Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-03-10 / 20. szám

2. oldal HALASI ÚJSÁG március 10. Halálra ítélt kommunista. Gyilkosság a halas—keceli országúton. — Vérengzés a plébá­nián. — Arculütött halott. Garbait kirekesztették a református egyházközségből. Köztudomású dolog, hogy a proletárdiktatúra népbiztosai majdnem kivétel nélkül zsidók voltak, akadt ugyan közöttük egy-két keresztyén is, de ezek között is több volt a kikeresztel­kedett zsidó. Garbai Sándor az egyik főko­lompos népbiztos, — a halasi születésű, volt kömives inas — tényleg református volt, de már Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár és a Tisza István meggyilkolásával kapcsolatos bünpörből kifolyólag letartóztatásban levő Fényes László már kikeresztelkedett zsi­dók voltak. A fentiek mint a református egyház .hívei* a budapesti re­formátus egyházközségnek voltak tagjai, akiket a száztagú presbi­térium március 3-án tartott ülé­sében egyhangúlag kirekesztett és úgy határozott, hogy velük mindennemű közösséget meg­szakít. A színházi szezon. Csak ősszel jönnek a színészek. Hirt adtunk arról, hogy Heltai Nándor színigazgató beadványt intézetta városi tanácshoz, amely­ben kijelenti, hogy március első felében jól szervezett színtársula­tával Halasra akar jönni. Utána jártunk a városházán, hogy: mi lesz hát a színtársulat jövetelével ? Dr. Thurócy h. pol­gármestert kerestük fel, aki ebben a kérdésben igy nyilatkozott munkatársunk előtt: — Halason őszi szezonban tar­tottak rendszerint szinielőadá- sokat, visszaakarunk térni ehhez a szokáshoz, tavasszal nincs szükségünk színtársulatra, in­kább nézzen mindenki a mun­kája után. Ebben a kérdésben egyébként a szinügyi bizottság fog véglegesen dönteni. Az én álláspontom az, amit előbb kö­zöltem önnel. Több mint bizonyos, hogy úgy is lesz, mint azt a h. polgármes- } tér mondotta, mert az ilyen kér- j déseket „családias* egyetértés­ben szokták elintézni a város­házán. •••.•••»••••&•• ••£#•••• Fásitsuk az Alföldet | A .Halasi Újság* részére irta: Papp Béla budapesti erdőtanácsos IV. Az Alföld fásításának feltétlen szükséges volta mellett még sok­sok minden egyéb felhozható lenne, de ezek felsorolása már nem tartozik e cikk keretébe. Célom e pár sorban az volt, hogy földinivelésügyi kormány által az Alföldön tervbe vett er­dősítési akció fontosságára a fi­A kalocsai büntető törvény­szék március 3-án megtartott tárgyalásán halálra ítélte Sós Ist­ván 24 éves tápiószelei földmi- vest, aki Halas, Kiskunmajsa és Kecel körül több rendbeli gyil­kosságot követett el a múlt esz­tendő junius havának harmadik felében, tehát amikor az ellen- forradalmat igyekeztek vérbefoj- tani a vörösök. Sós István a IV. határvédelmi I S vörös őrségben teljesített szol- j gálatot, mint vörös katona. Ezt j a vörösőr zászlóaljat küldték ki ’ Kiskunmajsáró! Halason át a ke­celi ellenforradalom leverésére. Sós István 1919. jun. 23-án elő- járőre volt a Kecel ellen nyo­muló vörös csapatnak. Ennek a napnak történetébe vérrel irta be nevét s állatias kegyetlenségével tette emlékezetessé ezt a napot. t\ halas—keceli országúton ta­lálkozott Sós Fleisz Mihály ke­celi földmivessel, aki Kecel köz­ség nevében jelentette, hogy a község lakói nem fognak ellent- állást gyakorolni. Ugyanakkor fel­jött a buzábói az útra Árvái András ellenforradalmár. . Árvái azt kérdezte a vörös katonáktól: — Mik vagytok komáim, fe­hérek ? Sósék odacsalogatták Árváit s azt kérdezték : — Üssük komám a vörösőröket? — Üssük, felelte Árvái, mire Sós karabélyával felütötte állát ' s két lépésről ötször belelőtt. | Árvái holtan rogyott össze. | A községbe beérve negyed- i magával berontott Sós a plebá- ; niára s halálra kereste a papo- ' kát. A folyosón ráfogták a pa­pokra a puskát. Erre előszaladt a plébános nővére, Kurcz Erzsé­gyelmet felhívjam s hogy a gaz­daközönség is foglalkozzék a fá­sítás gondolatával, attól ne ide­genkedjék, hanem inkább sze­retettel karolja fel az ügyet első­sorban saját jól felfogott érde­kében. A földmivelésügyi minisztérium erdészeti szakközegei készséggel állanak a közönség rendelkezé­sére és a szükséges felvilágosi- 1 tásokat és útmutatásokat minden­kinek, aki csak hozzájuk fordul, készséggel megadják. A magyar erdészet áldásos működését eddig csak a hegy­vidék többnyire nemzetiségi vi­dékei élvezték, mig az ország legmagyarabb vidékei az erdészet nagy feladairól eddig sajnos csak­nem teljesen tájékozatlanok. A most megindult akció kö­zelebb hoz bennünket egymáshoz ebben a tek ntetben is és ha a Magyarok Istene is úgy akarja, az Alföld népének is lesz alkalma bet s félrecsapta Sós fegyveré­nek csővét. Sós kézigránátot vett elő s utána dobta Kurcz Erzsé­betnek. A kézi gránát azonban csak a folyosó ajtaját szakí­totta le. Utána elmentek a vörös kato­nák a plébániáról. Sós rövid idő múlva visszatért a plébánia folyosójára, bekiabált hogy a papok menjenek ki. Vajai László káplánt, amint kilépett a folyo­sóra, lelőtte. Majd az ebédlőbe bemenve kétszer rálőtt Kurcz Adolf plébánosra, de nem ta­lálta. Sós a gyilkosság elköve­tése után a faluban több helyütt, majd az egész vörös zászlóalj előtt is eldicsekedett vele, hogy agyonlőtte a „kövér hasú “ papot. A kórháznak berendezett csend­őrlaktanya előtt találkozott Vén János (Csicska) öregcsertői föld­mivessel. A borközi állapotban levő Vén arra a kérdésre, hogy kicsoda, azt felelte: „végig fe­hér.“ Sós nyomban agyonlőtte, majd beszólt a kórházba: „men­jenek ki egy fehér kutyát lelőt­tem, hozzák be.“ Mikor Vént hordágyon bevitték, Sós a ha­lottat arcul ütötte. Bent a kórház egyik ágyán meglátta Sós Kovács János 19 éves földmivest, ki a vörösök elleni harcban megsebesült. Sós a lázban vergődő sebesültet le akarta szúrni, de ebben az ápo­lók megakadályozták. A bíróság Sóst 3 rendbeli gyilkosság bűntettében s 3 rend­beli gyilkosság kísérletének bűn­tettében mondta ki hiinösnek s a magyar állam nevében halál- büntetésre ítélte. Az elitéit ke­gyelmet kért. már rövid néhány év alatt meg­ismerni an igaz magyar erdész áldásthozó munkáját. Megtanulja becsülni az erdőt s fogja tudni értékelni a benne rejlő hatalmas közgazdasági ér­téket. Az ötéves szerencsétlen há­ború keserves tapasztalatain okul­junk tehát s fogjunk a munkához azonnal. Fásitsunk már tavasszal, mert minden percnyi mulasztás pótol­hatatlan. (Vége.) ▼▼▼▼■TTTTTeTTTTTTTTTTTTT Lerándulás Halasra. Négy hónap óta kombinálják a városban, hogy : ki lesz a fő­orvos ? Hogy még nagyobb tere legyen a találgatásnak, a városi tanács megkérdezte a budapesti egyetemi orvoskari dekanátusl is, ■ hogy kit ajánlna erre a „zsíros“ Baromfi-kolera Halason. A városi állatorvos a beol­tásokról. Villányi Leó városi állatorvos, lapunk munkatársa, akitől már több szakcikket közöltünk, fi­gyelmezteti a baromfiakat nevelő háziasszonyokat, hogy újabban nagyon sok baromfi hull el ko­lerában. Ezt a pusztulást azon­ban meglehet előzni — és pedig elég jó sikerre! — beoltásokkal. A beoltásokat az állatorvosok végzik. Ajánlatos a még egész­séges baromfiakat beoltani, mely esetben hat hétig biztosítva van a tulajdonos, hogybaromfia nem hull el kolerában. De azonnal be kell oltatni a baromfit, ha észrevesszük, hogy szomorú, sán­tít, étvágytalan, taraja feketedik, vagy sötétebb szinü lesz. Egy baromfi beoltása három koronába kerül. HÍREK. Naptár. 10. Szerda. Kath. 40 vértanú ref. Olimpia. 11. Csütörtök. Kath. Konstantin ref. Aladár. 12. Péntek. Kath. és ref. Gergely. Í3. Szombat. Kath. Nicefor. ref. Krisztián. 14. Vasárnap. Kath. Laetare ref. Ma- tild. Személyi hir. Dr. Némethy Károly a belügyminisztérium ad­minisztratív államtitkára v. b. t. t., főrendiházi tag szombaton városunkba érkezik. Orvosnő Silkösdön. A ■ belügyminiszter dr. Wallentin ! Ibolyka orvosnőt Sükösdre jár- • orvossá nevezte ki. állásra. Hárman-négyen is meg­jelentek Halason, akiket állítólag mind ajánlottak a fővárosi orvos­tanárok. Egy fiatal fővárosi orvos, — asszisztens valamelyik klinikán — szintén lerándult Halasra „egye­temi ajánlattal“ próbálkozni, ta­pogatózni. Még a szerkesztősé­günkbe is eljött s itt őszintén feltette a kérdést: — Mit tetszik gondolni meg­választanak engemet itt főor­j vosnak ? ; — Van-e valami összeköttetése, ismerőse, vagy rokonaHalason? —0 kérdeztük tőle. — Nincs. j — Akkor jobb, ha a legkö-' zelebbi vonattal visszautazik Bu­dapestre s nem is gondol Ha- - lasra. — Őszintén szólva, -- válc- szolt az orvos — nem is az fon­tos nekem, hogy megválassza­nak, nem is azért utaztam én le ide, hanem szeretnék legalább tiz kiló lisztet vinni magammal, mert Pesten már hetek óta nem eszik a családom kenyeret.

Next

/
Thumbnails
Contents