Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-05-26 / 42. szám
10 Kiskunhalas Helyi Értesítője május 2ő A jegenyenyárfás kis erdőben a vadgalamb kacaj, gerlebugás, sárga« rigófütty szerelmesszavu, gyönyörű melódiában olvadt, össze. A jegenyenyárfás kis erdőben a vadvirágos, galagonyabokros dom» bocskákat, mintha a szerelmeseknek alkotta volna a jó Isten. A falu felől ünnepi harangszót vert ki a langyos, tavasziszellő. A tanya léckerítésén ünnepi virág mosolygott ki a jegenyenyárfás, kis erdő felé. ...„Kinyílott a bazsarózsa, Pirospünkösd vasárnapra...“ L Mint egy pántlikákkal felcícomá» zott, lakadalmas szilaj csikó, olyan cifrán volt öltözve. Kékes»fekete, hollóhaja tele volt aggatva vásári földőnárulók csiga» biga díszeivel. Nyakára hevenyé» szett kendő a hupikékből a túli» pirosba ment át. Blúzzá olyan ríkitópíros volt, hogy aki ránézett megfájdult a szeme tőle. Szoknyács» kája két, vagy háromféleszinű ken» dőből volt összevarrva, de nagy öltésekkel ám. így aztán remek» vágású, fekete combjai minden lépésnél elővillantak. Országutattaposó, parányi lábai pedig csoko» ládés piskótákhoz voltak hasonlóak. Nem tudni honnan jött és hova igyekszik . . . „Erdőzugás a nótája, Országit az ő hazája“ Benevetett a léckerítésen. Úgy villogott fekete arcából, hófehér foga, mint sötéterdőből a hófehér» kérgü nyírfa. — Gyere be, — szólt ki hozzá a fiatal gazdasszony. Bement 1 — Mond, szép cígánylány, mit csináljak, hogy úgy szeressen uram, mint régen ? Szólj bátran, magam vagyok a tanyában, mindenki be» ment a faluba templomolní. A cígánylány mélyen a gazdasz» szony szemébe nézett, elővette sze= rencse kártyáját. Rakosgatott ide, rakosgatott oda s távolbanéző, fá» tyolos tekintettel ezeket mondta: — Ezerlevelü cícfarkkórót vágj apróra, ennek teáját itasd meg uraddal. Ha ezzel se tudod vissza kecsegtetni magadhoz a fárafutó trombítavírág levelét, ragaszd haj» nalban, éhnyállal urad s?ivetájára. II. A fiatal, pőtyke gazda pedig ezalatt elvégezte bent a faluban ájtatosságát. Miután ezüstpénze volt egész bögrérevaló, hát mégiscsak bement a sörözőbe, hol is — amint ő mondta: „sör olyan ital, hogy hamár beveszi a kun, hát le is nyeli“ lévén vastagnyaku, telívér kálomista. „Kár az őszibuzát korán lekaszální, Kár a sűtykő legényt katonának [adni.“ zümmögött a tambura a sörözőben. Egyszer csak nyílik a korcsma ajtaja s beédeleg egy szép, cifra, kártyavető cigánylány. Nyakára hevenyészett kendő a hupikékből a tulípírosba ment át, szoknyáoskája pedig két, vagy háromféleszinű kendőből volt ősszevarva, de úgy ám, hogy remekvágásu, fekete combjai minden lépésnél elővíllan» tak. — Ide az asztalhoz, — kiáltott a fiatal, pőtyke gazda. A cigánylány odament. A JUTALOMJÁTÉK — Nagy csacsi vagy, ugy»e kicsim ? — Ha tudja, hát miért kérdi. — Miért ? Azért, hogy jósolj a markomból. • A cigánylány belenézett a fiatal gazda mafkába s távolbanéző, fá= tyolos tekintettel ezeket mondta: — Ha azt akarja, hogy felesége örökre hű. maradjon, ezerlevelü cícfarkkórót vágjon apróra s annak teáját itassa meg az asszonnyal, ha pedig ezzel se tudja hűségre kecseg» tetní, a fárafutó trombítavírág leve» lét ragassza hajnalban éhnyállal a szíve tájára. III. A fiatal menyecskét és urát várta az öreg gazda s az öreg gazdasz* szony. Hogy teljen az idő, bibliát olva» sott az őreggazda. Ez dicséretre» méltó szép dolog is lenne, ha az öreggazda olvasni tudna, de miután nem tud, hát mérgében rémisztőén káromkodik. Az őreggazdasszonynak pedig, — efelettí bánatában — érzékeny szive meg majdnem ugyjárt, mint a hóra kitett köcsög, — majdhogy meg nem repedt. No, de nincs baj, megérkeztek a fiatalok . . . A pünkösdi ünnep és a viszont» látás őrömére a kun mit tehet ? Iszik. — Hát ittak. Az öreg gazda, bogáncstól gíz* gazos kalapját, mely a viharvert varjufészekre emlékezteit, csás» szemire vágta s azt kérdezte lányá» tói és vejétől: — Hát oszt, mivel kedvesked» hetnék nektek, én egyetlen lányom és én jó vejem ? — Azzal édesapám — szólt kérő» hangon a fiatal menyecske, — hogy ami ezerlevelü cícfarkkóró a mezőn és fárafutó trombítavírág a gémes* kúton terem, azt mind adja nekem. — En is csak ezt kérem kedves apósom — kiáltott közbe a fiatal, pőtyke gazda. — Nagyon szívesen gyermekeim, mert ezt a két növényt, úgyis, csak a marhák legelnék le — ám» bár jobban őrülnék, ha ezen a szent pünkösdi ünnepen a léckerí* tés pünkösdi rózsáit kértétek volna. Ha nem is kérte senki, ha nem is kívánta senki, itt is az öreg* tanyán is : „Kinyílott a bazsarózsa Piros pünkösd vasárnapra.“ G. Gy PÜNKÖSDI SZENZÁCIÓ! MEGNYÍLT az érdekes vásár a PÁRISI BAZÁRBAN esak pünkösdig! 5, 10 és 20 pengős vásárlásnál ajándékot kap minden vevő Bővebbet a falragaszok és a röpcédulák Okvetlen olvassa et a röpcédulákat és a falragaszokat! P á r m I s i 3 a z á r P á r • 3 S i B a z é r Nyomtatványokat olcsó áron ós ízléses kivitelben készít lapunk nyoccdeja. IRTA : G. MIKLOSY ILONA Szépligety Tivadarné, született Bárdosy Ida színművésznő, a da= basi állandó színház drámai szén* déje, izgatottan járkál abban az egyetlen, kicsiny szobában, amely szállásul szolgál neki és férjének, aki ünnepelt hősszerelmese szintén a dabasí muzsacsarnoknak. A művésznő igen fiatal és na= gyón szép. Szabályos vonások, nagy fekete szem, kissé talán nagyobb, mint kellene, de arányosan sas or» rocska, szépen ívelti természettől piros száj (ezt manapság, mint külön érdemet kell felemlíteni) és szintén csak a jó Isten adományé» bői — hamvasszőke dús haj. For* más alakja — sajnos — alacso* nyabb és kővérkésebb, ahogy az illenék a Júliák és Cordélíák szende ábrázolásához, de a színpad nagy* szerű távlatában ez a magasság» hiány és súlytöbblet jólesően enyhül. A fiatal színésznőn kopott rózsa* színű, hattyuprémmel szegélyezett pongyola diszlík. Régente pompás szolgálatot tehetett a színpadon, most mint házi köntös végzi nehéz feladatát. Nehéz a feladata, mert soha gyönge szövet nem takart íz= gékonyabb, mozgékonyabb fiatal testet, mint ez a vánnyadt pon» gyola. Most is már egy félórája szünet» lenül ízeg=mozog a szép asszony. Hol a városka csöndes, elhagyatott utcájára néző ablakhoz fut, hol a kis előszobán keresztül az ajtóhoz szalad, hogy a folyosó felé kémlel» jen vélt lépések után. És jaj a sze= gény pongyolának, ha a gyors mozgás közben megakad valahol 1 Asszonya könyörtelenül olyat ránt rajta, hogy minden ízében recseg» ropog az ócska ruhadarab. Végre is megunta a fiatalasszony a járás»kelést és uzsonnakészítéshez lát. Meggyujtja a spírítuszmasínát, amely az egyetlen asztalkán áll két csésze, egy tejeslábas és sütemé» nyeskosárka mellett. A szoba nem nagy és túl van zsúfolva hatalmas vaspántos ládák» kai, kosarakkal, úgy, hogy alig marad hely a két ágynak, egy kis diványiiak és egyetlen asztalkának. Szerencsére még egy mosdó is el* fért a melegre fütött cserépkályha mellett, egy nagy, de már foncso» rát veszített aranyrámás tükörrel a tetején. A falakon sok aranybetűs szalag, még több fénykép. Legtöbbje a szoba úrnőjét és férjét ábrázolja jelmezben és cívilköntősben. Az asszony várja csinos emberpéldány. Sokkal magasabb, mint a nő és arányos, magastermetű. A.z arca szabályos, de kissé merev. A szeme nagy, de olyanfajta, amelyet ud* variatlanul „halszemnek“ szokás nevezni. De eltekintve ettől, pom= pásan fest rajta Rómeó csinos jel* meze. A művésznő az égő masinára helyezte a tejeslábast és odalépett ahhoz a nagy vesszőkosárhoz, amely az egyik ágy előtt állott, megtöltve mindenféle tarka selyem és batíszt holmival, festékesdobo* zokkal. Szóval, mindazzal, amire egy színíelőadáson szüksége van a drámai szendének és hősszerelmes* nek. Végül az egyik ágy fölött he* verő szürke trikót kapja föl és nem éppen gyöngéden gyömöszöli be a túlzsúfolt kosár egyik olda= lába. Azután leteriti a kosarat egy csipkés, hímzett vászondarabbal és mély, zengzetes hangón kikiált a parányi előszobába : — Zsuzska, víheted a kosarat a színházhoz 1 De vigyázz, ki ne bo= rítsd és össze ne gyűrj valamit T Zsuzska, kis borzas cselédlány, becsoszogott a hívásra. Fogadkozík, hogy nem lesz semmi baj, fölkapja a kosarat és eltávozik. A szépasszony levette a meleg tejet a masináról és kávét vegyi» tett magának. (A kész feketekávét egy gondosan bedugaszolt palack» bői öntötte a tejhez.) Azután még mindig ingerülten hozzákezdett az uzsonnázáshoz. De ebben a pilla» natban nagy robajjal főinyílt az ajtó és belépett a férj 1 Szépligety Tivadar hős és lírai szerelmes saját személyében. így az életben is csinos, akár* csak a fényképein. Bár az álla csaknem hamuszulke már a sok borotválkozástól. De az arca sza* bályos szép és az alakja kífogásta* lan. Fiatal ember. Alig túl a har* mine esztendőn. — Szervusz asszonyka 1 — kíál* tóttá jókedvűen a menyecskére. Míg széleskarímáju kalapját és ki* tűnő állapotban levő prémes bún* dáját nagy ívben repítette az egyik ágy tetejére. — Csakhogy végre hazajött 1 Elsülyedt volna az a kaszinó, ha ma, a jutalomjátékunk napján, nem megy kártyázni ? 1 Igazán torkig vagyok már magával 1 — porolt a szép asszony. — Ne haragudjék, Izácska fiam. Ma igazán érdemes volt elmenni a kaszinóba. Tudja mit hallottam ? Az asszony először nem akart felelni, de kíváncsisága nagyobb volt haragjánál. Kiöntötte hát a másik csészébe az ura kávéját és nagy kegyesen magkérdezte : — Mit hallott ? — Hát először is azt, hogy zsu* folt házunk lesz. A gyógyszerészék már nem kaptak támlásszéket, csak pótszéket a zenekarba. És másod* szór, ezüstkoszorut fogok kapni. Láttam is az órás kirakatában ki* téve. Az asszonyka kezében megcsőr* rent a tejeskanál. Hirtelen minden vére a szivére szaladt, azután a fejébe, szökött. Elsápadt, aztán vér* vörösre pirult. És alig tudta elda* dogni ezt a pár szót: — Hiszen azt hallottam, hogy babérkoszorút kap, meg cigaretta* tárcát. » — Úgy volt — habzsolta mohón a színész a jó pílléskávét. — De többet gyűjtöttek össze, mint amennyire számították és mível az ékszerésznek véletlenül volt raktá* ron egy ezüstkoszoruja, megvették. Én nagyon őrülök, gondolhatja. — Nekem pedig egy rongyos gyöngyház=csípkelegyezőt vásárol* tak a gyűjtésből a nőegyletí dá* mák. Mit csinálok vele ? Ha a színpadra használom, eltörik vagy elkallódtk, — mondja rosszkedvűen a művésznő. És egy pillanatig csaknem meg* vetően nézte mohón táplálkozó férjét. Tudta, érezte, hogy őt jobban megillette volna ez a minden szí» nésztől legforróbban áhított kítün* tetés. Sokkal jobb színésznek, értei* mesebb művésznek tartotta magát az uránál. És szívét elszorította valami rut, az irigységhez igen hasonló érzés. De mivel jó színész* nő volt, hirtelen észbekapva, túlzott őrömmel verte össze formás, fehér tenyereit és mint egy gyermek, tapsikolva örvendezett : — Jaj, de őrülők, hogy ezüst* koszorút kap, szívem! KINYÍLOTT a bazsarózsa...
