Halasi Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1921-03-12 / 21. szám
Hisxefe egy isten*» e.-v, hiszek egy W'asa.b.am., Hiszek egy Isteni örök Igazságban» Hiszek Magyar ország fettámatiásában. ámen. fii. évfolyam 21. szám. KfiskumnaiaiSt 1&21. Szöirtoat, márcíes 12. ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egynegyed évre. • .. . . 40 korona Egész évre ...... 160 „ Egyes szám ára 2 korona. Főszerkesztő: Cr.Krgrpál Ferenc. Lapkiadó: férte.** Áron. Szerkesztiség és kiadóhivatal: VércM* ««éfwríet. Niasiylfixcda. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán es szomneißn reggel. Wtr«J«íési «Jiijwlk üartnood sót ónként korona. Március 15. Amikor ezt a vasázsigés dá umot leírjuk: a szabad, a független s a nagy Magyar- ország arculatja mosolyog felénk azzal a dicsfénnyel, amely Szent István koronáját övezi. Remek allegóriában csoportosának lelkiszemeink elá a magyar félistenek: Kossuth Lajos, Petőfi, Jókai, Batthyány, Bem, Klapka, Percei és a többiek, akiknek neveit örök idők g imájába foglalja minden hü magyar. Újra március 15-ör írunk. Alig merjük kinyitni könnybe lábadozó szemünket^ hogy körültekintsünk ezen a Csonka- Magyarországon. mert ha túl nézünk a demarkác ós vonalon, egy rettene es, hazug külfodi bálvány, amelyet „antan" néven neveznek, kiA bortermelési adó Az iij törvény a bortermelési adót hektóliterenkint az eddigi 14 koronáról felemeli 84 koronára. A bortermelési adó 84 koronás tétele legfeljebb csak addig maradhat meg, amig bortermelésünket a mostani magas árért értékesíthetjük. A bor árának lehanyatlása alkalmával le kell a borter- mel ési adót is szállítani. Volt idő amidőn 20, 30, 40 korona volt a bornak hektoliterje. Mégis csak tűrhetetlen állapot lenne, ha ezen árakkal szemben a termelési adó 84 korona maradna. Véleményünk szerint a bortermelő helyett a bor megvásárlójára kellene a bortermelési adót kiróni. A termelőre csak a maga és családja által elfogyasztott bor- mennyiség után lenne szalaija moloch száját és azt üvölti felénk: — Aí már Csehország! — Az már O áhország! — Az már Jugoszlávia! Irtózatos álomkép, mert valóságnak elfogadni nem fogjuk soha. De még is töröljük ie egy pillanatra szemünkről a köny- nyeket. Nézzünk körül legalább addig, am g „szabad“ — Csonka Magyarországon, az 1921. esztendő március idusán. Az ország arculatja eltorzult a fájdalomtól, az aggodalom és bánat gyötri. A magyar címerből kitörölték a Dunát, Tiszát, Drávát és Szávát, kihasították a Tátrát, Fátrát és a Mátrát. Még a ke tős keresztet is le'opiák bad a bortermelési adót kiróni. Ha nekem borom terem nagyobb mennyiségben és azt minden törekvésem dacára sem birom e adni, hanem éveken át kénytelen va- gyokpincémben tartani, akkor Érzékenyen károsodom, hogy temérdek egyéb termelési költségem mellett még a 84 koronás termelési adót is meg kell előre fizetnem. Ez a károsodásom anyagi romlásomat is okozhatja, ha a kényszerűségből bepincézett borom piaci ára időközben úgy visszaesik, hogy még az általam fizetett termelési r dót sem fedezi. / De méltányosnak tartaná- nánk azt, hogy a bortermelő és családja a saját szükségletére elfogyasztott saját termésű bora után kedvezményes, vagyis leszálli ott bortermelési adót tízesen, vagy a csehek. A magyar korona még nálunk van, de fénye bágyadt, gazdátlanul hever egy vasíádában. A régi márciusi id intenek helyett törpe gnomok ugrálnak a fórumon. Múlt számunk vezércikkéből ídezük rája újra kri.ikánkat: „Az o y sokszor hangoztatott egység helyett caak az erők szé forgácsolását Iá juk. A hnza nagy és összefoglaló gondolata elveszett lelki szemeink elöl és helyette a pártóskodás kicsinyes szempontjai uralkodnak parlamentünkben. Folytonos gomoJygás, áll indó ide-oda hullámzás, nyugtalanság, összeférheílen- ség, — egyéni okvetetlenke- dések, alacsony gyanúsítások, időrabló üres szóáradat, jelszavak után való kapkodás, teljesen mentessék fel a bor- termelési adó alól. O y kérdések ezek, melyeknek méltányos megoldásától függ nagyban bortermelésünk föl.endülése vagy hanyatlása. Mert bizony saját anyagi károsodás mellett senki sem törekszik bort termelni. Elismerés a foalasi árvaszéknek. C|y (elhivat erfcttlcsi silier«. Lapunk február 23-iki számában egy rövid hir jelent meg, amelyben a város árvaszéke felkéri a lakosságot, amennyiben olyan esetről vesz tudomást, hogy egy szülő vagy gyám nem hazafias és vallásos, hanem kommunista szellemben neveli gyermekét, erről haladéktalanul tegyen jelentést a gyámhivatalban. önzés, ezek azok a tétlenségek, melyeik a magyar pó- líkai életei jellemzik.“ Ünnepelhetünk-e k:\3r6 örömmel március 15-én Nem.' Csak sírhatunk. Né a méltat sirassuk, hanem a jelen sivárságát. A reménység angyala ugyan ott lebeg fejeink felett, biztat, hogy kirágod bennünket ebből a mély gyászból és !es- pedésbö’, de a kivezető : tat még nem találtuk meg. 1848. március 15-én megtaláltuk a helyes utal, 1921. március 15-én a sötétben tapogatódznnk. Ez az igazság! — mondjuk ki legalább a nemzeti ftnnep nagy napján. Dr.K.A. Ez a hirecske nagy karriert csinált a magyar sajtóban, a keresztény irányzatú fővárosi és — mint azt a cserepéldányokból láttuk — a vidéki lapok nagy része átvették a „Halasi Újságától, kommentárt is fűzték hozzá, amelyben a legnagyobb elismeréssel ra ilatkpz- tak a halasi árvaszék felhívásáról s ugyanilyen értelmű felszólítás kibocsátására hívták fel saját városuk árvaszéki hivatalát is. Munkatársunk felkereste dr. Gaál Gyula a halasi árvaszék vezetőjét s miufáa gratulált az Ország sajtójának elismerthez, kérdést intézett hozzá, hogy milyen impulzus réven született meg a városházán ez az okos feürvás, mert — őszintén szólva — a halasi városházán még nem igen gyártottak olyan hivatalos intézkedést, amely országszerte elismerést keltett
