Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-12-22 / 102. szám
december 22 Kiskunhalas Helyi Értesítője Legfontosabb feladat Irta : Dr. IMRE SÁNDOR, ny. államtitkár 1. A nevelés célja. Ha sorban megkérdezzük az ismerőseinket: mi a céljuk gyermekeik nevelésében, nagyon különböző válaszokat ka* punk. Alig valaki felel úgy, hogy az a felelet a nevelés mindenkire alkalmazható célját tartalmazza, ha* nem jóformán mindenki azt mondja meg : mivé vagy milyenné akarja nevelni a maga gyermekét. Ez is a természetes válasz. A szü* löket nem általában a gyermek, a jövő nemzedék érdekli, hanem a saját gyermekők; nem a nemzet* nek, az emberiségnek a jövőjét ki* vánják a gyermek által alakíttatni, hanem arra gondolnak: mi lesz a jövője az ő gyermekűknek s a ne* velést arravalónak tartják, hogy ezt a jövőt, a gyermek sorsát lehető legjobbá tegye. Sok szülő előtt ott lebeg annak a hivatalnak, munka* körnek a határozott képe, amelyet gyermekének kíván; ezért mond* ják sokan, hogy a fiút pappá, gé* pészmérnőkké, gazdává, iparossá nevelik, a leányt tanítónővé, ke* reskedővé, háziasszonnyá. Néme* lyek általánosságban mondják, hogy csak tudja megkeresni a kenyerét, csak legyen egészséges, csak soha ne térjen le a becsület útjáról, a többi majd megjön; mások egye* nesen pl. élelmessé, edzetté, szókí* mondóvá, jóízlésüvé akarják nevelni a gyermeket; itt azt halljuk, hogy legyen jó magyar ember, amott mindennél fontosabb az a kívánság, hogy müveit, legtöbbször az, hogy boldog legyen. Az embe* rek látóköre különböző, a nevelés célját is sokféleképpen látják s e példák szerint is néha olyasmit tűznek ki célul, ami lehet a neve* lésnek következménye, de eleve meg nem határozható, mert a gyér* mek egyéniségén fordul meg, az egyéniség pedig alakulóban van, tehát nem mondható meg előre, hogy valaki mi legyen; vagy olyat mondanak célnak, ami min* denféle ember életének követeimé* nye (pl. a munkaképesség), avagy csak egyike a mindenki számára óhajtani valóknak (valamely tulaj* donság). Bármily szűk legyen is a szülők nevelői érdeklődése, pusztán a salát gyermekőkre nézve is va* lami általánosabb, elvi értékű cél felismerésére kell törekedniük; olyan* ra, amiből a részletcélok követ* keznek. Háromféle cél áll mindnyájunk előtt s jó ezeket külön meggondol* nunk. Egyik a gyermek testére vo* natkozik: a testi nevelés célja az egészség. A másik az értelemmel, a gondolkodással kapcsolatos : az értelmi nevelés célja a szellemi őn* állóság. A harmadik azt mondja meg, milyennek óhajtjuk a gyér* mek érzelmi világát: az erkölcsi nevelés célja a nemeslelküség, a tiszta jellem, mindhárom cél azt a felső fokot jelöli meg ameddig az ember a fejlődésben eljuthat. Az egészség azt jelenti, hogy az egyén testileg fejlett ; a fejletlen testű em* bér soha sem teljesen egészséges, mert nem lehet erős, sem edzett ; ügyes sem lehet, azaz tagjai nin* csenek a hatalmában. A szellemi önállóság az értelem fejlettségét je* lenti: a megfigyelésre, megfonto* lásra, megállapodásra, alapos ité* lésre való képességet, a „maga fe* jével“ való gondolkodást. A tiszta jellem az erkölcsi fejlettség bí* zonysága: a nemes érzelmek ural* mát, következetességét, a felelősség érzését jelenti. Mindhárom irány* ban tehát a fejlettség a cél; ezért azt mondhatjuk, hogy a nevelés feladata: az egyén fejlettségének, teljes kifejlődésének elősegítése. Efelé kell tehát a gyermek alakú* lását a szülőknek is írányítaníók. Ez a kézős célja valamennyi neve* lőnek s ezt a célt segíti megkőze* liteni vagy ennek az elérését hát* ráitatja valamennyi rendszertelen hatás is. 2. A testi nevelés feladatai. A testi nevelés célját könnyű volt egy szóval megjelölni s abban a szóban, az egészség fogalmában valóban minden együtt van, amire nevelése a testre vonatkozóan törekedhetik. Az egészség először is épség: a szervezetnek és minden tagjának épsége. Igaz, hogy például a fél* karú, a süket, a vakember is lehet egészséges a szónak szükebb értei* mében s ha ez a szerencsétlensége megvan is, egyébként érezheti ma* gát jól és végezhet bizonyos mun* kát; nem kétséges azonban, hogy amig módunkban van, minden testi fogyatékosságtól, az érzékszervek megromlásától, minden betegségtől óvnunk kell a gyermeket, mert csak az ép ember lehet egész ember. A testi nevelés első feladata tehát a szervezet védelme minden tekin* tetben. Az egészség másik jele az erő: a testnek munkára való képessége. A munka sokféle, egy*egy fajtáját egy*egy szervünk végzi főképpen: az írásban, kötésben az ujjaínk, gyalogolásban a lábunk, zsákhor* dásban a vállunk, kapálásban a karunk vesz legnagyobb részt, de fárad aenne a hátunk, derekunk, szeműnk, agyunk is. Mindenféle munkát az egész szervezet végez, az erő tehát nem az izmok vala* melyik csoportjának duzzadtságát, egyes részeink különös fejlettségét jelenti, hanem az egész test fejlett* ségét. Az erő csak fokozatosan nő, ezért a testi nevelés másik feladata : az egész szervezet erejének fejlesz* tése. Nem elég, hogy a test ép és erős legyen, használni is kell tud* nunk. A testi munka egy része belenyúlt saját szájába, kicsavar1 onnan egy mozgó zápfogát, elő» kapta, — tanyai kutyák riasztására használt, gumípuskáját — belehelyez» te a csúzliba a fogat, célzott, lőtt s a sárgarigó bőgyőn találva, holtan zuhant lába elé. — No zsidó, belevágtam fogamat a sárgarigóba, itt van — s kivette a fogat a madár bögyéből — ide a két malaccal. t Icíg olyan képet vágott, mint akit hasbavágnak. Elakadt a lélek» zete, de a két szőke választási ma» lacot mégis csak Zsajtár Tamás dobta fel kocsija derekába . . . II. A hosszú őszi estét igen nehéz falun agyonütni. A latyakos, hűvös délutánokat baglya kemence mellett duráko» zással, kukorícamorzsolással, toll» fosztással szokták agyoncsapni, es= téré így aztán csak a fehércseléddel való huncutkodás marad. Ez néha unalmas, különösen, ha öregebb» fajta fehércselédről van szó. Márí néni hentes üzlete ószí es» téken valóságos kaszinóvá fénye» sedett. Mikor beállt az est, meggyujtotta napra forgó »olajjal töltött mécsesét s várta a vacsorára éhes vevőket. jött a sarki foltozóvarga ötér tő» pörtyűért, méltóságteljesen besom» fordáit a fílnomkodó borbélysegéd egy szelet svarklí irányában, a sánta köszörűs csak hulladék hájat vásá» Fenie ni i Süál Irta ; Dr. Gaál Gyula Nemcsak az égóvőrös vadrózsá* bői, évtizedek ezerféle ojtásaíval halványsárga rózsává nemesitett marsallni az érdekes, de gyönyör* kődtetí a szemet az utón, útfélen nőtt fahéjrózsa is, pedig ez meg gyermekfejnagyságu, pompás virág* bői devalválódott azzá, ami. Nemcsak a selyemkőtésbe foglalt, ihletett kézzel irt isteni ódák a le* bilíncselők, de az egyszerű nép tréfás, pajzánkodó rigmusaiból meg, csakúgy mosolyog ki az egészséges humor, a hamisítatlan jókedv. Nemcsak világszerte híres, nagy embereknek emelnek szobrot, de sokszor névtelen embereket tesz halhatatlanná egy«egy terméskőből faragott sírkő a maga furcsa fel* írásával. Az utókor gyermeke áhítattal olvassa Napokon sírfeliratát, de kegyelettel adózik Zsajtár Tamás sírkövénél is, melyre az alábbi rigmust szülte, — valószínűleg hosszú vajúdás után, — a falu kántortanitója: „Nem jó a fogadás. Meghalt Zsajtár Tamás. Bika fejberugta, így lett a kimúlta...“ I. Zsajtár Tamás, nem aféle költött, I nem amolyan papírmasséból fara* gott báb volt, hanem élő, tőről* metszett, piros pozsgásképü falusi , kupec, aki hosszú ideig abból élt, hogy akivel a sors összehozta, hát fogadott. Sem személyekben, sem tárgyak* ban nem volt válogatós, már t. i. ha fogadásról esett a szó. Fogadott nagy urakkal, fogadott koldussal, fogadott bőlcselkedő ál* prófétákkal, de fogadott késnyelő, vásári pojácával is. Fogadott pénzben, különféle na* turálékban, ingókban és ingatlanok* ban. És az volt az érdekes és szinte megérthetetlen, hogy mindig nyert. Egyszer vesztette el a fogadást, de ez, azután életébe is került. Karácsony estéjén történt az utolsó fogadás s a mindent eltakaró hó, — mint egy óriási fehér szem* födő, — betakarta. Zsajtár Tamást is még pedig — őrökre ... Kitavaszodott, nagyot rikkant az erdőben a sárgarigó. Bödönős Gyura, ez a, saját zsír* jában fürdő, úrhatnám parasztgazda, nem ugyan a saját jószántából, de mert ez már igy dukál, elhatározta, hogy bemegy lakni a faluba. A behurcolkodást azonban meg* előzte a jószág, gazdasági felszerelés eladása. Mi pedig, úgy szokott megtörténni, hogy előző vasárnap a falu dobosa kidobolta, hogy: „venni szándékozók a helyszínen jelenjenek meg ekkor, meg akkor...“ Meg is jelent ott marhakupec, birkacincár, keresztény szövetkezet, zsidó kereskedő. Mindnyája idejében érkezett a helyszínre, csak Zsajtár Tamás kupec késett el, még pedig annyira, hogy mire odaért, már az utolsó járomszög is elkelt. Ezt a szőrös talpú, csőrgős kör* mű vén bohém kupecet a könnye* zésig elkeserítette az, hogy két jó, szőke választási malacot a ludzsíron* élő Icíg vette meg, aki gúnyos nevetéssel fogadta a késveérkezót. — No paract, elszalasztottad a malacot, — vigyorgott Icíg. — Üssön beléd a ménkű, mért nem jöttél előbb, — szólt hozzá ájtatos hangon a keresztény szövetkezet kiküldöttje. És így tovább. — Fogd be a szád Icig, — nyelt nagyot Zsajtár Tamás, — fogadok bármiben, ami ebben a vacak vi* lágban lóg és lóbálódzik, hogy . . . hogy — és itt körülnézett, — hogy — és itt felnézett egy jegenyefán rikoltozó sárgarigóra, — hogy . . . hogy belevágom fogamat abba a sárgóbargai. . . — Stimt, ha belevágod, tied a két I választási szőke malac — röhögött Icíg. általános, gúnyos vigyorgás. — All a fogadás! — kiáltott Zsajtár Tamás és se szó, se beszéd, ugyan gépies, azaz gondolkodás, kiszámítás nélkül megy végbe (járás, írás), de egyetlen olyan gépiesnek tetsző mozdulatunk sincs, amelyet nem kellett volna gyakorolnunk, bár ez, a gyakorlás az élet elején öntudatlanul ment végbe. Rendkí* vűl sok olyan munkát kell az em» berí testnek végeznie, amely nem jár az élettel szükségképpen együtt, tehát nem is fejlődik ki az arra való képesség magától (pl. a gé» pekkel való bánás); ezek elvégzése érdekében kénytelenek vagyunk tagjainkat valahogyan használni, tehát a célhoz alkalmazni. De csak akkor tudjuk ezt megtenni, ha tag» jaínk erre alkalmasok, azaz hatal» munkban állanak. Sokszor várat» lanul kell pl. veszedelmet a fejűnk hirtelen mozdításával, ugrással ki» kerülnünk; bizonyos hivatást ér» zűnk, de a vele járó munkát nem vállalhatjuk, mert arra testileg ügyetlenek vagyunk stb. Mivel pedig az élet eshetőségeit kiszámí» tani nem lehet, szükség van arra, hogy a gyermek teste sokféle mun» kára alkalmassá, azaz ügyessé vál» jék. Ennek előmozdítása szintén a testi nevelés feladata. Ehhez csatlakozik még negyedik feladatként az edzés. Ez azért szűk« séges, mert nemcsak az élet folya» mán reánk váró tennivalókat nem lehet eleve bizonyosan tudni, de azt sem, hogy milyen viszonyok közé kerülünk. Ha a test ép, nagy» mértékben tud uj viszonyokhoz alkalmazkodni s ha erős, sok vá* ratlan terhet is kibír. De csak az készült el erre, az nem vallja kárát a hirtelen vagy nagymértékű vál« tozásnak, a hídeg=meleg időjárás, bő vagy szűkös táplálkozás válta» kozásának, nagyobb mértékű testi munka (pl. sok utazás, gyaloglás, állandó házi munka, „talpalás“, sok gőrnyedés, emelés, stb.) kényszerű» í ségének, aki erejét a legváltozato» ■ sabb viszonyok között kipróbálta és gyakorolta. Az ügyesség azt jelenti,
