Halasi Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1921-06-25 / 51. szám

HALASI ÚJSÁG j V* * * • Javultak a terméskilátások. Közepes rozstermós várható. — A szolok állapota kielégítő. A legújabb hivatalos jelen­tés szerint az esőzések az ország túlnyomó részében még jókor jőtek és lényeges javulást eredményeitek. Kü­lönösen jó h .táss 1 vo't a csapadék a gabonancmiiek szemfejlődésére, továbbá a kapásnövények, kertiek és a ív esterséges takarmányfélék fejlődésére, valamint előmoz­dította a már forinyedozó ré­tek és helyenként kiégett le­gelők Kinövését. A búza szemképződése ked­vező. Szalmája leg öbb helyen magas, kalászai öbbnyire elég nagyok és te tek. Kivé­telt képeznek a homokos és szikes talaj buzavetései, to­vábbá . hol elemi és egyéb csapások jártak. A mos. ni minősítő becslés szerint or­szágosan átlagban jó és kö­zepes közti termés várható. A rozs erősen szökül, érni kezd, több helyen már ara­tását is megkezdték. A vetések nagyon sok helyen ritkák és alacsonyak, kalaszai nem mindenütt el eg hosszúak, de mindamellett van elég szép magas szalmáju es Ar fejlett ka!ászu rozsve és ugv, hogy rozsb n országos átlagban a terméskilátás eiéri a közepest helyenként pedig jóval ezen felül lesz. Az őszi árpa ara­tását több helyen megkezd­ték, á tavaszi már k kalászo­sodon. Általános a panasz, hogy mindenüit alacsonyak a vetések, gazosak és ritkák. A terméskilátás leg öbb he­lyen közepes és gyenge közt van. A zab a junius elején járt szárazságot nagyon meg­sínylette, az utóbbi esőtől azonban javu t. A tengeri szépen fejlődött a terméskilátás jó. A burgo­nya erőteljes, dús levélzetü. A takarmányrépa szintén jó. A hüvelyeseknél szintén jók a terméskilátások. A rétek fünövése ritka és alacsony volt, a kaszálás eredménye kevés helyen kielégítő. A gyümölcsfák termése általában gyenge, arány.ag legjobb .ér­més meggyből és szilvából várh fó. A szőlő álapota a szőlé­szeti és borászati felügyelők jelentései szerint általában k elégítő és közepes termésre van 'kilá'ás Peronoszpora és más betegségek cáak helyen­ként tórdu'tak elő. Elemi csapások — kivéve a miskolci kerülete , aho 30 holdon a jég 40 száza ék Kár okozoit — .nem voltak. Kecskémé en az uj boán nagy erőye fel­lépett peronoszpora fenyegeti a jó bor erméskiíátásokat. Kisgazdák és moloárok. Érdekes interpelláció hangzott el a nemzetgyűlésen. Gaál Gasz- lon előre bocsátja, hogy e.eté­ben először interpellál. A 4490. számú miniszteri rendelet alapján felállították a GOK-ot, amely egy furcsa hangzású bíróságot szetveztek. A Ö.vény kimondja, hogy minden gazda saját háza szükséglete felett rendelkezik és csak a fölös oget tartozik beszol­gáltatni. Rendeletet csak a tör­vény alapján teher kibocsájtani. Az említett rendelt szerint a gazda a saját számára és ház­tartása számára szükséges ga­bona feldolgozásánál vagy meg­ölésénél köteles érte vámot fi­zetni. Egy másik szakasz értel­mében azonban a hivatásos molnároknál elismerik, hogy a sajá háztartásuk részére vám­mentesen őrölt gabonát vegye­nek igénybe. Lehetetlen, hogy i yen külőmbségef tegyenek a gcizd ;k és molnárok közö t, A józan ész alapján kiindu va, ,ez areuuele önmagának ellentmond, mert a rendelet nem tilth tja a kisgazdáknak meg, hogy a ma­guk háztartására szükséges ga- bor.á vámmen esen vegyék igény­be, annál kevésbé, mert hiszen az ö iési dijak levonásának mód­jához nagy könyvelési appaiátus szűk . ges, de ez nem képzelhető el kisgazdáknál. A rende et azért sem felel a józan észnek meg, mert gyakor­lati sz^mpcmiból könnyen, ki­játszható. A rendelet el^nőriz hete! len és so:< szekatúrával jár becsüle esen gondolkozó ember szán: ra.,Ezt a rendeleté tör- vényrelennek tartja és nem haj­landó a rendelethez alkalmaz­kodni. hirdessen" a~ HALASI ÚJSÁGBAN. Ä megszállott résnek puszt&Sd magyar* ságának utolsó wészkiéiUsa sikolt: Horthy! Horthy! . . . / szágos Földbiriokr mdező bíró­sághoz. A dunamelléki egyházkerület felirata alapján az Egyetemes Konvent a maga részéről is kí­vánatosnak iar ja egy, a vallás és közoktatásügyi minisztérium­ban a rom. katli ügyosz ályéval azonos elvek szerint szervezendő prot. ügyosztály felállítását s ebben az értelemben felír a m, kir. kormányhoz és a vallás és közokt, minisz erhez. Ugyancsak a dunamelléki egy­házkerület felirata alapján fog­lalkozok- az Egyetemes Konvent a gyülekezeti egy hú: fegyelem szigorításának kérdésévé’ is. Ezt a kérdést a Konvent a zsinathoz tette át. Ugyancsak a zsina hoz tették át a tiszánuli kerütet ama felterjesztésé, hogy a segSdlel­készeknek és egyházközségi "gi’észeknek a presbyter! um ban ianácskozási jog biztosittassék. I Gyilkol az elvált asszony. Szabó Mihályné kecskémé i lakos, aki már jó néhány éve elváltán élt s majd ezzel, majd amazzal élte a világát. A tegu- tóbbi időben Kovács Lajos 35 éves timársegéd tette a szépet a nyugtalan asszonynak. Kovács ugyan szabadu ni akart Szabónktól s már menyasszonya is "volt, — ahogy beszelték — de Szaboné nem egykönnyen en­gedte el, hanem folyton a nya­kára jár s junius 17- röl 18 ra virradó éjszaka ismé magához csala. Reggel felé azután ugylátszik bosszút akart áilani Kovácson, mert mikor ez legjobban aludt, revolverrel fejbeiőite. A revolver ugyan a bai halántékának irányi tóttá, de Kovács szerencséjére a lövedék az .-rccsonton lecsúszott s az ember — saját szavai sze riut — kiköpje a golyó Sérti lése nem életveszélyes. Topán és Mihola. Irta: Karácsonyi Aladár dr. Komor esti szürkület borult a havasok alján messze1 elterülő sürü erdőkre A hatalmas töigyek között sze­rényen meghúzódva állt az erdő­kerülő kis házikója. Ablakaiból még nem iöveit ki a barátságos lámpafény. Egy-egy szélfutam meg- megcsapdosta a tölgyfák lombjai­val a házikó rozoga fedelét. — Mama. én élek, hangzik fel egy kis gyermek hangja a szo­bában. — Örvendj neki. fiacskám, vá­laszod a kerülő felesége. — De én nagyon élek. inarnus* kám, kiáltott fel siró hangon a gyermek. — Vagy úgy, te félsz, fiacskám, érté meg a selyp gyermeket az anya. Várj, azonnal meggyujtom a lámpát. Rövid idő múlva barátságos fény lövelt ki a kerülő házikójá­ból. A kis szobában ült tengerit mor­zsolva Topán Laiosné, a kerülő szép felesége, mellette négy éves fiacskája játszadozott a tengeri- gzemekkel. Egy; két éves kis le­ányka már az ágyba aludt egy póiyás babácska pedig teknyőben szunnyadt a földön. A kis fiú nem sokáig bírta ki a lámpa fényét mert nem sokára anyja ölébe hajtotta göndör fe­jecskéjét, azután nagyokat pislant- gatva megszólalt: —. Álmosz vagyok mama. Az asszony lefektette ágyába a kis fiút, aki kis vártáivá, már álomba merült. Csend volt a házikóban. To- p'ánné még morzsolgatta egy kis ideig a tengerit, majd elrakta a szemekkel telt szakajtókat s a Ie- hántott csutkákat s ki ment a ka­puba hazavárni soká elmaradt férjét. Lassankint koromsötétté vált a szűk láthatár, a szél mind erőseb­ben rezditette meg a tölgyfalom­bokat. Már késő este volt. de Topán még nem tért haza. Az asszony aggódott, félt, hogy esti kőrútjában valami baja esett férjének. Az eső is csepegni kezdett, sürü cseppjei az eresz alá késztették húzódni az asszonyt. Csakhamar vihar támadt, a szél rémesen sivitott s egy vakító vil­lámlás világitotta meg a tölgyek koronáit, erre egy hatalmas dör­gés hangzott fel. Topánné ijedten szaladt be a szobába, minden izében remegve aggódott férje miatt Az elemek bősz harcra keltek, rémesen tombolt az égi háború. Megkocogtatták a házikó kis ablakát Az asszony összerezzenve fel- sikoltott. — Topáné, hangzott kívülről egy oláh paraszt hangja, ne ijed­jen meg, az urának baja esett. — Szent Isten! Barbu, szólj, mi történt vele ? ! kiálltott fel szinte félőrülten az asszony s kitárta a csukott ablakot, E pillanatban egy pár másod­percig, tartó vakító villámlás vi­lágitotta meg a ház előtti tért Topánné szeméhez kapott. De nem a villámlás rémitette meg, hanem az a látvány, a mely sze­me elé tárult. Az ablaka alatt véres melle! he­vert, hófehér arccal, látszólag halva a család támasza, az ő boldog­sága, szerető, jó férj ura. A látvány ájulásba ejtette a gyenge nőt. A hatalmas menny­dörgésre s a sikolyra felébredtek az alvó gyermekek és sírni keztek. Barbu becipelte a vértől pirosló erdőkerülőt a szobába, akinek hör- gése elárulta, hogy még van benne élet. A paraszt az asszony élesztő­séhez fogott, mert tudta, hogy nélküle alig segíthet a sebesült erdőkerülőn. Vízzel locsol gáttá, egyszerű eszével pálinkát keresett s avval kinálgatta, hogy magához térítse. Végre felocsúdott ,az asszony ájulásából s a mint magához tért, egy pillanat alatt felfogta a hely­zet suiyos voltát. Levetkőztette s az ágyba fek­tette urát. kimosta sebeit; Barbu pedig a siró gyermekek elcsititá- sávai vesződött s elbeszélte, hogy az erdőbe menekült a vihar előtt s úgy akadt a vérben fekvő erdő­kerülőre. A hű nő önfeláldozó ápolásá­nak úgy látszott, hogy volt valami látszatja, mert férje nemsokára megszólalt. — Paula ápolj, mert meghalok! — Oh! édes Lajosom, zokogott a nő, hogy történt ez veled? — Egy orvvadász lesből reám lőtt. — Orvvadász! kiáltott fel ha­raggal az asszony. Oh gazember, gyilkos 1 érjen el az Isten sújtó keze, amiért támaszunkra törtél. — Küldj orvosért a faluba, hörgé a sebesült. Barbu azonnal a faluba indult, de csak hajnalban tért vissza az orvossal. (Folyt, kov.)

Next

/
Thumbnails
Contents