Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-03-30 / 26. szám

március 30. Ki^nnhslss Halvi Érte»;,ői<* 3 Örökifjúhódolat a nyomtatott betűnek Irta: MESTEEHAZY AMBRUS Milyen messze vagyunk mi a bol­dogságtól. Súlyos mérföldkövek, bék­lyók és mesterséges drótsövények választanak el tőle, amiket nem le­het csak úgy átugorni. Éppen úgy, mint a természetet, amelyben szab­ványos iskolai olvasókönyvek rigo­rózus megállapítása szerint szintén nincsen ugrás. Ebben a kéjes elé­gedetlenségben úgy érezzük, hogy minden fekete napok és gyászos évek és türelmetlen tolakodó eszmék elle­nére is ünnepelnünk kell valakit. Mindegy, hogy kit. Aki jön és aki aktuális és aki a mienk testestől, lelkestől a gondolatban és a hitben, a vágyban és a célban és a nagy ál­lomások felé futás szent hajszájában. Valakire ráteriteni a jóság vizeslepe- döjét és agyonszeretni és elborítani a század vérszegény derekán. Nem keresünk ürügyet, mert találunk dá­tumot. Történelmit, emberit. És ilyen­kor átadjuk magunkat a repülő toli­nak, amely ünnepel országokat és népeket, kitűzött feladatokat, ered­ményeket és kudarcokat, vad össze­visszaságban. És ez a szép és izgató és újszerű és igazi. Ez a rendszer­telenség, a dátumhoz nemkötöttség, amiben benne van minden összesen, együtt és külön-külön, amit emberi elme kapkodó és forró káoszában egyáltalán alkothat. Itt van a szikra és a láng, a máglya és a pernye, épületek és romok: egyszóval építők és rombolók. Az ördögi színjáték arénájában. A világ nagyon hálátlan. Ez a meg­állapítás nem uj és nem eredeti. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, mert szomorú tapasztalataim lomtárából tudom, hogy jó, ha az ember koro­natanút visz magával a fórumra. Ha nincs, csinál egyet, hogy ott legyen védőnek és mentőnek a háta mögött A hálátlannak nevezett világ pedig, amely — a vitának ezt a részét le­zárandó — talán nem is hálátlan, egész biztosan megfeledkezett arról, hogy 1929 tavaszán 528-ik eszten­dejét ünnepeljük annak a dátumnak, hogy Gutenberg a betű, a nyomtatott betű ősapja földi bolygónkra 'téve­dett És itt meglehetősen zavarban vagyok, mert hiszen arra gondolok, hogy mit csinálnék én most Guten­berg nélkül, aki lehetővé tette az írást, a nyomtatott Írást. És hogy egészen simán frivolak legyünk, módot adott arra, hogy a reggeli ká­vé mellett a publikum tudomást sze­rezzen a brazíliai köztársasági elnök térdizületi csúzától kezdve, a cseléd­leány marólugoldatáig. Hitemre mon­dom, meg kell ünnepelni a nagy mes­ter születését áhitatosan, akit már régen beszántottak a búzatermő, por- hanyós germán földbe. Ötszázhuszonnyolc esztendő ködös távlatából elmosódik Gutenberg sár­guló képe, aki az első szellemi át­alakulás csóvájával tüzet rakott a rotyogó üstök alá és megindította azt a folyamatot, amelytől megkó- tyagosodtak az agyvelők. Egy hazárd és vabank játék következményeit szülte meg a nagy mester világra­szóló találmánya. Neki nem kellett *) *) Mutatvány az írónak „Politikai és társadalmi uj mézesek és az a bizonyos vörös tenger“ címen megjelenő uj köny­véből. szabadalmi hivatal. Az ő pátentje az emberiség viharos erőpróbája. A harc még tart. Hatalmas és vehemens erő- | vei. Vagy elpusztulunk tőle, vagy jó- i ság tömegével megváltjuk a világot vele. Gutenberg mester XIV. században ámulatba ejtette az iniciálékon medi­táló jámbor szerzeteseket, akik tus­sal és kevert festékkel pingálták dí­szes betűiket kolostorok kongó, siri csendjében, amikor villámlás és mennydörgés zajával robogott be az uj világ fiatal szele. A bő kámzsák, , bőujju katonái pedig — mit tehet- I tek egyebet — preventív szenthábo- rura toborozták össze a tekintély fa­natikusait, hogy segítsenek lefegy­verezni a »sátán döntő kisértését«. A békés, nyugodt és a munka lázától önkívületi állapotba sodort Gutenberg pedig ezalatt serényen tovább dol­gozott, hogy paripát faragjon az em­beri gondolat alá. A gondolat meg izzig, sistereg, mámoros deliriumot abszorbeál. Gutenberg volt az első, aki fölfe­dezte, hogy a forró ólom, nemcsak renitens fülek beöntésére alkalmaz­ható. ö avatta fel az ólmot a leg­értékesebb fémmé: az emberi agy formájává. Gutenberg több mint há­ború és több, mint béke. ö a háború és béke. Harc és enyhület. Forrás és beteljesülés. És hálás fanatikus késői unokáinak, a betű eljegyzett szerel­meseinek számára, akiknek már öt­száz éve nyúzza és csiszolja az ide­geit, legyen újra, legalább rövid hu­szonnégy óráig, napirenden ő, Gu­tenberg »A titkos és csodálatos mű­vészet« mestere, akinek adassék di­cséret és dicsőség. Óriási terheket ró a halasi gazdákra a rend­kívül magas kutyaadó A házőrző ebek körülbelül 45°|„-át Ítéli halálra a vármegyei szabályrendelet Egyik legutóbbi számunkban meg­írtuk, hogy miniszteri rendelet foly­tán a vármegyénél uj szabályrendelet készült a kutyák megadóztatása szem- pcontjából és ez a szabály- rendelet kimondja, hogy mind1- azon helységekben, ahol ál­lami rendőrség látja el a köz- biztonsági szolgálatot, a ku­tyák tartása a lakosság ré­széről luxusnak tekintendő és azok után fejenként tiz pengő adó i fizetendő. A szabályrendeletnek ez a része rendkívül sérelmes a lakosságra és pedig, nemcsak a városban lakók részére, de a tanyai lakosságra is, mert ott viszont már egy ku­tya után is 1 pengőt kell fi­zetni, holott eddig tanyákon az egy kutya adómentes volt A városra és a tanyára egyfor­mán súlyosan ható rendelet megle­hetős nagy meglepetést keltett és azt széles körben különböző kommentárokkal amely után évi 10 pengő adó jár. s j Magas a vadászok évi 5 pengő ' < adója is. A tanyai használatra tar- | tott házőrző eb évi adója 1 pengő I ugyan, de itt is az egynél nagyobb számban tartott minden to­vábbi házőrző eb után, már a vonatkozó adótétel kétszerese fi- • zetendő, még a pásztor kutyája sem j adómentes. j Hogy miért kívánta a belügymi- 1 niszter a szabályrendelet ilyen szi- j goru módosítását azt nehéz megérteni. A magas adótétel igaz, hogy a feles- j leges ebek számának csökkenésével végeredményben a veszettség előfor- : dulását is korlátozza, mert kevesebb ‘ i lesz azok, csak az a baj, hogy ott, j ahol különben szükség lenne reá a közbiztonság szempont­jából. Kiskunhalas város bel­területe nagy, az államrend­őrség létszáma csekély, | itt tehát a határszélen, honnan néhány Í óra alatt megszállott terület­re juthat a tolvaj, . nem kedvtelésből, hanem fogja maga után vonni, mert hiszen bármennyire is szere­tik egyesek kutyájukat, anyagilag még sem bírják ezt a rájuk nézve, bármilyen különösnek is hangzik, mégis horribilis adóösszeget kifizetni. Ennek szemléltetésére megtudta munkatársunk azt is, hogy ez az adó­összeg, vagyis a tiz pengő igen sokszor ma­gában véve magasabb ösz- szeget jelent, mint néhány va­gyontalan ember egyéb ösz- szes adójának teljes terjedel­me. De mégha a szegényebb néposz­tály nem is irtja ki a kutyáját, án- nak kiirtása mégis be fog következni, mert a vonatkozó adóintéz­kedés úgy szól, hogy az adó­hátralékos-gazdák kutyáinak kiirtása a hatóság által fog megtörténni. Az államrendőrség bármennyire is teljes bizalmat élvező végre­hajtó közege is a közbizton­ságnak és a közrendnek, Ha­lason még sem tudja ellátni ezt a munkát, illetőleg még­sem alkalmas arra, hogy a kutyák hiányát pótolja, kisérték és kialakult az a mondhatni , egyhangú vélemény, hogy a rende- ; let minden valószínűség szerint a házörzőkutyák nagy száza­lékának kiirtását fogja maga után vonni. Munkatársunk, hogy gazdasági té­nyezők részéről is megvilágittassék i a kérdés, nyilatkozatot kért Tegzes 1 Károly földbirtokostól, a halasi me- I zőgazdasági bizottság elnökétől, aki 1 1 lapunknak a kérdésről és annak feltétlenül nagy horderejéröl a következő nyilatkozatot adta: — Az ebadóról és az ebtartásról szóló 190—192 §. hgy. számú vár­megyei szabályrendeletet ismerem. Tagadhatatlan, hogy a szabályrende­let az ebadó egy évi összegét — a városokban és azon községek bel­területén, amelyekben a közbizton­sági szolgálatot a m. kir. államrendőrség lát­ja el — túl magas összegben állapítja meg. A belterületen ugyanis minden ebet kedvtelésből tartott ebnek számit, személy és vagyonbiztonság szempontjából van szükség { az ebre, de vájjon a sok szegény I ember meg tudja e fizetni a lOpen- i göt? j A városi mezőgazdasági bizottság ' ezzel a dologgal, minthogy nem érinti a mezőgazdasági termelést és a gazdasági rendet, nem fog­lalkozhat. A képviselőtestület azonban a vármegyénél kérelmezhet­né Kiskunhalas különös hely­zeténél fogva azt, hogy a város belterületén csak az igazán luxus ebek után legyen 10 pengő az adó, mig a többi eb évi adója ne haladja meg az 1 pengőt A mezőgazdasági bizottság elnö­kével történt beszélgetésünk további folyamán sor került a kérdés egyéb vonatkozásaira is és többek között megtudtuk, hogy ez a rendelet a kutyák nagy százalékának kiirtását tekintettel a rendőrség kicsiny létszámá­ra, Halas nagy kiterjedésé­re, továbbá arra is, ami szin­tén egy megszívlelendő szem­pont, hogy Halason sokan laknak, illetve nyáron napközben ta­nyákon dolgoznak és igy^a lTragára- maradt ház egyedüli gondozása és felügyelete a hűséges házőrző kutyára volt bízva. Étkezési burgonyát minden üzletünkben áru­sítunk Hangya

Next

/
Thumbnails
Contents