Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1928 (28. évfolyam, 1-104. szám)
1928-03-31 / 26. szám
március 31 Kiskunhalas Helyi Értesítője 5 SS iát, ünnelőnyözheti étét. írll i l fin nek gy vá- iehető lil) IER I ia & izsaiben j ét érzi, ződjön amról. idén» eredeti téti illifik )5abb ml sében ómmal i.) ímre ! Dia írben >> este I őrlő t te *z »lettel u isbál őjén •tva! ILMüS tó' — A Városházáról. A v. Tanács utasítása alapján a v. gazdai hivatal felhívja az összes lábbeli készítő iparosokat, hogy a v. tizedesek, pusztai kézbesítők és szolgák részére szükséges cipőkre nézve — neveze tesen 25 pár sima box s egy pár női cipőre vonatkozólag zárt ajánlataikat mintával ellátva legkésőbb ' ápril. hó 5 én d. e. 10 óráig a város gazdai hivatalba nyújtsa be. Á később érkező ajánlatok figyelembe nem vétetnek. — Keceli Iskolás gyermekek bűnszövetkezete. A közelmúltban nem mindennapi esemény színhelye volt a szomszédos Kecel község, A kat- holikus templomban észrevették ugyanis, hogy néhány hónap óta állandóan kiürülnek a templom különböző helyein felállított perselyek. Ezek után a harangozó köteleségé nek tartotta, hogy meglesse a tolvajt. Sikerült is neki mindjárt az első lesbeáilás alkalmává1. Észrevette, hogy valaki a templom sekrestyéje ajtaját belülről kinyitja rajta egy gyermeket enged be a templomba. Nyomban rtj uk ütött és több 10 — 12 éves iskolás gyermeket talált bent, akik azután bevallották, hogy néhány hónap óta őz dézsmálják rendszeresen a templomi persebeket. A délutáni ájtatosságkor, am kor az iskolásgyermekek is megjelennek a templomban, a kis bűnszövetkezet, nek néhány tagja, mint vallomásukban elmondták, a pad alá bújva meghúzódott, ott megvárta, amíg a templomot bezárják és azután be- eresztették az őrsül a templom elé állított társukat, hogy azután a templom cäendjöben zavartalanul nyithassák ki álkuícsaikkal a perselyeket. — HÚSVÉTI ÜNNEPEKRE! Aki takarékosan akar vásárolni, az csak jó minőseget vásároljon és hol ? KUN BENŐ Divatáruházában. — Fej«, váll«, és ágyékfájdalmaknál, idegtajá-okail, cspószAggsiásaál s zeibáiál a természetes „Ferenc József" keeerüviz rendkívül hasznos háziszer, melyből kora reggel egy pohárral beveve, az emésztőcsatornát jól kiöblítjük. Egyetemi klinikákon szerzett tapasztalatok tanúsítják, hogy a valódi Ferenc József viz kitűnő gyomor- és béltisztitó szer, melynek hatása gyors és biztos. Kapható gyógyszertáiakbao, drogériákban és tüszerüzletekben. — Mata Harl a világhírű maláji táncosnő szomorú regénye elevenedik meg azon a filmen, amelyet az Apolló mozi ma, szombaton mutat be kizárólag 16 éven felülieknek. Mikor a háború folyamán kivégezték Mata Harit kémkedésért,-a Dreyfus- pörhöz hasonló viharok játszódtak le sorsa körül, könyvek jelentek meg, színdarabok, amelyek részint igazolták, részint elítélték a mindenképen szánalomra méltó és szomorú végzetü szép asszonyt. A most be« mutatásra kerülő film minden jele« nete szenzációsan felépített drámai jelenetekben gazdag igazi dráma, amely a nagyszerű Magda Sonjával a címszerepben, egyik legsikerültebb terméke a német filmgyártásnak — Vasárnap A két horgászbolond cimü 8 felvonásos Zoro-Huru-film kerül óriási érdeklődést megelőzve vá« szonra. — Társasutazás Velencébe és Páduába. A* Országos Szent G dlárt Egyesüld rendezéseben április 20— 27 ig a velenzei Szent György szigeti Szt. Gallért és Szt. Márkus ünnepségek alkalmából. Részvéteit dij 200 pengő. Jelentkezni lehet április 5 ig. Bővebb felvilágosítással szolgái a városi menetjegy iroda. I Közgazdaság Budapest, március 30 « | Gabonaárak: búza 82 P 80 t„ roza 31 P 10 f., árpa 80 P 50 f., zab 31 P Sertéspiac: Prima szedett 1 P 60 fill., 1 P. 62 fill., Szedett közép 1 P. I 56 fill., 1 P. 58 fill . Szedett könnyű • 1 P. 30 fill, 1 P. 36 fill.. I. rendű öreg 1 P. 48 fill., 1 P. 50 fill., II. rendű öreg 1 P. 88 fill., 1 P. 40 fill. Az irányzat lanyha. JÖJJÖN EL CSODÁLKOZZON I és VÁSÁROLJON ‘ P 0.60 P 2.60 mert kalapot, harisnyát, játékot csak husvétig bámulatos olcsón vehet a P 1.60 Párizsi Bazárban (a Mázsaházzal szemben) Szomorú kép egy magyarországi gyümölcsösből. Egy nem permetezett fáról lehullott éretlen, férges alma „Nosprasen“ permetezés mel lett, féreg- és gombabetegség« mentes termés az ágon érik meg A NOSPOftSEW permetezőszer gyári lerakata a Hangya MENEKÜLÉS HÁROM ORSZáGOH ÁT — REGÉNY— 4^ Irla: ZENTAI FERENC lllllll!llllll!lllll!lll!llll!lllll!llllilli!il 1 ll!llllllll!!lllllllllllll!!!llll!lllll!llill Ilyen 8 hasonló gondolatok kínozták Viszilievet egészen hazáig. Már a virradat első jelei mutatkoztak, amikor fáradtan, testileg lelkileg kimerülve koeogtatott a barlang kőkapuján. * * * — Sámán csakugyan beszélt 1 — kezdte a belépő VaBsziliev a nagy újság közlését. — Na és mit beszélt?— kérdeztük hárman is egyszerre. Halvány árny suhant most végig a remete arcán. Pillanatig habozni látszott. Mintha küzdött volna, hogy kimondja e a szót. — Hm ... hát igen ... Megmondta, hogy hol vagytok ... Mintha fejszével vágtak volna fejbe, egyszerre szédülni kezdtem. Hogyan ? mi módon ? ki közölte vele ? Nem ... nem ... lehetetlen 1 — Megmondta biz* az I — erősítette meg Vaeziliev az előbbi állítását. Nem ugyan ezekkel a szavakkal, hogy direkte „Vasziíievnél vaonnak,“ de ahelyett oly alaposan körülírta, hogy minden kirgiz csak reim gondolhatott. — Talán már jönnek is értünk ? — hadarta Demeter az álmából felriasz« tett ember ijedt hangján. — Még nem, csak majd holnap éjjel. — Koppant — mint halálos Ítélet — mondta. Egyszerre nagyon fészkelődül kezdtünk. Egyikünk se érezte jól magát tovább az ágyban. Felkeltünk és sietve öltözni kezdtüak. Marianna a takaró alá bujt, ott rázta szegényt a sírás. Caak őt sajnáltuk, hogy el kell válnunk ettől az okos, szép és jóságos gyerektől örökre ... örökre... VaBziiiev magába süppedve, gondolatokba merülten ült az asztal mellett. Ereztük, hogy megmentésünk tervén dolgozik. Sokáig tépelödött így. Már régen felöltöztünk s Ó még mindig gondolataival vesződött. Nagysokára mégia megszólalt. Csendesen, mintha csak önmagához beszélne, monologizált: Elmegyünk ... mindnyájan elmegyünk 1 én se maradok percig se tovább. Elég volt az örökös remegésből, a zBÍványokból, kirgizekből, meg a gyilkosokból. Szegény feleségem halálos ágyánál tett fogadalmam ideje a múlt hónapban lejárt. Tizenöt évig szolgáltam mint remete az Iätent. Mariannám a vadonba nőtt fel. Nem is sejti, nem is ismeri még az életet. Bűn volna tőlem, ha továbbra is itt tartanám Öt: rablók és zsiványek martalékául. Elég volt I El innen I Vissza az életbe, ahonnan nagyobb fájdalom űzött egykor ide, karomon egy pár hetes gyerekkel, aki elvesztette anyját. Meddő, céltalan és értei« mellen most már ez az élet itt. Dolgozni — két karommal dolgozni akarok, hogy jóvátegyem a bűnt, melyet lányom ellen elkövettem, akitől egész ifjúságát elraboltam ... Mariannám, készülődj, indulunk, hogy soha többé vissza ne jöjjünk 1 Halk sikoly jelezte az ágyból, a takaró alól, hegy Marianna közel van az eiájuifeshoa. Aggodalomtól telten futottunk hozzá és felrántottuk az arcára vont takarót. Csupa sós viz, csupa könny volt az arca és még mindig rázta, remegteíte a zokogás. Édesapja némán ráborult, hosszan megcsókolta, majd zsebéből nagy tarka zsebkendőt vont elő s azzal törölhette részben a saját, részben a leánya könnyeit. — No ne Bírj l légy erős kislányom. Hiszen jó helyre megyünk. Itt hagyjuk est a esuf erdőt. Ugye-e jó lesz ? — Jó lesz, Istenem, de jó lesi 1 Végre ... 1 Végre elmegyünk innen I — Kacagott és ujjongott most már Marianna. — De a mackót is magunk« kai visszük ? I — tette höszá kérdőn nézve fel apjára. — Nem 1. • . a msekó itt marad. Jobb lesz neki igy . . . hadd élvezze ö is a szabadságot. | Marianna is belátta, hogy a med- i vének az erdőben a helye, megnyugo- 1 gott hát apja döntésében. Aztán sebesen, vig csicsergéssel öltözni kezdett. Demeterrel együtt csak néztük-néztük ós élveztük ezt a gyermeket, aki nemsokára városi kisasszony lessz: hóditó, szépséges. Es gazdag is, mert az apja éppen most emeite ki a sziklaüregbe rejtett vaskazettát, amelyben sok-sok aranyrubel csengett. — Mikor tizenöt évvel eielőtt idejöttem, mindent pénzzé tettem. Most hogy njra visszamegyek a világba, hát magammal viszem. Veszek valahol egy kisebb birtokot s elgazdálko- dók rajta. — No de siess, leányom, mert mindjárt indulunk, a kirgiz-kémek talán már útban is vannak, hogy megfigyelés alá vegyenek bennünket. Nem szeretném, ha az utolsó pillanatban lecsapnának ránk. És most jött a rövid, de annál meghatóbb bucsuzkodás Mariannának záporként ömlöttek könnyűi, amikor egyetlen pajtásától, kedves Mackójától is el kellett válnia. Bábornlt és agy ölelte, csókolta a vinnyogó állatot. Vesziliev is alig tadta visszatartani könnyeit, amikor leoldotta nyakáról a vastag láncot és még egyszer meg- paskolta hátát, utolsót szólt hozzá : — Szabad vagy Maekóm 1 Menj és élvezd az erdőt, a levegőt, a napfényt : Isten szabadságát I Az okos állat, mintegy búcsúzóul, mindnyájunkhoz hozzádörzsölte buksi nagy fejét s aztán hatalmasat bömbölve vig ficánkolással neki vágott az őserdőnek. Őröm volt nézni az őrömét. Megindultunk mi is. Mi, fiatalok, köarefogtuk Mariannát és szaporán kilépve haladtunk apja nyomdokában. Délnyugati irányba vettük az utat, hogy mielőbb elérhessük azt a falut, ahol Vaazilievnek egy ismerőse lakott s aki majd kocsijával tovább visz bennünket. Kezdetben sokat eset- lettünk-botlottunk s a gazos fűbe rejtett rengeteg kő miatt csak nehezen haladtunk, később azonban az erdő szélén pompás ösvényre leltünk, ahol sebesebben és keveseeb fáradsággal mehettünk. Marianna karunkba fűzve a karját haladt közöttünk. Kissé bágyadt volt és szemei is mintha me- rengőbbek lettek volna. Fátyollal volt leboritva egész utón a kedélye. Hiába próbálta Demeter barátom mindenféle frappáns ötlettel és szellemességgel felvidítani — sehogyse sikerült. — Ahá, a kislány alighanem szerelmes lesz! — gondoltam hirtelen magamban — olyan hirtelen, hogy magam is meghökkentem. •— Talán . . . ? talán csak nem Demeterbe ? — szólalt meg egy rejtett hang belülről. — De igen... I — hallottam, vagy inkább éreztem valahonnan njra a hangot. A persze . . . persze ... I most már értem 1 most már mindent értek. Hogy mért simulnak oly szorosan össze, mért sugdosnak egymás fülébe s hogy mért nem szabad nekem mindent hallani. (Folytatjuk)
