Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1920-03-07 / 19. szám
2. oldal HALASI ÚJSÁG március 7 etünk, az eredmény még kedvezőbb, mert a nyár ugyanabban a korban közel négyszer annyi fatömeget szolgáltat és tiz éves korában elér már oly vastagságot is, hogy belőle szarufát lehet kifaragni. A fásítás eredményét azonban nem csak a birtokosoknak jutó jövedelem szempontjából kell bírálni. Ha a befásitás nagyobb s ösz- szefüggő területeken történik annak klimatikus hatása sem jelentéktelen. A fás növényzet elősegíti ugyanis a csapadékok, eső és harmat képződést, közvetíti a csapadék egyenletes eloszlását a talajban, a beárnyékolás által megakadályozza a gyors elpárolgást s igy a talaj kiszáradását lombjának hullatásával javítja, a talajt és a művelés alatt álló területeket az Alföldön oly gyakori sorvasztó szelektől védi. A fásítás keresztülvitele ese tén az Alföld közegészségügyi viszonyaiban is tetemes javulás várható. Ijesztő mértékben terjed az országban a tuberkolózis különösen pedig az Alföldön, s ez szoros összefüggésben van a fát- lansággal. A betegség főterjesztője ugyanis a por, amely az Alföldet szinte megfekszi. Ha az Alföld is gazdagabb lesz fában a tüdővészt annyira terjesztő port a fák lombozata felfogja s az általuk kilehelt oxygén a levegőt tisztítja. (Vége köv) Elítélték a halasi vörös borbélyt. Nvnlr évi hörtönt kapott. A halasi kommunista pörök közül február 28-án tárgyalták az első ügyet, amelynek vádlottja Szentpétery Béla harminchét éves borbélysegéd volt. Szentpétery egyike volt a leg- ellenszénvcsebb szájhősnek, aki az egész városban osztatlan utálatnak örvendett. A becsületes mesterségét elhanyagolta s ő is beállt azok közé az őijöngők közzé, akik mindennap „burzsuj“ vért szerettek volna inni reggelire. Odavágta a beretvát, az ollót és a szappant és a vérszopó „elveket“ tollal kívánta szolgálni. És mert a proletárdiktatúra alatt a hivatásos újságírókat munkátlanságra ítélték Kun béláék, ilyen borbélysegédekkel Írattak újságot. Szentpétery díszpéldánya volt azoknak az ostoba akarnokoknak, akik azt hiszik, hogy még a helyesírással sem kell tisztában lenni annak, aki az újságba akar írni. Ez a borbélysegéd volt a halasi vörös újságírás „művésze,“ Ő boldogította a „Halasi Munkás“ és a „Vörös Újság“ cimü heiyilapokat gyalázkodó és izgató cikkekkel, amelyek miatt csak most vonta felelősségre a kalocsai törvényszék ötös tanácsa Jámbory Lajos táblabiró elnöklete alatt tartott ülésén. A vádhatóságot dr. Pintér József főügyészhelyettes, a védelmet dr. Raics Abjos ügyvéd látta el. A vádlott Szentpétery Béla előadta, hogy tagja volt a halasi munkástanácsnak s először a Halasi Vörös Újságot, majd ennek beszünése után a Halasi Munkást szerkesztette. A vádhatóság képviselője a következő cikkek tartalma miatt emelt vádat : A Halasi Munkásban megjelent ; „Változnak az idők“ (1919. ápr. 5-én megjelent 2. számban) „A vasárnapi népgyüléshez“ (máj. 18., 8. sz.) és „A fehérek“ (jun. 28., 14. sz.) cimü cikkeiért, továbbá a Halasi Vörös Újságba irt „A kommunizmus“ (1919. ápr. 9., 2. sz.) „Tiszta proletár diktatúrát!" (ápr. 23. 4. sz.) és „Marx Károly“ (máj. 14., 7. sz.) cimü cikkeiért vonta felelősségre. Ezek a cikkek mind szennyes tollal, lázitó hangnemben, gyalázkodó tartalommal jelentek: a munkásosztályt uszították a többi osztály ellen s természetesen a magántulajdon ellen is izgattak. Szentpétery ezekben a cikkekben kérkedve „világforradalmár“-nak nevezi magát s dicsekszik azzal, hogy ő már kommunista volt akkor is, amikor ezt a szót még ki sem merték nyomatni. Valami dühtől tajtékzó kommunista röp- iratot is akart kinyomatni még a proletárdiktatúra előtt, de a halasi nyomdák n.m vállalták el ezt a munkát. Tanukat ebben a bünpürben nem hallgattak ki, mert itt az „Írás“ vádolt súlyosabban száz tanúnál. A törvényszék Szentpéteryt nyolc évi börtönre ítélte 1 Mint a százszorszép a téli avar alul, kezd mozogni az arany és ezüst is s láttára szégyenkezve kívánkozik vissza az ezresbankó a szalmazsák csücskibe, 2 választási malac elkelt 18 K ezüstért, egy 9 hónapos disznó pedig gazdát cserélt 66 K ellenében, ebből 60 K aranyat, 6 K pedig ezüstül fizettetett ki. A szokásos vásári bódék némelyike is megjelent, volt állatsereglet, bűvész, ki úgy nyelte a héjas tojást és kardot, mint más a libazsiros kását, 6 korona [ volt a belépő-dija. } YYYVYYTYVYYYYYYTYYYYYYVY ; Nevető Halas. A régi jó világból. Az istenben boldogult Kolozs- váry K. István, a Babó Károly apósa nagyon szerette a tréfát. Egyszer a Városi Vendéglőben üldögélt, amikor egy fővárosi ügynök, aki kocsin Majsára szeretett volna menni, megszólította : — Tegye rneg azt a szívességet, küldjön el engemet Majsára. Nem bánom akár mennyit kér érte. — Jó, — válaszolt Kolozsváry — tiz forintért átküldőm. Az utazó az alku megkötése jeléül azonnal odanyujtotta a tenyerét s még megjegyezte. — Holnap hajnalban négy órakor szeretnék menni, még csak arra kérem, hogy költsön fel, a hetés számú szobában alszom. — Jó, — mondta Kolozsváry. Másnap hajnali négy órakor Kolozsváry bekopogtatott a Városi Szálloda hetes számú szobájának ajtaján és kikiabált: — He, keljen az ur és menjen Majsára. — Megyek, megyek, — válaszolt álmosan az utazó és felöltözködött. Ki ment a kapu elé, kereste a kocsist, de sehol sem találta. A rendő.biró elé került az eset, ahol az ügynök előadta, hogy ő a fuvarért előre kifizetett tiz forintot, de Kolozsváry nem hozott neki kocsit. — Mi az ördögnek hoztam volna én kocsit, — védekezett Kolozsváry — én csak arra válHÍREK. Naptár. 7. Vasárnap. Oculi, ref. Tamás. 8. Hétfő. Kath. János ref, Zoltán. 9. Kedd. Kath. és ref. Franciska. 10. Szerda. Kath. 40 vértanú ref. Olimpia. A miniszterelnök levele a halasi Hangyának. Az országszerte általános nyomor enyhítésére Huszár Károly miniszterelnök országos gyűjtést indított. A halasi Hangya szövetkezet az elsők között küldött tiz öltöny fiú ruhát, mely nemes tettéért most a következő levelet kapta: „Budapest elhagyott és nyomorgó szegényeinek gondozására hozzám juttatott 10 (tiz) darab fiuruh í adományukért fogadják kérem köszönetem nyilvánítását. Az a hatalmas vissz hang, melyet vészkiáltásom a magyar társadalomban kiváltott örömteljes reménységgel tölt el emberbaráti mozgalmam sikere iránt. Amidőn még arra kérem, hogy ezt a mozgalmat továbbra is pártfogolni és ezirányban jótékony propagandát kifejteni szíveskedjenek, — fogadják kérem őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1920. február 23. Huszár miniszterelnök“. A halasi plébános a váci pUspöknél. Gulyás Ferenc római katholikus plébános a múlt héten Vácon járt, ahol bemutatkozott Hannauer váci püspöknek, aki csak a múlt hónapban foglalta el főpásztori székét. A pöspök testvéri szeretettel fogadta Halas plébánosát, élénken érdeklődött városunk viszonyai felöl s Ígéreteit tett, hogy lehetőleg Pünkösd felé Halasra jön bérmálni. Uj nyomda Halason. „Nemzeti“ könyvnyomda-vállalat cim alatt nagyobb szabású, modern berendezésű nyomdait T 1 int npii. Az árgrágitók Őrjöngése. Arannyal és ezüsttel is fizetnek. A komédiás sátorban 6 korona a belépő-díj. Mátyás napján „sikerült“ országos vásár volt Kiskőrösön. Különösen az árdrágítóknak sikerült az árakat a végtelenségig felsrófolni. Rengeteg sok volt a rőfös áru, cipő. Baromfi aránylag kevés volt. Voltak azonban piaci cikkek is, aminők azelőtt a vásárokon nem jelentkeztek. A gabonára és burgonyára gondolunk. A jószág ára magas volt. Közepes minőségű pár ló ára átlagban 50000 K. A fejős tehén ára 12—28000 K. közölt. Jármos ökör párja 40—5000 K, bivaly ugyanannyi. Éves borjú ára 5—10000 K. A választási malac 1300 K-nál kezdődött, innen ment fel a skála a felhőkbe. Birka párja 4500 K-ba került. A baromfi sokkal drágább volt, mint a piacokon. Csizma 1600 K, bőrtalpú papucs 260 K. Búza 1700 K, árpa 800 K, burgonya 1000. Cukor 164 K, só 20 K. Tojás 2 K 40 f-től följebb. lalkoztam, hogy elküldőm az urat Majsára. Hát nem küldtem el ? * Ugyancsak a boldogult Kolozs- váryval történt, hogy egy barátjához igy szólt: — Kedves barátom, ha bírsz gyere el hozzám vacsorára. A jó barát este el is ment Ko- lozsváryékhoz, de a kaput zárva találta. Hiába dörömbözött, hiába verte végig az összes ablaktáblákat, — senki sem nyitotta ki a kaput, másnap sértődötten tett szemrehányást: — Micsoda dolog ez, komám, te meghívsz engemet vacsorára s bezárod a kaput az orrom előtt ? — Hát nem mondtam neked, hogy csak akkor gyere hozzám vacsorára, ha bírsz ?
