kis padra, mivel hogy nem tudta még a járást, de meg sötétben nem lát­hatta, hogy a konyha sarkában is volt egy kajlalábu vacokféle. Ezért oszt át­szólt a gazdának: Gyuecson ke egy szál masinát és tartsa ki. — Tán bóházkodni akarsz? Ugyan a sötétben is megfoghatod, ha ugyan el nem ugrik — morgott félálomban a gazda s a fal felé fordult. Kint nagy pelyhekben hullt a hó, tent pedig özvegy Csücsök Túrós István né­hai feleségérő1, az özvegyasszony pedig Istenben boldogult uráról álmodott... III. A mocsári gólyahir a nedvesréteken, erdők laposaiban, dülőutak melletti to­csogókban már sárgáim kezdett, de az özvegyember tanyáján maradt minden a régi. Az asszony irányában nem vallott szint. Nem bántotta soha, még csak sze­leimével se háborgatta. Hagyta özvegy- kedni magában. A tavaszi meleg napsugár azonban, mely fü-fa-bokrot rügyre hoz, megcsik­landozta a menyecske szivetájékát is. Bizonyos vágyakozások fogták el, éppen akkor, mikor a gazda kijött a faluból és szóbaelegyedett vele. — Mit csináltál hékám, még oda­jártam? — Itattam, oszt arra gondoltam, hogy mégiscsak sok, amit megiszik a marha. — Hát még mire gondoltál? — Mög magára! — felé te meleg han­gon az asszony. , — Okosabbat is tehettél volna! — nevetett a gazda. ; Az asszonyt elöntötte a méreg s neki­vörösödött arccal szembefordult Csü­csök Túrós Istvánnak s csak annyit mondott: Mög osztán arra is gondol­tam, hogy a mai nappal kitelt az esz­tendő és emék innen. Adja ki a bérö- met. — A bérödet? , — Azt hát! — No jó van, ott a három választási malac, válassz belőlük egyet, az lösz a béröd. — Azt a két szőkeszőrüt választom. — Amilyé ilyen szerény vagy, hát nem kapsz egyet se! — kiáltott a gazda és hátat fordított az asszonynak. — Nem-é? — perdült az asszony Csü­csök Túrós Istvánnal szemközt. — Hogy még én ne kapnék. Azért, hogy maga felé hajlik kennek a keze, nem szent ám ke és nem szentirás, amit ke mond, a szent Istenit kennek. Úgy po­fán cirógatom, azt a gölödinyön hízott képit, hogy a kutgémet is oltárkőnek nizi, ha ki nem adja rögtön azt a két szőkeszőrü malacot. A Duna—Tiszaközi csatorna meg- válósitásának gondolata újból aktu­alitást nyert. Érdekes, hogy ezt a több mint száz év óta felszínen lé­vő gondolatot a Rajna—Majna—Du­na csatorna most folyó munkálatai hozták újból felszínre. A németek tiz év alatt óhajtják befejezni azt a csa­tornát, amelynek az a célja, hogy a Rajna torkolatát belső vizi utón kössék össze a Duna torkolatával. Az egységes belföldi viziut meg­valósítása nálunk is egyre sür­getőbb. Természetesen többféle csatornaterv merült fel s hogy a sok közül gaz­dasági és vízrajzi szempontból me­lyik volna megvalósulásra legalkal­masabb, errenézve szolgáljon felvi­lágosításul az a tanulmány, amelyet Rohringer Sándor műegyetemi tanár bocsájtott közre a közelmúltban. Rohringer professzor szerint az első , kérdés: . íi a csatorna vonalának megállapi- 1 tása, amelynél Csonkamagyaror- * szág mai helyzetét kell elsősor- 1 *1)30 tekintetbe venni. Jelenlegi helyzetünkben nem vehe­tő többé számításba a magyar ipart egykor táplálni hivatott erdélyi nyers anyag forgalmat, sem pedig a mező- gazdasági termények szempontjából oly fontos Bánátot. Egyetlen kin­csünk, amely a Tiszántúl megma­— Hát te is igy tudsz, hát ilyen ipar­asszony vagy te?! — kiáltott nagy örö­mében Csücsök Túrós István. — Idáig azt hittem, hogy te is csak olyan málé- száju vagy, mint a többi gyütt-mönt. De most látom csak, hogy különb vagy, mint amilyennek hittelek. Mondott szó­ból ért az ember. Gyere ide az édes­anyád mindönit, hagy ropogtassam mög a derekadat. — De nem lőhet ám. — Mié? — Mert csiklandós vagyok —- szólt szemérmes hangon a menyecske s me­rész elhatározással magához kapta Csü­csök Túrós Istvánt s egy iszonyú nagy csókot durrantotjt szája kellőközepére. — Köll-e választási malac? — kér­dezte szerelmesen a gazda. — Köll a fenének! Nekem csak ke köll. Befogad^?... i — Be, be — bégatt a lakodalomra szánt bárány az ólból. A bárányfelhős égből pedig lemosolygott a két sze- i relmesre a fü-fa-bokrot rügyrehozó ta­vaszi napisugár... G. Gy. radt: a tiszavidéki búza, amely csak az esetben tud konkurrálni a bácskai és a bánáti búzával, ha olcsóbb ta­rifával jut ki Németországba vagy Hollandiába. E fontos körülmény te­kintetbe vételével meg kell állapíta­ni, hogy ma már szó sem lehet a Ha­raszti-csongrádi vagy a Dömsöd —csongrádi vonalakról, hanem egyedül a Budapest—szolnoki irányról. Ezekután önként adódik a kér­dés, vájjon érdemes e e2t a csa­tornát megépíteni? Természetesen erre az ország köz­gazdasági helyzete és pénzügyi ereje adhatja meg a'"kellő feleletet. Ám mindentől eltekintve, igen súlyos érvként támogatja a csatornaépiíés megvalósítását az óriási munkanélküliség, amelyet nagy mértékben tudna enyhíteni az évekig tartó csatorna épít­kezés. Ne feledjük, hogy a Duna—Tisza csatorna nélkül néhány év múlva a bácskai, a bánáti és a román búza olcsóbban juthat ki Bécs- be, Frankfurtba és általában a nyugati felvevő piacokra, mint a mi kitűnő tiszavidéki búzánk. A kérdés tehát rendkívül fontos és halasztást már soká nem igen szen­vedhet. otthon voltak s majd minden esetben j felébredtek és figyelmessé is lettek 1 a fosztogatás zajára, a tolvajnak — esodálatosképen — minden alkalom­mal sikerült zsákmányával elillannia. Kisebb-nagyobb pénzösszegeket, zsebórát és ruhaneműt loptak eí gyors egymásutánban — hogy csak néhány esetet említsünk a sok kö­zül — Tury István dr. ügyvéd, Zsig- mond Ferenc tanár, Vargha Im­re forgalmi adóhivatali ellenőr, Nagy Zoltán református lelkész és Rumpf Károly magánzó laká­sából, a legérzékenyebben károsítva meg ily módon az áldozatokat. Az egyik károsult, Vargha Imre forgalmi tisztviselő szintén felébredt a betörés zajára, látta a lakásából kifelé osonó tolvajt, aki trikóinget és fehérnadrágot viselt és mezítláb volt, utána is eredt, az azonban lürgébbnek bizonyult s még mielőtt Vargha Imre elérhette volna, átvetette magát az udvar hátsó ke­rítésén és eltűnt a sötét éjszakában. Leesett a padlásról és meghalt egy négy éves kisnu Megrendítő szerencsétlenséget je­lentett a rendőrségen hétfőn reggel Vörösbaranyi Józsemé halasi lairos, aki a Jókai ucca 31 szám alatt lakik. Az asszony bejelentette, hogy József nevű négy éves kis­fia vasárnap estefelé 6—7 óra között átment a Jókai ucca 35. számú házhoz, ahol több vele egykorú gyerekkel játszott A kisfiú fölment a padlásra és ott maradt egy kis darabig, majd hirtelen lezu­hant onnan és olyan súlyos fej­sebeket szenvedett, hogy ma hétfőn reggelre meghalt. A rendőrség az ügyben megindí­totta a vizsgálatot. A borpiac helyzete Magyarországon a keleti részek termése továbbra is minimális, a téli fagykárokból nem gyógyult ki ez az országrész, Hajdú, Szabolcs egészlen, Tokaljhegyalja és Eorsód nagyreszté szintén terméketlenül maradnak ez évben, die a Balaton partja sem mu­tat mindenütt jó termést. A 'borpiac lanyha. Dömsödön 11—11.5 Malli- gandos borokat 45 fillérért, Szent- mártonkátán közepes minőségű bo­rokat 40—50 fillérért, Bácsalmáson 11 Malligandosokat 35 fillérért, Jász­berényben 11.5 Malligandosokat 37 fillérért, Gyöngyösön 10 Malligan­dosokat 30 fülérért, 11 Malligandos vörös bort 37 fillérért, 12 Malli- gand-fokos rizlinget 92 fillérért és 10 Malligandos sillert 40 fillérért adtak el a napokban. A borpárlat ára 4.60—4.80 pengő literenként. ítmwsssswsmmsmm mtm Wjm | wm Boreihordók újak és használtak, szőlőgázolókádak, bo­rászathoz és gazda­sághoz való minden­féle edények, perme­tezéshez és esővíznek való hordók kaphatók Javítást is vállalok SCo¥á€$ Ferenc kádármoster Katolikus templom közelében Sarló u. 2 számú házánál Kiskőrösön hetek óta egy besurranó tolvaj fosztogatja a lakásokat A maga nemében szinte példátlanul álló sorozatos tolvaj- lás tartja izgalomban egy idő óta Kiskőrös lakosságát. Eleinte mindenki azt hitte, hogy csu­pán rossz tréfáról van szó, amivel jóbarátok akarják egymást bosz- szantani, de amikor hire terjedt, hogy a tolvajok nem csupán a legénylaká­sokat fosztogatják, hanem családok otthonaiba is betörnek, nyilvánvaló­vá lett a nyomozó hatóságok előtt is, hogy a sorozatos bűncselekmé­nyeket vagy egy, a helyi viszo­nyokkal feltétlenül ismerős, notórius gonosztevő követi el, vagy , egy szervezett fővárosi betöröbanda, i mely működését a nyári hónapok tartamára a fővárosnál biztonságo­sabb területre, az alföldi községekbe helyezte | át. 1 A tolvaj vagy tolvajok mindig az éj leple alatt j s rendszerint a nyitvahagyott ajtó- I kon vagy ablakokon át surrannak I be a lakásokba s többnyire csak | pénzt és ruhaneműt visznek el maguk j kai. Rövid néhány nap alatt I egész sereg lakásba törtek igy be i s jóllehet, a háziak minden esetben Száz év óta kisért a Duna-Tiszaközi csatorna megvalósítása

Next

/
Thumbnails
Contents