Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)
1929-07-13 / 56. szám
julius 18 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 iái lasági Voen fali, 3 és szemálasz* áns, pénzt, stöt nagas it és osan isii 4-én egyik nje I ban fél 7 kor. árak HARC A SZERELEMÉRT REGÉNY (1) Irta: BOROSS FERENC 1918-ban, mikor a világraszóló nagy tragédia testet öltött és a Kárpátoktól te az Aldunájg gyászfátyolt szőtt a fekete végzet minden magyar szívbe, — amikor három irányból is jöttek zsákmányra éhesen és fogukat csattogtatva az idegen hordák, hogy kiki lekanyarit- son az ezeréves magyarföld testéből egy-egy darabot: akkor tettek örökre lakatot Be’-eznay Dávid uram szivére, szájára és meggyőződésére is. Beleznay Dávid...! Hej, ki nem ismerné ezt a nevet széles Csik-msgyé- ben, ahol csak emlékezni szoktak a régi jó időkre? Amikor még fiatalok voltak azok a tiszteletreméltó és immár őszbe- vegyült hajú urak és dámák, akik a kilencvenes években együtt ropták vele a táncot a hires-nevezetes megyebála- kon. Bizony, minden leányzó és tüzes- vérü menyecske szive megbizsergett, ha Beleznay ur, akárcsak egy pillanatra is, rajta felejtette a szemét... Mart hires szép ember volt; a legszebb egész Csik- országban. S amellett mindig jókedvű, táncos, mulatós. S az az erénye is megvolt, hogy sohasem hiányzott onnan, ahol bor folyt, nóta szólt. Soha, még véletlenül se. Évekig mulatott Csíkszeredán. Minden héten volt egy párbaja és minden héten egy másik szívügye. De hát a tűzzel nem jó játszani. Eeleznay is addig játszogatott vele, amig végül is akkora lángot vetett a szive, hogy se nem látott, se nem hallott: komolyan szerelmes lett. Borszéki Kató volt a kis gyújtogató, akit hamarosan el is vett feleségül s akivel végleg visszavonult falusi birtokára: Szentkirályra. Amilyen bolondos-mulatós ifjú volt, olyan derék gazda és jó férj lett belőle. Kitartó és szorgalmas munkával lassanként megháromszorozta a vagyonát, — úgyhogy a nagy összeomláskor, midőn a románok bevonultak Erdélybe, a környék legtekintélyesebb földbirtokosa volt. * 1918. október 15-én, egy ködös-hűvös őszi estén együtt ült az egész Be- leznay-család. Vacsoráztak a nagyebéd- lőben s közbe-közbe beszélgettek. A családapa, az immár szürkülő fejű, szikár öregur, szokatlanul levertnek látszott. Szótalanul szürcsölgette feketéjét s csak olykor emelte fel szemét Géza fiára, aki meglehetősen hangosan beszélt. — Nem is tudjátok, hogy a kis kastélyunkban elszállásolt román ezredesnek ma délután megérkezett Bukarestből a családja. Belovagoltam a faluba s útközben szembetalálkoztam velük. — Szóval, ez azt jelenti, hogy a bocs- koros oláh katonák továbbra is itt maradnak a nyakunkon — szólott halkan a háziasszony és félszemmel férjére tekintett. — Itt... Persze, hogy itt! Annyira bekvártélyozták már magukat, hogy bottal se lehetne őket kiverni innen. Az állomásfőnök mesélte, hogy a román ezredes címére három vaggon bútor is érkezett — magyarázkodott Géza urfi. — No, akkor szépen vagyunk! — sóhajtott fel a családfő. — ítéletnapig se szabadulunk meg tőlük. — Meglátod, hogy holnap már le is vizitelnek nálunk az ezredesék — for- j dúlt férjéhez Kató asszony. — Le!... Amilyen szemtelenek, meg- i teszik — mormolta Dávid ur. — És nekünk jó arcokat kell majd vágnunk, örömet kell tetetnünkÉ s általában úgy kell fogadnunk őket, mint valami igen kedves vendégeket — emel- ! te fel Kató asszony hangját, amelyben | sok keserűség rezgeti. — Bizony, igazad van. Próbáljuk csak nem kedvesen fogadni őket, másnap már titkos jelentés menne Bukarestbe, hogy Beleznay Dávid ilyen összeesküvő, olyan össeesküvő! — dörmögte bosz- szusan a családfő és felkelt az asztal mellől. j — Egy bizonyos — zárta be a háziasszony a csendes diskurzust. — Mégpedig az, hogy ezentúl már vigyáznunk kell minden szavunkra és lepleznünk kell azt a megvetést, melyet ezzel a bocskoros fajtával szemben érzünk. — Kifelé ügyes diplomaták, belülről pedig izzó magyarok legyünk — szólt inkább önmagához Géza urfi is, majd lassan ő is felkelt az asztal mellől, megcsókolta szüleit és bevonult szobájába, ahol jegyzeteibe mélyedve még sokáig tanulgatott. \ Készült az utolsó vizsgára, a harmadik jogi szigorlatra. í De a tanulás nehezen ment. Figyelme, gondolatai másfelé kalandoztak. A román ezredesékkel való délutáni találkozás járt az eszében, a barátságos mosoly, amellyel köszöntését viszonozták s az a meglepően csinos leány, aki bundába csomagolva ült a kocsiban s olyan édesen-naivan bámult reája. Még utána is fordult, amint ellovagolt mellettük. — Biztos, hogy holnap le fognak vizitelni nálunk s akkor majd jobban szeme közé nézek annak a kis románlánynak — gondolta magában és összehajtogatta a jegyzeteit. (Folytatjuk.) Amerre a szem ellát, vigan hullámzik a sárguló kalász. Még néhány nap és megindul a munka, megcsendül a kasza. Az Isten bő adományát az ember veritékes munkája teszi teljessé. Hajnaltól napestig görnyed a gazda, a béres a földeken, 8 ember legyen a talpán, aki fáradtság nélkül birja a kemény robotot. Am az okos ember könnyít magán, mert a tulerőltetésnek az egészsége látná a kárát I Egy üveg valódi Diana sést&orsaesz minden tarisznyában kell, hogy legyen ilyen nehéz napokban. Ez a kipróbált háziszer arra képesít egy embert, hogy kettőnek a munkáját végezze el s még mindig friss maradjon. Fogadja meg a jó tanácsot s otthon ne feledjel Diana sósborszesz felfrissíti az elbágyadl izmokat, gyorsabb mozgásba hozza a vért edzi és kitarióvá teszi az egész szervezetet, hűsíti a verítékező homlokot, megszünteti az itt-otí fellépő szédülést, émelygést, szóval valóságos újjászületést íelent a munkában görnyedőknek. Mindenütt Kapható! Utánzatot ne fogadjon el! motor&erélipárt Megérkezett a Gépkereskedelmi és Műszaki Vállalat helyi képviselőhöz
