Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1923 (23. évfolyam, 1-104. szám)
1923-06-09 / 46. szám
Kiskun-Halas Helyi Értesítője 3 A nemes érteleiben űzött vadászatról Irta : Vaseilievits Fedor ezredes XIV. A ragadozók létjogosultsága a természetben és vadászterületeken. Ha egyáltalában nem lenne ragadozó vadállományunk, hamarosan el- fajxana, leromiana és létszáma — ragályok folytán igen csökkenne ; de ha viszont a ragadozót túlságosan elhagynánk szaporodni — a hasznos vad lassanként teljesen eltör n . Minden szempontod sekintetbe véve — tehát azt állíthatni.*, hogy a megfelelő lelő vés által — bizonyos korlátok között tartott, a vadállomány létszámának és fajának megfelelő ragadozóállomány nemcsak „tűrhető“, hanem tekintettel a hasznos vad egészségi állapotára valósággal „fenn is tartható “ A ragadozó csak részben táplálkozik vaddal, részben azonban a teremtő különböző másfele alkotásából él, amely az emberre nézve értéktelen, sőt néha káros is Az embertől fél és csak akkor merészkedik közelébe, ha nagy szükségben van — tehát csak kivételesen rabol és gyilkol háziállatot. Igen ritka esetben veszélyez teti — középeurópai ragadozó — az ember életét. Mint a legvakmerőbb támadó — csak a farkas jöhet számba, de ez is csak kemény télén, ha az éhség és kétségbeesés bátorítja erre fel. Minden más esetben, csak olyan ragadozóról lehet szó, amely az em bér által megtámadva, megsebezve — önvédelemből használja természetes fegyvereit. Ki venné ezt tőle zokon ? Igazságosan és józausl Ítélve tehát az a kár, amelyet a megfelelő kor látok között tartott ragadozók okoznak, a hasznukkal körülbelül kiegyenlítődik. A ragadozó a hasznos vadban tesz ugyan kárt, de minőségét javítja; néha az embernek egy egy háziállatját rabolja el, de megszabadítja akárhány oly kártékony állattól, amely ellen nehezen tud védekezni; végül pompás szőrméjével — sok embernek hasznot is szerez. Az ember, még kevésbé a vadász — alig találhat tehát szükségszerű okot a ragadozók teljes kiirtására I Az emberiesség szempontjából pedig kérdezzük meg magunktól, van-e általában jogunk ahboz, hogy a ra gadozókat kényünk kedvünk szerint kínozzuk, vagy pláne kipusztitsuk ? Sajnos sokan vannak, kik erkölcsi kötelességeiket az állatvilággal szem ben — nem akarják elismerni. Nemcsak, hogy az állat érzéseivel nem törődnek — hanem teljesen széliem és akaratnélküli lénynek tekintik. Pedig az állatban is ugyanaz a meleg élet kering, melyet a teremtő belénk emberekbe is lehelt és hasonló szellemi tulajdonságok és erők felett rendelkezik, mint mi, csak a fejlődésnek alacsonyabb fokán áll. Megengedhető e tehát mindezek után, hogy az ember egy állatfajt — melyet a Gondviselő hosszú évezredeken át fejlesztett - csupán ödzó okokból — egyszerűen kipusztitson ? Hiszen minden állatban a természetnek valamely szép alkotását is kell iáinunk és nem tagadható, hogy a ragadozóban, ebben a szóptestü és éles szervekkel ellátott állatban valósággal gyönyörködhetünk is 1 Aki pedig vadászatra indul, az az igazi, szabad, hamisítatlan természetet keresi. Minél többféle vaddal találkozunk, annál érdekesebb a vadászat, mert nem bizonyos vadfaj tömegével — hanem minél többféle fajjal akarjunius 9. ________________ ! jak erőnket és ügyességünket össze- ; I mérni 1 Éppen a ragadozók vadászata tes*i i i rátermettségünket leginkább próbára, j mert velük szemben kell minden tudásunkat, tapasztalatunkat és ügyességünket alaposan felhasználnunk. Nekünk vadászoknak van tehát leg- kevésbbó okunk arra, hogy & ragadozók teljes kiirtását kívánjuk, mert & szabadban élő magasabb rendeltetésű állatvilágnak — nem irtói — hanem tenyésztői és védői vagyunk. az előzőkben kifejtetlek megfontolásával es figyelembe vételével, a ra gadozók létjogosultságára vonatkozólag — tehát a következő általános szabályokat állíthatják fel: 1. Ragadozókra rendszeresen tartsunk vadászatot. Ezen vadát toknak azonban ne legyen a célia, hogy egyes ragadozó fajokat teljesen kiirtsunk, — hanem — hegy csupán létszámukat — vadállományunknak megfelelően józanul szabályozzuk. 2 Ragadozókra is — vadászhoz méltó módon — tehát mindenféle kínzások mellőzésével vadásszunk. 3 Mindritkábbá lett ragadozófajokra mértékkel vadásszunk és ha kipusztulásoktól kell tartanuuk — kíméljük teljesen — mig a gyakoribb fajokat rendszeresen üldözhetjük. 4 A meghagyandó ragadozók meny- nyieége teljesen területünk minőségétől és az szón gondozandó hasznos vadfajoktól függ. Kimondott „fácános“- tói eltekintve — majdnem minden területen van szükség a ragadozóra. 5 A vadászat ragadozókra nemcsak szükséges tevékenysége a vadásznak és a vad gondozójának, — de a lelkes vadásznak nagy szórakozást is nyújt, szintén tudását és rátermettségét a ragadozó teszi leginkább próbára, 6. A ragadozót is — vadászhoz méltó módon — tehát „fegyverünkkel* terítsük le, — mert igy szenved !eg- kevésbbé 7. Csak igen elhanyagolt területeken, ahol a ragadozók fölötte elszaporodtak és megtizedelésükre más módunk nincs — tehetjük ki a csap dákat, feltéve, hogy azok kifogástalanul működnek és az emberiesség követelményeinek megfelelnek. 8. Végre, csak kivételes esetekben, ha a vadász rendelkezésére álló min den más eszköz eredménytelen vagy lehetetlen volna — engedhető meg a i gyorsan ölő méreg. Ha ezzel az \ utolsó és kivételes módszerrel célun kát elértük, egyhamar ne ismételjük meg (Folytatjuk) Irodalom Dr, Weszely Ödön: Bevezetés a nevelés tudományba. A nevelés fontosságát nem kell hangsúlyoznunk. Az, aki népek, nemzetek sorsát, jelenét, jövőjét vizsgálja : tudja, hogy erő, virágzás, hatalom mind-mine a nevelésen alapszanak. Erős, egészséges ép lelkű fiatalságot csak akkor nyerhetünk, ha a nevelés tökéletes. A kiváló nevelök: legkiválóbb, legbecsültebb egyéneink, nagyjaink. Jelenben, midőn újjászületésünket várjuk, в a jövő nemzedék felé irányítjuk tekintetünket, mindennél fontosabbnak kell tartanunk a nevelést. A magyar irodalom most olyan ! munkával gyarapodott, amely megmutatja az utakat, amelyen haladnia kell a nevelésügynek. A magyar tanítók, sőt a nagyközönség is hozzá- 1 jutottak ahhoz a munkához, amely mondhatnék korszakalkotó. Uj utakat, uj eszközöket ad kezünkbe, I amelyeknek helyes alkalmazása hozzájuttat ahhoz az erős nemzedékhez, amelynek ereje hivatva van visszaszerezni a közelmúltban elvesztetteket. A fent leszegezettefe késztetnek arra, hogy részletesen foglalkozzunk Dr. Weszely Ödön egyetemi tanár most megjeinnt. »Bevezetés a nevelés tudományba“ ez. hatalmas munkájával. A szerző nevét jól ismerik Halason, nincs senki, aki ne forgatta volna a tudós szerző vala melyik kiváló iskolakönyvét. Régen ragadott meg bennünket könyv annyira, mint Weszely Ödön munkája. A tudás, az ismeretek gazdag tárháza a könyv, amelyben azonban nem tévedünk el. Ha olvasni kezdjük: megragad a stilus szépsége. Tömörsége mellett fénylő, élvezetes. A tudós szárazságát nem érezzük. Ez az, ami a könyvet tartalma mellett még értékesebbé teszi. A munka szakszerű bírálatába nőm bocsájtkozunfc, csak azt iktatjuk be: a fővárosi napi és szaksajtó egyhangú lelkesedéssel ünnepelte Weszely Ödönt könyve megjelenése alkalmából. Mi a vidék hódolatát tolmácsoljuk. Mert Weszely Ödön a vidéki, nehéz helyzetben lévő tanitók helyzetét könnyítette meg. Megadta számukra, hogy tudásukat ismeretüket gyarapithassák. A könyv gyönyörű kiállításban jelent meg ; az Eggenberger-fóle könyv- kereskedes kiadásában. Biztosra vesszük, hogy a pestmegyei tanítók asztaláról nem fog hiányzani a nevelés e legújabb bibliája. (r-s) FURCS ХЛ. SÁGOK ÉRDEKESSÉGEK A férj nyilatkozata A Szegedi Friss íJj’ság május 31 iki számában olvassuk az alábbi furcsa hirdetést: .Kérem azon egyént, kinél feleségem az újszeged! bérföldeken szerdán levetkőzött és ott hagyott kék ruhát, magasszáru cipőt és ridi- küit, kérem, hozza vissza, mert tanuk látták és ismerik az egyént. Jakus Janos, Újszeged, Kendergyár.“ Most már arra kiváncsi mindenki, hogy a fent nevezett hölgy, amikor ruháját, cipőjét és ridiküljót otthagy ta, hogy távozott ? Máték bakter garázdálkodása Egyik bácskai lapban olvassuk : Bácsalmás községnek Oalmás határrészében lakik Matók Mihály nyög. vasúti őr élete párjával és 4 azaz négy nagykorú, de még mindig hajadon leányával. Ez a díszes család valóságos réme a határrésznek. Se közeli, se távoli szomszédsággal össze nem férnek. Házuk az országút men- I tén van és igy könnyű kilesniök ál ; dozataikat. Ha a nekik nem tetsző S polgárok — pedig ilyen nagyon sok j van — az országúton haladnak, akkor \ a kedves szülők csemetéikkel együtt valóságos svarmliniában megtámadják őket, a legocsmányabb kifejezésekkel illetik, a hölgyek rikácsoló hangjukkal : egymást túllicitálva kiióméternyi körzetben felverik a környék csendjét. Ez az állapot a szerb megszállás alatt i kezdődött és tart ma is. A sértettek ; panaszukkal a máv üzletvezetődhez i fordultak, aminek eredtnényeképen az 1 üzletvezetőség még a múlt évben beszüntette a jeles kisasszonyok által I addig élvezett összes segélyeket és \ kedvezményeket E veszteség ugylát- szik könnyen pótolható volt, mert botrányos viselkedésűkkel még ma sem hagytak félbe. Ezért az érdekeltek ez utón kérik a rendőrhatóságot, hogy fékezze meg ezt a cigány népséget és védje meg békés polgárainak nyugalmát, nehogy ők legyenek kényte lenek maguknak elégtételt szerezni. Aláírás. A végső pillanatban A Helyi Értesítő számára idegenből átdolgozta: Figyelő. 6 — Mindenütt erődöket, várakat építettek az angolok, s megrakták azokat katonasággal, úgy hogy a ben szülött lakosság még megmcccani se tudott. — Az uj kormányzó kegyetlen, alattomos volt s ahol csak tehette, kellemetlenkedett a raj uhunk. — á rajah önérzete nem tudta ezt elviselni. Elhagyta a székvárost; egy távoli erdei kastélyába költözött. Tanácsosait, udvartartását természetesen feloszlatta. Ekkor vált el tőle atyám is és vonult visza birtokára. Egész idejét nevelésemnek szentelte, mert anyám születésemkor meghalt. — Testvérem nem volt, mégis egy fin gyermekkel nevelődtem fel, — akinek ereiben angol vér folydogált. — Atyám ugyanis egy az angolokkal vívott harc után a csatatéren ment keresztül. Fájdalmas szívvel nézte a pusztítást, öldöklést, melyet az elvadult emberek vittek végbe. — Hirtelen halk sirás hatolt füleihez. Körültekintett s ekkor egy haldokló angol tisztre esett tekintete, aki mellett körülbelül öt éves fiacska térdelt s fájdalmassá zokogott. „Ne halj meg atyus, ne hagyj itt“ — jajgatta. — Atyám a haldokló fölé hajolt s tüstént látta, hogy minden hiába. A haldokló arcán sötét árnyék je lent meg. Erősen átszoritotta atyám kezét s nyögve, kérő hangon mondta: „Légy kegyelemmel, irgalommal a halódó ellenfél iránt. Magam részére nem kérek semmit. Vidd, helyezd biztonságba gyermekemet. Anyátlan árva, s hamarosan apátián is lesz.“ — Atyám megnyugtatta a haldoklót s megígérte második atyaként bánik a gyermekkel — Atyámat áldva, megnyugodott arccal szenvedett ki az angol tiszt — A gyermeket atyám magához vette s sajátjaként nevelte. Mint két testvér nőttünk fel. Sokáig nem is sejtettük, hogy nem vagyunk azok. — Midőn tizeuhat éves lettem, Ferenc pedig betöltötte a tizennyolca dik évet, atyám kötelességének tartotta, hogy feltárja a valót, s átadja az erről szóló és a haldoklótól átvett okmányokat fogadott fiának. — E naptól kezdve megváltozott fogadott testvérem. A felfedezés szomorúvá tette. Velünk való érintkezése más lett. Viselkedése tartózkodóbbá válott. az egyedüllétet kereste. — Panaszkodtam is atyámnak amiatt, hogy Ferenc egész másként bánik velem, mint annak előtte. Atyám szomorúan megfogta kezemet s megjegyezte: „Kedves gyermekem, rövid idő múlva már c-ak egyedül veszlek körül szeretetemmel, mert Ferencet elvesztjük “ — bten őrizzen attól atyám mondtam — hogy Ferenc meghaljon. Hisz’ semmi baja sincsen. — Nem hal 6 meg gyermekem testileg — csak a mt számunkra Súlyos betegség rágódik szivében s as előbb-utóbb legyűri. Tépi, marja: a honvágy
