Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929 (29. évfolyam, 1-104. szám)

1929-03-16 / 22. szám

március 16

Kiskunhalas Helyi Értesítője

5

A betörő iskola

REGÉNY

Nagy szorongatásában ekkor azaz Ötlete támadt a tömzsinek, hogy azon ; az utón, amelyen jött, visszasiet, elrohan a legközelebbi őrszobára és I alarmirozni fogja a rendőrséget

Az alatt a néhány perc alatt, mig 1 ő megfelelő segítséget hoz, úgysem tudnak kijönni a bezárt vasajtón át a betörök, mert hiszen a kulcsot bent hagyja.

Az erős vasajtó felfeszitése pedig hosszabb időt igényel még tizenkét- betörőnek is.

Ezt a gondolatot tartotta legüd- vösebbnek szorult helyzetében.

Amilyen • gyorsan csak lehetett, visszakuszott hát a keskeny folyosón, átbújt a nyiláson s éppen fel akart tápászkodni, amikor a sötétben óriási ütést kapott a fejére.

— Elvesztem! — jajdult fel a gondolat a tömzsiben és nyilaié fájdalmat érzett egész testében.

De az életösztön óriási erőt kölcsönzött neki és megfeszítve egész Párizsban közismert hatalmas erejét, talpraugrott és ökölbe szorított jobbjával csak úgy vaktában egyet suhintott a levegőben.

Az ököl talált! Tompa reccsenés jelezte, hogy valakit eltalált Valakit, aki jajszó nélkül végignyult a földön. 1

De, hogy ki volt ez a valaki, arról fogalma se volt a detektiivnek.

De nem is volt kiváncsi reá, mert az életösztön, mintha csak dróton

Irt»: BOBOS FtiBKNC

rángatta volna a lábait, tovább lendítette a menekülést, az életet jelentő vaslépcsö felé.

Szerencséje volt, mert egy-két ugrással csakugyan odatalált és további pár ugrás után már kibújt a kemence sötét nyilásán is.

Fény szűrődött az arcába, fény és éltető levegő.

Es ebben a vakitó fényességben, a téglagyári kemence bejáratánál egy piszkos, poros toprongyos ember állott.

— Gunó! — kiáltott fel a tömzsi és az iménti ütéstől kapott iszonyú fájdalmában, ájultan roskadt össze barátja előtt.

*

A derék kolléga, a toprongyos koldusnak öltözött Gunó detektív, akit a Lujza levelén feltüntetett gyanús cim kipuhatolásával bízott meg a tömzsi, annak rendje és módja szerint megjelent a címen feltüntetett ; házban és hamarosan megtudta a házmestertől, miféle család lakik a földszint 27-es számú lakásban.

— Gyanús emberek! Magam se tudom, miből élnek — dörmögte a házmester. — Különben nézze csak, éppen most távozik el a családfő, talán figyelje meg uram, hová, merre megy és a csipkés függönnyel ellátott üvegajtón át kimutatott a házmester.

Gunó szemügyre vette a gyanúsnak mondott alakot. 30—35 évesnek tetsző, ragyás arcú férfi volt az illető, aki sietős léptekkel távozott.

Gunó sietve elbúcsúzott a házmestertől és a gyanús alak nyomába szegődött

A szemmel tartott ember villamosra ült, beletemetkezett egy újságba és mivel sem törődve, szorgalmasan olvasgatott.

Gunó közvetlenül mögötte foglalt helyet és minden moccanását szemmel tartotta.

Még azt is megnézte, hogy mi érdekli őt oly nagyon az újságban.

»Nagyszabású betörés a Metrobankban« — ez volt a cime annak a terjengős közleménynek, amelyet oly önfeledt érdeklődéssel tanulmányozott a gyanús ember.

Csak a végállomásnál hajtogatta össze a hírlapot, zsebre gyűrte és ruganyos léptekkel leszállt a kocsiról.

Természetesen a toprongyos koldus is leszállt.

Innen kezdve gyalog ment a szemmel tartott ember.

Jó sokáig ment. Már régen elhagyta a külvárost, de még mindig nem ért a célhoz.

Végre, több mint egy órai gyaloglás után, egy rozzant és üzemen kívüli téglagyár előtt letért a járdáról és bement az épületbe.

A koldus nem sokat habozott, hanem egy félperc elteltével nagy bátran ö is belépett az ajtón.

Gondolta magában, mi történhetik, legfeljebb kikergetik, vagy alamizsnát nyomnak a markába.

De nagy volt a csodálkozása, amikor egy düledező és teljesen elhagyatott helyiségbe lépett.

Egy lélek nem sok: annyi se volt a barátságtalan és sötét kemencékkel telerakott téglaégetőben.

Sőt, még a gyanús alak is hiányzott, akit nagy gonddal, türelemmel és fáradsággal követett idáig.

— Hová az ördögbe tűnhetett? — morfondírozott Gunó — Hiszen most, e percben lépett be ide, a szemem láttára? Csak nem bujt be talán valamelyik kemencébe?

Így tűnődött a toprongyos ember és kíváncsiságból bekukkantott az egyik kemence nyilásán.

De visszahökölt és egész testében megremegett.

Egy ember feküdt mozdulatlanul és olyan poziturában a sötét üregben, mint akiből régen elszállt az élet.

— Te jó Isten! ezt alighanem meggyilkolták! — kapott a fejéhez Gunó.

Már éppen szaladni akart, hogy lármát csapjon odakint az uccán, de erőt vett rajta a detektiv-kiváncsiság, amely arra ösztökélte öt, hogy a többi kemencébe is bekandikáljon, hátha ott is talál egy-egy holttestet.

Éppen lehajolt, hogy benézzen az egyik nyílásba, amikor azt vette észre, hogy a sötét üregben egy ember mászik négykézláb előre.

Egy ember, akinek csupa vér a feje.

— Micsoda szörnyűséges hely ez? — gondolta ijedten és elugrott a nyílás mellől. Zsebéhez kapott és elővette a revolverét.

(Folytatjuk)

KDZECESZSE&OGT

Testi elferdülések és megelőzésük

Irta : HORVÁTH MIHÁLY dr.

egyetemi r. k. tanár

Az emberi test állandó alakeltárését elferdü- lésnek nevezünk s a nagyközönség ezt joggal tekinti szépséghibának, hiszen az elgörbült testrész elvesztette vonaainak megszokott szabályosságát és arányosságát. A ferdenyaku, púpos vagy ka- rikalábu gyermek nem éptestü s ezért nem is szép.

Ha csupán ártatlan szépséghibáról volna szó, akkor még érthető Lnne az a közönyösség, mely- lyel a nép széles rétegű az elferdü'.ésekkel szemben viselkednek. Az elferdülések nagyrésze azonban idővel csak rosszabbodik s a kezdetben alig észrevehető szépséghibából néhány év mu’va testet éktelenitö s aig gyógyítható elferdülés fejlődik ki, amely az illető testrész mozgásait akadályozza, néha fájdalmat okoz és bizonyos elferdülések az életet is megrövidítik.

Senki sem tud'a megmondani, hogy továbbfejlődésében megállt e már egy elferdü és, de bizonyos, hogy annak gyógyítása könnyebb kezdetben, amikor az még talán csak szépséghiba.

A megelőzés és az idejekorán való gyógyítás talán sehol sem hasznosabb és fontosabb, mint ezen a téren. Az elferdü'ések közös tulajdonsága az, hogy lassan és fokozatosan fejlődnek s ez rossza1 odásuk megakadályozását nrgyonmegkö y- nyítí. Evek hosszú sorának rombolása kell ahhoz, mig egy ferdülés nyomoréks ággá váik. Sokszor a müveit osztályok sem ismerik fel az elíerdülé- sek jelentőségét s el van terjedve még az a téves hit, hogy az elf erdü'ésekkű nem kell törödn , mert azok idővel »kinövik magukat«. Igaz, hogy van elferdülés, az angolkóros gyermek karikelába a melynek látszólag magától való kiegyenesedése elég gyakori. Ez azonban nem minden esetben és nem tökéletesen történik. Ne vár uk tehát, a magától való gyógyulást, amely bizonytalan s m g kevésbbé hanyagol uk el egyéb testrészek pl. a gerinc stb. elferdu ősének gyógyítását.

Az elferdü'ések nagyr észét nemcsak meggyógyítani, de megelőzni is tud'uk s az orvos köt les- sége, a nagyközönséget közönyösségétől felrázni

és arról meggyőzni, hogy a szülő a gyermekének testi épségéért is felelős.

A világrahozott elferdülések, zsugorodások, fi- camodás, hibás csontfejlődésből eredő elferdülések nagyrésze tökéletesen meggyógyítható, ha idejében fogunk hozzá. Áll ez különösen a gyakori csípőizületi ficamodásra és a donga, vagy medve- lábra. Ha a gyermek első járási kísérletek után egyik lábára, vagy mindkettőre állandóan biceg, azaz kacsázik, akkor ne álltassuk magunkat azzal, hogy ez azért van, mert a gyermek nagyon kövér, vagy mert puha a csontja, angolkóros, hanem vigyük orvoshoz, aki egyedül hivatott arra, hogy a sántitás okát és a gyógyítás módját megállapítsa.

Ha a gyermek lába befelé görbül, tehát don- galábu, ne hallgassunk arra az elterjedt véleményre, hogy csak akkor kezdjük meg a gyógyítást, ha a gyermek járni kezd, hanem használjuk fel már az első évet annak elkezdésére, hogy egyenesen a talpára s ne a lába külső szélére álljon, ha megkezdi az állás és járás tanulását. Sok szenvedéstől s esetleg egy véres műtéttől mentjük meg a gyermeket és sok alkalmatlanságtól, csalódástól a szülőt, ha a világrahozott elferdülése- ket idejében gyógyittatni kezdjük.

Ép tagokkal és egészségesen született gyermekek is elferdülhetnek a növekedés ideje alatt. Az ily elferdülések fokozatos és lassú fejlődése módot ad arra, hogy ellenük megfelelően védekezzünk. Mindenekelőtt ismernünk kell az előidéző okokat s ezek behatásának módját A szerzett elferdülések okait két csoportba oszthatjuk: Belső okok, a különféle betegségek, melyek a szervezetet arra hajlamosítják, hogy egyes testrészek külső behatásra elferdüljenek. Az elferdülések tu- lajdonképeni okai azok a betegségek, amelyek a csontokat felpuhítják, mint az angolkór, csont- gyul'adás, stb. vagy a csontok növekedését megzavarják s az ízületek mozgásait akadá'yozzák, minők a csont és izületi gyulladás, bénulások, stb. Legtöbb elferdülés kifejlődését a testre ható külső okok okozzák, ezek hatására az angolkóros gyermek gerince elferdül, vagy karikalába, térde, gacso* érdé, ludlába fejődik. Izületi betegségek és izombénulások zsugorodásokat s rendellenes állásban merevséget okozhatnak. Ezt tudva, könnyen megállapíthatjuk a megelőzés módját:

1. Kezdjük az elferdü'ésre hajlamosító csont izületi és izombetegségek e'len.

2. Megbetegedés esetén az idejében való gyógyitáson kivül arra is ügyeljünk, hogy külső erők károsan ne hassanak a beteg testrészre. A csont és az Ízületek betegségei közt leggyakoribb az angolkór és a tuberculosis. Ezek ellen úgy küzdünk, hogy a gyermeknek mindazt megadjuk, ami testének felépítéséhez s ellenállóképességének fokozásához szükséges. Ilyenek a kielégítő táplálkozás, jól szellőztethető száraz lakás, tisztaság, napfény, szabad levegő és mozgás.

Az angolkórt s a különféle reumatikus és izületi bajokat, sőt bizonyos mértékben még a tuber- culósist is tudjuk gyógyítani, ha idejében orvoshoz fordulunk. Az elferdülésre hajlamosító beteg5- ség gyógyításával egyidejűleg az elferdülések külső okozóit se hagyjuk érvényesülni. Kerüljük a gyermek korai ültetését és állítását, ha az ártalmas lehet. A fekvőbeteget pedig úgy fektessük s úgy támasszuk meg, hogy testük el ne ferdül- hessen. Már az is nagy haladást jelent, ha gondolunk az elferdülés lehetőségére.

Erre az előrelátásra nemcsak a beteg gyermek gyógyításánál van szükség, mível a fejlődő egészséges gyermek s a testi munkát tulkorán kezdő serdülő ifjú is sok külső ártalmas behatásnak van kitéve, ami szintén veszélyezteti a test épségét és rendes fejlődését. Az ekként szerzett elferdülések is lassan és fokozatosan fejlődhetnek ki, tehát itt szintén eredményre vezet az okos megelőzés.

Sok egészséges gyermek azért ferdül el, mert tulkorán ültetik vagy veszik karra s időelőtt állítsák lábra. A fekvő helyzetet csak akkor változtas* suk át ülésre és állásra, amikor a gyermeknek már jól fejlett csontjai és erős izomzata van. A csecsemőnek nyújtsunk alkalmat a szabad mozgásra s szoros pólyázás helyett lehetőleg bő ruházatot adjunk, hogy végtagjait akadálytalanul mozgathassa. A rendesen fejlődő, egészséges gyermeket körülbelül három hónapos korától kezdve fektessük naponta néhányszor hasra, hogy fejéneik emelésével a tarkó a hát felegyenesitésével a hát izomzatát is erősíthesse. A felülés és felállás megkezdését bízzuk rá a gyermekre, aki ezt feltétlenül megteszi, amikor eljön az ideje. A szülő azonban erőszakos ültetéssel, vagy állítással ne avatkozzék be a természet rendjébe.

Az igy nevelt gyermek egyenes, jól fejlett tagokkal kerül hatéves korában az iskolába és ott hosszas ülés stb. nem fogja testét elferdíteni, hacsak valami betegség arra nem hajlamosítja.