Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-12-22 / 102. szám
december 22 Kiskunhalas Helyi Értesítő 8 RHBOK VAGYUNK MosTmftm... Gondolatok Mesterházy Ambras könyvéhez Irta: Dr. SZPÍLfW JÓZSEF kcr. rendőrfőkapitány, a szegedi Dugonics Irodalmi Társaság elnöke Mesterházy Ambrus kiskunhalasi lapszerkesztő, azelőtt délvidéki uj« ságíró fenti című könyvében saját benyomásai alapján az úgynevezett Vajdaság nyomorgatott magyarsá* gának siralmas helyzetéről számol be. Ez a könyv valóban tőrténe* lem, forrásmunka, amelyet minden magyarnak el kellene olvasni. A fürge és érzékeny zsurnaliszta toll acélhegyére tűzött adatokból ugyanis két körülmény nyer megdöbbentő bizonyosságot, az egyik az SHS állam impériuma alá került magyar és német kisebbség szenvedése s a másik a szláv faj államalkotó kép» telensége. Vajdaság 1 Csonka országunk romjain gubbasztva kesergünk : valamikor a gyepűn túl vol» tak vajdaságaink s most a tőr» ténelmi határokon innenre vará» zsolt Trianon ördöge vajdaságot. Oda, ahol a mi kedves Bácskánk és Bánátunk volt. Említésüknél föl» tetszenek képzeletünkben a kultu» rált városok, a kincses bányák, a kies fürdők, a televény zsíros föl» dek, amelyeken uradalmak nyújtóz» kodtak és magyarral keveredett idegen nyelvű szorgalmas telepesek tanyái tarkállottak s amelyek fő= lőtt még nem is oly rég a Gyúr» kovícslányok délibábja kergetőzött... De félre szentimentalízmussal, a ri» deg való kényszerít, hogy vigasz» tálán szemébe nézzünk. Délvidéki véreink szenvedéseinek hosszú keserves litániáját egy cikk» ben felsorolni szinte lehetetlenség. Az elszűrnyüködéshez elég rámu» tatní a züllött közigazgatásra, amely» nél nem finyásság kérdése a tiszta» kezüség, a könyörtelen és éssze» rütlen földbirtok reformra, amely régi birtokos és bérlő családok szá» zait teszi földönfutóvá s parlaggá változtatja még a paradicsomot is, a délamerikaí kivándorlásra csábi» tásra, amely az alkalmatlan kisebb» ségek tízezreit taszítja a biztos pusz» tulásba, az ármentesítés elhanya» golására, amely ürgeként kívánja a magyarokat és a németeket kíön» tení, hogy helyükbe dobrovoljáco« kát és komítácsikat telepíthessen, a kisebbség szellemi megnyílvánulá» sának elnyomására, amely még a műkedvelői előadások ártatlan písz» szenését sem tűri. A déli kísebbsé» gek sorsa azonos a keleti vagy az északi uj államalakulás alá kerül» tekével; a kűlőmbség legfeljebb ab» ban nyilvánul , hogy az egyikkel szemben a kínzókamra egyik, a másikkal szemben a másik szerszá» mát alkalmazzák. A mult is, a jelen is igazolja, hogy a szlávság egyéb erényei mellett modern értelemben vett ál» lamalkotásra képtelen. A szerbek» ról mindenki fenntartásnélkül elís» meri, hogy a világháború alatt ha» zájuk védelmében a csecsemőket kivéve egy szálig és halálmegve» téssel verekedtek. Türníők kell azon» ban azt a megállapítást is, hogy az állami berendezkedés, igazgatás, a belső politika polgári művészetéhez csak addig értenek, amíg erőszak alkalmazásáról van szó. Közismert, hogy erőszakot leplezve vagy lep» lezetlenül majd minden állam al» kalmaz, ha az ország egyetemét érintő általános érdeket akar meg« valósítani. De legalább civilizált formában : vérbe, könnybe, egzisz» tenciába, sőt életbe nem kerül. Oda« lent azonban az erőszak szinte ősz* tönszerűen brutális. Nyíltan hirde» tik, hogy az „erős szerb érdek szolgálatát“ követelik. Ebben semmi felötlő, hiszen az erős nacíonalíz* must minden állam megköveteli a polgáraitól. De, hogy ezt az érdé« két puskatussal kényszerítik ki, az túllépi a civilizáció határait. Sőt botorság is mert amióta kerek a világ, a puskatus volt a leggyen* gébb érv, de ettől eltekintve, igen ingatag lehet maga az „érdek“ is, ha azt a polgárokban puskatussal kell tudatossá tenni. Terjedelemre és jellegre nézve akkora országré« szék pottyantak a szerbek ölébe, amiről legfeljebb álmodozhattak, de a megvalósulás realitásában maguk sem hihettek. A nagy antant jutái* mazta őket, hogy ezzel egyúttal a monarchián is boszuját töltse. Az uj állam megvalósulása után azon« ban csakhamar két dolog tűnt ki. Az egyik az, hogy az uj állam kő» rül lakó népek •. a magyarok, az olaszok, a bolgárok, az albánok érdekeit sérti az uj alakulás; a má« sík meg az, hogy a bekebelezett népek : magyarok, németek, horvá» tok, montenegróiak sürgősen kíkí» vánkoznak belőle. Ezek a szeren» csétlenek tudják, hogy miért, de hála az igazság bár lassan, de biz* tosan ható erejének, tudja már a civilizált világ is. Es éppen azért megyőződésünk, hogy a helyzet így nem maradhat soká és gyűlnek a kézzel fogható jelek, hogy nem is fog. Es ha ebben a hitűnkben lanyhulnánk, a Mesterházy könyve alkalmas arra, hogy felkorbácsoljon bennünket. Nincs kényelmesebb mint a bele« nyugvás szempontja: ne legyünk irredenták, mert azt rossz magavi» seletnek minősíti és zokon veszi tő* lünk a világ. Melyik világ 1 ? Az bí» zonyára nem, amelyik olyan sze» rencsétlenül járt mint mi. Amelyik ben meg tisztesség* és ígazságérzet van, lehetetlen, hogy tovább is sü« két és vak maradjon. Hát azzal a világgal szemben legyünk jó fiuk, amelyik ebül szerzett országrészek» kel és népekkel betegre falta ma« gát és más szájától még a betevő falatot is elvonta 1 ? Nem prédikálok semmiféle lándzs» rázó irredentizmust. Jelen helyzetűnk» ben ez legalább is oktalanság lenne. Meztelen ember nem víaskodhatik vérengző vadakkal. Ezen a kilátás» tálán küzdelmen csak a cirkusz rö* hőgne. Szerintem a megváltás útját csak a következő útmutatók jelez» hetik. Verejtékező munka, testi és szellemi egyaránt. A köz» és magán« életben a tisztesség és az erkölcs uralma, hogy minden jóravaló em« bér szívesen kívánkozzék hozzánk. Minden, a nemzet iránt kötelessé» gét egyenlően teljesítő s egyazon érzéstől hevített magyarnak testvé» rül való elismerése, hogy e réven az egység kristályosító és vonzó ereje kialakulhasson. A művelődési színvonal emelése, hogy köztünk és a szomszédok közt az ellentét még kiáltóbb legyen. Hogy ne jaj» szavakkal untassuk a világ fülét, hanem a cicomátlan igazságok két« szer kettő négy erejével nyugták* lanitsuk lelkiísmeretét. S végül, az esetleges kudarcok ne csügessze» nek, mert ne feledjük, hogy a Kál» váría ostorcsapásai és térdrero« gyásaí és a Golgothán átdőfőtt szív előzték meg a feltámadást, Ezen legmagasztosab célra irányuló tő* rekvésűnkben Kossuth Lajos szavai lebegjenek szeműnk előtt : „A fel« lobbanó lelkesedés hatalmas csillogó vonásokat véshet a történelem grá* nítlapjára; de maradandó sikerre csak az ernyední nem tudó kitár» tás vezet.“ Tudom, hogy szinte emberfölötti az érzelmeknek parancsolni akkor, amikor a határainkon túliak szenved» éséről szóló beszámolók már szinte könyvtárnyira dagadtak s mégis azt mondom, hogy a gyűlöletet — bármennyire javallják is azt a politikusok, publicisták és a könnyen vállalkozók — akciónkból mulhatat* lanul ki kell felejteni. Naiv felfogás, hogy a népek szeretik vagy gyű* lőlík egymást. A külőmbőző nem» zetíségbeli egyének igen, de az országok, a nép nem érzelem, hanem érdek után indul. Persze hogy barát« ságos érzülettel fogadja azt, ami érdekének kedves s ami ezt sérti, azt ellenszevvel kezeli. A gyűlölet Európa néptengerének közepén árván, rokontalanul állott mindig a magyar nép. De legárvább, legel« hagyatottabb volt a háború után, amikor a forradalmak belsőleg is tönkretették. Ez az egyedül álló magyar nép teljesítette a történelem során leg» inkább a hivatását az összes európai népek közül, mert a kultúrának mindenkor ápolója is volt, de min» denkor védőbástyája a nyugati kul* túrának. A magyar nemzetnek köszönhetik a nyugati államok nyugodt fejlő» désüket, kultúrájuk zavartalan fenn* állását, mert a magyar nemzet mindenkor megvédte a kelet felőli támadások ellen. A tatár dulás, a törők veszedelem mind»mind a magyar ellenálláson tört meg s egyedül ez az ország szenvedett csaknem pótolhatatlan veszteségeket. A múltban tehát a történelem helyes megvilágításában az európai kultúra fejlődésében legnagyobb té* nyező volt a magyar, tehát telje» sítette állami feladatát tökéletesen s ezzel biztosította a nyugalmat Eu* pában s épen ezért kell, hogy kül« politikai tekintetekben az európai államok által mint tényező elismer* tessék. Ezt a külpolitikában való ténye» zőséget Európa nem ismerte fel, mert Magyarország előtte ismeret* len maradt Ausztria magatartása miatt, s csak most újabban kezd ismertebbé lenni a magyar nemzet, nagy hivatása. Az elvesztett háború, a minden értékét tönre tevő forradalmak után kezdett Európa feleszmélni arra, hogy a magyar nemzet újra nagy áldozatot hozott érte, hiszen a bolse« vizmus megtört a magyar akaraton, tehát újra megvédte nyugatot a további rombolástól. Külpolitikai tevékenységűnknek legfőbb hivatása lenne az, hogy mindenütt megismerjenek bennün» két, s megismerjék nagy hivatásunkat. A tőlünk elrabolt területek bekap« csolásával alakult utódállamok mindig csak tüzet fújnak ellenünk, mert, még igy, megcsonkított állapo* tunkban is félnek tőlünk, félnek, mert tudják, hogy államalakulásuk jogtalanságon, igazságtalanságon alapszik, ez pedig biztos alapot nem nyújt. Tudjék és látják azt, tjogy a csonka hazában a kormány nagy eréllyel gazdasági tekintetben is rozsdás fegyver ; attól legfeljebb az kaphat vérmérgezést, aki hadonászik vele. A haragszomrád bájos játéka a legvégzetesebb lehet a népek között. Itt a zálog nem a csókok, hanem csak az ágyuk csattanásá» val váltható ki. Az érdeket kell hangsúlyozni. Különösen a gazda» ságit. Ha nem könnyű is, de be kell bizonyítani a környező uj ál« lamoknak, hogy sem nálunk, sem náluk nyugalom addig nem lesz, — pedig ez mindkettőnk sőt a távo* labbíaknak is érdeke — amíg a mai helyzet fenntartásán erőlködnek. Ha a problémákat kölcsönösen meg» oldjuk, a békés szomszédok egy» másrautaltsága itt is ott is boldog virulást teremt. Nekünk semmi sem kell, csak a magunké, mert mi nemcsak gépiesen mormoljuk, hanem gyakoroljuk is a tíz párán» csolatot: „Sem ökrét, sem szama» fát“ .. . Ha ez valamikor valóra válik, akkor Mesterházy Ambrusnak Pe= tőfítól ihletett című könyvét méltó érdem illeti. rendet teremtett, s hogy a közönség nagy áldozatokkal járul hozzá az éllamépítés nagy munkájához, s az ország erősödik. Féltékenységgel tekintenek azokra a nagy, megértő államokra, melyek megismerve bennünket, mellénk állanak, igazunkat nemcsak elis= merik, hanem hangos szóval hír» detík is, s az igazság győzelméért fáradnak munkálkodnak is. Az olasz nemzet minden tekín« tetben bizonyítékát adja nagyon gyakran annak, hogy a mi igaz» Ságunk követelése jogos, s annak győzni kell, s nem maradhat így a megcsonkított ország. Az angol közvélemény lord Rothermere akciója következtében már nemcsak ismeri a trianoni béke tarhatatlanságát, de annak revízióját mind hangosabban köve« teli. A többi államokban is komoly államférfiaknak, akik nyitott szem» mel néznek, látják a revízió szűk» ségességét. Annak el kell jönni, mert csakis az esetben tudja és az esetben fogja Európa békéjét őrizni és biztosítani újra és mindig, hosz« szu századokon keresztül, a magyar. Vajha a karácsonyi szent érzé* sek ellenünk acsarkodó ellensége» ínket is meggyőznék, az isteni igaz* Ságról amj egyedül képezheti alap« ját a népek békéjének s a meny* bői alászálló angyal nekünk is — nemzeti szempontból is — hirdetne nagy örömet, a nagy, magyar újjá* születést 1 Közeledik karácsonyszentűnnape! Legszebb ajándék, legnagyobb öröm egy pompás hangszer! Kérje összes hangszereinket felölelő ingyenes diszföárjegyzé« künket és lemezjegyzékeinket I Múlt évben 1C0.000 hangszer» eladás 1 20.000 köszönölevél megelégedett vevőinktől! Gyári árak Elismert minőség 1 HANGSZER-, BESZÉLŐGÉP. ÉS HARMONIKAGYAR magyarországi fióktelepe BUDAPEST, IX/334., KLLŐI-UT 19 A MAGYAR IGAZSÁG Irta: Dr. BABÓ IMRE
