Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)
1929-08-17 / 66. szám
1929. augusztus 17., szombat XXIX. évfolyam, 66. szám Mozi aton i-tin. filmje iy tolás kép nk ék láni * 1 len lord jezetben épek: elyet oglalni 2 felv. dint ngerósz l felv. fé 17 és tlyárakl Imán azdasági leiében irt fali, sztő és és szem- < válasz» rilliáns, t pénzt, ízüstöt I magas órát és intosan t Politikai, társadalmi és közgazdasági lap ELŐFIZETÉSI ÁR EGY ÉVRE« Helyben ............ 12 P SO fill. 1 Vidékre ........... E GY SZÁM ÁRA 12 FILLÉR 16 P Alapította i PRÁGER FERENC MEGJELENIK SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőségi Molnár u. 2. — Telefon 45 (mellékállomással) Kiadóhivatali Városháza épületében A nyomor itt van a hátunk mögött, ott settenkedik uccák sarkán, ott terebélyesedik tereken és mindenfelé, amerre lép az ember nappal és éjjel. A nyomor a maga gyilkoló és fullasztó száz karjával, lasszójával, villanyos- székével, temérdek gondjának be nem gyűjtött garmadájával lidércnyomást röpit az álmunk fölé és elsötétíti a nappalainkat. A nyomorúság lopva érkezik bejelentés nélkül, instanciák nélkül. Vihar előtti csend előzi meg ugyan, de nem látók és nem hallók nem érzik, csak panaszolják és csak akkor jajdulnak fel, ha már kétvállra fektette őket a kegyetlen viszonylatok sürü bozóterdeje. Ez a nyomor nem speciális éhségek tünete, ez a szegénység: szociális problémák tö- megpszihózisa. Ma az az obiigát sirám, hogy nehéz az élet, nem egyes hipochonderek üres és semmitmondó szólama, nem is fukarok sóhaja, kapzsik napi ájtatossági tünete; ez ma szomorú, tragikus és élesen húsba és vérbe és idegekbe vágó, marcangoló igazság. Háború után és lélekromboló forradalmak elmúlásával, ez már ókori szomorujáték felvonásokra osztva, amelynek hőse a kenyér mártírja és szenvedője a munkanélküliség frontharcosa. Átminősített nyomor, a kornak nyomorúsága a mai ember felszálló sóhaja, verejtéke, kenyértelensége, napi gondja, keserűsége és kétségbeesésbe hajló lélektana, amelynek gyorsan beavatkozó bonckését várja mindenki. A nyomor nem lehet nemzetnevelő eszköz. Ma generációk nőnek fel fojtogató szegénységben, nemzedékek szaporodnak rongyos ruhában és lyukas cipőben, ki fog ezen segíteni, ki fog egy tabula rasaval az eseményeknek gyógyító iramot biztosítani? Az aránytalanul elosztott javak, ha nem is nagyon szembetűnően, de ma is megvannak. A gazda az idén eladja a gabonatermését, kifizeti a cselédjét, a cséplőt, az aratóit és ott áll, ott ragad pénz nélkül és minden segítség reménye nélkül. Ösbozót ez, rengeteg, amelynek nem tudni, hol a kezdete és azt még kevésbé, hol lesz a vége. A magyar gazda, a magyar iparos, magyar kereskedő, mindenki segítséget vár. Diagnózist és orvosságot. Megérthetnénk már egyszer, hogy a magyar élet nyomorral telitett, amelyen segíteni hazafias cél. M—y. A halasi iparosság válságos helyzete kétségbeejtő — mondja az Ipartestület elnöksége Legsúlyosabb panaszok a forgalmi és fényfizésl add és a társadalombiztosító járulékai ellen hangzanak el A nyomasztó gazdasági viszonyokat a halasi iparosság is erősen megsínyli. Nap-nap után mind sűrűbben hangzanak el panaszok ennek az érdemes társadalmi osztálynak köréből. Munkatársiunk a közvélemény tájékoztatása céljából kérdést intézett ezekre a panaszokra vonatkozólag az Ipartestültet elnökségéhez, ahol a következőket mondották. — Az iparosság mai helyzetét a következőkben tudjuk tömören vázolni, egyben rámutatunk súlyosabb hibákra s az általunk vélt segítés módjára. Az utóbbi időkben kialakult gazdasági helyzet közepette az iparosságnak a helyzete nem is válságosnak, hanem a szószoros értelemben kétségbeejtő- nek mondható: amelynek oka elsősorban a napról-napra erősebben érezhető pénzhiány, a hitelügylet fokozatos megszorítása, az ipari termeléssel s annak hozadékival arányban nem álló tulma- gas kamatláb. Az iparosságnak, hogy e nehéz időket átélhesse és megmentse ami még menthető, szükséges volna hosszú lejáratú, olcsó kamatozású kisipari hitelre, mely belekerülve a gazdasági élet vérkeringésébe, megmenthetné az iparosságot a teljes összeomlástól; nagy ban súlyosbítja e helyzetet az is, hogy az agrár termékeknek (mint például a búza és a bor), melyek gazdasági életünk egyik legjelentősebb tételei az ára nem csak erősen alá szált, hanem elhelyezési és értékesítési lehetősége megnehezült, ami által a már eléggé szépen fejlődő magán építkezések is megszűntek s éppen ezért ipari foglalkozásaink legnagyobb része mun- kanélkül állnak s iparosaink munkáskezei tétlenségre vannak kárhoztatva. Ezzel szemben úgy belföldi, mint a külföldi, ipari termékeinkhez szükséges nyersanyagok árai oly magasak, hogy a legminimálisabb termelési költségek hozzászámitásával is, a jelenlegi rossz pénz és kereseti viszonyok között a fogyasztók nagy hányadának részére hozzáférhetetlen, továbbá oka e nehéz helyzetnek az is, hogy az iparosság oly súlyos közterheket kénytelen viselni különböző adónemek és jóléti biztosítások járulékai fejében, amelyek nagyban felül múlják teherbíró képességét. Ezek közül csak a legkirivóbbakra kívánunk reá mutatni, ilyenek a fényüzési, forgalmi, és az általános forgalmi adó, amelyeknek magas kulcsa s az általános forgalmi adónak annyiszor való felszámítása, ahány közvetítő kézen keresztül megy s amit az ipa ros a fogyasztóra áthárítani nem bir, az ipari termékeket nagyban megdrágitja. Ezen adónemek eltörlendők volnának nemcsak azért, hogy a termelést megdrágítják és egyszersmint igazságtalanok is, hanem azért is, mert azon ígérettel lettek életre keltve, hogy csak addig maradnak érvényben, mig az államháztartás egyensúlya helyre áll, ez már régen megtörtént s a forgalmi és fényüzési adó még mindig érvényben van. Ilyen még a társadalombiztosítás is, mely túl magas járulékaival oly súlyos megterhelést rótt az iparosságra, amit elviselni már is képtelen s amelynek következményei talán még fel sem mérhetők. Legszemlél- tetöbben bizonyítja ezt a napról-napra mindjobban fel- szaporodó társadalombiztositási j járulékért való végrehajtások foganatosításának ijesztő sokasága. Az iparosságnak nem is a társadalombiztositás, mint jóléti intézmény ellen, hanem a tulmagas járulékok és azoknak az alkalmatlan időben való bevezetése ellen és azon zaklatások ellen, melyek ennél az intézetnél meghonosoö- tak, vannak kifogásai és panaszai. A kézműves kisiparosságnak, hogy, e nehéz időkön nagyobb megrázkódtatás nélkül áttudjon haladni, a már fentebb említett hitelakción kívül szüksége van arra is, hogy közterhei csökkentessenek. Gondoskodni kellene úgy a kormánynak, mint a városnak az iparosság részére műn kaalkalmak megteremtéséről állami és városi építkezések, közmunkák és egyéb közszáüitások révén, valamint a kisipari termékek részére export lehetőségek megszervezéséről, mert csak igy lesz lehetséges az, hogy ez a jobb sorsra érdemes társadalmi réteg továbbra is adó alany, az államnak és a városnak hasznos tagja és fenntartó pillére maradhasson. Ennek a nehéz helyzetnek köny- nyebb áttekinthetősége céljából az alábbi statisztikai helyzetképet közölhetjük: i Az 1928. évben iparigazolványt kért 49 iparos. Az 1928. évben iparigazolványáról lemondott 32 iparos. Az 1929. évben iparigazolványt kért 31 iparos. ; Az 1929. évben iparigazolványáról lemondott 29 iparos. Az alkalmazotti viszony kb. 35—40 százaléka csak a múlt évinek.
