Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-08-10 / 64. szám

augusztus 10 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 m\ •aton oda! DS yJ film utatója aan. ép ige lár fev. iái sdasági .tében t fali, dö és 5 szem­válasz* lliáns, pénzt, üstöt magas »rät és ltosan kül léphetik át ,az osztrák határt. Vásár- j igazolvány és MÁV. igazolvány a városi 1 menetjegyirodában szerezhető be, ahol bővebb felvilágosítással készséggel szol­gálnak. — Emésztési gyengeség, vérsze­génység, lesoványodás, sápadtság, mirigybetegségek, bőrkiütések, kelé­sek, furunkulusdk eseteiben a termé­szetes »Ferenc József« keserüviz sza­bályozza a belek annyira fontos mű­ködését. Az orvosi tudomány számos vezérférfia meggyőződött arrló, hogy a valódi Ferenc József viz hatása mindig kitünően beválik. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. i — Értesítem a tanyai vevőközönséget, ! hogy tejtermékük eladására minden heti­piackor asztalokat kölcsön üzletemből vihetnek ki a piacra. Kölcsön dijat nem fogadok el. — Záboji László füszerke- reskedő, Körösi-malom házban. — Letartóztattak egy kelebiai va­súti hivatalnokot megfertőzés bün­tette miatt. A csendőrség Miráki Fe­renc vasúti segédtisztet, aki a kele­biai vasútállomáson teljesített szol­gálatot, letartóztatta azért, mert több 9—12 éves kislány ellen aljas me­rényletet követett el. A vasúti tiszt­viselőt, aki ellen hasonló cselejkmé- nyért már eljárás folyik, az ügyész­ség fogházába, Bajára szállították. — Ä nagyvárosok kemény granitkö- vezetén testünket korai elfáradástól PHLMÄ cipősarokkal óvhatjuk meg. — Minden lépésünk oly ruganyossá válik, hogy ezzel úgy testünknek, mint ide- i geinknek jóleső érzést lokozunk. — Ä városházáról. Felhívja a vá-- Iros a gazdaközönség figyelmét a vá­ros vetőmagtisztitó gépének haszná­latára. Tekintettel a cséplési idényre a legalkalmasabb, ha mindjárt a le- takaritáskor tisztittaitják meg a ve­tésre szánt vetőmagjaikat, hogy ez­zel az ország kívánatos vetőmag ne- mesitési munkáját és az saját, a hasz­not illetőleg jól felfogott érdeküket is szolgálják. A selector egész napi használata: gépész dija fejében 8 P, illetve óránként 1 P, félnapra pedig 4 P. A város részére használati díj fejében a tisztított gabona 4<>/o-a fi- ! zetendö. A gépészi dij közvetlen a gépésznek fizetendő. A tisztításra vo­natkozó bejelentések naponta eszkö- zölhetők a v. gazdai hivatalban, mi­vel a tisztító gép csak előzetes be­jelentés után áll a gazdaközönség ren delkezésére. — Ä Szemerédi tanyától a fehértói erdőig terjedő szakaszon az erdő széfén Kameráth rendőrkapitány elvesztette kis táskáját, benne motorkerékpár szarszá- mait. Becsületes megtaláló adja le a rendőrkapitányságnál. — Hz uj világcsoda iránt érdeklődők­nek még ma szombat esti második be­szélő film bemutatáson alkalma nyilik gyönyörködni a világsajtót is foglal­koztató bámulatos találmány felett. Mü- j soron vannak: klasszikus, ének, zene, 1 táncszámok, pazar kiállítású revük stb. I Műsor kiegészítéséül őfensége a hordár 7 felvonásos vígjáték világattrakciőő, szerepel. — Holnap, vasárnap, két slá- geres műsorral kedveskedik az Apolló- mozgó igazgatósága közönséének. A két sláger cime az Óceán Don Juánja 7 felvonásos kacagtató kalandorkép és a Vadnyugati szerelem cimü 6 felvonásos hajmeresztő vadnyugati történet. Fősze­repben Rex Bell, a csodalovas. ■ =^1."':;'f 1 —r::--— SPORT Az F. T. C. Halason Nagy napja lesz vasárnap Kiskun­halas sportjának. Vendégül látja e napra a Ferencvárosi T. C. sokszo­ros Magyar bajnok csapatát. Mint megírtuk, a KAC csapatát Izsák Ká­roly az FTC trénere már mintegy 5 hete trenírozza és ennek köszönhet­jük azon körülményt is, hogy a ne­ves tréner utján sikerült lekötni a le­gendás hirü, népszerű zöld-fehér csa­patot. Bizonyára a varos kevés, de annál lelkesebb közönsége — mely a korral haladva — a sporttal is tö­rődik, nem fogja elmulasztani az al­kalmat. hogy a halasi pályán gyö­nyörködhessen a sokszoros magyar bajnokcsapat játékában és ezáltal tá­mogatja egyuual városa színeit kép­viselő helyi csapatot is — mely ag­gasztó anyagi állapota mellett is — áldozatot nem kímélve, lekötötte az FTC-ét. A mérkőzés délután 5 órakor kez­dődik. Előtte 4 órai kezdettel a KAC old-boy csapata mérkőzik a helyi rendőrök sport Clubjával. Az érde­kes mérkőzésre sok ember lesz bi­zonyára kiváncsi. A rendőrcsapat összeállítása: Szon­di, Török—Molnár, Sütöri—Resócz- ki—Czinege, Szokter—Barát—Kálo- micza—Benedek—Ormos. A KAC csapata e hó 18-án játsza le Chorinthián dij mérkőzését a Szé­kesfehérvári ARAK-kal. A mérkőzés helye még bizonytalan, mert azt sor­solás utján 12-én dönti él az“T5rszá- gos Intéző Bizottság Budapesten. Mint tudvalevő, ezen dijjat még az 1900-as években az itt járt angol Chorinthiánok örökös vándor díjnak tűzték ki a magyar amatőr csapatok részére. Ezen mérkőzésekben részt vesz ez 'ívben a helyi KAC is. Kirándulásokra (Fehértóra, Sóstóra stb.) személyautó fuvarozást vállalok. Mészáros Dezső Helyi Értesítő nyomdaMolnár u. 2 «■■■■■■■■■■■■■■■■■a Hirdessen a Helyi Értesítőben KJR.UOV HAN&SZERCYÁB ÉS RÁDIÓ MÓVBC BUDAPEST. V?L RÁKÓCZHJTÖO HARC A SZERELEMÉRT REGÉNY (5) Köszönni akart... búcsúzni akart... megfordulni akart... Akart, de nem tudott. A teste ólomként ült az akara­tán. Lábai mereven és mozdulatlanul gyökereztek a parkettbe. Szive óri­ásivá nőtt, s a végén elnyelte őt mindenestül. A szive, mely úgy kon­gott, mint a félrevert harang s amely minden dobbanással »Heléná«-t sikí­tott s amely az őutáni vágyat pum­pálta piros ereibe. A szív dobogott ki a szájából, amikor hosszú és kínos küzdelem után forrón, perzselőn megszólalt. — Heléna!... Szeretlek!... Mint a Nap a Földet, mint árnyék a fényt, mint a kék ég a galamb kacaját. Szeretlek! És ne is tiltakozz, ne is küzdj ellene... Te az enyém vagy! És daccal szembeszál­lók érted minden előítélettel! Ha kell: az atyámmal: a nyakas és büszke ma­gyarral s az atyáddal: a fanatikus ro­mánnal is... Heléna könnyezett. Úgy állt ott Géza előtt, mint egy megadással teljes, össze­tört madárka, aki már meg se kisérli, hogy elröppenjen halálos végzete elöl. Valósággal elégett és megsemmisült a magyar fiú forró szerelmi vallomásától. Vasabroncsok szorították össze !az agyát, az első szerelem mindent összetörő, ke­gyetlen pántjai, amelyek csirájában meg­fojtottak benne minden tiltakozó gon­dolatot. Megadta hát magát torsának és en­gedte, átengedte magát a nálánál hatal­masabb urnák: a vérében fürdő, a szi­vében dobogó s a szemében ujjongó első szerelemnek. — Szeretlek!... — suttogta Heléna és fekete zsarátnokok sziporkáztak a sze­méből,.— Szerettek, ha meg is halok ér­ted, ha az atyám máglyán éget is el. Szeretlek és nem csinálok titkot belőle. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy Po- pescu Heléna megőrült a szerelemtől... A szerelmes leány Géza karjaiba szé­dült, akit ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy a tűzpiros ajkára tapassza a száját. Percekig tartott ez a csók. Nem tud­ták leszakítani egymásról szájukat, nem. tudtak betelni egymás izével. Halk cuppanós jelezte, hogy a két ajak leszakadt egymásról; fojtott jaj fi­gyelmeztetett, hogy az alig megszüle­tett szerelem le van leplezve. Hiába bontakoztak ki egymás karjai­ból, hiába ugrottak széjjel szempillantás alatt: a Végzet koronatanúja Popescuné képében ott állt a széttárt ajtóban. Mintha kisértet, ijesztő kisértet lett volna, úgy meredt anyjára tágult pu­pillákkal a halottfehér leány. — Anyám! — sikoltotta és őrült iz­galmában, mint a tettemért kisgyerek, topogni kezdett lábával a padlón. — Anyám! Bocsáss meg, irgalmazz meg nekünk!... Nem tehetünk róla! Nem te­hetünk róla! Szeretem, szeret, szeretjük egymást!... Arcába könny szökött, kezét imára kulcsolta s úgy vetette magát anyja lába elé. Ott vonaglott, hörgőit, nyöszörgőit a padlón. Az anya megse moccant. Ügyet sem vetve gyermekére, egyre csak Gézát nézte és szeméből fekete harag és gyű­lölet sugárzott. Majd, mint a párduc, leányán keresztül a fiú elé ugrott és görcsösen összeszoritott öklével az ar­cába sújtott. — Nesze! Gazember! Ezt kapod, nem a lányomat! Majd hirtelen az ajtó felé mutatott. — Ki innen! —- hörögte, mint egy furia. — Ki innen, amíg szét nem ha­sítjuk tolvaj fejedet!... Nem értetted? Mars! Géza meg se mozdult. Irta: BOROSS FERENC — Kérem, azonnal hagyja el a laká­somat! — szólt most már más hangon, de nem kisebb gyűlölettel Popescuné. — Jogom van itt lenni! — hördült fel Géza és olyan pillantást vetett az asszony felé, hogy az ijedtében az aj­tóig hátrált. Onnan rikácsolta vissza: — Joga?! Milyen címen van itt önnek joga?! — Azon a címen, hogy az ön leánya a menyasszonyom! — válaszolta kia­bálva Géza. — Hahaha! — kacagott fel erre gú­nyosan Popescuné. — Majd, ha még egyszer megszületik és románnak szü­letik: akkor esetleg beszélhetünk róla. Addig azonban szedje a sátorfáját és amilyen gyorsan csak lehet, kotródjék innen! Megértette? — Nem! — csattant fel Géza hangja, miközben vagy két lépést az asszony felé tett. — Vegye tudomásul, hogy nem értem! Büszke vagyok a magyarságomra és semmi kedvem ahhoz, hogy román­nak szülessek. Mert — elhiheti asszo­nyom — valamivel több jogon büsz­kélkedhetek dicső fajommal, mint ön a saját retye-rutyájával. Adjon hálát az Istennek, hogy magyar fiúba lett sze­relmes a lánya. — Elég! — süvöltött az ezredesné hangja. — Ne papoljon annyit, hanem távozzék. Vakmerő kijelentéséért pedig börtönbe fogom vettetni. Ott majd ei- mélkedhetik. Géza felkacagott. A börtöntől nem ijedek meg. Popescu Heléna pedig magyar asszony lesz... Az én feleségem lesz... Jó napot!... És remegve az izgalomtól, gyors Lép­tekkel kisietett a kastélyból. — Haza! — kiáltott rá a kocsisra, akt a lovak közé pattintott és sebes vág­tában röpítette szerencsétlen gazdáját hazafelé. * Beleznay Dávid valósággal buskomor: lett a román (megszállás óta. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy Erdélyre, erre az ezerév óta magyarlakta földre idegen bitorlók tették a lábukat. Eddig se szenvedhette a románt, megvetette és alsóbbrendű fajnak tartotta, de a meg­szállás óta annyi kegyetlenkedés és ga­rázdálkodás láttára, már megvetésre se tartotta érdemesnek őket. Teljesen visszavonult, bezárkózott a kastélyába, ahol a régi jó világról ál­modozott és tudni se akart a jelenről. Az is nagyon nehezére esett, hogy néhanapján össze kellett jönnie Popescu ezredessel. Természetes, hogy Beleznay Dávid azt se nézte jószemmel, hogy egyetlen fia mindennapos vendég az ezredeseknél. — Ennék nem lesz jővége — gon­dolta sokszor magában. — Félek, hogy az a csinos démon előbb-utóbb elcsa­varja a fiam fejét. Brrr! Még gondolat­nak is irtóztató. Pedig azon a ködös októberi dél­utánon, amikor szobájában fel-alá sé­tálva, fia sorsán aggódott az öreg Be­leznay: Popescuék lakásában már el is dőlt ez a féltve őrzött sors. Megtörtént a szerelmi vallomás és megtörtént a kiutasítás is. Csakhogy a nyakas magyar ur erről még semmit sem tudott. Bár sohase tudott volna. Úgy elkerüli azt a kin- szenvedést és lelki elkárhozást, amely idő előtt a ísirba fektette s amely vil­lámszárnyakon oly sebesen és feltartóz­tathatatlanul közeledett feléje. Élesen, csengőn megberrent a telefon. Dávid ur megrezzent. — Vájjon, ki kereshet ilyenkor? — gondolta magában és felkelt a pamlag- ról, ahol csendes pipaszó mellett he- verészett. 1 (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents