Halasi Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1920-02-29 / 17. szám

2. oldal HALASI ÚJSÁG február 29. Fásitsuk az Alföldet! A „Halasi Újság“ részére irta : Papp Béla budapesti ardőtanácsos. I. A fában szegény nagy magyar Alföld tűzifa és egyébb faanyag szükségletét kezdettől fogva az erdők koszoruzta hegyvidékről szerezte be. A fával való ellátás a rendes viszonyok között a vasutak nagy teljesitő képessége, valamint a Tiszán és Maroson folyó tuta­jozás utján nagyobb nehézség nélkül eszközölhető volt. A háború alatt azonban a ré­gebbi készletek felhasználása, a termelés csökkenése és a szállí­tásnál felmerülő mind nagyobb mérvű nehézségek miatt az Al­föld faellátása mind inkább ne­hezebbé vált, mig végre -rdős vidékeink legnagyobb részének a prédára éhes szomszédaink ál­tal történt megszállása folytán mondhatni katasztrófa elé jutott. Az Alföldön erdőterület alig van s ami kevés rendelkezésre állt is eddig, a nagy fainség kö­vetkeztében az is legnagyobb­részt áldozatul esett a fejszének. Az Alföld erdőben való sze­génységét élénken bizonyítja az, hogy például Jász'nagykunszol- nok vármegyében 4755, Csong- rád vármegyében 4735 és Csa- nád megyében csak 1946 kát. hold erdő van. Pest vármegyében a gödöllői adóhivatal kerületében a kincs­tárnak, továbbá a Coburg- féle uradalomnak Pusztavacs határá­ban van nagyobb erdőbirtoka, de ezek nem jelentékenyek a vármegye összterületével szem­ben. A nagy alföldi váiosok közül jelentékenyebb erdőbirtokokkal csak Debreczen. Szeged, Kecske­mét és Szabadka rendelkezik, mig a 32348 kát. hold. határral biró Kiskunhalasnak csak 430 kát. hold erdeje van. a 132258 kát. holdas Hajdúnánásnak, a 67693 kát. holdas Szentesnek a 26169 kát. holdas Szolnoknak erdeje egyáltalán nincs. A tejjel és mézzel folyó Kána­ánnak tartott Alföld egyes ré- r szein különösen Kiskunhalas, A kurucok temetéséről. Halas kegyeletének lerovása Nehéz és szomorú időket élünk, amikor a bonért érző szív vérzik, gyászol. Ezekben a napokban eszünkbe jut minden tévedésünk, hibánk, mellyel a múltban ártot­tunk magunknak. Sőt csekélyebb mulasztásaink sem kerülik el fi­gyelmünket. Így eszünkbe jut, hogy a városi mintakert egyik színében, a lim-lomok között fekszik néhány tojásszállitó ládá­ba csomagolva kétszázharminc- négy kuruc csontja . . . 1703-t írtak, amikor Halason csatáztak a kurucok, 234 vitéz hősi halált halt: „Prö libertate.“ 1908. november első napjaiban a kuruc halmot feltúrták és meg­találták a 234 kuruc csontvázát. 1908. november 8-án a város közönségéből alakult nagy bi­zottság elhatározta, hogy ezeket a szent csontokat ünnepélyesen el temeti a „Kuruc szobor“ mellett. Tizenkét esztendő telt el az­óta, hogy a néhány tojásszállitó láda elfeledve hever a v'-rosi mintakertészet félszerében. Köz­ben gyűjtöttek is talán 50—100 koronát. Nem tudtuk kinyomozni, hogy hol van ez a pénz, amelyet az ünnepélyes temetés költsé-' geire szántak. De hagyjuk a költségeket, hagyjuk az ünnepélyességet. Te­messük el a magyar szabadság­ért harcolva hősi halált halt hő­seinket, Rákóci kurucait. Ne ke­ressük azt, hogy ki volt a hibás hogy tizenkét esztendeig egy félszerben, tojásszállitó ládákban hevertek ezek a drága csontok. Azok semmi esetre sem gondol­tak rájuk, akik ma nagy szájjal üvöltenek a fórumon, vagy idő­közben nyugdíjba mentek. Adjunk örök nyugvóhelyet a 234 kurucnak, ne küldjük őket megint vissza az Antropologiai Intézetbe, hogy ott vizsgálják meg újra, hogy az az ólomgo­lyós csont, az az áthasitott ko­ponya valóban kurucé volt és nem labancé. Jelentkezzenek azok, akik an­nak idején verték a mellüket, hogy megrendezik az „ünnepé­lyes“ temetést. De az nem baj, ha ők nem jelentkeznek. Itt van a MOVE, halasi osztálya, amely szent kötelességének tartja a to­jásszállitó ládákból kivenni a szent csontokat és koporsóba tenni, hogy méltó helyre, örök nyugalomra helyezze — a Kuruc szobor mellé. Horthy katonái, kérve kérünk benneteket, temessétek el apaitok csontjait, Rákóczi katonáit. Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Soltvadkert, Tázlár, Kiskörös, Izsák, Kecskemét, Nagykörös, Czegléd stb. határában sok olyan homokterület van, melyen — a perzselő nap hevének állandóan ki lévén téve — 1—2 csenevész bokron, néhány szappangyökéren és árvalányhajon kívül alig ten­gődik valami. Vannak ezenkívül nagy szikes területek s a Duna és Tisza felé eső részeken árterek, amelyek jelenleg semminemű hasznot sem hajtanak, pedig befásitás esetén jól jövedelmező területekké len­nének átalakithatók. (Folyt, köv.) TTTTmmTTVTVTTVTTTVTT Matyi baj van! Bezárt kapu. — Három pol- garista leány. — No, meg hét gimnazista fiú. — Be kell tenni az újságba. Tizenhárom éves fiú nyit be hozzánk (hat kint várakozott az udvaron) és a szerkesztő elé áll: — Cikket hoztam. — Cikket ? Hol van ? — Elmondom. Be kell tenni az újságba. A Matyit meg kell bélyegezni. — Mit csinált a Matyi ? — Matyi csak harmadik gim­nazista és szerdán volt a neve­napja. Tizünket — csupa ne­gyedik és ötödik gimnazistát, sőt három polgárista leányt is — meghívott névnapi vacsorára. Mi el is mentünk, de Matyiék kapuját zárva találtuk, sőt kívül­ről hallottuk, hogy Matyit „tet- leg inzultálták.“ Mi, — és különösen a leányok — nagyon rösteltük a dolgot. Minek hívnak meg valakit név­napi vacsorára, ha az orra előtt bezárják a kaput ? — Hát nem volt elég elégtétel maguknak az, hogy hallották kívülről, hogy a kapun belül Matyit „inzultálták“ ? Ez az argumentum győzött és a panaszosok immár elálltak at­tól a követelésüktől, hogy Ma­tyit a vezeték nevével együtt „bélyegezzük“ meg az újságban. Utána jártunk a dolognak, s megtudtuk, hogy nem a sze­gény Matyi zárta be a kaput a vendégek előtt, hanem a papája, aki a zárt kapu mögött azért „inzultálta tetleg“ egyszülött fiacskáját, mert tiz éhes gyereket akart rázudiíani az amúgy is le­tarolt házi éléskamrára. VVVVWVVVVVVVVVVVVVVVVVV HÍREK. Naptár. 1. Hétfő. Kath. és ref. Albin. 2. Kedd. Kath. Szimplicz ref. Lujza 3. Szerka. Kath. Kunigunda ref. Kor­nélia. Kütlóstyuk a nagybőgőben. Min mulatnak Bodogláron ? Zsuzsanna napját ünnepelték Lantos, Lajos bodoglári pusztá­ján. Kitünően sikerült a családi ünnep, amihez nagyban hozzá­járult a bodoglári „első“ cigány- zenekar. Gál Béja a nagybőgős „vélet­lenül“ nagyon bevacsorázott s ha a cigány jólakik, akkor na­gyot iszik rája. Hajnal felé már sehogysem állt Béla kezébe a vonó, hátára vette hát a nagy­bőgőjét s a konyhán keresztül kiakart támolyogni az udvarra. A konykában éppen a kotlóstyuk üli a tojásokon, amely a támolygó embertől vagy a nagybőgőtől meg­ijedt, felrepült. s neki vágódott a nagy huros szerszámnak, a tyuk lába bele akadt a nagy bőgő húrjaiba és fájdalmában zajosan csapkodott a szárnyaival. A háziasszony meglátta a ki nos vergődést, de első pillanatra azt gondolta, hogy a cigány el­akarja lopni az anyatyukot: — Hé, he, hozza vissza a tyú­kot! — kiáltozott a cigány után. Béla mámoros fővel azt hitte, hogy valaki veri a hátát, pedig csak a tyuk csapdosta a bőgőt, amely borzasztó hangokat adott ki. — Jáj, jáj, — sivitotta Béla cigány én nem loptam tyúkot. Szerencsére a nagybőgős be­lebukott egy mély pocsojába, mire valahogy a tyuk is kisza­badult. Zoltán Béla üdvözlete Párisból. Levelező-lapot kül­dött Zoltán Béla ny. igazság­ügyminiszter, a béke delegáció tagja Halasra. A lapot Páris mel­letti Neullyben február 15-én ad­ta fel és 24-én érkezett ide. Zol­tán halasi híveinek szives üd­vözletét küldi Neullyben van az a szép palota — „Le Chateau de Madrid,“ — ahol a magyar békekiküldöttek laknak s a leve­lező-lap kepe is ezt ábrázolja. Megszüntette orvosi gyakorlatát. Dr. Szabó János halasi orvos bejelentette a vá­rost tanácsnak, hogy orvosi gya­korlatát abbahagyta. A MOVE az orosz fog­lyokért. A református egyház gondnoki hivatala február 29-én lezárja az oroszországi hadifog­lyaink hazaszállítására szánt ado­mányok gyűjtését. Március else­jétől a halasi MOVE, indít gyűj­tést az Oroszországban sínylődő i TTTTVTTTVVTTVTTVVTVTTTTT idwHMjíbi Csak tagok vásárolhat­nak a Hangyában! Magyarországnak, de különö­sen a Délvidéknek sok az oka, hogy a szerbekkel a békét létre­hozza, az egyetértést, a barátsá­got biztosítsa : politikai és gaz­dasági fontos érdekek kívánják ezt. Ennek megvalósítása azon­ban csakis úgy lehetséges, ha a békeszerződés tervezetéből eltűn­nek azok a súlyos, sérelmes, semmivel sem igazolható föltéte­lek, melyek Magyarország politi­kai és gazdasági tönkretételére irányulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents